2018 April 25, Wednesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20210356
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Olvasólámpa: Olvasólámpa
Posted on January 15, Saturday, 12:00:00
Topic: Olvasólámpa
A diák hetilap 206. számát Bereczki Gabriella (senior) és Sándor Alexandra Valéria (junior) szerkesztette.


Jegyzet

A kisüsti törvénye

A Nyugati pályaudvarra érkező vonatról leszállva már csak néhány méter, és ismét beleszippanthatok a főváros színes hangulatvilágába. A szokatlanul koncentrált érzelmi többlet arcul csapja a vidékről érkező embert.

A Teréz körúton komótosan araszolok az Oktogon tér felé, szemlélem a környéket, arra gondolva, milyen lehet egy húszemeletes betonkalodában érezni az Alföldön megszokott szabadságot. Néhány hajléktalan most indul portyára, majd hirtelen jól ismert szag csapja meg a szmoghoz nem szokott orromat. Egy olcsó, kínai télikabátot viselő férfi halad el mellettem, asszonykája sietve toporog utána. A nő mond egy halk megjegyzést valamiről, a pálinkaszag leheletű ura lehordja, visszakézből ad neki egy tenyerest, majd ismét maga elé fordul. A tekintetünk találkozik, az enyém villámokat szór, az övé fakó kékszínű szemével mintha azt sugallná: „Mi van, öcsi? Meg akarsz ütni? Gyerünk, ne fogd vissza magad.” Pillanat alatt elhaladunk egymás mellett, mielőtt erőt vennénk magamon. A sarkon utánuk nézek, a nő meggörnyedt alakja eltörpül a szemben közlekedő gyalogosok rohamában.

Talán mindketten isznak, talán csak a gyengébbik nem szenved a kedvese folyékony passziójától. A keleti régióban ennél szomorúbb villanásoknak vagyok szem- vagy fültanúja. A mai magyar való világban a társadalmi problémák együtthatója gyakran az alkoholizmus, amelynek hatásai főleg a peremvidékeken érzékelhetőek. Manapság, amikor az Unió soros elnökségének örvend (?) az ország, a magyar polgárság ismét a megújulás évének lehet részese az eurozónában (hol?). Félti a nyugdíját, és az új médiatörvény miatt számos hazai és nemzetközi kritikát kell elviselni a jelenlegi kormánynak. Ebben a helyzetben nekem a kukacoskodásból csak egy fél éve született törvény marad.

A pálinkafőzésre vonatkozó jogszabály szerint magánfőzésben a tizennyolcadik életévét betöltött személy saját vagy vásárolt gyümölcsből évente, kizárólag személyes fogyasztásra ötven liter nyolcvanhat fokos párlatot állíthat elő adómentesen. A párlatot értékesíteni akkor lehet, ha a magánfőző kistermelőnek minősül, és megfizette a jövedéki adót. Az értékesítés palackozva, legfeljebb kétliteres kiszerelésben és párlat zárjeggyel ellátva, a kistermelő saját gazdasága helyén folytatott vendéglátás vagy falusi szálláshely-szolgáltatás keretében történhet.

A pálinkafőzés liberalizációjáért leginkább V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára lobbizott. Véleménye szerint a törvénymódosítás vidékfejlesztési indíttatású, ennek ellenére aggályok övezték az elfogadását. Az államtitkár úgy véli, nem kell attól tartani, hogy az otthonfőzés miatt mértéktelen alkoholfogyasztás válik általánossá. Az alkoholizmus ugyanis elsősorban a kilátástalanságból fakad, tehát szívfájdalom nélkül lehet önteni a feles pohárba.

Vajon ki érezheti magát kilátástalan helyzetben?

A fiatalok ivási szokásaival tisztában vagyunk, a mértékletesség azonban az idősebbekre sem jellemző. A kilátástalanság és a szeszfüggő életmód kéz a kézben jár, az elmaradott vidékeken egyre több nő is naponta megissza a magáét. A helyi búfelejtők pancsolt italai mellett sokan alakítanak ki zugkocsmákat, ahol a törvényben előírt gyümölcstartalom nyomokban sem található meg a bűzös cefrében. Ők maguk egy kortyot sem innának a katyvaszukból, de az idős kirekesztetteken át a fiatal, kétségbeesett családapáknak akár még hitelre is mérnek alkoholt.

A gyermek pedig megissza a levét. Először csak halkan üldögél a szoba parkettáján, és nem érti, miért hangosak a szülők. Aztán összetörik néhány tányér, bereped az ablaküveg, betörik az ajtó, felreped a köröm, belilul a szem, vérzik az orr. A híradónak még nincs vége, és a bejárati ajtó nyitva marad. Néhány év múlva már ő is kap, egyre többet alszik a nagyinál, a suliból nem haza indul. Minden este félve várják a részeg családfőt, aki egyre kevesebbet ad haza, üvölt, de a feszültség okozta adrenalin erőt ad a kölyöknek, és visszavág. Az anya reszketeg tigrisként lép közéjük, jobban félti a fiát önmagától, mint gyermekének apját.

Sokkal rosszabb azoknak a nőknek a helyzete, akik családfenntartó szerepben kénytelenek végigszenvedni évtizedeket a párjuk mellett. Utóbbiak esetében a kommunizmusban (sic!) begyepesedett módszer, a kényszergyógyítás (betegek elzárása, absztinencia) kevéssé hatékony. A teljesen leépülésben lévő emberek pedig tovább kortyolnak - adómentesen.

A Magyarországon durva becslések szerint élő félmillió alkoholista problémája megfontolás tárgya lehetne. Az olyan kényes kérdések mellett, mint a romák társadalmi integrációja vagy a bűnözési ráta visszaszorítása. Számolni kéne az utóbbiak egymást gerjesztő hatásával, amelynek csillapítása enyhíthetné a társadalmi feszültséget, igaz, csekély mértékben. A méltán hungarikumnak számító italunk hagyományait megőrző, a kereskedelmet serkentő törvény megszületése azonban felelőtlenség, de feltétlenül korai intézkedés hazánk jóléti állammá vezető rögös útján.

Természetesen a médiatörvény körüli vita kelti a legnagyobb indulatokat. Bár a szigetelőszalaggal betapasztott szájak országunk javarészét aggodalommal töltik el, a „kilátástalan” helyzetet alkoholmámorban megélők családtagjainak se mellékes, hogy mit dugnak le a torkukon.

Perje Sándor

Életérzés

Vasárnapi ebéd

Ásítok, majd még csukott szemmel próbálom kitapogatni a telefont az éjjeli szekrényen. Te jó ég, már tizenegy óra, elkéstem a suliból! Nem, ma vasárnap van. Akkor is ideje lenne magamhoz térnem, mert ma én főzök. És ha nem lesz kész időben, még az öcsém rendel egy pizzát.

Épp jéghideg vízzel próbálok a szememnek riadót fújni, amikor kivágódik az ajtó, amit anya berúghatott, mivel a keze tömött szatyrokkal van tele. Ja, persze, még hiányzott néhány dolog az ebédemhez, és az ABC ilyenkor korán bezár. Hálás puszit dobok anya felé, mire ő bezárkózik a szobájába, és bömbölteti a szappanoperát. Különben is, mi az, hogy „Már megint délig alszol?” Hajnali ötig dolgoztam.

Oké, nyugi, szóval húsleves. Igaz, hogy a többiek unják, mert valahogy mindig van itthon - tudniillik függő vagyok -, de azért megeszik. Aztán tejszínes-gombás csirkemell rizzsel, mert anya odavan a gombáért. Amitől az öcsém falra mászik, legföljebb majd kipiszkálja.

Kopognak. A szomszéd kislány, hogy segítsek a matek háziban. Megoldjuk. Hoppá, le fog égni a csirke! Egy kicsit sós is, de nem baj, majd több tejszínt teszek rá. El is felejtettem, hogy tegnap már zárva volt a zöldséges, és konzerv-gombát vettem. Fél óráig mosom egy szűrőben, mire végre már nem érzem a tartósító szagát. A matekot közben Marika megoldotta egyedül.

A rizst kiborítom egy tálra, furcsa, hogy így egyben maradt, majd fölszeletelem. Csöngetnek. Kiszaladok, a pizzafutár. Állítja, hogy mi rendeltünk buli-sonkást. Mit tehetnék, kifizetem. Öcsi már rohan is érte, visszaül a Mortal Kombat elé, és két ütés között harap egyet. Kezd az idegroham kerülgetni.

Megterítek az étkezőben, minden patent. Gondoltam, azért megkérdezem a tesót, hogy éhes-e még. De nem, és különben is randija van. Lenyelem a békát, mert számítok anyára. Óvatosan kinyitom az ajtót, lehet, hogy még haragszik. Mézédesen alszik, jó lehet ez a sorozat.

Na jó, ennyit arról, hogy végre mindenki itthon van, és együtt ebédelünk. Beülök a tévé elé egy nagy tál pattogatott kukoricával, főzés közben már úgyis elment az étvágyam.

Gaál Adrienn

Irodalmi vitorla

Túlélés

- Szia! - köszönt a sötétségben egy gyerek a másiknak.

- Szia! Kicsit megijesztettél.

- Mit csinálsz itt, egyedül?

- Unatkozom.

- Van egy ötletem. Másszunk fel arra a hegyre!

Mindketten balra néztek, ahol a nem is olyan messzi távolban egy kisebb hegy körvonalai sejlettek. Ahogy elindultak a dombnak, néhány alak jött szembe. Igazából rengetegen voltak a környéken, csak mindenki behúzódott a maga kis vackába.

- Nem állunk meg egy kicsit pihenni? Kezdek fáradni - mondta egyikük kipirult arccal, arra várva, hogy valami folyadék csússzon le a torkán. De a környéken sehol egy vízforrás. Némi pihenő után tovább indultak. Már majdnem a csúcson voltak, amikor szembejött velük egy férfi.

- Merre mentek? Csak nem a csúcsra?

- De igen, próbálunk. Mindjárt fenn is vagyunk.

A lábuk alatt hirtelen megmozdult a talaj. Mi történt? Földrengés? Az egyikük akkorát esett, hogy a hátát rendesen beverte. A másik kettő fölsegítette.

- Nem történt komolyabb bajod?

- Neem, szerencsére jól vagyok - felelte sápadt arccal.

Ekkor váratlan dolog történt: a hegy elmozdult, és teljesen átformálta a tájat. Ebben a pillanatban legalább ötezren vesztették el az odújukat. De még nem ért véget, újabb rengés következett. Mire lecsillapodott, az idősebb hegymászó megszólalt:

- Úgy látom, ti még újak vagytok itt. Nem kell aggódni! Mi már megszoktuk a földrengéseket, nem olyan vészesek. Meglátjátok, hamarosan nyugodtabb lesz minden.

Mindketten értetlenül néztek az idősebbre, vajon mit akar ezzel mondani. Ő folytatta:

- Szabad megkérdeznem, hogy honnan jösztök?

- Angliából - felelte az egyik gyerek.

- Hát az bizony messze van. De higgyétek el, néhány perc, és minden rendben lesz.

A két gyerek meglepődve nézett egymásra. Kisvártatva olyan sokan tűntek föl a látómezőben, hogy szinte nem is lehetett látni semmit, csak férfiakat meg nőket. A mozgolódás hatalmas volt, mintha népgyűlést tartanának. Az egyik gyerek rámutatott egy dombtetőre, mondván, hogy másszanak fel rá. Ott, fenn hihetetlen látvány fogadta őket. A völgyben akkora tömeg nyüzsgött, hogy nem is lehetett látni semmit, csak a mozgását. Ha távcsővel nézték volna a völgyet, akár milliárdnyit is megszámolhattak volna. Néhány perc után újabb rengés következett. Utána még egy, és egyre nagyobbak.

- Kezdek félni - mondta pánikos hangon az egyik gyerek, és átölelte társát.

Váratlanul a sötétséget fényáradat váltotta fel. Kisütött a nap. Ebben a pillanatban annyian lökték meg egymást, hogy a két gyerek szem elől tévesztette a másikat. A pánik úrrá lett a tömegen. Ismét besötétedett, majd újra kiviláglott. A tömeg egymás hegyén-hátán mozgolódott. Nemsokára megszűnt a rengés.

- Én már alig várom, hogy lefeküdjek egy bársonyos bőrre - szólalt meg valaki.

- Én azt várom, hogy végre beszippantsak egy jó adag friss levegőbe valakinek a tüdejében - mondta egy másik.

Nem kell már sokat várniuk, a millió és millió éhes száj hamarosan megkapja a magáét. Ki a bőrön, ki a tüdő legmélyén folytathatja az életét. A Schwarzmuller-kamion befordult az udvarba, és a milliárdnyi atka már alig várta, hogy a turkálóban kutakodjanak a vásárlók.

Seres Gábor

Mese

Hogyan lett Guszti a malackából?

A Lukovics-házban ezen a szombat reggelen a megszokottnál is nagyobb volt a nyüzsgés. Máskor azért van hajcihő, nehogy Mártonka lemaradjon a hétvégi rajzfilm-sorozatokról. Az összes cukorkának, csokoládénak, mézes sütinek és pattogatott kukoricának majszolásra készen kell állnia a dohányzóasztalon, ami a pepita sarokülő előtt van. A család szemefénye itt terpeszkedve szokta nézni a tévét, kedvenc tengeri malaca társaságában. Néha a kis jószág meg is lép, hogy fölfedezze a szoba minden zeg-zugát, de hamar lebukik, így egykettőre visszakerül a kanapéra. Ha nagyon erősködne, menne vissza azonnal az akváriumba, úgyhogy tudja, mértéket kell tartania.

De ma nem történik semmi. Hiába ágaskodik az üvegfal mellett, hogy kiemeljék. Ma csak egy darab sárgarépa, egy gyengéd simogatás és egy odalökött ,,Szia, tökmag!” jutott neki, és ez is Mártonka anyukájától. Semmit nem értett. Gyorsan teletömte pofazacskóját a friss eleséggel, és ezen rágódva, összeráncolt homlokkal, sértődötten nézett a kisfiúra. Gazdája ide-oda rohangált a szobája és a tévészoba között, millió játékot vonszolt, de a barátjára még egy pillantást sem vetett.

Annyira duzzogott a miniatűr sertés, hogy nem figyelt, és egy rosszul megrágott darab lecsúszott a torkára, amitől majdnem megfulladt. Már lilult a feje, a szeme kidülledt, amikor egy forgácsdarabon megcsúszva hátra esett, és a hátbavágás hatására visszaköpte a gyilkos falatot. A levegő után kapkodva, fulladozva a köhögéstől észre sem vette, hogy csöngettek.

Vendégek érkeztek. Két ugyanolyan, vörös hajú, pöttyös képű, pösze lány, akiknek valami vasdarab csillogott az előre álló fogaikon. Már ez rémisztő volt. De az összlátvány égnek állította a hátán a szőrt, úgy nézett ki, mint egy félresikerült sündisznó. Végül belépett az ajtón egy jólfésült, szépbeszédű, ragyogóan kék szemű fiú. Ő az előbbi két gyerek öt és fél éves bátyja, Pisti. Tökéletes gyereknek látszott, de abban a pillanatban, ahogy a malacka meglátta, libabőrös lett, gombócot érzett a torkában, a gyomra összerándult, minden izma megfeszült. Soha nem félt még így.

Mártonka anyukája bekísérte őket a tévészobába, hozott nekik inni-enni, majd kiment. A három gyerek csacsogva, kacagások közepette merült el a játékban. Mindent ki kellett próbálni. Volt is mit, hiszen kora reggel egy hegy épült a sok színes, világító, szirénázó, csilingelő, kattogó és csattogó kacatból. Nagyon utálta mindet a malacka. Irigyen nézte, ahogy Mártonka élvezi a velük töltött időt.

Figyelmét azért megosztotta, hiszen Pisti nem foglalkozott velük, csak leült a széles fotelba, ami nem messze állt, az akváriummal szemben. Szemét sunyi módon, csak résnyire kinyitva bámulta a malackát. Csak akkor vette le róla a tekintetét, amikor a Batman-rajzfilmet adták a tévében, mert Joker volt a kedvence. Nem is nagyon tudott dönteni a minisertés, melyiküket találja ijesztőbbnek. Körülbelül egy órányi farkasszemet nézés után odafordult Mártonkához az állatra mutatva:

-Mi ez? Elég csúnya kutya.

Kutya? Vérig volt sértve. Még hogy ő? Ugyan gőze sem volt, mi lehet az, de biztosnak gondolta, hogy valami elvetemült dolog, ha ez a fiú ahhoz hasonlítja. Kedve lett volna hozzávágni az akváriumát, ha bírná, pedig annál jobban csak gazdáját és a zöld almát szereti.

-Á, nem tutya. Dengeri majac - kacagott Mártonka. - A papámtoj kaptam szüjinapomra a mamáját, az meg tejhes volt, és ez onnan lett. Már csak ő van meg.

- Hogy hívják? - érdeklődtek a lányok.

- Még nincs neve. De lehetne Guszti.

. Hirtelen mind a négyen ott ágaskodtak a feje fölött. Mártonka elmesélte közös kalandjaikat. Még azt is elmondta, mikor majdnem elhagyta, meg hogy milyen mókás, mikor bepörög a malackeréken, és csak fut, fut. Nagyon tetszett az ikreknek, szép állatnak találták. Még morcos volt rájuk Guszti, a malacka, amiért egész napra lefoglalták a legjobb barátját, bár egyetértett velük ebben a kérdésben. Gazdája kivette, büszkén mutogatta őt. Kezdte élvezni a helyzetet, hiszen mindenki vele foglalkozott. Egyedül az zavarta, hogy a szótlanul álló, szőke gyerek szúrós tekintetét folyton magán érezte. Mivel szó szerint jó kezekben volt, lassanként megnyugodott.

Ebéd után újra csöngettek. Vörös hajú, kerekded, széles mosolyú asszonyka lépett a házba. A gyerekekért jött. A két anya beszélgetett néhány percet, majd hirtelen elrohantak. Mikor Mártonka a játékhegyet visszahordta a szobájába, elérkezettnek látta az időt, hogy kedvencével szórakozzék egyet. Belépett a szobába, majd sikított egy hatalmasat, anyja el is ejtett egy tányért a konyhában. Berohant hozzá, és a fiát olyan feldúlt állapotban találta, hogy alig lehetett kiszedni belőle, mi a baja.

- Nincs meg Guszti - szipogta.

- Ki az a Guszti?

- Hát a malacka.

Keresték mindenhol. Mártonka faforgácsról-faforgácsra nézte át az akváriumot, de semmi. El nem tudták képzelni, hol lehet. Nagyon el volt már keseredve, a könnyeivel küszködött. Ekkor csöngettek. Az ajtó előtt lehajtott fejjel, pirosló füllel állt Pisti, mellette gömbölyű mamája.

- Ez nem a tiétek?- kérdezte a mama, és előhúzta a tengeri malacot. Majd elmagyarázta, hogy a gyerek tette zsebre, de már nagyon sajnálja. Mártonka odarohant, elmarta tőle a malackát, és akkorát rúgott a szőkeség bokájába, hogy később borogatni kellett. Hiába mondogatta az anyukája, hogy verekedni még ilyenkor is csúnya dolog, a meglopott gyermek csak duzzogott.

Guszti, a malacka már nem is értette, hogy haragudhatott rá reggel, olyan büszke volt rá. Tudta, hogy történhet bármi, ők mindig barátok.

Bódi Melinda

Lélektan

Voltak már valaha pillangók a hasadban?

Nem hiszek a pszichológiában - hallom egyesektől. Mivel senkit sincs kedvem győzködni, ilyenkor csak azt felelem: „Értem.” Beszélgetőpartnerem általában mégis arra kér, hogy győzzem meg.

Az újságokban található horoszkóp rovatot gondolkodás nélkül lapozom át, de van egy barátnőm, aki az életét is rábízná a csillagok és bolygók állására. Amikor megmondtam neki, hogy én ebben nem hiszek, azt felelte, nem kell hinni vagy nem hinni benne - ez van és kész. Számomra ez sosem volt kielégítő válasz, és most kissé szégyenkezem, hogy mégis ugyanezt kell mondanom a pszichológiáról. Mindenkinek joga van hozzá, hogy megkérdőjelezze a létjogosultságát, de értelmetlen.

Főleg annak, akinek volt már valaha hányingere a vizsgadrukktól, érzett már pillangókat a hasában, amikor a szerelmére gondolt, vagy csuromvizesen ébredt egy rémálomból. Ha előfordult már, hogy egy vizsgán nem jutott eszébe valami olyan, amit pedig jól megtanult előtte. Ha tapasztalta már, hogy milyen az, amikor valakivel félszavakból is megértik egymást. Ha volt már része gyászban, miután elveszített egy hozzá közel álló személyt. Ha előfordult már, hogy alkohol hatására feloldódtak a gátlásai. Vagy az, hogy maga is visszatartotta a levegőt, amikor egy filmben valaki víz alá merült.

Ez a pszichológia. Abból indul ki, hogy bizonyos helyzetekben előidézett érzelmek és gondolatok mindenkire jellemző viselkedéses megnyilvánuláshoz vezetnek. Az pszichológusok azt kutatják, hogy valóban mindenkire vonatkoznak-e ezek a reakciók, próbálják megmagyarázni, hogy valakire miért nem (vagy csak kevésbé), és igyekeznek megbecsülni, hogy egy helyzetnek milyen kimenetele lesz.

Lehet vitatkozni Freudról, cáfolni egy elméletét, vagy egyenesen hülyeségnek tartani azt, hiszen a kérdezés és a megkérdőjelezés viszik előbbre a világot minden tudományban. Bevallom azonban, olykor a legszívesebben letagadnám, hogy mit tanulok, és ha az Olvasó elfogad tőlem egy tanácsot, nem hangoztatja akárkinek érdeklődését a pszichológia iránt. Nemcsak azért, mert kimerítő végigmondani az érveket, hanem mert csak akkor van értelme pro és kontra érveket felhozva vitatkozni, amikor a másik őszintén kinyilvánítja, hogy eltérő véleménye van. Például úgy, mint a „Nem hiszek a pszichológiában” kijelentés esetében.

Előfordul ugyanis, hogy valaki gúnyosan ezt kérdezi: „Na, és mégis mit csinál egy pszichológus?” Erre a kérdésre mindegy, hogy mit válaszolunk. Az illető eddig is utálta a lélekbúvárokat, és ez után is fogja, a felelettől függetlenül. Látszólag kérdez, de nem őszinte. Mégis mi értelme beszélgetnünk, ha egyszer - szó szerint - azt sem hihetem el neki, amit kérdez?

Földes Noémi

Képernyő

Az új tévécirkusz

Mint már tudjuk, a vérről és erőszakról beszámoló híradásokat csúnyán megdorgálja az új médiahatóság. A szerkesztőknek valami mással kell kitölteni az időt, a kereskedelmi télék a bulvárt választották.

A Bux index változását felváltották a sztár babák hírei. Két ünnep között megszületett a köztudottan meleg Elton John zabija és Alanis Morissette édes gyermeke is. Közben Szellő István folyamatosan tájékoztat bennünket a híres emberek porontyairól. Erős Antónia pedig mosolyogva adta tudomásunkra, hogy Obama jégkását vásárolt a családjával, ráadásul még az eladókkal is beszélgetett. Szerencsére Michael Douglas tumora is eltűnt, mondták az RTL Klub bemondói.

Idegesítő a buta és tudatlan képsorok magyarázata is. Például a német juhászkutyát farkaskutyának nevezni a tv2-ön épp olyan hülyeség, mint félteni a klausztrofóbiás chilei bányászt az egyszemélyes mentőkapszulában az M1-en. Már az oviban megtanultuk, hogy a német juhász nem farkaskutya - a négylábú farkassal való pároztatásával kapjuk meg. És vágás közben a tévés elgondolkodhattak volna azon is, hogy a bezártságtól félő ember nem megy a föld alá dolgozni.

Ha már az új tévécirkuszban ki kell tölteni az időt, lehetne érdekes és könnyed tudományos hírekkel, sporttal, esetleg kulturális információkkal, és így hű maradni az „esti híradó” névhez. Nem érdemes a Való Világon zsörtölődni, amíg a komolynak szánt dolgokból is a butaság folyik.

Nagy-Képes Gabriella

A villa okostojása


Mi lenne, ha minden héten kiveséznék egy-egy Való Villa „sztárt”? Némelyiket nem ártana szó szerint is.

Például Alekosz a villa „okostojása”. Szexuálisan túlfűtött, hülye kamaszra emlékeztet. Ilyen buta férfit régen hordott hátán a Föld. Egyetlen dologhoz ért, az udvarláshoz. Hevesen vetette bele magát az életbe, mindenkinek teszi a szépet, aki nőnek született, és odabent lakik. Hétről hétre új imádottja van, és minden alkalommal mást tudna szeretni, de azt éppen akkor és ott nagyon. Ám ez a szerelem csak addig tart, amíg el nem jut az ágyig.

Állandóan jön a bioszférájával, amire a villabeli hölgyek oly fantasztikus hatással vannak. Meghiszem azt, egy kiéhezett és időnként részeg pasinak minden tehén fekete. Alekosz előadni és eladni nagyon tud, de leszerepelt, amikor a kedves nézők egy éjszakára összeszavazták Szandikával. A titokszobában is csak imitált, de ahogy néhányszor már hallhattuk a plasztikcicától, ezen kívül semmi máshoz nem volt bátorsága. Attól tartok, a görög-magyar fiatalember csúfot űz vérmes ősei szerelmi tudományából.

Mégis hajrá Alekosz! Lehet, hogy az egyik hölgynek a szexen múlik majd a bent maradása, egyszer hátha te is célba érsz.

Bereczki Gabriella

Saláta

Kati, Kodály és a citromos süti

A minap néhai anyósom húga, Kati látogatott meg bennünket, aki mindig elkápráztat azzal, ahogy a komolyzenéről beszél. Rajongása mély és elkötelezett, ifjúkora óta nyomon követ minden eseményt, ami ebben a világban történik. Számos tévés vetélkedőt megnyert, köztük a nyolcvanas években sugárzott "Szó, zene, kép"-et, és hosszú ideje módszeresen kutatja a hazai zenei emlékhelyeket. Könyve is jelent már meg Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye címmel. Némi időt eltöltve a társaságában az ember úgy érzi, eztán már csak komolyzenét hallgat, és fogadkozik magában, hogy megfoltozgatja hiányos műveltségét, mert a klasszikus zene varázslatos.

Zenehallgatás közben megannyi apró információval segíti az adott mű megértését, vagy egy-egy zeneszerzőről mesél olyan történeteket, amelyek hallatán csak nézünk: te jó ég, honnan lehet tudni ennyi mindent? Ezúttal történetesen Kodályról, Domingóról és személyes jó barátjáról, Petrovics Emilről sztorizott, mi pedig hallgattuk elbűvölve.

Nem is tudom, Kodály Zoltán hogyan került szóba, de mesélte róla, hogy olyan ember volt, aki küldetéstudattal élt. Éppen ezért, hogy egészségét a lehető legtovább megőrizze, rengeteget sportolt: korcsolyázott, úszott, hegyet mászott, gyalogolt, és minden nap fél órát gimnasztikázott. Negyvennyolc éven át élt együtt első feleségével, Emma asszonnyal, akivel úgy ismerkedett meg, hogy a hölgy tehetséges zenész volt, és összhangzattant szeretett volna tanulni, ám tanára folyton szerelmet vallott neki. Emma asszony elküldte, és olyan tanárt keresett, aki biztosan nem akar majd tőle semmit. Az ifjú, szűkszavú Kodály teljesen veszélytelennek tűnt, öt évvel később kötöttek házasságot. Emma asszony szalonjában találkozott Bartók és Kodály, és itt határozták el első népdalgyűjtő körútjukat.

Állítólag a második feleséget, Péczely Sárát is Emma szemelte ki Kodálynak, aki negyven évvel volt fiatalabb a mesternél. A fiatal nő vidámságot hozott az idős híresség életébe, hatására Kodály legendás szűkszavúsága is fölengedett. Kati azt is elmesélte, Kodály életében nem nagyon járult hozzá, hogy épületeket, például művelődési házat nevezzenek el róla. Néhány kivételt tett csupán, az egyik a nagykanizsai vasutas művelődési ház volt.

A kanizsai vasutasok 1954-ben keresték meg az ország legnagyobb zenei tekintélyét, hogy a ház az ő nevét viselhesse. Kodály ismerte a vasutaskórust, többször hallotta őket országos dalversenyeken, és gratulált is a karnagynak, Ketting Ferencnek. A névadáshoz aztán végül azzal a feltétellel járult hozzá, hogy rendben, de ha meghallja, hogy az ő nevét viselő művelődési házban jampi zenét játszanak, vagy jampi táncot járnak, elmegy Kanizsára, és saját kezével vakarja le a feliratot a homlokzatról.

Ilyen történeteket hallhatunk Katitól - szinte vég nélkül, bárkiről. Jópofa könyvet hozott nekem ajándékba, a címe: Cserepes sütemények. A szerző amolyan római tálként használja a természetes anyagú virágcserepet - micsoda ötlet! A lényeg, hogy a cserép új legyen, nem mázas és nem lakkozott, az átmérője pedig legalább öt centi. Minden alkalommal forró vízbe kell áztatni, és sütőpapírral kibélelni. A receptek elkészíthetőek hagyományos formában, persze, vagy tepsiben is. Most én is így sütöttem meg a citromos süteményt.

Hozzávalók:
25 deka cukor
4 tojás
csipetnyi só
2 deci olaj
1,5 deci narancslé
0,5 deci citromlé
30 deka liszt
1 csomag sütőpor

A tetejére:
10 deka porcukor
4 teáskanálnyi citromlé

Összeállítása egyszerű. A sütőt előmelegítjük száznyolcvan fokra. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, majd a felsorolás sorrendjében hozzáadjuk a többi hozzávalót. Sütőpapírral bélelt, vagy zsírozott/lisztezett közepes (26x30 centis) tepsibe öntjük a masszát, és harmincöt perc alatt megsütjük. Amikor kész, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és egy tálcára tesszük. A porcukrot összekeverjük a citromlével, és elosztjuk a süti tetején. Ahogy hűl, úgy meg is szilárdul rajta.

Közben hallgathatunk Domingót, amint zarzuelát énekel.
Gyorsabban telik az idő.

Kalmár Mónika

Padlógáz

Idei körkép a pilótákról

„Már csak ötvennégy nap van az első Bahrein-i nagydíjig” - számolják vissza a Formula1 fanatikusai. Mi ez a néhány nap ahhoz a kéthónapnyi hallgatáshoz, amin túl vagyunk. Újévkor elkezd pezsegni az F1 rajongók vére, hisz’ szerződtetik a pilótákat. De kit hol láthatunk 2011-ben?

A pilótapiac alakulásáról már csak akkor lehet pontos képet alkotni, amikor kiteszik a Megtelt táblát. A helyzet percről-percre változik, és a csapatok sokkal inkább titokban tartják, hogy melyik versenyző szerződése van a páncélszekrényükben, mint azt, hogy milyen lesz az új versenyautójuk. Ebben a sportban ugyanis senkinek nincs biztos helye. Egy apró hiba, amely pontokat jelent, vagy egy elhibázott alkatrész már felmondólevéllel egyenlő. Az újonc pilóták pedig tenyerüket dörzsölve várják, mikor bizonyíthatnak végre a királykategóriában. De nincs könnyű dolguk így, év elején, mert nulla az esélyük, hogy élcsapathoz szerződjenek.

Utoljára 2007-ben történt meg, hogy Lewis Hamiltont magához kötötte a McLaren Mercedes, csakhogy az angol pilóta már gyermekkorától utánpótlásnak számított. Azt hiszem, az lesz a Formula1 következő meglepetése, ha Hamilton elszerződik az anyacsapatától. Bár az idei szezonban még a társa sem változik, mert a másik angol, Jenson Button erősíti az ezüstnyilakat. Tavaly ilyenkor még felelőtlenségnek véltük, hogy a McLaren két világbajnokot szerződtet, ezt a kérdést azonban megoldotta a Mercedes azzal, hogy letörte Button világbajnoki címmel szerzett szarvait.

A Red Bullnak sem kell már pilóta-összeállításával foglalkoznia. A jól bevált páros, Sebastian Vettel és Mark Webber erősíti továbbra is a csapatot. Bár év közben civódtak, de kapcsolatuk a szezon végére letisztult. Webber hiába jó pilóta, és küzd a győzelemért, mint malac a jégen, Vettellel és az őt erősítő csapattal szemben nem nyerhet. A meccs még nincs lejátszva, persze, és feltételezhető, hogy ők ketten az idén is számtalan előadással színesítik majd a száguldó cirkusz változatos műsorát.

A fő attrakció mégis a Ferrarié lesz. Az a fajta fejetlenség, ami tavaly az istállót jellemezte, minden kritikát alulmúlt. Hiába kapta első perctől fogva a vezető szerepet Alonsóé, nem sikerült világbajnoknak lenni. Csapattársa sem változik, Massa személyében ismét tökéletes hátvédet kap. Bár a brazil pilóta szinte naponta nyilatkozza, hogy övé lesz a világbajnoki cím, szava üres beszéd, mert ezt nem Massa fogja eldönteni. Amíg Alonso a vörös csapatban rója a köröket, a brazilnak csak a másodhegedűs szerep jut.

Amíg Massáék a Ferrarin belüli helyükkel foglalkoznak, a nagyok máson törik a fejüket. Hírbe hozták a Renault feltámadását és a Ross Brawn, Michael Schumacher és Nico Rosberg alkotta Mercedest. Az utóbbi esetében nem indokolatlan a félelem, hiszen a Brawn-Schumacher páros évekig dolgozott együtt, és a tavalyi szezont is végigvegetálva 2011-re készültek. De bárki lesz is az idei futamok legfőbb esélyese, mi biztosan nem fogunk unatkozni.

Nagy Andrea

Glossza

Használati utasítás

Karácsony előtt és után sok időt töltöttem áruházakban. Ajándékokat kerestem, vagy karácsonyi ajándékot cseréltem vissza. Figyelmesen megnéztem a használati utasításokat, és találtam néhány furcsát, íme:

Hajszárítón:
”Alvás közben ne használja!”
(Pedig éppen akkor lett volna alkalmas.)

Chips-es zacskón:
”Ön is nyerhet! Még vásárolnia sem kell! Részletek a zacskóban!”
(Csak áruházi tolvajok részére.)

Mirelit árun:
”Felhasználási javaslat: Kiolvasztani!”
(Ehetjük persze jégbe fagyva is.)

Tiramisu-doboz alján:
”Ne fordítsa fel!”
(Elolvastad? Így jártál…)

Pudingos dobozon:
” A termék, melegítés után forró lesz!”
(Ki gondolta volna.)

Vasaló dobozán:
„Ne vasalja a ruhát saját testén!”
(Pedig mennyi időt spórolhatnánk.)

Altató tabletta dobozán:
”Álmosságot okozhat.”
(Csak nem?)

Karácsonyfa izzókon:
”Csak kültéri, illetve beltéri használatra!”
(Van még más is?)

Japán konyhagépen:
„A másik célra ne használja!”
(Kíváncsivá tett. Mi lehet az?)

Gyermek Superman-jelmez dobozán:
”Az ember alapvetően nem tud repülni. Ezt a tényt a jelmez viselete sem befolyásolja!”
(Álmainkat hogyan földre szállítani?)

Svéd láncfűrészen:
”Ne próbálja kézzel vagy külső nemi szerveivel megállítani a fűrészt!”
(Úristen! Volt már rá példa?)

Boksz fejvédőn:
„Kontakt ne legyen!”
(És tud erről az ellenfél is?)

Alaszkai tőkehal filé dobozán:
„Származási hely: Kína”
(A sok hülye meg azt hitte, hogy a ruszkik lebótolták az amcsikkal. )

Makónyi András

29298

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Olvasólámpa
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Olvasólámpa:
Olvasólámpa


Article Rating
Average Score: 5
szavazat: 1


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds