2018 April 22, Sunday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20189991
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Nyugdíj: Nyugdíj, nyugdíjreform (1.rész)
Posted on January 12, Wednesday, 12:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Több millió embert közvetlenül, közvetve mindannyiunkat érintő fogalmak, mégis: ismereteink meglehetősen hézagosak mindkettőről. Ezt igazolják a Klubhálóhoz érkezett jelzések, kérdések. A helyzeten némileg javítandó szemlézzük e témáról a honi médiát, kisebb-nagyobb rendszerességgel (az ütem sajtófüggő: csak abból tudunk válogatni, ami megjelent. Találatainkat olykor teljes terjedelemben, máskor részleteket kiemelve adjuk közre, minden kommentár nélkül - azt meghagyjuk olvasóinknak. Ezen a helyen közöljük a Pallas Páholyban a témával kapcsolatban elhangzottakat is.


Idén megkezdődik a nyugdíjrendszer átalakítása, ennek elemeként megszűnik a kötelező magánnyugdíjpénztári tagság, és a nők már 40 év munkaviszony után is nyugdíjba mehetnek. A nyugdíjasok emellett januártól 3,8 százalékos nyugdíjemelésre számíthatnak.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a jövő évi jelentősebb változásokat ismertető közleményében arra emlékeztet, hogy a kormány a nyugdíjrendszer átalakításával megszünteti a magánnyugdíjpénztárakba történő átutalásokat, a munkavállalók pedig választhatnak: az állami nyugdíjrendszer tagjai lesznek, vagy a magánnyugdíjpénztárakhoz csatlakoznak.

Utóbbi esetben 2011. január 31-ig kell nyilatkozni, amiről a munkáltatót is értesíteni kell, míg az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők számára az állam garantálja az egyéni számlavezetést, az esetleges reálhozam adómentességét és a magánnyugdíjpénztárnál keletkezett veszteség kompenzálását.

A tárca szerint a kormány célja, hogy megszüntesse az állami nyugdíjalap 12 éve egyre növekvő hiányát, a nyugdíjjárulékok fizetését az állami nyugdíjalapba terelje, és így megvédje a jelenlegi és a későbbi nyugdíjasok nyugdíját. A minisztérium hangsúlyozza, hogy a kabinet kizárólag a nyugdíjak kifizetésére és az "elmúlt 8 évben elszabadult államadóság" csökkentésére használja fel a nyugdíjjárulékból származó bevételeket.

A kormány korábbi ígéretének megfelelően lehetővé teszi, hogy 40 év munkaviszony után minden nő nyugdíjba mehessen - olvasható a tájékoztatásban.

A jogosultsági időbe beleszámít a kereső tevékenységgel járó jogviszonnyal szerzett szolgálati idő, valamint a gyermekneveléssel szerzett szolgálati idő legfeljebb nyolc évig, míg a súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő édesanyáknak elegendő 30 év jogosultsági időt igazolniuk. A tanulmányi idővel, illetve a munkanélküli ellátással telt éveket nem veszik figyelembe a kedvezményes nyugdíj meghatározásakor.

A tárca számításai szerint 2011-ben 18-24 ezer nő élhet az említett lehetőséggel, ha az érintettek 75-100 százaléka igénybe veszi a felkínált kedvezményt.

A minisztérium kiemeli továbbá, hogy a jelenlegi nyugdíjasok 2011-től infláció fölötti, vagyis 3,8 százalékos nyugdíjemelésre számíthatnak.
privatbankar.hu, 2011. január 1.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a körülbelül hárommillió magánnyugdíj-pénztári taghoz eljuttatott tájékoztató levelében egyértelműen hazugságokat állít, szándékosan megtéveszti a magánnyugdíj-pénztári tagokat és ezzel megvalósítja a büntető törvénykönyv csalás tényállását. (318. § „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.”) Hivatalos minőségben, nagy vagyoni értékre.

A levélben a következő valótlan állításokat teszik:

„A kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer megszűnik.”

A jelenleg hatályos törvények nem tartalmaznak ilyet. Épp ellenkezőleg, a hatályos magánnyugdíj-pénztári törvény preambuluma szerint nagyon is léteznek.

„A magánnyugdíj-pénztárak eddigi egyéni számláján nyilvántartott összeg az állami nyugdíjrendszerben változatlanul megjelenik az egyéni számláján.”

Amint tudjuk, az állami nyugdíjrendszerben nincs egyéni számla, és március 1-jén sem lesz, amikor az átlépés jogi értelemben megtörténik. A nyugdíjrefrom alapról szóló törvény rögzíti, hogy az átvett eszközök értékesítéséből származó bevételt a nyugdíjalapba történő befizetésre vagy az államadósság csökkentésére kell fordítani, tehát egyéni számlán történő elhelyezésről szó sincs. Nem is lehet: valamit vagy felhasználnak nyugdíjfizetésre és adósságcsökkentésre, vagy befektetik az ügyfél nevében. A számla – ha majd egyszer létrejön – fiktív összeget fog mutatni, ami mögött nem áll tényleges vagyon. Emlékeztetnék, hogy a bíróság Kulcsár Attilát egy hasonlóan nagyvonalú ügyfélszámla-felfogás miatt elsőfokon 8 évre ítélte.

„Felhívjuk szíves figyelmét arra, hogy amennyiben a magánnyugdíj-pénztári tagságának fenntartásáról nyilatkozik, 2011. november 30-át követően szerzett jövedelme után a 10%-os egyéni nyugdíjjárulékát az önkéntes alapon működő magánnyugdíj-pénztárak egyikébe kell befizetnie.”

A jelenleg hatályos törvények erre sem lehetőséget nem adnak, sem kötelezettséget nem írnak elő.

Ami a magánnyugdíj-pénztári rendszer megszűnését illeti, kétségtelen, hogy az Orbán-kormánynak ez a deklarált célja. Állami szerv azonban más értelmű tájékoztatást, mint ami a hatályos törvényekben szerepel, nem adhat.

A levelet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságként írták alá. A szervezet főigazgatója, Dr. Mészáros József felel a levél tartalmáért. Mészáros József igazi Orbán-káder: matematikus, szociológus, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Kar tanszékvezető egyetemi tanára, a KDNP családi adózásos téveszméinek kidolgozója (erről már írtunk), az előző Orbán-kormány alatt is ő töltötte be az ONYF főigazgatói tisztségét, bár a nyugdíjrendszerek finoman szólva nem számítanak a szakterületének.

Politikusként, kinevezett "szakértőként" szemrebbenés nélkül belehazudni a kamerába egy dolog. Az Alkotmányra felesküdött köztisztviselőként, hárommillió példányban, jogtalan haszonszerzés céljából (még ha a jogtalan haszonszerzés kedvezményezettje maga az állam is): bűncselekmény.

Senki sem kényszerítette Mészáros Józsefet arra, hogy köztisztviselőként bűncselekményt kövessen el. Erre készüljön fel, amikor el kell számolnia a cselekedeteivel.
orolunkvincent.hu, január 2.

1. Ahhoz, hogy megérthessük a Fidesz-kormánynak a második nyugdíjpillér felszámolására tett intézkedéseit, és ki-ki megalapozottan dönthessen arról, hogy mit kezd a neki meghagyott döntési lehetőséggel, mindenekelőtt világosan kell látni, hogy miért is vállalkozott a Horn–Kuncze-kormány 1997-ben a nyugdíjreformra. Sokan csak arról beszélnek, hogy öngondoskodásra akarták nevelni, szoktatni az embereket, és erősíteni akarták a tőkepiacot. Ezek valóságos érvek a második nyugdíjpillér bevezetése mellett, de volt emellett két, ennél fontosabb szempont is.

1.1. Az egyik, hogy azzal, hogy közvetlen kapcsolat jött létre a járulék és a majdani nyugdíj között, abban reménykedtek, hogy erős ösztönzés jött létre a mellett, hogy az emberek a valódi keresetüket vallják be, és az után fizessenek járulékot. Tehát nem egyszerűen az öngondoskodásról volt szó (mint amikor olyan országok vezetnek be tőkefedezeti elvű nyugdíjpillért, ahol nincs kiterjedt fekete gazdaság), hanem többről: a gazdaság kifehérítéséről.

Ez a várakozás, a valóságos keresetek bevallása és a járulékfizetés utánuk sajnos csak fölöttébb korlátozottan igazolódott. Eleve gyengítette a dolgot, hogy a járuléknak nem a tervezett harmada, hanem csak negyede került a magánpénztárakba, és így a majdani nyugdíjnak is csak kisebb része függ közvetlenül a bevallott keresettől. Közben a magánpénztárakba kerülő járulékot az Orbán-kormány be is fagyasztotta, a Medgyessy-kormány pedig önkényesen emelte az állami nyugdíjat a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetésével. Mindez újra azt a benyomást keltette, hogy a nyugdíjat az állam tetszőlegesen alakíthatja, nincs korlát, nincs miért arra törekedni, hogy az embernek magasabb magánnyugdíj-jogosultsága legyen majd. Történtek más intézkedések is a gazdaság kifehérítésére – a minimálbér kétszeresének járulékalapként történő megjelölése vagy az, hogy komolyan ellenőrzik, az orvosnál jelentkező után fizetnek-e egészségbiztosítási járulékot –, és ezeknek együttéve volt is némi hatásuk, de messze nem akkora, amekkorában reménykedtünk.

1.2. A másik szempont az volt, hogy éppen azzal, hogy létrehoztak a felosztó-kirovó elvű állami nyugdíjalap mellett egy tőkefedezeti elvű magánnyugdíj-pillért, rákényszerítették az országot egy társadalmi méretű előtakarékosságra, hiszen tizenhárom évig egyszerre kellett a felosztó-kirovó elven működő állami nyugdíjalapban a mindenkori nyugdíjasok nyugdíját finanszírozni, és az éppen aktívak, a járulékfizetők majdani magánnyugdíjának finanszírozását szolgáló tagdíjakat is félretenni.

Erre a társadalmi méretű előtakarékosságra azért volt, van és lenne a továbbiakban is szükség, mert az aktívak és idősek aránya a következő évtizedekben rendkívüli mértékben romlik. A Nyugdíj- és Idősügyi Kerekasztal számára készült becslés szerint, míg ma 100 aktív korúra 37 nyugdíjas korú esik, ez negyven év múlva 81-re, több mint kétszeresére emelkedik. Ma a 100 aktív korúból 55 legálisan foglalkoztatott után fizetnek járulékot. Még ha ez emelkedik is, és negyven év múlva – tegyük fel optimistán – eléri a 65-öt, akkor is a mai 57:37-ről 65:81-re romlik a járulékfizetők és nyugdíjjogosultak aránya. (Ez azért nagyon optimista becslés, mert a kibontakozó globalizáció, a világméretű konkurencia következtében egész Európa azzal fog küszködni a következő évtizedekben, hogyan tud a saját lakossága számára foglalkoztatási lehetőséget találni, miközben mind több termékcsalád előállítása lesz olcsóbb Ázsiában és másutt. Így kevéssé valószínű, hogy mi tudunk a foglalkoztatásban a nálunk ma szerencsésebb európai országokhoz felzárkózni, inkább az várható, hogy náluk is csökken a foglalkoztatottsági arány.) Ezért kellett létrehozni a második pillért. Ha ugyanis csak a majdani nyugdíjasok nyugdíjának 75 százalékát kell az állami nyugdíjalapból fizetni, akkor az állami nyugdíjalapot tekintve a negyven év múlva várható arány 65:60-ra javul, ami persze még mindig rosszabb a mai 57:37-nél, még mindig az eddig megszokottnál alacsonyabb nyugdíjakat kapnak majd a húsz, harminc, negyven év múlva nyugdíjból élők, de a romlás kisebb lenne annál, mint ami akkor következne be, ha nem marad fenn a tőkefedezeti nyugdíjpillér révén elért társadalmi előtakarékosság, és az arány 65:81 lesz.

A Fidesz most kifogásolja, hogy a pályakezdők számára kötelező volt a magánpénztárba lépés. Amikor a reformot előkészítették, nem tudták még, hogy milyen lesz a reform fogadtatása, mennyien lépnek át önként a már foglalkoztatottak közül. Éppen azért kellett a tőkefedezeti pillérben való részvételt a pályakezdők számára kötelezővé tenni, hogy jelentős mértékben megvalósuljon a kívánatos előtakarékosság. A kötelezésben nincs különösebb kivetnivaló: a társadalombiztosításban való részvétel a fejlett országokban általában is kötelező, kötelező a befizetés a felosztó-kirovó nyugdíjalapba is, miért ne lehetne kötelező a részvétel a tőkefedezeti elvű magánpénztárakban.

Az elérni kívánt országos előtakarékosság az elmúlt tizenhárom évben megvalósult. A pályakezdőkön kívül (akiknek kötelező volt) kétmillióan léptek át önként a magánpénztárakba, mert úgy ítélték meg, hogy bennük jobban bízhatnak, mint az államban. Ennek nyomán kisebbek lesznek az állami nyugdíjalap terhei tíz, tizenöt, húsz év múlva. Igaz, hogy a dolog finanszírozásához (ahhoz, hogy egyidejűleg takarékoskodjunk a tőkefedezeti pénztárakban, és finanszírozzuk a felosztó-kirovó rendszerben a mai nyugdíjasok nyugdíját), a költségvetésnek kellett nagy összegekkel, több mint évi 300 milliárd forinttal támogatni az állami nyugdíjalapot, és mivel a költségvetésben nem volt ehhez nélkülözhető pénz, hanem ettől függetlenül is hiánya volt, a többpilléres nyugdíjrendszer finanszírozásához további hitelfelvételre volt szükség, ami növeli az államadósságot. A számítások szerint a mai államadósságnak tíz százaléka vezethető vissza erre. Az, hogy a költségvetésből támogatni kell az állami nyugdíjalapot, egyáltalán nem volt meglepetés: a nyugdíjreform indításakor mindenki tudta, hogy a költségvetésnek meg kell majd támogatnia az állami nyugdíjalapot. Amivel nem számoltak, az az, hogy a nyugdíjreform bevezetését követő években olyan mértékben költekezik túl más ügyekben az Orbán-, a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány, ahogyan ez 2000 és 2006 között történt. Emiatt kell a nyugdíjalap támogatását is hitelfelvétellel finanszírozni. Így sem állítható azonban, amit Orbán Viktor mond, hogy a nyugdíj-előtakarékosság lenne az eladósodás fő oka, és az sem, hogy az eladósodásnak éppen ezt az okát kellett volna elkerülni. Az, hogy a nyugdíjreform további állampapírok kibocsátásával – melyeket jó részt maguk a magánpénztárak vásároltak meg – így is finanszírozható volt, azt mutatja, hogy a koncepció bevált. Az, hogy ennek pótlólagos kamatköltségei voltak, a társadalmi méretű előtakarékosság költsége volt, aminek van értelme. Sikerült enyhíteni így a következő évtizedekben a nyugdíjak miatt az államháztartásra nehezedő terhet. A szocialisták és az egykori szabad demokraták büszkék lehetnek arra, hogy 1997-ben ezt a felelős, a biztonságos jövőt szolgáló döntést hozták.

2. Amit ezzel szemben most a Fidesz tesz, az rendkívül súlyos felelőtlenség. Egyfelől durva, önkényes beavatkozást jelent az emberek szabad döntésébe, hiszen elveszi tőlük a saját öregkoruk biztonságát. Nem kevésbé súlyos a dolog makroökonómiai vetülete: feléli a tíz év alatt képződött megtakarítást, és megakadályozza a további előtakarékosságot. A cél: most és a következő néhány évben enyhíteni az államháztartás terheit, hogy ne kelljen népszerűtlen intézkedéseket hozni, nem törődve azzal, hogy mi történik az országgal tíz vagy húsz év múlva. Hatalmi szempontból ugyanis csak a következő választás érdekli őket. Ezzel azonban a következő évtizedekre visszaállítja az aktívak és idősek, a járulékfizetők és nyugdíjjogosultak közötti rendkívül kedvezőtlen, jó esetben is 65:81-es arányt, amit a tőkefedezeti pillér bevezetése mondjuk 65:60-ra enyhített volna, elviselhetőbbé téve az elkerülhetetlen romlást. Ez igazi bűn a következő évtizedek magyar társadalma ellen.

Orbán és az egész Fidesz csak arról beszél, hogy mi történt a magánpénztárakban, és mindenféle valótlanságot állít eltőzsdézett megtakarításokról, spekulánsokról és így tovább. Ugyanakkor mélyen hallgatnak arról, hogy mit terveznek az állami nyugdíjalappal. Azt állítják, hogy az stabil és megbízható. Semmilyen számítást, előrebecslést nem közölnek. Nem véletlenül.

A Fidesz-kormány illetékesei többször is céloztak rá: olyan nyugdíjrendszert akarnak, ahol a nyugdíjjárulékból fedezik a nyugdíjakat, az állami nyugdíjalap egyensúlyban van. Viszont ha megszűnik a tőkefedezeti magánpillér, akkor ahogy haladunk az 57:37 aránytól a – jó esetben, javuló foglalkoztatási arány mellett – 65:81 felé, a beszedett járulékokból egyre kisebb nyugdíjat lehet majd fizetni. Ne felejtsük el Varga Mihály év eleji Figyelő-nyilatkozatát, aki akkor kendőzetlenül kimondta az elvet, hogy nyugdíjat csak nyugdíjjárulékból fizessenek, aminek kapcsán elő is került a svéd modell példája. Ha sikerül nekik szétverni a tőkefedezeti pillért, és ugyanakkor érvényesítik azt az elvet, hogy a nyugdíjalap önfenntartó legyen, akkor a nyugdíjak óhatatlanul a mai érték kétharmadára, akár felére csökkennek a következő évtizedekben. (Akkor is csökkennie kell valamelyest a nyugdíjaknak, ha megmarad a tőkefedezeti elem, ez a demográfiai arányok alakulása miatt elkerülhetetlen, de a tőkefedezeti elem jelenléte nélkül sokkal gyorsabb lesz a csökkenés.) Orbánéknak sikerült elérniük, hogy a közbeszéd az elmúlt hetekben kizárólag a magánpénztárakról, az ott elért hozamokról, a költségeikről szól, és szóba sem kerül az, hogy mi lesz az állami nyugdíjalappal.

Figyelemre méltó, hogy a magánnyugdíjpénztárban maradást január 31-ig kell bejelenteni, és aki nem jelentkezik be, az automatikusan átkerül az államiba. Tehát február elejéig meg akarják kaparintani a pénztártagok megtakarítását, mindaddig hallgatva arról, hogy mit terveznek a felosztó-kirovó rendszer szabályozásáról. Mint Matolcsy már közölte, februárban jelentenek be „szerkezeti reformokat” – feltehetően akkor árulják el egyebek mellett azt is, hogy mit kezdenek az állami nyugdíjak szabályozásával. Legutóbb a Magyar Televízió Este című műsorában Orbán Viktor azt mondta: „Még nem értünk a végére, még kell néhány fontos döntést hoznunk” a következő hónapokban a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében. Arról azonban hallgatott, hogy mire készülnek. És mindenki tudomásul veszi, hogy miután a választások előtt hallgattak arról, hogy mit terveznek tenni a nyugdíjrendszerben (ahogy minden szándékukról hallgattak), még most is hallgatnak róla, amíg nem hagyta magát több millió ember visszaléptetni az állami nyugdíjrendszerbe.

3. De vajon nem azért kényszerülnek-e a Fidesz politikusai a második, tőkefedezeti nyugdíjpillér felszámolására, mert kényszerhelyzet van, ami miatt a különadókat is ki kellett vetni, de az sem elég? Nem, nem ez a helyzet, kényszerhelyzet két évvel korábban volt, de a második Gyurcsány- és a Bajnai-kormány intézkedései nyomán a kormányváltás időpontjában már nem indokolt kényszerhelyzetről beszélni. A hiányt sikerült radikálisan csökkenteni, az eladósodás folyamata megállt. Orbán a tőkefedezeti pillér létrehozásával hozza összefüggésbe az államadósságot, megkerülve a kérdést, hogy miközben valóban ezzel függ össze az államadósság egytizede, miből fakad a másik kilenctized, és miért nem ott próbálnak megoldást keresni.

3.1. Mint tudjuk, az elmúlt években elutasítottak minden olyan törekvést, hogy az államháztartás különféle alrendszereiben olyan átalakítás (reform) történjen, amely a működést hatékonyabbá (és mellesleg társadalmilag méltányosabbá) tenné. Ilyen intézkedés lett volna a felsőoktatási tandíj, az egészségügyben a vizitdíj és a kórházi napidíj, a gyógyszerfelhasználás olyan szabályozása, amely ugyanolyan egészségügyi ellátást kisebb költséggel tett volna (és egy időre, a bevezetést követően 2007-ben tett is) lehetővé, a kórházi átalakítás, a vasúti szárnyvonalak megszüntetése, a falusi iskolahálózat átalakítása stb. stb. Ezek körül a legfontosabbak (tandíj, vizitdíj, felsőoktatási intézmények gazdasági érdekeltségének megteremtése, gyógyszertörvény) azért tekinthetők igazi szerkezeti reformoknak, mert a rendszerek szereplőit (a felhasználókat és részben a szolgáltatókat) teszik érdekeltté abban, hogy maguk bánjanak takarékosabban az erőforrásokkal. Most a Fidesz nem érdekeltségi alapú, hanem adminisztratív korlátozást készít elő a felsőoktatásban és az egészségügyben, ami – ötven év tapasztalata mutatja – legfeljebb átmenetileg biztosít megtakarítást.

3.2. A második dolog, ami miatt a Fidesznek pénzre van szüksége, a kiadások növelése olyan, számukra fontos, a társadalom szempontjából azonban nélkülözhető vagy kifejezetten felesleges területeken, mint a Terrorelhárító Központ, az egyházi támogatások számottevő növelése, a hadsereg kiadásainak teljesen értelmetlen növelése (tankbeszerzés Ausztriából, önkéntes tartalékos alakulatok felállítása).

3.3. A harmadik dolog pedig, ami miatt pénzhez akarnak jutni, a költségvetési bevételek csökkentése, az adócsökkentés, ami kisvállalkozásokra és a magas jövedelműek személyi jövedelemadójára koncentrálódik. Azt állítják, hogy ennek érdekében érdemes máshol adókat kivetni vagy a nyugdíj-megtakarításokat erre felhasználni, mert az adócsökkentés majd gyorsítja a gazdasági növekedést. Azzal, hogy az adórendszerrel is a gyerekvállalást ösztönzik, a majdani – húsz-harminc-negyven év múlva – aktívak számát növelik. Ezért hivatkozik Orbán Az estében arra, hogy „a nyugdíjrendszer hosszú távú jövője nem a nyugdíjrendszerben van, hanem a foglalkoztatásban és a családtámogatásban”, vagyis a nyugdíjrendszer finanszírozhatatlansága a munkahely-teremtést és gyermekvállalást serkentő kormányintézkedésekkel belátható időn belül („egymillió új munkahely” és „egymillióval több gyerek”) áthidalható. Ez azonban megalapozatlan feltételezés, Európa-szerte mindenütt változtatni kénytelenek a nyugdíjrendszer szabályain, miért lenne Magyarország ez alól kivétel? Az Orbán-kormány által kitalált adócsökkentés növekedési hozadéka fölöttébb kérdéses. Ott csökkentik a foglalkoztatás költségeit, ahol nincs számottevő munkanélküliség, és ott nem csökkentik (az alacsony keresetű iskolázatlanoknál), ahol kiugróan magas. Miért bővülne ettől a foglalkoztatás? A kisvállalkozások nyereségadójának csökkentésével újrateremtik a különbséget a személyi jövedelemadó és a társasági adó között, és ezzel azt az érdekeltséget is, hogy személyi jövedelmeket társasági jövedelemként számoljanak el, ami a fekete gazdaság egyik motorja. Az is fölöttébb kérdéses, hogy a családi adókedvezménynek az egyéb feltételek változatlansága mellett van-e olyan gyerekvállalást ösztönző hatása, amit feltételeznek. Az 1998 és 2002 közötti időszak tapasztalata ezt nem támasztja alá. Nem mondható tehát megalapozottan, hogy a családi adókedvezményekkel és az adócsökkentéssel generált foglalkoztatás-bővítéssel reálisan emelhető lenne a majdani járulékfizetők száma, és ezért megengedhetné magának az ország, hogy lemondjon arról, hogy a nyugdíjrendszer előre látható súlyos feszültségét a tőkefedezeti pillér biztosította előtakarékossággal enyhítse. Ezek tehát megalapozatlan feltételezések, az viszont biztos, hogy a rövid távú államháztartási feszültség enyhítésére felélik a magánpénztárakban felhalmozott megtakarításokat, és ezzel a következő évtizedekre sokkal súlyosabbá teszik a helyzetet, ami óhatatlanul a nyugdíjak zuhanásához vezet majd.

4. Mindebből az következik: a magánnyugdíj-rendszer sorsa nemcsak a pénztártagok ügye. Ha sikerül szétverni a magánnyugdíj-rendszert, ezzel azoknak az öt, tíz, húsz év múlva esedékes nyugdíját is súlyosan veszélyezteti, akik sosem voltak pénztártagok, köztük azokét is, akik már nyugdíjasok, és akik arra számítanak, hogy még sokáig élnek, és ehhez tisztes, évről-évre valamelyest emelkedő nyugdíjat remélnek. Az ő nyugdíjuk is jóval kisebb lesz annál, ami a tőkefedezeti pillér fennmaradása esetén lehetett volna!

Ha ezért azt kérdezi valaki, aki magánnyugdíjpénztár tagja, hogy mit tegyen, nem mondhatunk mást, hogy a pénztártagoknak nemcsak saját önérdeküket követve, de merő hazafiságból is a magánpénztárakban indokolt maradni. Ezzel a döntésükkel fékezhetik az Orbán-féle felelőtlenség következményeit. Egyénenként mindenki egy morzsányival csökkentheti, de ha minden magánnyugdíj-pénztártag a maradás mellett döntene, akkor a nép akadályozná meg, hogy a kormány felélje a jövőnket. (A kormánynak pedig új költségvetést kellene készítenie, másutt mérsékelve a költekezést, illetve lemondva az igazságtalan adócsökkentésről.) Ha ez valószínűleg nem is érhető el, ha sokan, ha milliónyian maradnak a magánpénztárakban, a kár jelentős mértékben csökkenthető.

De vajon nem árt-e önmagának az, aki a magánpénztárban marad? Nemcsak az állam illetékesei – mint a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vezetője – mondja, hogy szinte mindenkinek érdemes átmenni az állami nyugdíjpénztárba, de sok független szakértő is így nyilatkozik, és a magánnyugdíj-pénztárak szövetségének vezetői is óvatosak. Az késztet mindenkit ilyen állásfoglalásra, hogy a törvény egyik rendelkezése a magánpénztárakban maradókat kizárja abból, hogy a továbbiakban szolgálati éveket szerezzenek az állami nyugdíjhoz, noha munkáltatójuknak továbbra is ugyanolyan mértékű hozzájárulást kell teljesítenie az állami nyugdíjalapba, mint azok után a munkavállalók után, akik már nem magánpénztári tagok. Ez nagyon súlyos hátrányt fűz a magánpénztári tagság fenntartásához.

Ha ettől a fenyegetéstől eltekintenénk, akkor azt kellene mondanunk: saját önérdeke miatt is érdemes az embernek a magánpénztárban maradnia. Amit a magánpénztárba eddig fizetett, és a nyugdíjas koráig hátralevő években fog fizetni, abból biztosan nyugdíj lesz. Azt viszont ma nem lehet tudni, hogy az után, amit a munkáltató az állami alapba fizet, mennyi nyugdíjat kap majd tíz, húsz év múlva. Könnyen lehet, hogy jóval kevesebbet, mint amennyit ma az új nyugdíjasok, vagy a néhány éve nyugdíjba mentek kapnak. Ezért szinte mindenkinek érdemes maradni.

Az a fenyegetés pedig, amely miatt sokan azért hajlanak arra, hogy hagyják magukat átléptetni az állami nyugdíjalapba, Orbánék intézkedésének az a súlyosan méltánytalan, diszkriminatív eleme, amit még a mostani, korlátozott hatáskörű és megváltozott összetételű alkotmánybíróság is megsemmisíthet, és ha kicsit is ad magára, meg kell semmisítenie. Ha pedig mégsem tenné, kötelezheti a megváltoztatására a kormányt az Európai Bíróság, és legkésőbb egy másik kormány bizonyosan visszaállítja majd az állami nyugdíjalapba fizetett összegek utáni nyugdíjjogosultságot. Ettől a fenyegetéstől tehát senkinek sem érdemes megijednie, s lemondania az eddigi magánnyugdíj-pénztári megtakarításról, illetve annak lehetőségéről a további években. (Bauer Tamás)
galamus.hu, január 3.

Mindenre kiterjedő, alapos átvilágítás kezdődik a magánnyugdíjpénztáraknál, amikor megtörténik az átadás-átvétel és a pénztártagok vagyona az állami biztosítóhoz kerül. Ezt a nyugdíjvédelmi megbízott mondta a Magyar Nemzetnek.

Selmeczi Gabriella (Fidesz) úgy fogalmazott, hogy vannak félelmei a magánnyugdíjpénztárak által közölt egyenlegek valóságtartalmával kapcsolatban, és tart attól is, hogy lesznek még botrányos fejlemények az átadás-átvétel után.

A nyugdíjvédelmi megbízott eddig úgy érzékelte, falakba ütköznek, bármilyen kérdést tesznek fel a pénztáraknak. "Ha kell, törvényt fogunk módosítani azért, hogy ellenkezés esetén kötelező legyen beszámolniuk minden egyes elköltött forintról, nemcsak a befektetett pénzzel, hanem a működési költséggel kapcsolatban is". Selmeczi ugyanakkor reméli, erre végül nem lesz szükség, és az átadás-átvétel békében, barátságosan, tisztességesen, korrektül zajlik le.

A nyugdíjvédelmi törvények egytől egyig alkotmányosak, tisztességesek és hosszú távon kiszámítható nyugdíjrendszert garantálnak mindenkinek. Január 31-ével az ajtók mindenképpen bezárulnak azok előtt, akik nem lépnek vissza az állami rendszerbe - tette hozzá Selmeczi Gabriella.
MTI, január 4.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság közzétette a nők kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőségéről szóló legfrissebb közleményét. Az egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXX. törvény - kihirdetve a Magyar Közlöny 2010. december 30-ai 200. számában - 1. §-a a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 18. §-át (2a)-(2d) bekezdéssel egészítette ki.

A hivatkozott, 2011. január 1-jétől hatályos rendelkezés szerint öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik, és azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

Jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő.

Kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony, például: a munkaviszony, a közalkalmazotti jogviszony, a közszolgálati jogviszony, a kormánytisztviselői jogviszony, a bírósági és ügyészségi szolgálati jogviszony, a megbízási jogviszony, a választott tisztségviselői jogviszony, a vállalkozás jellegű jogviszonyban töltött idő, a bedolgozói jogviszony, a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonya, az egyéni és társas vállalkozói jogviszony, a segítő családtagi jogviszony, az őstermelői jogviszony, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaként, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagjaként, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katonaként, a hivatásos nevelőszülői jogviszonyban eltöltött idő.

Az öregségi teljes nyugdíj nem állapítható meg, ha a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a 32 évet. Olyan nő esetén pedig, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, a 30 évet.

Az előírt jogosultsági idő - ha a jogosult a saját háztartásában öt gyermeket nevelt - egy évvel, minden további gyermek esetén további egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken.

Saját háztartásban nevelt gyermeknek azt a vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeket kell tekinteni, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy megfelelt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 12. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek (azaz családi pótlékra jogosultság szempontjából figyelembe vehető gyermeknek minősült).

Az érintettek az igényérvényesítést elősegítő, részletesebb felvilágosításért bármely nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz fordulhatnak. Az igényt azonban a lakóhely szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz, az erre a célra rendszeresített formanyomtatványon (K02 vagy K03 számú űrlapon) kell személyesen, postai vagy elektronikus úton előterjeszteni.
penzcentrum.hu, január 4.

Csak az a nyugdíjpénztár maradhat talpon, amelyiknek legalább kétezer ügyfele nyilatkozik a tagság megtartásáról. Ez jelen állás szerint egy maroknyi pénztárnak sikerülhet, a többség végleg bezárhat. A nagyobb, pénzintézeti kasszák szívhatják fel a kisebb cégek ügyfeleit, az elmúlt években legolcsóbban, leghatékonyabban működő szereplőktől búcsúzhatunk.

Egyelőre az ötezret sem éri el azok száma, akik nyilatkoztak pénztártagságuk megtartásáról. A hárommilliós pénztári taglétszámhoz mérten ez édeskevés, különösen úgy, hogy a törvény szerint egy kassza működéséhez legalább kétezer tagra van szükség. (Igaz, a 2009-es tapasztalatok alapján a nyugdíjfolyósító január végén számíthat a legnagyobb rohamra, mert legkésőbb eddig lehet nyilatkozni.)

A hivatalból optimista Stabilitás Pénztárszövetség szerint a nyugdíjpénztári tagok 10-20 százaléka maradhat, de a név nélkül nyilatkozó pénztári szakértők szerint a realitás ennek a töredéke, néhány tízezren, legföljebb százezren tölthetik ki a nyilatkozatot. A pénztárszövetség főtitkára, Juhász Istvánné azt mondta az Indexnek, hogy bármi is legyen a végeredmény, 19 pénztár biztosan nem marad (most ennyi működik), a végső szám valahol 4 és 6 között lesz.

A működés feltételéül megszabott minimum kétezres taglétszám (ez egy régi szabály, nem újdonság) a kisebb kasszáknak teljesíthetetlen kihívás lesz. A tavalyi harmadik negyedéves létszámadatok alapján [1] a legnehezebb helyzetben az Életút, a Quaestor, a Vasutas, a Dimenzió és a Villamosenergia-Ipari Társaságok Nyugdíjpénztár vannak (egyik kassza létszáma sem közelíti a tizenötezer főt), rajtuk még az sem segít, ha tagjaik tíz-tizenöt százaléka megmarad.

A pesszimistább forgatókönyv szerint a tagságnak csak két-három százaléka nyilatkozik január végéig, ez már a közepes méretű kasszákat is megtizedeli. A tagság alapján ebbe a körbe sorolhatjuk (a legkisebbtől kezdve) a Honvéd, a Postás, a Budapest, az MKB, az Erste, a Generali és az Aranykor nyugdíjpénztárt. (A három százalék ebből a csoportból a 70 ezer körüli taglétszámú Generalit és az Aranykort éppen átvinné a kétezres küszöbön, a többiektől azonban a pénzügyi felügyelet megvonná a működési engedélyt.)

A harmadik csoportba tartozik az a féltucat kassza, melyek túlélése szinte biztos (esetükben az is elég, ha tagjaik két százaléka nyilatkozik és marad), az Évgyűrűk (107 ezer tagjával kicsit kilóg a csoportból, éppen a határon van), az Axa, az Allianz, at ING, az Aegon és az OTP. Ez a hat cég több mint 2,7 millió tagot tömörít, tehát körülbelül háromszázezer embert érinthet a kasszája megszűnése (és persze őket is csak akkor, ha nyilatkoznak a maradásról).

A háromszázezer érintettből senkit nem érhet veszteség, azokat sem, akik nyilatkoznak, de kasszájuk megszűnik. A decembertől hatályos pénztártörvény 22. paragrafusa szerint a végelszámolással, jogutód nélkül megszűnő pénztárak tagjainak harminc napjuk lesz nyilatkozni arról, hogy a talpon maradók közül melyik kasszába lépnek át. Akik ezt elmulasztják, automatikusan visszasorolódnak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

Az állva maradó pénztárak tehát felszívják a kisebb pénztárak elárvult tagjait. Kevésbé örömteli, hogy több olyan kisebb pénztár szűnhet meg, akik a szektor legjobb eredményeit produkálták éveken keresztül és a nagyoknál hatékonyabban, olcsóbban működtek (például a kevesebb reklám és marketingköltség miatt).

A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) "A nyugdíjpénztári tagok díjterhelése" című elemzésében kimondja, hogy "a kisebb méretű pénztárak fajlagos díjterhelése jellemzően alacsonyabb, mint a legnagyobbaké, annak ellenére, hogy a nagyok esetében a méretgazdaságosság alacsonyabb díjszintet is indokolhatna. A jelenség oka jelentős részben valóban a nagyobb és a kisebb szolgáltatók közötti eltérő versenyhelyzet lehet."

Magyarul, a nagyok (akik most jóval nagyobb eséllyel maradhatnak meg) a sok reklám és marketingköltésnek köszönhetően is növekedtek, amit a tagok befizetéseiből finanszíroztak. A kisebb kasszák ebbe a versengésbe nem szálltak be, cserébe hatékonyabban, olcsóbban működtek, most pedig pontosan ők zárhatnak be. A dolog pikantériája, hogy a kormány részben arra hivatkozva indított háborút a szektor ellen, hogy az egész túl drágán, alacsony hatékonysággal működik.

Nem kell irigykedni

A túlélés szempontjából nem csak a taglétszám jelent szűk keresztmetszetet, hanem a pénztártörvényben [2] megszabott díjplafonok is. Eszerint 2011-től (amikor már újra érkezhetnek befizetések a pénztári egyéni számlákra) szigorú költségkorlátok lépnek életbe. Működésre az eddigi költség (4,5 százalék) ötödét lehet költeni, vagyonkezelésre az eddigi (0,8 százalék) negyedét.

A vagyonkezelés díja tehát legföljebb 0,2 százalék lehet. Ez legföljebb állampapíralapok vásárlására elég, a nagyobb hozamot ígérő részvénybefektetések a piacon 30-40 bázispontos felárral érhetőek el. A törvény azonban változatlanul kötelezi a pénztárakat a választható portfóliós, részvénybefektetéseket is tartalmazó befektetések megvásárlására. Tehát hiába marad meg egy pénztár, a törvényben előírt, részvényalap-vásárlásokkal járó drágább befektetéseket teljesítenie kell, akkor is, ha ezzel veszteséget könyvel el.

A működési díjkorlátozás még nagyobb kihívást jelent, a pénztárak korábban panaszkodtak is, hogy a tagdíjak 0,9 százalékából még a felügyeleti díjat is alig lehet fizetni majd, ami automatikusan ellehetetleníti a működést.

Névtelenséget kérő beszélgetőtársaink ezt most is így látják, de szerintük a talpon maradok mindenképpen folytatják, akkor is, ha esetleg az üzletág veszteséges lesz. Az egyik középső csoportba tartozó, néhány tízezres kassza vezetője szerint, ha sikerül elérni a kétezres határt, biztosan nem zárnak be. A mai piaci versenyben egyetlen ügyfelet sem szabad elveszíteni, főleg a tudatosabb, pénzügyileg tájékozottabb fajtából, a tagságukat megtartók pedig ilyenek lesznek – magyarázta.

A megmaradó kasszák a működésüket kétféleképpen optimalizálhatják. A kötelező pénztári rendszert csak papíron választják el az önkéntes kasszáktól, az önkéntes ágazat infrastruktúrájával és az ott dolgozókkal végeztetik majd el a kötelező ágazat feladatainak egy részét (a legnagyobb pénztárak nagyobb pénzügyi csoportok tagjaiként működnek, önkéntes kasszákkal kiegészülve). A pénzügyi csoportok azért is könnyebb helyzetben vannak, mert az alapkezelés is megoldható házon belül.

Mindez a tagoknak elméletileg nem jelenthet hátrányt, a működés olcsóbb lesz, a veszteségeket minimalizálni lehet, az esetleges mínuszokat pedig a háttérintézmények a tudatos ügyfelekért cserébe (akiknek más termékeket értékesíthetnek) állni fogják - fogalmazott az egyik pénztárnál dolgozó forrásunk.
index.hu, január 4.


33469

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.03 Seconds