2018 April 25, Wednesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20210347
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Olvasólámpa: Olvasólámpa
Posted on January 22, Saturday, 12:00:00
Topic: Olvasólámpa
A diák hetilap 207. számát Bereczki Gabriella (senior) és Sándor Alexandra Valéria (junior) szerkesztette.


Jegyzet

A legutálatosabb vizsgázó

Ismerek egy csajt, akit minden áldott számonkérés előtt lenyomja ugyanazt az idegbeteg műsort, pedig oda-vissza megtanulta az anyagot. Fogalmam sincs, miért nem képes egy kicsit lazábban venni ezt az egész egyetem dolgot…

Más puskáját kicsapni az asztalra, komótosan kikeresni belőle a lényeget, és szemrebbenés nélkül odafirkantani a lapra - na, az stílus. Vagy egy tételt elolvasni a húszból, halálos nyugalommal bemenni, és kihúzni éppen azt. Ennél elegánsabb győzelmet elképzelni sem lehet. Ha nem sikerül? Nincs baj. Mindig van következő alkalom, de ha mégsem, dobni kell egy e-mailt a tanárnak, hogy légyszi, legyen. A kettes előbb-utóbb összejön, legföljebb jövőre vagy azután. Fiatalok vagyunk, időnk, mint a tenger. Hallgatónak lenni sikkes. Akár egy harmincéves is boldogan visítja, hogy ő bizony még a szorgalmi és a vizsgaidőszak boldog-boldogtalan váltakozásában éli hónapjait.

Ez a lány viszont nem enged a lustaság léha csábításának. Más, normális ember a vizsga előtti éjszakát üres kávéscsészék és energiaitalos dobozok társaságában tölti, próbálja bevésni rövid távú memóriájába a mondatokat. Bezzeg ez az ütődött képes egy héten át, mindennap néhány órát görnyedni a jegyzetek fölött. Aztán mindenkivel közli, hogy ő nem tud semmit, meg fog bukni. Úgy járkál az ajtó előtt, mintha bitófa várná a túloldalon. Remegve megy be, majd vigyorogva jön ki. Ötössel.

„De ügyi vagy, gratulálok” - mondják neki a kedvesek, és akik elkérnék tőle az anyagot. „Ó, hogy rohadnál meg” - gondolják róla a kevésbé kedvesek, és akiknek úgysem kell az anyag, mert nem óhajtják megtanulni. „Á, a következőn úgyis meg fogok bukni” - legyint a furcsa nebuló, de már lélekben föl is készült rá, hogy nekiüljön a soros tantárgynak.

Sándor Alexandra Valéria

Életkép

Főzőműsor

- Figyelem, felvétel indul!

- Köszöntöm nézőinket. A Főzzünk szívből mai adásában rendkívül finom, könnyen emészthető és mutatós ételt fogunk elkészíteni. Hozzávalóink, amelyek minden háztartásban megtalálhatóak, a következők. A mandarinos halhoz babbal szükségünk lesz egy kilós halra, száz gramm babpasztára, ötven gramm rizsborra, egy gramm szójaszószra, öt gramm cayenne olajra…

- Áll, állj az egész! Nem jó. Nem mosolyogsz eléggé. És hitesd el, hogy az a nyamvadt cayenne olaj teljesen hétköznapi adalék! És hol marad a desszert? Az is kell! Anélkül nem lehet! Értve vagyok? Kezdjük el még egyszer!

- Köszöntöm kedves nézőinket. A Főzzünk szívből mai adásában két rendkívül finom, tényleg egyszerű, ámde mutatós ételt fogunk elkészíteni, amelyet tiszta szívből ajánlok kedves családommal egyetemben. (A háttérben a család mosolyogva integet a kamerába.) A főétel nem más lesz, mint mandarinos hal babbal, a desszert pedig igazi finomság, amelynek a neve havas háztető. Akkor lássunk is hozzá! Hozzávalók a halhoz: Egy kiló hal, száz gramm babpaszta…

- Remek, remek. A következő jelenetben a kész, már tálalt ételeket kiviszed az asztalhoz, majd egyesével lehelyezed a kis családod tagjai elé! Ti pedig fogadjátok várakozó szemmel apátokat, maga meg a férjét, nézzetek ki nagyon éhesnek! Tegyetek úgy, mintha semmit nem várnátok az élettől, mint ezt a tányérnyi halas vackot! Na, hadd menjen!

- Ó, apa, már kész is az ebéd? Hmm, de finom illata van, biztosan ízletes is.

- Nem jó, nem jó. Nem látom a szemetekben, gyerkőcök, hogy elborítaná agyatokat az önfeledt elégedettség. Nincs más, csak ti és a kaja. Stimmt? Újra!

- Ó, apa, már kész is az ebéd? Hmm, de finom az illata, alig várom, hogy hozzáláthassak. És az íze… Fenséges.

- Nem igaz. Újra kell venni a végét! Szóljatok ki a szakácsnak, hogy hozzon egy újabb adagot mindenből. Elvégre ez vasárnapi ebéd. Ne csak imitáld a hangulatot, járjon át benneteket az a meghitt érzés, ami, ami, aminek kellene, hogy legyen… ilyenkor! Nem ismeritek? Csak láttátok már a tévében, vagy valahol? Nem kell már sokáig kínlódni, ez az utolsó jelenet. Legalább tegyetek úgy, mintha élveznétek!

Szabó Judit

Irodalmi vitorla

Útravaló

Vasárnap nincs időm ebédelni. Illetve időm még csak lenne, csak lehetőségem nincs, legalábbis otthon. Korán kell elindulnom, vonatra szállok, az ország másik végében van ugyanis dolgom. Ezért magammal viszem az ebédet - becsomagolva.

Nagyon különös állat az ember. Bárhová megy, nagy pakkot kell magával vinnie, hogy egyáltalán létezni tudjon. Ruhát visz magával, hogy ne fázzon. Lakókocsit, sátrat, hogy valahol lehajthassa a fejét. Kaját, hogy éhen ne haljon. Satöbbi. Hatalmas batyut cipel, mert szükségletei vannak.

Milyen nevetséges lenne például egy tehén, amint egy zsák füvet hordozna magával uzsonnára. Sokkal egyszerűbb lenne leszakítani egy gyümölcsöt, fogni egy nyulat, ha éhesek vagyunk. Mennyi energiát takaríthatnánk meg. El is döntöttem, hogy én nem leszek olyan hülye, nem viszek magammal semmi fölöset. Nem viszek magammal készételt, majd eszek, amit találok.

Szóval vonatra szálltam. Nehéz volt, nem is akartak fölengedni. Majdnem rendőrségi ügy lett belőle, mikor föltereltem egy tehenet, egy malacot, föltettem egy zsák krumplit, hónom alatt egy csirkével. Megindult a vonat, zakatoltunk, az utazótársak lassan, majd a figyelmességet sutba vágva, rosszalló tekintettel, már-már goromba szavakkal magamra hagytak a mindent átható szagban. Dél után már erősen korgott a gyomrom, gondoltam, ideje ebédet készíteni.

Na, de kicsit készületlen voltam, sebaj, mert volt nálam egy olló. Kivonultam a mosdóba a csirkémmel, és levágtam. Megkopasztottam, kizsigereltem, nem voltam túl gyakorlott benne, szóvá is tették a folyosón csordogáló vértócsákat. Aztán jött a marha, nem volt gondom vele; egy öklömnyi krumplival úgy fejbe vágtam, hogy rögtön kimúlt. A disznóval már nehezebb dolgom volt, de feltaláltam magam. Egy kötelet kötöttem a hátsó lábára, lehúztam az ablakot, és kihajítottam. A kerekek prímán elvágták a torkát, csak vissza kellett húznom. A hússal kész is voltam.

A krumplit megpucoltam, a búzát, amire úgy tettem szert, hogy egy alkalmas pillanatban kihajoltam az ablakon, és téptem, a cipőm sarkával megőröltem. Már csak tüzet kellett csinálnom. Öngyújtóm volt, nagyobb hiány mutatkozott azonban propán-bután gázból. De akadály ez? Felhasználtam a vagon faanyagát, és tüzet gyújtottam a kupé közepén. Príma kis vasárnapi ebédet ütöttem össze, de sajnos, már nem tudtam elfogyasztani. A feldühödött utasok ugyanis engem ütöttek össze.

Most vasárnap reggel van, és én szorgosan vajazom a szendvicseket.

Misku Norbert

Mondatok ajtón túlról

1

A város egyik forgalmas utcáján megjátszod, hogy árnyék vagy. Hűségesen szegődsz a kiválasztott járókelők nyomába, talpuk szinte a tiéden tapos, ahogy a falhoz súrlódva követed őket. Az emberek végül megelégelik ezt, és a sarokba szorítanak.

- Mégis mit művel? - kérdezik haragos hangon, te pedig valósággal elborzadsz, amikor látod, hogy nem is az emberek, hanem a követett járókelők dühös, fekete árnyékai.

2

Elszunyókálsz a vonaton, és álmaid egy képregény-buborékban jelennek meg a fejed fölött. A többi utas jól szórakozik a látott képeken, ábrándozva mosolyognak egy-egy mesebeli tájat látva, vagy pironkodnak egy pucér lány felbukkanásán. Végül csak nem állják meg, ujjukkal a buborékhoz érnek, ami egyből szétpukkan, te pedig csodálkozva nyitod ki a szemed.

3

A fiú karácsony éjszakáján körbejárta a falut, belesett a házak ablakán, és figyelte a szoba fényében nevetgélő családokat. Végül leült az út szélére, és sírni kezdett. Könnyei rögtön átváltoztak karácsonyi gömbdíszekké, és tovagurultak a földön. Ekkor egy fehér ruhás lány libbent ki a sötétbe, fölszedegette, és a ruhája alá dugta a díszeket, majd a fiú felé nyújtva kezét, kacér mosollyal az ajkán bevezette az egyik házba.

4

Papírrepülőket hajtogatsz, és kidobálod őket az emeleti ablakból. Figyeled, ahogy nyílhegyként állnak bele egy bárányfelhő bundájába. Szegény felhő, teli van már velük a háta, és sehogy sem tudja őket kirázni magából, bárhogy is próbálkozik. Majd csak sikerül neki - gondolod, és mosolyogsz a gondolaton; szinte látod a meglepett városlakók arcát, amikor fehér papír fog esni az égből.

5

Madarat röptetsz - egy károgó varjú lábára kötöttél madzagot, és figyeled, ahogy a magas házak fölé száll. Valahányszor visszahúzod a földre, csillogó ékszert tart a csőrében, amit a tenyeredbe pottyant. Sokáig csinálod ezt, mögötted már kupacba gyűlik az arany. Honnan ez a sok ékszer? - töprengsz, de választ csak később kapsz, éjszaka, amikor az ablakodon kikémlelve észreveszed, hogy egyetlen csillag sem pislákol már az égen.

6

A horgász sokadjára is a vízbe lógatta csaliját, de amikor kihúzta, ismét csak egy párna csüngött a bot végén. A csónakja teli volt már kifogott párnákkal, elhatározta hát, hogy a vízbe veti magát, és megnézi, van-e még egyáltalán hal ebben az óriási tóban. Ahogy a habok közé ugrott, rögtön felébredt, és otthon találta magát az ágyában. Feje alatt párna helyett egy hatalmas hal ficánkolt kétségbeesetten.

7

Ceruzával egy ajtót rajzolsz a szobád falára, és izgatottan tapasztod hozzá a füled. Legnagyobb meglepetésedre vidám csevely és kacagás szűrődik át rajta. Kezed önkéntelenül is a kilincs után kap, de hiába is próbálkozol az ajtó kitárásával, ujjaid szürke folttá maszatolják csak a kilincs grafit-vonalait.

8

A férfi kisétált a kertbe, hogy összegyűjtse a mézet a kaptárból. Miközben körbe dongták a rovarok, és kis üvegbe lapátolta a folyékony aranyat, arra gondolt, hogy boldog. Jó kedve akkor sem párolgott el, amikor hazaért. Hirtelen azt vette észre, hogy boldogsága már a szobák falán csorog csillogva. Ekkor egy óriási kéz emelte föl a háztetőt, és elkezdte üvegbe lapátolni a boldogságot, oda sem figyelve a férfi döngicsélő tiltakozására.

9

Van egy könyved a polcon, amelyet ha kinyitsz, óriási szél támad odakinn. Kezdetben csak olykor-olykor nyitod ki, azt is csupán azért, hogy a városlakók meglepetésére a legváratlanabb időpontokban kavarj egy kis szelet. Ám hamarosan magával ragad a lapokon futó történet. Most ott ülsz, belefeledkezve a könyvbe, és már észre sem veszed, ahogy az ablakon túl egy tornádó felkapja, és messzire repíti a járókelőket.

10

Kinézel az ablakon, és egy farkast pillantasz meg, ami nagy erővel próbálja elfújni a házadat. Szegény már fulladozik, őrülten kapkodja a levegőt, végül nem bírja tovább, összeesik, sötét lelkét a friss fehér hó vásznára köpve. Kinyitod az ablakot, és a feléd suhanó gonosz lelket egyetlen fújással messzire űzöd.

Komor Zoltán

Mese

Szivárvány szerelem

Szeptember van, amikor az élénk zölden tündöklő fák sárgásra változnak. Ez nem tűnt fel Gusztinak, a malackának, legföljebb annyi, hogy ritkábban és rövidebb ideig volt nyitva az ablak. Arra azonban ő is felfigyelt, hogy nem a gyermekzsivajra ébred föl reggelente.

Fokozatosan elcsöndesedett a ház előtt álló, eddig nyüzsgő emberkéktől zsúfolt játszótér. Eleinte nyugtalanította a zaj, a hinták nyikorgása, az ecc-pecc-kimehetsz, a gyereksírás. De a nyár közepére már egészen hozzászokott, sőt sokszor felküzdötte magát a malackerék tetejére, hogy meglesse őket. Pedig hányszor esett le, egyszer még a lába is felakadt az egyik fokon, és annyira meghúzódott, hogy napokig rá sem bírt állni. Mégis megérte újból és újból nekirugaszkodni, mert így a pajtását, Mártonkát is nézegethette, ahogy játszik, kergetőzik a többi gyerekkel. Volt, hogy látta, mikor a homokozóban egy hosszú copfos lány elvette a lapátját, és nem akarta visszaadni. Gazdáját azonban nem kellett ám félteni, addig kergette, amíg vissza nem szerezte a játékát. A minidisznó élvezte az elcsípett jelenetet, kuncogott is rajta egy darabig.

Mostanában azonban hiába ágaskodott, semmi nem történt. Üresen álltak a hinták, mászókák, libikókák. Kongott az ürességtől a homokkupac is, nem sorakoztak benne a vödrök, sziták, lapátok. A legfurcsábbnak mégis azt tartotta, hogy Mártonka korán fölkelt, majd elvitték hazulról, és csak sokkal később jött haza. Mikor megjött, mindig jó kedve volt, be nem állt a szája. A szülei azt mondták, hogy óvodás a gyerek. Nem értette a miniatűr sertés, hogy mit jelenthet ez, de azt tudta, hogy valami jó, mert ilyenkor a húsos pajtása mindig büszkén húzta ki magát.

Egy délután Mártonka odarohant az akváriumhoz és tündöklő tekintettel újságolta:

- Hojnap jössz vejem! Mindenkinek megmutatom, milyen barátom van.

Másnap reggel Guszti korábban fölkelt, és ide-oda járkált. Izgatottan latolgatta, hogy most vajon mi fog történni. Jött is nemsokára Mártonka egy cipős dobozzal, aminek sok lyuk volt a tetején. Szedett bele faforgácsot, néhány répadarabot, majd fölemelte malackáját, nyomott egy nyálas csókot szőrös kobakjára, és őt is betette. Először félt kicsit. Megszokta, hogy körülötte minden átlátszó, de most sötétség övezte minden oldalról. Az nyugtatta meg, hogy a barátja halkan suttogott be a nyílásokon.

Mikor újra fény melengette tömzsi kis testét, fölnézett. Rengeteg szempár pislogott rá. Gazdája kiemelte, büszkén mutogatta óvodatársainak, és mesélni kezdett róla. Ebből a tengeri malac szinte semmit nem hallott, úgy bele volt mélyülve egy távoli pontba. Látott egy akváriumot, ami kiköpött olyan volt, mint az övé. Gyanakodni is kezdett, hogy itt kell majd maradnia a sok kisember között, akik már legalább fél centiméter szőrt lesimogattak róla. Mikor jobban megnézte az akváriumot, észrevette, hogy nem faforgács van benne, hanem mindenféle zöld izé, kavicsok. Meg valami áttetsző létyó, olyan, mint amit ő is iszik.

- Hiszen ez az is, víz - hasított bele a felismerés.

Egyszer csak a sok zöldség közül előbukkant egy kecses, ezer színben pompázó, légies alak. Gyönyörű volt, egészen lenyűgözte Gusztit. Még az álla is leesett. Ezt látva az egyik lányka begyömöszölt egy darab sárgarépát a szájába, hátha enni kért. A malacka csillogó szemmel nézte az ide-oda suhanó, szivárványos árnyat. De nini, ott előbújik még egy, és még egy, összesen öt cikázó gyönyörűség. Legjobban mégis a legelőször megpillantott tetszett neki, talán azért, mert az volt a legnagyobb és a legszínesebb. Ekkorra már a gyereksereg mindent megtudott Gusztiról, hogy kiféle, miféle, meg számtalan történetét, kalandját megismerhették. Egy nyájas hangocska így szólt:

- Most nézzük meg az enyémeket is! Ott vannak az akváriumban, ők az én halaim.

Odacsődült a sok óvodás. A minidisznó szerencséjére Mártonka nyitott dobozban utaztatta el odáig, így ő is jobban szemügyre vehette őket.

- Tehát halak - álmélkodott.

Ő is tetszhetett nekik, mert mind odaúsztak ahhoz az oldalhoz, ahol ő hevesen lebegtette orrcimpáit, hogy valami szaghoz jusson. Csodálkozott is a vízi lények tulajdonosa, mert elmondása szerint nagyon szégyenlős uszonyosokról van szó. Ki is vették Guszti malackát, és odatették az üvegkalitka mellé. Ha jobbra ment, ők is, ha balra, szintén követték. Úgy kísérték, mintha láthatatlan fonállal lennének összekötve.

Élvezte a show-műsort az egész csapat. Tett is rá egy lapáttal, köröket futott az akvárium körül, árnyékai szorosan suhantak a vízben utána. Ekkor szólt Katalin óvó néni:

- Gyerekek! Itt az ideje a szundikálásnak.

Már kerültek is ki az ágyacskák a nagy, fehér szekrényből, és sorakoztak egymás után, libasorba. Pajtása megragadta Gusztit, és tiltakozása ellenére begyömöszölte a dobozba.

Mikor minden elcsöndesedett, a tengeri röfi is megpróbált elaludni, de egyfolytában új ismerősei lebegtek a szemei előtt. Ekkor Mártonka álmában fordult egyet, és kezével oldalra borította a malactárolót, aminek leesett a fedele. Szabaddá vált hát az út, hogy újra szemügyre vegye a halakat.

Átsuhant az ágyak alatt, kikerülte a szerteszét heverő építőkockákat, majd az asztal lábán felkúszva az akváriumhoz sietett. Nem látta őket sehol. Körbe-körbejárkált rajta, de semmi. Már letett a találkozásról, amikor az egyik növény sűrűjéből előbukkant a legnagyobb. Nagy smaragd szemének látványával a miniatűr sertés nem tudott betelni. Azon is csodálkozott, amikor buborékok buggyantak elő a szájából. Ezután cikázni kezdett, felúszott, majd vissza a malachoz, ezt ismételgette.

Időbe telt, míg a malacka rájött, hogy az akvárium tetejéhez csalja. Volt egy polc egyvonalban a felső peremmel, amire az ott álló cserepes pálmán ügyesen felmászott. A kopoltyús tünemény is feljött a víz felszínéhez, annyira, hogy mancsával meg tudta érinteni. Végigsimította, nyálkásan bársonyos volt, és hideg. Mégis különös forróság futott végig Gusztin. Meg akarta érinteni újra és újra. Élvezték egymás társaságát, elmélyültek egymás tekintetében.

A malacka észre sem vette, hogy a lábai lecsúsznak. Beesett, és süllyedni kezdett. Rémülten kapkodott levegő után, egyre nehezebbnek érezte magát. Már nem is próbált lélegezni, csak tág pupillákkal nézete a csillogó lében suhanó szivárványszíneket. Ekkor új barátnője a farkával odacsapott, és szájával mancsát böködte, végtagjaival hevesen csapkodott, mint aki mutatni akar valamit. Guszti a lábaival utánozni kezdte, és hamar rájött, hogy előrehalad. Már egész közel volt a felszínhez, amikor egy kéz kiemelte a levegőre. A rémült Mártonka volt.

A malacka jókora adag vizet öklendezett ki, majd lassan megnyugodott. Miközben Mártonka törölgette, Guszti könnyes szemmel nézte kedvesét, aki a szeme sarkában ugyancsak csillogó gyöngyökkel tekintett rá. Különös, beteljesületlen szerelem volt ez kettőjük között. Rájöttek, hogy a vonzalmuk reménytelen. A tengeri malacnak, sajnos, semmi köze a vízhez.

Bódi Melinda

Olvasmányélmény

Olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók

Milyen furcsa, hogy ugyanazt a szórakoztató irodalmat olvassuk, mégis különböző hatást vált ki belőlünk. Ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy ahányan vagyunk, annyi félék is. De ha mindannyian ugyanazt szeretnénk vagy utálnánk, milyen unalmas lenne a világ. Elizabeth Gilbert könyvének címe, az Ízek, Imák, Szerelmek nemcsak magyarul, hanem angolul is megfogott. Azon tűnődtem, vajon mit takarhat az Eat, Pray, Love hármasa.

Az ízeket és a szerelmeket saját tapasztalatból az élvezetek csoportjába soroltam, de az imákat nem tudtam hová tenni. Ekkor fellapoztam a kötetet, és hamarosan kiderült: olyan nőről szól, aki mindenét hátrahagyva nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Egy nő, aki a boldogságát keresi, a három I-ben, vagyis Itáliában, Indiában és Indonéziában. A három fő rész egyébként további harminchat fejezetre van elosztva. Ezt azért fontos, mert azt jelenti, hogy az írónő éppen harminchat éves volt, amikor nekikezdett a könyvnek.

Az első rész Olaszországban „játszódik”, és fantasztikusan van megírva. Lehet, hogy elfogult vagyok, mert kisdiák koromban tanultam olaszul. Talán ezzel magyarázható, hogy amikor a szerző az olasz szavak elsajátításáról írt, nagyokat nevettem - a saját próbálkozásomra emlékeztetett. A pizzánál és az olasz fagylaltnál pedig szinte éreztem számban az ízeket. Ebből a hangulatból elég gyorsan magamhoz tértem, mert időközben megérkeztünk Indiába, ahol a tömérdek szanszkrit szó és imádság valósággal rám zúdult. Egyre keservesebben haladtam, és már-már megbarátkoztam a gondolattal, hogy ezt a részt átugrom. De mivel szeretek befejezni egy-egy történetet, vettem egy nagy levegőt és átrágtam magam rajta, míg végül az írónő jóvoltából eljutottam Indonéziába. Akkor lendültem bele, amikor a könyv hősnője annyi lelki hánykolódás után végre megérkezik a nyugalom szigetére.

Az Ulpius-ház nevű kiadó gondozásában megjelenő kötetben olyan történet olvasható, amelyben a sajátunkéra ismerhetünk. Korhatár nélkül bárkinek szól, aki ébredt már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”.

Sarkadi Dorottya

Képernyő

A jó Rosszkislány

Folytatnám a Való Világ-villában élők jellemzését. Anikón a sor.

A hetedik beszavazó show-ban ismerhettük meg az igazi „Rosszkislányt”. A bemutatkozó filmjében mindent elmondott magáról, és tényleg úgy is látszott, hogy ő egy igazi rossz kislány. Amióta azonban bent van a Villában, semmi rosszat nem tett vagy mutatott. Inkább azt mondom, hogy jó kislány. Kedves, melegszívű, barátságos és még sorolhatnám a jobbnál jobb tulajdonságokat. Egyedüli rossz tette, hogy a szilveszteri buliban szájon csókolta az extrém ronda Király L. Norbertet, ikszfaktoros sztárunkat.

Ezen kívül semmi. Néha veszekszik egy kicsit, de olyankor is csak a jó érdekében. Néha kiakad semmiségeken, de azt is mindig megmagyarázza. Legutóbb az ríkatta meg, amikor a villabeli ranglétrán tizenegyből ő lett a kilencedik. Ez felkavarta a lelkivilágát, de még így is hatott inkább elveszett báránykának, aki nem hisz magában, mint rossznak.

Vajon hol van a beígért rosszaság? Vagy inkább úgy kérdezem: mi az a rosszaság, amit a villában meg tudna tenni? Lendíthetne valamit az unalmas benti életen.

Bereczki Gabriella

Saláta

Nem kell mindig rántott hús

Tavaly az egyik barátnőm egyszer csak beállított egy stósz szakácskönyvvel. Az apukájáé voltak, klassz gyűjtemény, köztük olyan példányokkal, mint Csáky Sándor: A XX. század szakácsművészete, Szabó Ernő-Szigeti Andor: A nagy kínai szakácsiskola, Paul Bocuse: A piac konyhája, Gundel Károly: A vendéglátás mestersége. Ezek között húzta meg magát szerényen, tipikus szocreál dizájnba öltöztetve dr. Ketter László: Gasztronómiánk krónikája című, rendkívül alapos műve.

A kötetet mindig vittem magammal a strandra, és amíg a gyerekek látótávolságban remekül elfoglalták magukat, én belemélyedtem a magyar gasztronómia múltjába. A szerző a történetet onnan kezdi, mi is jelenti a magyar konyhát. Mely alapanyagok, fűszer-együttesek, konyhai műveletek alakítják magyar jellegűvé az ételt úgy, ahogy más nemzetek konyhájában nem lelhető fel? Módszeresen végighalad az alapanyagokon, elidőzik a kenyérkészítésnél, és nem hagyja el a történelmi megközelítést sem: melyik korban mely országok gasztronómiája hatott ránk, hogyan fejlődtek az eszközök, ezáltal az alapanyagok feldolgozásának módjai. Szót ejt a "jelen" (vagyis 1985) helyzetről, és előretekint a jövőbe. Feltűnt, hogy bár még javában a szocialista érában éltünk akkor, amikor ez a könyv megjelent, mégis helyenként éles kritikát fogalmazott meg mind az élelmezésről, mind a vendéglátásról. Itt olvastam azt, ami elgondolkodtatott:

"Nem vitás, hogy a dolgozó nők otthoni tevékenysége súlyos tehertétel. Többnyire meg kell elégedniük az üzemi konyhák - jó vagy kevésbé jó - élelmezésével, különféle tartósított ételek jellegtelen termékeivel. A pihenőnapok ételkészítése leszűkült a rántott szelet, a sertéspörkölt nem éppen változatos étrendjére, a cukrászdai süteményekre. Így kénytelenek megfosztani magukat és családjukat a terített asztal örömeitől, a változatos ételek nyújtotta élvezeti elemektől. Márpedig az ételek keresett jellege a jó közérzet egyik alapja. Az ételek érzékszervi adottságai - változatos ízük, jellegzetes színük, étvágygerjesztő illatuk, fogyasztásuk kedvező hőmérséklete, megszokott állományuk stb. - mind hozzájárulnak az emésztőnedvek kiválasztásának megindításához, az ételek tápanyagainak értékesüléséhez.

A mai családoknak - sajnos - mind kevesebb részük van ezekbe az örömökben. Az egészségesebb táplálkozás végett is munkálkodni kellene a lakosság jobb házi ellátásának megkönnyítésén. A nők többnyire éppen a nehéz időszakokban - gyermeküket várva, csecsemőjüket táplálva, betegekről gondoskodva stb. - kényszerülnek gyakran támasz nélkül, családjukról gondoskodni. Bármennyire nehéz feladat is, keresni kellene a háztartási-főzési ismeretekhez vezető képzési lehetőségeket. Első lépésként az anyai hivatásra készülő asszonyok rendszeres látókörbővítését kellene megoldani. A gyesen levő kismamák számára lehetne rövid napi lekötöttséggel járó tanfolyamokat szervezni. Itt a számukra nélkülözhetetlen egészségügyi tudnivalók mellett jutna idő a család élelmezéséhez szükséges táplálkozás-élettani ismeretek és a konyhatechnikai munkák gyakorlati oktatására. (...)

Egy-egy ilyen összefüggő, alapozó ismereteket nyújtó tanfolyam fölkeltené a más területen dolgozó nők háztartási munka iránti érdeklődését és munkakedvét is, ha látják annak jelentőségét. Nem lenne szabad beletörődnünk népélelmezésünk elszíntelenedésébe. Egészségügyi megfontolások, életörömszerzés lehetőségei egyaránt indokolják a kivezető út keresését. Föl kell kelteni a lakosság gasztronómiai örömök iránti igényét, mert azok éppen olyan elemei életünk gazdagításának, mint a természet, a művészet szépségének élvezete. Útmutató szerep vár itt a vendéglátóiparra, hogy a lakosság figyelmét ráterelje a gasztronómiai kultúra fejlesztésének fontosságára, megvilágítsa azokat az értékeket és örömöket, amelyeket a terített asztal nyújthat a mindennapos munkában elfáradt ember számára."

Bár dr. Ketter László nem fejtette ki, hogyan gondolta a vendéglátóipar útmutató munkásságát, tény, hogy ő még nem számolhatott az internettel, amelynek köszönhetően a háziasszonyoknak még csak el sem kell menniük otthonról ahhoz, hogy gasztronómiai látókör-bővítésben részesítsék önmagukat. Nyilvánvaló, hogy a vendéglátóipar nem töltötte be azt a szerepet, amit a szerző előrevetített - az első Michelin-csillagunk tavaly érkezett meg, amire büszkék vagyunk ugyan, de ne feledjük, hogy azt a konyhát portugál séf viszi. A magyar emberek többsége nem tud étterembe járni, amely a kiadások csökkentése céljából szinte az első helyen ugrik.

A világháló már inkább elérhető, Magyarországon a hozzáférés eléri az ötvenöt százalékot, ezzel a nemzetközi mezőny közepén vagyunk. Talán a legelső főzős portál, amit én is látogattam, a Mindmegette volt, amely felkínálta a választás lehetőségét a különböző ételek között, de az ízlésemet nem formálta. Amikor viszont rábukkantam a gasztroblogokra, valami megváltozott: a szubjektív hangvételű írások, a fotók az elkészített ételről olyan közel hozták a gasztronómiát, amennyire csak lehet. És ha az ember maga is blogolni kezd, muszáj fejlesztenie magát a témában. A felülről jövő ismeretátadás helyett alulról jött tehát a szerveződés, amelynek következménye az, amit nekem is egyre többen írtak mostanság: a háziasszonyoknak megjön a kedvük a főzéshez-sütéshez, az újdonságok kipróbálásához. Az biztos, hogy a régen áhított változás végre tényleg elkezdődött.

Kalmár Mónika

Padlógáz

Sztárok a száguldó cirkuszban


Zsenge korom ellenére már évek óta a Formula1 elkötelezett híve vagyok. Bár megvan a kedvenc versenyzőm, mégis azt kell mondanom: valami plusz minden pilótában van, amiért a tiszteletet megérdemlik. Ha a mai kor nagy neveire gondolok, a jelenlegi mezőny pilótái jutnak eszembe. Alonso, Hamilton, Kubica vagy a már rallyra váltó Raikkönen - mind beírták magukat a Formula1 dicsőséglistájára.

Immár hatodik éve szeretem a száguldó cirkuszt, ezt az időszakot azonban két szemszögből lehet nézni. Rengeteget tudhatok a pilótákról, az autókról, a technikáról, másrészt viszont sok eseményről és legendáról maradtam le, amelyekről már csak könyvekből olvashatok. A sort érdemes a még ma is aktívan versenyző Michael Schumacherrel kezdeni, akit szándékosan nem soroltam a mai nagyok közé. Bár a német klasszis idén nem a legjobb formáját hozta, a Ferrarinál eltöltött éveiben a legnagyobbak közé küzdötte föl magát. Ki ne emlékezne a Brawn-Schumacher párosra? A Formula1 legdinamikusabb és legsikeresebb összeállítása a maga idejében felülmúlhatatlan volt.

A felsorolást a német pilóta talán legnagyobb ellenfelével, Mika Häkinennel folytatom, aki a rivális Mercedesben látta világbajnoki esélyeit. Bár Ron Dennis csapatfőnök oldalán korántsem aratott olyan sikereket, mint Schumacher, tehetsége és finn hidegvére segítségével meg sem állt két világbajnoki címig. Közel tízéves Formula1-es karrierje rengeteg diadalt hozott. A száguldó cirkuszt elhagyva a szintén FIA fennhatósága alá tartozó DTM-ben folytatta pályafutását, helyére a csapatfőnök az ugyancsak finn Kimi Räikkönent, majd Fernando Alonsót és Lewis Hamiltont szerződtette.

Az osztrákok legnagyobbikát, Niki Laudát is különleges személyiséggel és versenyzési stílussal áldotta meg a sors. Nem véletlen, hogy háromszor is elhódította a Formula1 világbajnoki trófeáját. Pályafutása a Ferrarival teljesedett ki, az olasz csapatnak mégis talán élete legborzasztóbb élményét „köszönheti”. 1976-ban, a Nürburgringen kigyulladt az autója, és megégett a teste. Csodával határos módon túlélte a balesetet, és kisebb megszakításokkal még hét évet versenyzett. Amióta pedig televíziós kommentátor, kíméletlenül kritizálja a száguldó cirkuszt.

A Formula1 közel hetvenéves történetéből lehetetlen kiemelni az összes nagy nevet. Van azonban egy pilótapáros, amelyet vétek lenne kihagyni a felsorolásból - rengeteg izgalmas versennyel örvendeztették meg a nagyérdeműt. Ayrton Senna és Alain Prost a McLaren Mercedes nagyágyúja volt, az együtt töltött idő során nem találtak fogást egymáson. Csapaton belül harcoltak a világbajnoki címért. Talán azt sajnálom leginkább, hogy ezt a párharcot nem élhettem át. Ha húsz évem helyett most a negyedik ikszet taposnám, Senna-rajongó volnék. Minden megvolt benne, ami miatt érdemes élni-halni a Formula1-ért: tűz, száguldás, precizitás, egyediség, veszély. Senna ezekbe halt bele.

Nagy Andrea

Glossza

Receptek a vasárnapi ebédhez

/Műkörömpörkölt/ Ugyanaz, mint az igazi, csak ez mű.

/Szélviharpörkölt rántott faágakkal/ Fontos, hogy a kellékeket viharban gyűjtsük be. Minél nagyobb a vihar, annál jobb. Cunami esetén fenséges ízekre tehetünk szert.

/Székelykáposztás Milka/ Vegyünk a boltban egy tábla csokoládét! Majd menjünk el Erdélybe, ahol a szántóföldön növekvő káposztákat forró vízben megfőzzük, a csokoládét pedig rakjuk bele a vízbe! Az így elkészített ételt hamar megszeretik a gyerekek.

/Fokhagymás nápolyi/ Vegyünk egy hőmérőt, és szedjük le róla a beskálázott fokokat Celsiusban! Ezután egy fél hagymát keverjünk össze velük! Ízelítőül pedig egy zacskó nápolyit adagoljunk az így elkészített ételhez!

/Lekváros bundáskenyér/ Ezt az előételt bármilyen állat bundáját felhasználva el tudjuk készíteni. Alapanyaga a kenyér. Ezt olajban megsütve, majd az állat bundáját ráhántolva készíthetjük el. Ízlés szerint rakhatjuk rá róka, medve, kutya vagy bárány bundáját is.

/Rántott krokodiltojás/ Miután túléltük a vadászatot a Níluson, és szerencsésen hazaértünk, nincs más dolgunk a tojásokkal, mint sütőben kirántani őket. Feltéve, ha nem kelnek ki a tojások.

/Gombafejek tatárjárással/ Kiegészítésként vagy savanyúságként használható. Elkészítése nem könnyű, a főzés ugyanis két részből áll. Először szerezzünk be gombákat, majd nem árt Kazahsztánba elutazni, ahol az odatelepített tatároknak kell szólnunk, hogy vegyenek részt az ebéden!

/Habart lópata/ A lovat semmi esetre se közelítsük meg hátulról, mert nem lesz kellemes érzés, ahogy felrúg bennünket. Ha sikerrel leszedtük róla a patkókat, nagyobb lábasban olvasszuk meg a fémes talpakat.

/Pirított hóember/ A télen felépített hóembert olvasszuk meg, majd pofozzuk halálra! Az elolvadt állagot porcelántányérban tálalhatjuk.

/Fahéjas gilisztabefőtt CD-reszelékkel/ Egy üvegbe helyezzük el a kertből begyűjtött gilisztákat, majd szórjunk rájuk fahéjat! A CD-reszeléket ízlés szerint választhatjuk Sonyból, Philipsből vagy Traxxdatából.

/Ecetes linzerkarika/ Desszertnek kiváló. Mártsuk meg lisztben a karikákat, majd tálaljuk őket ebéd után!

/Zsírfelfújt/ Vegyünk a boltban egy doboz sertészsírt! Majd egy kompresszorral sok levegőt beleengedve máris elkészíthetjük a desszertként tálalható ételt.

/Fokhagymás Orbit/ A boltban megvásárolható rágógumi az ebéd utáni jóllakottság-érzés kitűnő kelléke.

Seres Gábor

30329

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Olvasólámpa
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Olvasólámpa:
Olvasólámpa


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds