2017 November 23, Thursday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19106095
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Olvasólámpa: Olvasólámpa
Posted on February 17, Saturday, 10:48:06
Topic: Olvasólámpa
A diák hetilap harmadik száma a már megismert rovatokon kívül Valentin-naphoz illő írásokat is tartalmaz.

Életmód

Ne kínozd, fogadd el!

„Hála” a szépségiparnak, a negyvenkilós nők korát éljük. Minél vékonyabb valaki, annál trendibb. Csontkollekciók vonulnak végig a kifutón, zörgő bordájú modellek mosolyognak ránk a képernyőről, mintha ez lenne a természetes. A fiatal lányok harapnak a témára, persze, elhiszik, hogy csak akkor szépek, ha ők is nádszál karcsúak.

Ilyenkor jönnek képbe a különböző fogyasztótabletták, a csodaszerek, amelyek hatása erősen kétségbe vonható. Mondhatnám, jobban megkurtítják a pénztárcánkat, mint a vonalainkat. Akadnak olcsóbb módszerek is, persze, melyek alkalmasak a gyomor és bélrendszer tönkretételére - a konkrét „eljárást” inkább nem részletezném. Például a sógorom sógornője is ehhez a „remek” módszerhez folyamodott. Értelmes embernek tartom, és azt hittem, felfogja, hogy a lerakódott zsírt az ilyen megoldások nem bontják le. Természetesen nem fogyott még le, ellenben fogadni mernék, hogy néhány éven belül a belgyógyászaton köt majd ki.

Vannak durvább esetek is, amikor a negyven kilót meghaladó lányok elkeserednek a médiából rájuk zúduló „tökéletes alakú” nők látványától. Vad gondolatok fordulnak meg a fejükben. Van olyan ismerősöm, aki teltkarcsúnak mondható, és olyannyira nem képes megbarátkozni az alakjával, hogy karácsonyra legszívesebben anorexiát kérne a Jézuskától. Abszurdnak rémlik, de ez valójában drámai helyzet. Tudjuk az anorexiásokról, illetve a bulémiásokról, hogy nagyon sokat szenvednek, mire meggyógyulnak. Mégis akadnak emberkék, akik kétségbeesésükben inkább lennének betegek, mint hogy elfogadják a saját testüket.

Keveseknek jut eszébe, hogy a csodabogyók helyett testmozgással próbáljanak lefogyni. Ez egészséges, valóban hasznos, és szinte ingyen van. A futáshoz például elegendő egy jó minőségű edzőcipő, és irány a természet vagy a legközelebbi futópálya. Ha szerencsénk van, akkor nem találkozunk olyan pillekönnyű hölgyeményekkel, akik „jaj istenem, híztam öt dekát, holnap gyümölcsnapot tartok” felkiáltással róják a köröket.

De a sport mellett a legjobb módszernek továbbra is azt tartom, ha megpróbáljuk elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Nem kell vaságyastól harminc kilót nyomnunk, a lényeg, hogy harmóniában legyünk önmagunkkal. Amíg nem szeretjük a testünket, addig mások sem fogják.


Rodenbücher Katalin


Jegyzet

Tétova vallomás


Emlékszem, hideg volt, talán még hó is esett azon a napon, amikor találkoztam azzal a lánnyal. Épp a buszmegállóban álltam, amikor megszólított. Arra volt kíváncsi, elment-e már a busza. Válaszoltam, aztán beszélgetni kezdtünk. Először nem tűnt fel, hogy milyen. Minél jobban telt az idő, annál inkább győződtem meg arról, hogy ez a lány beteg.

Különösen viselkedett. Zavartak, összefüggéstelenek voltak a mondatai. Épp érettségire készült, és a segítségemet kérte. Gondoltam, miért ne, és megadtam a telefonszámom. Elmesélte, hogy nincs egy barátja sem, és megkérdezte, nem hívhatna-e föl néha. Rögtön beleegyeztem, hiszen abból nem lehet baj, ha beszélgetek vele. Sajnáltam, és nem vagyok olyan, mint az emberek többsége, akik elfordulnak tőle, mert más. Aztán teltek a hetek, egyre többet hívott, és egyre hosszabbak lettek a beszélgetéseink.

Egy idő után már nyomasztónak hatott, ha megcsörrent a telefon. Összeszorult gyomorral vettem föl. Találkozni szeretett volna velem, de mindig találtam valami kifogást, ami miatt el kellett halasztanunk. Később már föl sem vettem a telefont. A hívások elmaradoztak, én meg lassan elfelejtettem a lányt.

Sok történetet hallottam már elmebeteg emberekről. Mindig mindenkit kioktattam, hogy ők azért ilyen közvetlenek, mert folyamatosan segítséget kérnek. Mi pedig nem vesszük észre őket. Félünk tőlük, ezért nem foglalkozunk velük. Így esélyük sincs, hogy valaha normális emberré váljanak.

Az egyik délután a könyvtárban interneteztem, amikor leült mellém egy lány. Az órarendjét szerette volna elkészíteni, de nem tudott belépni a Neptun-programba, és a segítségemet kérte. Megmutattam neki. Ő megköszönte, aztán két perc múlva megkérdezte ugyanazt. Ekkor vettem észre, hogy ezzel a lánnyal is van valami gond. Nem ismerte a kódját, sőt azt sem tudta, hogy mi az a Neptun. Zavaromban szóltam a rendszergazdának. Miután ő is felismerte a helyzetet, ideges lett, és közölte, hogy nem tud segíteni. Ekkor már mindenki röhögött körülöttünk. A lány megfogta a kezem, és megkérdezte, hogy nem beszélgetnék-e vele.

Elmesélte, hogy vizsgaidőszak után történt vele valami. Nem tudta, hogy hányadikos, sőt azt sem, hogy milyen szakos. Csak azt, hogy mostanában nem tartanak a tanárok előadásokat. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ez azért van, mert új az órarendje, és az előadások már nem ott vannak, ahol eddig. Aztán hírtelen eltorzult az arca, majd megfogta a kezem, és azt mondta, hogy neki most nagyon rossz. Ismét az az érzés fogott el, mint az előző lánynál. Összeszorult gyomorral mondtam neki, hogy ne haragudjon, de nekem most mennem kell. Aztán felálltam, és gyors léptekkel kimentem a könyvtárból.

Este van, enyhe téli este. A buszmegállóban állok, és várok. Eszembe jut a két lány. Szégyenkezve hajtom le a fejem.

Lator Hajnalka


Film

A csacska angyal

(Bokusatsu Tenshi Dokuro-chan)


Kategória: OVA

Epizód: 4

Műfaj: Paródia, Vígjáték, Horror, Misztikum, Ecchi, Szerelem













Sakura-kun hazafelé tart az iskolából. Szobája ajtaját kinyitva egy lány éppen átöltözik. A glóriás hölgy törülközője alól kikapva buzogányát, Excaliborg-ot, egy mozdulattal lenyesi Sakura-kun fejét. Miután észrevette, mit tett, elmondja varázsigéjét, és feltámasztja a fiút. Dokuro-chan egy angyal. A jövőből érkezett, és beköltözött Sakura-kun szobájába.

Azért jött a földre, mert a fiú húsz év múlva fel fog találni egy szert (örök fiatalság), amitől a lányok tizenkét éves koruk után nem öregszenek semmit. Ezt a pedofil világot akarják megakadályozni, ezért az Úr angyalokat küld a fiú elpusztítására. Dokuro azért küzd, hogy a fiú megölése nélkül mentse meg a jövőt. Ez azonban árulásnak számít a Mennyek Hadi Törvényszékénél. Sabato-chan, a kos szarvú angyal kapta azt a feladatot, hogy végezzen a jövendőbeli tudóssal, és védelmezőjével.

Dakuro úgy dönt, védence minden lépését követni fogja, ezért ő is iskolába kezd járni. Sakura-kun nagy meglepetésére senki sem foglakozik azzal, hogy Dokuro angyal. Sőt, inkább mindenki rajong érte, és szeretik. Az sem számít, hogy az osztálytársakat majommá vagy kutyává változtatja. Sakura is megismerkedik Saboto-val, aki nőies báját bevetve akarja rávenni a fiút, hogy menjen el vele a szertárba, ahol majd megölheti. Terve nem jár sikerrel, megjelenik Dokuro, aki megvédi a kamaszt. Saboto - hogy küldetése sikerrel járjon - beköltözik a híd alá, ami közel van az iskolához. Innen igyekszik Sakura minden lépését követni.

Mivel mindenki számára sikertelen a küldetés, Dokuro testvérét leküldik a Földre, hogy vigye vissza a nővérét, és ölje meg a fiút. Az elválás fájdalmas, ám nincs mi tenni. Sakura életben marad, de üres az élete Dokuro nélkül. Ekkor jön rá, hogy valójában mély érzéseket táplál a csacska angyal iránt.

Egy kicsit morbid az anime humora, de megfelelően vegyíti a brutalitást a szerelemmel. Talán hibának mondható, hogy Sakura-kun túl sokszor hal meg egy nap (legalább tízszer), ami kissé idegesítő. Igaz ugyan, hogy csak négyrészes a film, de eleget megtudhatunk mindenről, a részek ugyanis két fejezetre vannak osztva. A grafikája nagyon jó, mindent kidolgoztak, kivéve az épületeket. A zenéje illik az anime stílusához. A nyitány dallamos, a záróakkordok már melankolikusabbak. A durva jelenetek miatt kizárólag tizennyolc éven felülieknek ajánlom.

Németi Angéla


Sport női szemmel

Tizenötször Palik


Aki szereti a Forma-1-et, annak nem kell bemutatni Palik Lászlót. Futamról-futamra kápráztat el bennünket sportriporteri képességeivel. Olykor kacagunk, máskor sírunk rajta. Íme, egy kis gyűjtemény, amely hűen tükrözi Lászlónk rátermettségét.

1. „Coulthard a nyolcadik helyről nagyon sokat tud segíteni az első helyen álló Raikkönen-nek. Tud neki integetni, szívecskéket rajzolni a levegőbe, rádión üzeneteket küldözgetni.”

2. „Barrichello úgy megy, mint akit a biztosító társasága figyelmeztetett arra, hogy nincs több betétlapja, amit kioszthat.”

3. „Itt jön a hármasboly: Button, Coulthard, Trulli, Heidfeld és Massa.”

4. „Coulthard motorjának hangja sokkal inkább egy Zeppelinre, semmint a Mercedesre emlékeztet.”

5. „Ezeknél az autóknál már a négy kerék hajtja a motort.”

6. „A pilóta kiszalad. Az autó elég, a szerelők szomorúak.”

7. „Nem meghirdetett házibuli kellős közepébe csöppentünk.”

8. „Montoya képen kívül a negyedik.”

9. „Nagy az izgalom a Ferrari boxban. Oda se néznek merni!”

10. „Félelmetes reflex-sorozat következtében került vissza a pályára.”

11. „M. Schumacher most halad el az étterem mellett. Hát nem valószínű, hogy most ugrik be osztrigát enni.”

12. „Hát nem igaz, amit ma Barichello művel. Mi volt ma reggelire?”

13. „Juan Pablo Montoya agresszivitási küszöbindexe a vezetői vizsgán nem tenné alkalmassá a közúti forgalomban való közlekedésre.”

14. „Ralf Schumacher helyezése mínusz tízzel szorzódik.”

15. „Hát nem úgy van ám az, hogy csak úgy megelőzzük az autóversenyző bácsit. Hát most ne tessenek kimenni kávét főzni!”

Szanics Katalin

Valentin-napi összeállítás

Ősi szerepek

Nők és férfiak. Egy fajhoz tartozunk, mégis mások vagyunk. Platón elbeszélése alapján a történelem előtti időkben a Földön csak olyan lények éltek, melyeknek négy lábuk, négy karjuk volt, és a fejük mindkét oldalát arc ékesítette. Ezek a lények boldogok voltak, erősek, és nem volt szükségük másra ahhoz, hogy szaporodni tudjanak.

Ám az istenek nem örültek, mert e lények túl gyorsak voltak, kiegyensúlyozottak, így kevésbé lehetett őket irányítani. De leginkább a harmóniát irigyelték tőlük, amelyben éltek. Ezért hát Zeusz úgy döntött, hogy villámokkal sújtja őket, amelyek kettéválasztották a férfi és a női részüket, s oly messze szórta szét testüket a világban, hogy soha ne találják meg egymást. Azóta mindenki az elveszett felét keresi. A történet szép, de nehezen képzelhető el. Nem ad választ arra a kérdésre, mi is az oka a férfiak és nők különbözőségeinek.

Az egész akkor kezdődött, amikor kialakultak a női és férfi szerepek - az ősidőkben. Szépen megtanultuk az iskolában, hogy amíg a férfiak vadásztak, addig a nők gyűjtögettek, illetve a csoport gyermekeire vigyáztak. A ház urának maradt az a nemes feladat, hogy ételt tegyen a kőlapra, tehát kergesse a mamutokat. Teljesen más képességeket igényelt a feladata, mint a nőé. A férfi egy célra összpontosított: becserkészni a vadat, igyekezett hazavinni, és közben nem eltévedni. Az otthon maradt nőnek viszont a barlang körül játszadozó csemetékkel kellett törődnie. A gyűjtögetőknek pedig a veszélyekkel teli erdőkben a vadakat kellett lesniük, hogy időben elmenekülhessenek. Így nem is csoda, hogy nekünk, nőknek a periférikus látásunk fejlődött jobban. Azért pedig, hogy a párunk nem hallja meg tévénézés közben, amit mondunk neki, a régi vadászgatást tehetjük felelőssé.

A férfiakba genetikailag beleivódott a tájékozódás képessége. Ők azok, akik a kétdimenziós térképet azonnal el tudják képzelni három dimenzióban. Hogy egy férfi megértse, merre kell mennie, azt kell mondanunk: az első utcánál forduljon balra, majd kétszáz méter után térjen le jobbra. Ellenben a nőnek: menjen el a sárga épületig, ott forduljon balra, majd a banknál jobbra. Mi sem vagyunk értetlenebbek, csupán nem nekünk találták fel a térképeket.



Sok a különbség, ezáltal sok az ellentét a két nem képviselői között, mégis a természet olyannak alkotott minket, hogy kiegészítjük egymást. Javaslom tehát nőtársaimnak, hogy televíziózás közben inkább várják meg a reklámot, ha beszélni akarnak. Férfiak, ti pedig inkább menjetek el a párotokkal, ha új utat akarna bejárni, hiszen a lételemetek, hogy védelmezzetek minket.

Balogh Zsuzsa

Valentin-napi fíling


Kicsi, közepes, nagy. Rózsaszín, piros, tüdőszínű, lila, mályva, ciklámen. Drága, drágább, még drágább. Értelmetlen, felesleges, giccses (bár az utóbbi kategóriába tartozók némelyikét - érthetetlen okokból kifolyólag - kifejezetten kedvelem). Műanyag, plüss, papír, gumi, fa, zománcozott, kerámia, üveg, olykor fém - a keményebb stílus kedvelőinek. Funkciója, hogy üzenjen, tudósítson, hirdessen, elmondjon, kifejezzen, bizonyítson, engeszteljen, mutasson, örömet okozzon. Sípolhat, „beszélhet”, mosolyoghat, repülhet, táncolhat, énekelhet. Lelőhelye: jóformán bármilyen üzlethelyiség, vagy üzletszerű tevékenység folytatásához megfelelő terület.

Ez kérem, amiről szó van, nem más, mint a Valentin-napi ajándékszív, a maga puritán valójában. Adja és kapja ezt február 14-én boldog-boldogtalan. Azért, hogy ő örüljön, legfőbbképp pedig azért, hogy a másiknak örömet okozzon - szól a marketinges duma. Ezen a napon a szerelmesek megünnepelhetik, hogy szerelmesek, mert erre, ugye, nincs mód az év többi napján. Nem baj, ha év közben úgy beszélnek egymással, mint a kivert kutyával, hogy belökik egymást a bejárati ajtón, hogy a volán mögött ülő partner meg sem áll a kocsival, csak lassít, a másik pedig oldja meg a kiszállást, elvégre felnőtt ember.

Kicsit bevillan a „kriszmösz-fíling”, bár anyagilag erre kevesebbet költ vágytól égő társadalmunk, mert itt - jobb esetben - csak egy személynek kell(!) ajándékot venni. Azért kell, mert manapság nem tanácsos anélkül hazaállítani a férfiembernek. Ha nem vesz semmit, alhat kinn. Ha valami olcsót vesz, alhat kinn. Ha túl drágát, akkor benn maradhat, de tuti, hogy a „jajerrenemszámítottam-deédesvagymókuska-nemkellettvolna”, következő levegővel: „égapofám-hogyéncsakkétpár-szívecskészoknitvettem” mindenképp elhangzik. Majd minden megy tovább a régi kerékvágásban. Este még végigküzdi az ember a lávsztoris filmeket (bár hátha lesz Helyszínelők), elolvas egy minitanulmányt a Google Bálint-napi logó-problémájáról, és holnaptól lelkileg elkezdi a felkészülést 2008 februárjára.

Szabó Judit


Még Te is


Júlia és Miklós három és fél évig tartozott össze. A negyvenkét hónap során legtöbbször látogatott szórakozóhely előtt beszélgettek utoljára.

Két szó csúszott le Júlia torkán. Behatoltak szervezetébe a fülén keresztül, amelynek bejáratait annyira nagyon szerette volna eltorlaszolni. Betömni zenével, vagy autók zajával. De a betűk csak jöttek és jöttek. Az agyában szavakká kapcsolódtak, a szívében pedig tőrré.

A tőr elcsépelt hasonlatnak tűnik elsőre, ám érdemes átgondolni. A tőr kicsi. Elfér Miklós tenyerében, zakója zsebében, mellkasa baloldala fölött. Ezen kívül éles. Mély, pici sebet ejt Júlia mélyen érző, pici szívén. A tőr nyele a „szeretlek”. A hegye a „nem”.

A „nem szeretlek” a torkától a gyomra felé csorgott, és mindent felkavart, amit ott talált. Nem tűrte maga mellett a finom falatokat, felküldte hát Júlia szájába. Júlia a következő napokban suttogva üvöltötte tele szobája légterét. Hónapokig ébredt arra, hogy Miklós elhagyta. Pizsamájából szinte minden reggel csavarni lehetett a vizet. Kezek nélkül ütötte, verte a falat. Aztán emészteni kezdte a tagadószóhoz kapcsolt igealakot. Betűkre bontotta, s a betűk önállóan már nem hangzottak olyan rémségesen. Hamarosan új betűket ismert meg, amik a Rómeó nevet rakták ki.

A Rómeó nevet olvasván eszedbe jut Shakespeare drámája, s azt mondod, mikor megpillantottad Júlia nevét, már tudtad, hogy a párja Rómeó lesz. Én szintén. Csupán Júlia nem. Mások élete szemünkben könnyen ír le teljes, szabályos alakzatot. Látjuk, hogy honnan, indul, s hová tart. De a saját életünkre nem tudunk külső szemlélőként tekinteni. Mindannyian Júliák vagyunk.

Kovács Emese

Első szerelem


Elégedetten lépett ki egy iszapos tócsából. Alaposan megmártotta benne új, sárgásbarna cipőjét, amit már akkor utált, amikor megpillantotta. Keservesen húzta magára minden reggel iskolába menet. Neki mindig a fehér tetszett, de mivel hamar összekoszolná, sosem kapta meg.

Eshetett az eső, mivel az utcán szerteszét tócsák terpeszkedtek. Grétinek sem kellett több, zsupsz bele a legközelebbibe. Érezte, ahogy talpa átnedvesedik, de nem érdekelte. Az utca másik oldalán egy ígéretesebb kacsintgatott feléje. Rohant, vonzotta a víz ezen a napsütéses februári délutánon. Bokáig elmerült benne. Élvezte, ahogy a vastag iszap rárakódik az utálatos lábbelire. Így tapicskolt tócsáról-tócsára, mígnem hazaért. Elégedetten nyitott be az ajtón, majd a kisszoba felé vette az irányt, eláztatva ezzel az egész nappalit.

A vacsora illata betöltötte a házat. Nem tudott ellenállni, úgy, ahogy volt csatakosan állt édesanyja elé. Anyuka jókedvre derült, ahogy meglátta a két barna bohókás copfot, amit még reggel font nyolcéves csemetéjének. Végignézve leányán feltűnt neki, hogy nincs minden rendben. Kint hétágra süt a nap, legalább tizenöt fok lehet, lánya mégis reszket. Jobban megnézve a kisasszonyt, látja, hogy a gyerek csurom víz. A nő arca lefehéredik. Keresetlen szavak kíséretében a vacogó gyereket betuszkolja a zuhany alá. Semmi változás, ugyanúgy didereg, mint fél órája. Lefekteti az ágyba, és rohan forralni a teavizet. Közben a lázmérő után kajtat. Meg is van. Gőzölgő bögrével rohan vissza csemetéjéhez. Gréti bekortyolta a forró italt és elszunnyadt. A lázmérő 37,9-et mutat.

Beesteledett, de a kislány nem lett jobban. Csak forgolódott, magára csavarta, majd levetette a takarót. Anyja aggódva figyelte a lázas csöppséget. A műszer higanyszála 39,2 fokig szökött, az időközben bevett gyógyszer sem vitte le a lázat. Az nő tehetetlen volt. Kétségbeesésében, az éjszaka közepén, lányostól-mindenestől, nekiindult a városnak. Beérve a kórházba már negyven fokot mértek. A főorvos rögtön injekciót rendelt, így is csak reménykedhetett, a sikerben. A copfos kis veréb délután még vidáman rótta az utcákat, most pedig izzad és nyöszörög.

A kórterem másik ágyán fekszik Peti. Egykorú lehet Grétivel. Gipszben lévő karját vakargatta, mikor figyelmes lett az egyre hevesebb levegővételekre. Lába a terem hideg kövéhez ér. Kettőt lép, és a kislány fölé hajol. Meredten nézi, nem tudja, mitévő legyen. A nővérnek szóljon, hisz tíz perce ment ki. Akkor most mi legyen? A biztonság kedvéért megböködi. A láztól felhevült test nem mozdul… De mégis, félig kinyílik a lány szeme. Megpillantja a fölötte álldogáló fiút. Egy halvány mosoly kísértében fordul egyet, majd mély álomba zuhan.

Amint nézi ezt a bájos, láztól kipirult arcot, megmozdul benne valami. Ő is gyorsabban veszi a levegőt. Nem tudja, mi van vele. Csak azt érzi, hogy nem állhat itt tétlenül. Tenni kell valamit. Lehajol a lányhoz, egy puszit lehel arcára. Miért történt mindez? Nem tudta, de nem is volt ideje gondolkodni, a folyosó felől léptek zaja hallatszott. Gyorsan visszabújt ágyába, magára húzta a takarót.

Reggel egyedül ébredt. Kikémlelt a vastag dunyha alól, de a mellette lévő ágy üres volt, a kislány eltűnt. Csak egy karton maradt utána az ágy végében. Peti odasettenkedett, belelapozott a papírhalmazba. A sok idegen szóból két sort tudott kihámozni. „A testhőmérséklet megmagyarázhatatlanul gyors ütemben visszaesett a normál értékre.” Alatta a dátum: 2007. február 14.

Csapó István

19796

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Olvasólámpa
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Olvasólámpa:
Olvasólámpa


Article Rating
Average Score: 5
szavazat: 2


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds