2018 April 27, Friday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20214645
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Olvasólámpa: Olvasólámpa
Posted on February 12, Saturday, 12:00:00
Topic: Olvasólámpa
A diák hetilap 210. számát Bereczki Gabriella (senior) és Sándor Alexandra Valéria (junior) szerkesztette.


Jegyzet

Tanulható-e a média?

A nyolcvanas évek elején néhány elhivatott filmes szakember a fejébe vette, hogy lerombolja a magyar oktatás megkövesedett rendszerét. Egy hatalmas ismeretanyagot tantárgyi keretek közé szorítottak, mert fontosnak tartották, hogy nálunk is méltó helyére kerüljön a film oktatása. Az angolszász iskolarendszerben jól működő tartalmi és formai elemeket vették alapul, és alakították ki a Mozgóképkultúra és médiaismeret című tantárgy kereteit.

Az új tantárgy kötelező bevezetését a média társadalomra gyakorolt hatásai indokolják. Egyszersmind az is, hogy a szövegértés és a médiatudatosság nélkülözhetetlen az olyan világban, amelyben a legtöbb információ a tömegkommunikáció csatornákon keresztül éri el az állampolgárokat. A felsőoktatásban a média iránti érdeklődés a negyedik-ötödik legnépszerűbb szakká tette a kommunikációt. A kétszintű érettségi megjelenésével a bejutás esélyeit jelentősen emeli a mozgókép/média érettségi.

A mis kisvárosunkban az iskolák még nincsenek fölkészülve a médiapedagógia fogadására. Nincsenek szaktanárok, nincsenek általánosítható tananyagok, nincsenek kipróbált taneszközök. A tantárgy nem illeszthető be a hagyományos órakeretbe, de még a dupla óra sem jelent megváltást. Hiszen például egy film megnézése és elemzése jóval több időt igényel, nem is beszélve arról, ha technikával (fényképezőgéppel, kamerával) akarunk dolgozni. A médiaismeret esetében már nem ennyire reménytelen a helyzet. Egy reklámszöveget vagy manipulációs technikát föl lehet dolgozni a hagyományos iskolai keretek között is. Az igazi megoldás azonban a tömbösítés: úgy csoportosítani az órákat, hogy ritkább időközönként hosszabb időtartam, négy-hat óra álljon a rendelkezésünkre. Az integráció megoldást kínál, különösen a társadalomismeret esetében, amely többnyire filmrészletekkel és rövidebb mediális üzenetekkel foglalkozik.

A Mozgóképkultúra és médiaismeret a hagyományos tantárgyakhoz képest eszközigényes, mivel szükségképpen médiumokkal dolgozik. Ráadásul gyorsan avulnak el az eszközök. A legminimálisabb feltételek: a fényképezőgép, a diavetítő, a rádió, a magnetofon, a televízió, a videomagnó, a videokazetták, a videokamera, a szövegszerkesztésre is alkalmas számítógép, a fénymásoló és a montírozó asztal. Beszerzésük folyamatban van, előbb-utóbb médiatanár is akad hozzájuk.

Linzenbold Krisztina

Életkép

Iskolatej

Az iskola ablakában álltam, és szinte megigézve bámultam az előbb kihajított iskolatej patakzását a köveken. Hasonlított a mamám kertvégi, kissé zavaros kanálisához, amelynek partján délutánonként egyensúlyozgattunk.

Oldalra néztem, és egy félig leeresztett, pöttyös labdát erőtlenül rugdosó, vézna, rongyos cipőjű kisfiút pillantottam meg. Sanyikának hívták, aki az anyjával és öt testvérével lakott abban a faluvégi szűk utcában, ahol minden olyan más volt. Féltünk is arra biciklizni, és ha mégis elég merészek voltunk hozzá, a legelső ház látványa tett arról, hogy tovarobogjunk. Ezek az épületek alig álltak a lábukon, és állandóan kacsintgattak, mivel rendszerint csak az egyik ablakon volt üveg, a többin pedig plédet vagy nejlont fújdogált a szellő. A legrémisztőbbnek mégis a leheletük bizonyult, ami a félig leszakadt ajtókon át engedte éreztetni magát.

Sanyika játéka épp az ablak alá gurult. Ő utánaszaladt, de nem hajolt le érte, hanem remegő térdekkel leült a földre, és csatlakozott az általam űzött tevékenységhez. Az iskolatejet nézte. Vajon ő is a kanálisra gondolt? Vagy - mivel a nedű egy kis gödröcskében gyűlt össze - talán egy tóra? Ezt nem tudhattam, csak abban voltam biztos, hogy a kettőnk arckifejezése egészen más lehet. Hirtelen feltűnt a „Nike-őrűltnek” hívott Dávidka, aki szintén egy guruló test, nevezetesen a bőrfoci után loholt. Összedörzsölődő combjai és kiugró hasa miatt nehezen szedte a lábát. Aztán végre „megkönnyebbülhetett”, elcsúszott az iskolatejen. A mamája épp akkor jött érte, meglátta, odaszaladt, megsimogatta a fejét, és azt mondta: „Szegénykém!”

Takács Nóra

Keserű könnyek

Az utcákat járva meglepő, hogy mennyi sors tárul a szemem elé. Gyakran gyermeki naivsággal csodálkozom rá embertársaimra, akiknek élete látszólag hasonló, és mégis eltérő. Mindazonáltal két síró ember között nem lehet különbséget tenni. Mindenki sírhat, ha valamilyen bánat, öröm vagy csalódás éri. Első ránézésre nem is lehet megmondani, ki miért sír, csak azt, hogy sír, és kész.

A minap két megközelítőleg azonos korú gyermekre lettem figyelmes. Mindketten sírtak. Első pillantásra nem volt közöttük semmilyen eltérés, mégis másképp hulltak a könnyeik. Az egyik oly keservesen sírt, hogy én még ilyet nem is láttam. Szívszaggatóan, átlényegült arccal, szinte hörögve bömbölt. A másik csak pityergett. Az első esetében az ordítás oka az volt, hogy az anyu csak két szuper csillagharcos katonát vett, és nem hármat. Ez a megrázó esemény annyira fájdalmasan érintette a gyermeket, hogy az erőszakos óbégatástól lilulni kezdett a feje. Édesanyja zavarában körbetekintett, majd karon ragadta gyermekét, és mindketten eltűntek a játékbolthoz vezető embertömegben.

A másik gyermek éhes volt. Törékeny kezét nyújtva csendesen kérte édesanyját, hogy adjon neki egy falatka ételt. Az anya tenyerébe temette sápadt arcát. A gyermek tanácstalanul nézte egy ideig édesanyját, majd csendesen tovább sírdogált. Pontosan úgy, ahogy tegnap is tette. Arcáról lassan gördültek le a keserű könnyek, belenyugvás sugárzott a szeméből.

Matey István

Életérzés

Az okos tojás

Össze vagyok törve. Csak fekszem az utcán, és már az sem érdekel, hogy egy nagy, fekete kutya nyalogatni kezd. Megint pofára ejtettek, mint már annyiszor. De ez most más, innen már nem tudok felállni. Talán nem is akarok.

Régen minden annyira egyszerű volt. Otthon mindig segítettek megoldani a problémáimat, de miután el kellett hagynom a családi fészket, valahogy minden megváltozott. Bekerültem egy kosárba, ahol nagyon sokan voltunk, ezért meg kellett tanulnom alkalmazkodni másokhoz. Láttam, hogy egyre többen vesznek körül, én mégis egyedül éreztem magam. Mindenki olyan keménynek, magabiztosnak tűnt. Állandóan arról beszéltek, hogy ők majd hova fognak menni, és mi lesz belőlük.

Elegem lett abból, hogy én sohasem tűztem ki nagy célokat magam elé. Szerettem volna egy kicsit egyedül maradni a gondolataimmal, de erre nem volt lehetőségem. Elhatároztam, hogy megfigyelem a többieket. Azt reméltem, hogy így közelebb jutok önmagam és álmaim megismeréséhez. Ahogy múlt az idő, úgy lettünk egyre kevesebben.

Volt olyan, aki gyerekek között szeretett volna lenni, elérte a célját, mert egy iskolához került - a konyhára. Akadt olyan, aki egy nagy élelmiszerboltban kapott helyet, de a többség csak akkor mozdult ki lakásából, ha már nem fért meg a bőrében. Őket általában ruha nélkül, az asztalon láttam viszont. Azt beszélik, hogy természetfeletti erő vette rá őket, hogy megmártózzanak valami forró folyadékban, aztán áldozzák fel magukat a világbékéért. Egyiküket sem kívántam követni.

Valaminek a hiányát éreztem. Kifestettem magam, egy fiú elvitt magával. Boldog voltam, társra leltem. A fiú tíz percen belül elhagyott. Darabokra törtem, de most már nemcsak kívülről látom magam.

Furó Dóra

Irodalmi vitorla

Ibron naplója

/Első bejegyzés/ Ma úgy döntöttem naplót indítok. Én lettem a törzs vezetője, megörökítek minden fontos mozzanatot az életünkben. Ezen kívül ma nem is történt semmi említésre méltó.

/Második bejegyzés/ Ma kitaláltam a magántulajdont. Ezentúl mindennek meg lesz a maga helye, minden megtalálható lesz valakinél, nem kell rajta vitatkozni, hogy épp ki használja a kőbaltát.

/Harmadik bejegyzés/ Feltaláltam a cserkereskedelmet. A magántulajdon nem vált be teljesen, nem jutott mindenkinek mindenből. Most, ha kell valami, csak elcserélik az emberek a fölös tulajdonukat.

/Negyedik bejegyzés/ Ma megalkottam Pénz urat. A cserekereskedelem túl sok bonyodalmat okozott, nehéz volt cipelni egy tehenet, és sokkal többet ért, mint egy szakóca. A pénz sokkal jobb, meghatározott egységek vannak, és mindennek van az ára, csak odaadom érte a pénzt, és már az enyém is.

/Ötödik bejegyzés/ Pénz úr bevált, már nem fáj az emberek dereka a sok cipeléstől. Sokan pénztárcát is varrtak.

/Hatodik bejegyzés/ Az éjjel eltűnt Pénz úr, nem találtuk sehol. De reggel újra itt volt. Nem érti az egész törzs.

/Hetedik bejegyzés/ Pénz úr egyre gyakrabban tűnik el, az emberek szeretnének vásárolni, de nem megy, és Pénz úr nem árulja el, merre jár ilyenkor.

/Nyolcadik bejegyzés/ Pénz úr egyre szemtelenebb. Már nem áll korlátlanul a rendelkezésünkre, olykor a Mammutból sem vásárolhatok.

/Kilencedik bejegyzés/ Pénz úrral már nem értek szót, meg sem hallgat, csak elcsapja a fejét, és egyre többször hagy cserben minket.

/Tizedik bejegyzés/ Az utóbbi időben Pénz úr meghízott, már félek tőle. Nem merem megemlíteni, hogy vásárolni szeretnék. Nem tudom, mi lesz.

/Tizenegyedik bejegyzés/ Sietnem kell, Pénz úr mindjárt hazajön. Ha megtudná, hogy naplót írok…

/Tizenkettedik bejegyzés/ Pénz úr pórázt kötött rám. Ha vásárolni indulnék, csak ránt egyet, és majd’ megfulladok. Nem enged sehová.

Misku Norbert

Mese

Guszti, a hájas disznó

Ahogy elmúltak a téli ünnepek, Gusztinak, a tengerimalacnak nem sok izgalomban volt része. Nem kellett megmentenie Mártonkát, a gazdáját, nem volt semmilyen új jövevény a házban, aki érdeklődést váltott volna ki belőle, nem veszett el egyszer sem, de még szerelembe sem esett. Egész nap aludt. Ha valamiért mégis felriadt, lassú, vontatott mozdulatokkal odalépkedett az etetőhöz, és addig tömte magát zöldséggel, míg újra erőt nem vett rajta az álomkór.

Lusta minidisznóvá vált, kezdett is hasonlítani távoli rokonaihoz, a házi sertésekhez. Húsos tokácskát növesztett az álla alá, zsíros redők borították a testét, és az alakja is olyan lett, mint egy érett görögdinnyének. Majd kidurrant, úgy meghízott. Mártonka nyugtalankodott is emiatt, mert nem lehetett vele játszani. Ha megbökte jobb oldalt, balra gurult el, ha ugyanezt tette a másik oldalt, elgurult jobbra. Malacka olyan volt, mint egy szőrős rögbilabda, csak néha kuncogott is.

Elvitték állatorvoshoz, aki megállapította, hogy krónikus elhízásban szenved, ami valószínűleg azért alakult ki, mert túletetik, és keveset mozog. Mártonka ráripakodott a doktorra, hogy ő igenis rendszeresen játszott vele, és mozgatta is. De nem volt mit tenni, Gusztit le kell fogyasztani, különben nem lesz a régi önmaga. Egész úton hazafelé a kisfiú azon gondolkozott, hogyan fogja kedvencét újra fitté varázsolni.

Betértek egy élelmiszer-áruházba, és a diéta-program előkészítése máris elkezdődött. Hordta az újdonsült malacedző a sok zöldséget, gyümölcsöt, gabonapelyhet. Lukovicsné nem győzte kicselezni a gyermekét, hogy amíg az elszaladt új fogyókúrás kosztért, ő észrevétlenül visszahelyezte a polcra az odahordott vitaminbombákat. De amikor Mártonka egy tornakazettával és egy méregdrága súlyzószettel tért vissza a bevásárló kocsihoz, muszáj volt megtörnie a lelkesedését. A sértődött kisfiú nem hitte el, hogy a barátja nem fog neki felüléseket meg fekvőtámaszokat csinálni, sőt, hogy a fogyasztó pirulák sem tennének jót neki.

Mártonka biztos volt abban, hogy neki van igaza. Ő szokta nézni a „fogyós” műsorokat a tévében, nem az anyukája. Olyankor kint főz a konyhában, honnan tudhatná, miről is van szó. Mikor az autóban szokatlanul szótlan gyermek hazaért, nyomban neki is látott, hogy az igazát bebizonyítsa. De mutogathatta ő Guszti malackának a pompásabbnál pompásabb gyakorlatokat, az kétpercnyi csodálkozás után unottan folyt szét az akvárium alján található faforgácsok között, és már aludt is.

Ám a gazdáját nem lehetett csak így lerázni. Kikapta Malackát a helyéről, a szőnyegre tette, még zenét is kapcsolt hozzá, és lelkesen segítette felüléseket csinálni. Mikor Lukovicsné bejött a szobába, kacagva huppant le a kanapéra. Bár sajnálta az állatot, nem volt elég erős ahhoz, hogy a mulatságos jelenetet félbeszakítsa. Erről a miniatűr sertés gondoskodott. Az ötödik felülés után gyomrának egész tartalmát Mártonka pulóverére köpte. Ahogy a nyálkás undormány lefelé csúszott ruháján, a kisfiú belátta, hogy elegendő lesz, amit az orvos mondott: ,,Kevesebb étel, több mozgás, heti egy koplaló nap.”

A megrázkódtatás után Guszti malac gyorsan betemette magát a falapocskák alá, és mély álomba merült. Amikor újra magához tért, nem az akváriumban volt, hanem egy réten, a pipacsok között. Felágaskodott, kis orrával boldogan slukkolta az édes illatokat. Lassan, óvatosan felfedező útra indult. Élvezte a méhek döngicsélését, a színekben gazdag látványt. Mindent megérintett, és amit csak tudott, meg is kóstolt. Ahogy barangolt a magasra nőtt fűben, egyszer csak cincogást hallott a közelből. Odalopózott, és amikor egy pitypang mögé betekintett, négy gyönyörű egérkét pillantott meg. Összerezzentek tőle, és nyomban futásnak eredtek. Próbált velük lépést tartani, és két fuldoklás között arról győzködte őket, hogy nem akar senkit bántani. A rét végéhez érve egy kis, kövekkel kirakott útra értek, amely hatalmas faépítményhez vezetett, aminek a sarkánál hirtelen nyomukat vesztette a rágcsálóknak.

Két lábra emelkedve szimatolt a monstrum előtt, lenyűgözte a látvány. Tartott tőle, de vonzotta is, hogy kiderítse, mire szolgálhat ez a facsoda. Vajon mit keres itt, a rét közepén, távol az emberektől? Bármerre nézett, csak ritmusosan hullámzó kalásztengert látott, vagy pipacsokkal díszített fűtakarót. Kolomp tompa hangja hallatszott, egyre jobban erősödött a zaj, majd hirtelen valami nagy takarta el a szemébe sütő napsugarakat. Hatalmas, nedves orrlyukak mozogtak ütemre előtte, a fehér, tömzsi kockák morzsolásától fűszálak jajgattak. Hátrahőkölt, de megbotlott egy kavicsban, és a fenekére huppant. Egy nyálas „mú” minden szőrszálát megrezegtette, majd a négy pata dübörgésével elfordult, és észre sem véve a lefehéredett Gusztit, tovább állt a tehén.

Patkók kopogásának, kerekek nyikorgásának hangja közeledett a gabonatároló felé. Ledöbbent barátunk azonban az őt ért sokktól nem tudott megmoccanni, csak állt, és nézte az egyre jobban közeledő lovaskocsit. Már néhány méter választotta el attól, hogy széttrancsírozzák, amikor a négy kisegér odarohant, és a csűr felé rángatta. A lovak megálltak, kutyaugatás hallatszott. A rágcsálok felsikoltottak, majd egyikük éles fogait a miniatűr sertésbe mélyesztette. Ettől Guszti végre észhez tért, és hálálkodásba kezdett.

Ám csak rohanó egereket látott. Egy pajkos foxterrier lendült támadásba, a kiszemelt zsákmány pedig nem volt más, mint ő maga. Szeme kikerekedett, futni kezdett. Gömbölyű, ruganyos teste nem szokott hozzá az ilyesmihez, alig érte el a lyukat, ahonnan új barátai lelkesen integettek. De nem fért be rajta, túl kövér volt hozzá. Három egér nyomban rágni kezdte a bejáratot, hogy szélesebb legyen, a negyedik, a legfürgébb pedig Maxi kutya figyelmét vonta magára, aki inkább utána eredt.

Átbujt a kapa alatt, megkerülte a locsolókannát, felkúszott a gereblyén, átugrott az itatón, majd felszaladt a lépcsőre, és onnan egy nagy lendülettel átugrotta a hordót, amiben az esővíz gyűlt össze. Az ügyetlen foxi nem járt ilyen sikerrel, és elmerült a vízben. Mire a sportos rágcsáló visszaért a lyukhoz, még mindig a minidisznó feneke kandikált kifelé. A három jószág rágott, húzta-vonta, majd újra rágtak, hogy nőjön a bejárat. Amikor megmentője látta, hogy Maxi kész az újabb bevetésre, hatalmas harapással ösztönözte a sietségre Malackát. Aki a fájdalomtól nagyot taszajtott magán, és oldalát jócskán lehorzsolta ugyan, de bent volt végre a csűrben. A kutya morogva mérgelődött, miközben buzgón próbálta őket kiásni, de a körme nem fogta a betont.

Az öt rágcsáló sípoló szuszogással ült egymás mellett. A tengeri malacot kétszer megharapták, és sajgott mindkét oldala, de tudta, hogy a négy egér nélkül már nem élne. Új barátai kalauzolták végig a hatalmas helyiségben, kapkodta a fejét jobbra, balra a sok mag, gyümölcs, zöldség meg gabona láttán. Semmi kétség, ez a hely a rágcsálók mennyországa. Miután jól laktak, a többiek megmutatták neki, hol bújnak meg. Átvergődtek egy szénaboglyán, majd egy egérlyukhoz értek, látható volt, hogy ez sem az újdonsült pajtásukra van szabva.

A sertés ma már sokadszorra szégyellte a méreteit. Először a lyuknál, majd mikor elmesélték neki, hogy az elején azért szaladtak el, mert kutyának vagy macskának nézték, és most újra az ő tömege a gond. Guszti elalvás előtt azon gondolkozott, hogyan is kerülhetett ide, és hol lehet a gazdája. Mártonkát mostanában elhanyagolta, direkt nem játszott vele, mert lusta volt. Könny csordult ki a szeme sarkán, majd végignézett az egyenletesen lélegző egereken, és boldog volt, hogy legalább ők itt vannak neki.

Mikor az éjszaka már betekintett a csűr ablakán, valami zaj ütötte meg a fülét. Felágaskodott, de olyan sötét volt, hogy alig látott valamit. Zihálást és éles karmok kopogását hallotta, valami gyorsan és légiesen mozgott odafent. A lidérc közeledett a szénaboglya felé. Mikor elsuhant az ablak előtt, csak akkor látott belőle valamit. A holdfény körbefonta kecses testét. Hosszú farok, ívelt, karcsú törzs, hegyes fülek, vékony, hosszúkás lábak, amiken olyan halkan járt, mintha ki lenne párnázva. Testén sötét és világos sávok váltották egymást, majd hirtelen felragyogott egy pirosan csillogó szempár.

- Egy Macska!!! - hasított belé a felismerés - És pont feléjük tart!!!!!!!!

Szaladt, ahogy a lába bírta. Tudta, hogy mit jelent, ha egy macska észreveszi az egereket. Magával azonban most nem foglakozott, csak a négy barátja érdekelte. Út közben próbált kigondolni valamit, de semmire sem jutott. Mikor odaért, a macska már figyelte a szunnyadó rágcsálókat. Ugráshoz készült. Ekkor átfutott egy ötlet a tengeri malac fején: - Ők is kutyának vagy macskának néztek!

Mielőtt földre ért volna a nyávogó gyilkos, előugrott, és vicsorogva, Maxit utánozva morgott. Egész jól sikerült neki, még az egerek is azért keltek föl, mert azt hitték, a foxi van itt. Szerencsére a macska is elhitte, és olyan gyorsan eliszkolt, hogy még a szőre is ott maradt, az ajtónyílásra akadva. Malackát körbe ugrálták a kis barátai, majd újra lefeküdtek, bár most Guszti az egérlyuk előtt hevert, a cincogók pedig odabent.

Amikor felébredt, újra Mártonkával nézett szembe, miközben egy karika répát rak az akváriumba. Nagyon örült neki, ágaskodott, hogy vegye ki játszani. Ettől kezdve csak mértékkel érdekelte az étel, szépen le is fogyott. De élvezte, hogy riogatni tudja a házmester macskáját. Csupán azt sajnálta, hogy új barátait csak álmodta. Így is megtanították arra, hogy a kelleténél ne szeresse jobban önmagát. Inkább azokkal foglalkozzon, akik igazán fontosak a számára.

Bódi Melinda

Képernyő

VV Gombi

A villa legelső „szépfiúja” következik a listámon. Azért legelső, mert a szavazás körül valami baki történt, és nem sokkal később utána küldték a műsorba a másodikat, Jerzyt is. Már a kifejezés is bántja a fülemet. Elfogadom, hogy ízlések és pofonok különbözőek, de ebben a fiúban semmi szépet nem látok. Azon kívül, hogy vetkőzéssel foglalkozik, és odafigyel a testére. Mióta bent van a villában, azóta ezt is hanyagolja, így elvesztette fényét és varázsát.

A beszavazó show-n és utána jó néhány hétig a viselkedése alapján meg mertem volna esküdni, hogy a saját neméhez vonzódik. A beköltözése előtt nyílt ajánlatot tett Sebestyén Balázs műsorvezetőnek, és odabent sem a lányok mozgatták meg a fantáziáját. Erre még rá is tett egy lapáttal, hogy fodrásznak tanul. De aztán megjelent az ő Picurkája, és fény derült a nagy titokra: elviekben a lányokat szereti. Újabban azzal tűnik ki a társai közül, hogy depressziós. Nem örül semminek és senkinek, többet sírt már a bentléte alatt, mint az összes lány. Egy férfi legyen érzékeny, de ne bömböljön folyton, mint egy elhagyott kiselefánt. Nem véletlen, hogy hazatelefonálásából számos paródia készült már, mivel ordenáré módon ordított a telefonba, pedig akkor a szeretteivel beszélhetett.

Mást nem is nagyon csinál odabent. Egyetlen célja, hogy a nagy riválisra, Jerzyre rakja a jelet, mert minden áron meg akar vele mérkőzni. Hajtja a hiúsága. De csak hajtsa, előbb-utóbb úgyis önként távozik a villából. Kinézem belőle, hogy fel fogja adni.

Bereczki Gabriella

Olvasmányélmény

Sandy Shortt és én

Mindig is betegesen ragaszkodtam a dolgaimhoz. Alsó tagozatos koromban a szünetek nagy része az elgurult, filléres radírjaim keresésével telt. Nem szívesen válok meg a mai napig a dolgaimtól, a rongyosra hordott nadrágjaim és szakadt pólóim hónapokig hevernek a szekrény mélyén. Egy rövid út alatt is folyamatosan tapogatom a zsebeimet és a táskámat, hogy megvan-e mindenem.

Eddig két dolgot hagytam el életemben. Szakközépiskolás voltam, amikor a pénztárcámnak nyoma veszett Debrecenben, a sárga villamoson, és most, februárban a jegygyűrűm tűnt el szőrén-szálán. A lakást kismilliószor átkutattam, és kezdtem úgy érezni magam, mint Sandy Shortt Cecelia Ahern Talált tárgyak országa című könyvében. Sandy kényszerbeteg azóta, hogy egy osztálytársa eltűnt tízéves korában. A két lány utálta egymást, Shorttban mégis olyan mély nyomott hagyott az eltűnése, hogy a holmijait felcímkézte, nevével és címével. Ha ezek után elveszett valamije, heteken át képes volt nyomozni utána, kutatni érte. A szülei jobbnak látták igénybe venni egy szakember segítségét, aki nem tudott segíteni Sandy baján, de a hosszú évek alatt egymásba szerettek. A főszereplő úgy gondolta, hasznosítja kényszerét, így rendőrnek állt, majd alapított egy magándetektív ügynökséget, eltűnt emberek felkutatásánek szentelte az életét. Addig a napig, amíg nyomozás közben ő maga is el nem tűnt.

Ismeretlen helyen találta magát, a Talált tárgyak országában. A hely idegen volt számára, de sok emberrel találkozott, akiknek a felkutatására annak idején fölbérelték. Az országból visszaút nincs, de Sandynek még erről a helyről is eltűnnek a dolgai. Így ő és a barátai tudják, hogy nincs semmi keresni valója ezen a helyen. Nem keresi görcsösen a kiutat, inkább az elveszett dolgaiban gyönyörködik; megtalálja kedvenc mackóját és a rengeteg félpár zokniját. Az ott lakók életét érthetetlennek tartja, és egy-két szokásukat szánalmasnak. Merő véletlenségből jut el az osztálytársához, Jenny-Mayhez, akivel a rossz emlékek ellenére kölcsönösen örülnek egymásnak, órákon át beszélgetnek. Egy közös fotó erejéig össze is állnak, hogy a nyomozó Jenny-May anyukáját megnyugtathassa: az eltűnt lánya jól van. Sandy Shortt visszajutott a való életbe, hiszen megtalálta azt, akit tudat alatt végig keresett.

Szerencsére a történet végére sikerült megtalálnia önmagát, és az eddig meg nem válaszolt kérdéseire is tudja a választ. Nekem is sikerült megtalálnom az elhagyott gyűrűmet. Aznapi listámon fontos dolgok szerepelt, de egy egész délutáni keresés után rájöttem, hogy mik is az igazán fontos dolgok.

Nagy-Képes Gabriella

Saláta

Mire való a szatmári szilvapálinka?

Találtam a könyvtárban a gasztronómiai témájú kötetek között egy művet, amelynek címe: Hagyományok - Ízek - Régiók. Az Agrármarketing Centrum és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával jelent meg 2000-ben, és tájegységenként tárgyalja az egyes vidékek jellemző cukrász-, sütő-, malom- és édesipari termékeit, fűszernövényeit, fűszereit, ízesítőit, italait, gyümölcseit, zöldségeit, húsféleségeit, a tenyésztett állatokat.

A kétkötetes, mély és hasznos szakmai ismereteket közlő könyvben néhol gyöngyszemekre is bukkantam. A szatmári szilvapálinkáról például a szerző ezt írja: "Kezdetben a téli reggelek munkakezdés előtti itala volt a paraszti gazdaságokban. A hagyományosan nem bortermő szatmár-beregi vidéken a társas összejöveteleken (esküvőkön, keresztelőkön, temetéseken) ezzel üdvözölték a vendégeket, és ez lett az étkezések előtti aperitif (étvágygerjesztő) is. Szerepet kapott a népi gyógyászatban: fájdalomcsillapításra, sebfertőtlenítésre használták, a népi gyógyitalok alapanyaga lett. A gondos háziasszony mindig elrejtett egy-két üveggel a váratlan alkalmakra, de kijárt egy kis pálinka bizonyos ház körüli munkák elvégzéséért vagy más szívességek honoráriumaként ismerősnek, barátnak is. Napjainkban a termék országos szinten vendéglői aperitif és ajándékozásra szánt ital. A régióban a baráti összejövetelek fontos és gyakori kísérője, a jó minőségű pálinka a házigazda büszkesége."

E sorok olvasása közben eszembe jutottak a lapzárta hétfője előtti éjszakák, amikor még kellett volna valami kis keretes írás ahhoz, hogy az általam szerkesztett oldal megteljen, de nem jutott eszembe semmi. Bizony sokat kínlódtam. Aztán jött egy gondolat, egy soványka, néhány soros gondolat, amit valahogy föl kellett duzzasztani. Na, akkor írtam hasonlókat. Végül is, ide sem lehetett csak annyit biggyeszteni, hogy "megitták". Amúgy nagyon hasznos a könyv.

Kalmár Mónika

Padlógáz

Száguldás a terepen

Bár a Formula1-es szezonra még várni kell néhány hetet, már látni a fényt ama bizonyos alagút végén. Az autósport-rajongók számára tesztek jelzik a szezon közeledtét, indul a Moto Gp és a rally évada. A hónapokon át tartó várakozás után ismét útnak indul a nemzetközi szövetség, a WRC - régi tehetségekkel, minimális szabályváltozásokkal, de előreláthatólag hasonló izgalmakkal.

A rallyt elhanyagolja a média, az izgalmas versenyek ellenére viszonylag kevés a felhajtás körülötte. Leginkább a sajtó ad helyzetjelentést a versenysorozat alakulásáról. Nincs lehetőség percről-percre nyomon követni a futamokat, pedig sokkal több hívet állíthatna maga mellé ez a sport, ha a működtetői több televíziós közvetítéssel és média-visszhanggal kecsegtetnék a médiafogyasztókat. Ezt a problémát felismerték a WRC irányítói is, hiszen az új szabályrendszerben helyet kapott egy módosítás: minden világbajnoki futam végén megrendezik az úgynevezett szuperszakaszt, amely lehetővé teszi a hosszabb tévéközvetítést. Az adott periódust más pontrendszer szerint értékelik. Ez jó kezdeményezés, mert népszerűsíti a rallyt.

Technikai sport lévén a versenygépeken is szabálymódosításokat hajtottak végre. Az autósportok rákfenéje a motor, amelyről mindig is óriási viták alakulnak ki a Nemzetközi Automobil Szövetségben. Idén a rally is áldozatául esett a motorerő csökkentésnek, az eddigi kétezer köbcentis turbós motorokat ugyanis ezerhatszáz köbcentisekre cserélték. Hiába tehát minden biztonsági előírás, a vezetőség is tisztában van azzal, hogy a sebesség szabályozása az igazi megoldás. A legnagyobb változás mégis a gumibeszállítóknál ment végbe. Az eddig Pirelli-abroncsokkal száguldó autók idén már Michelin-gumikkal gördülnek. A csere oka, hogy az olasz gyártó a Formula1 egyetlen és hivatalos gumiszállítója lesz.

A technikai változások után érdemes ránézni a nevezési listára is, elvégre a gép nem létezik ember nélkül. A nevek alapján izgalmas év vár ránk. A pilóták között szerepel az előző évek nagy esélyese Mikko Hirvonen, a tavalyi világbajnok Sebastien Loeb, valamint csapattársa, Sébastien Ogier. De nem szabad megfeledkezni a sokat vitatott Kimi Räikkönenről sem, akit Robert Kubica néhány nappal ezelőtti balesete nyomán ismét hírbe hoztak ugyan a száguldó cirkusszal, a jelek szerint azonban hű marad a rallyhoz.

Nagy Andrea

Glossza

Vízkeresztség

Utálom a magyar telet, mert mozdulni sem lehet az olvadó hólétől. Kerülgetem a járdán álló tócsákat, és csúszkálok a jeges aszfalton. Közben pedig azon töröm a fejem, miért kell minden gyalogátkelőhely előtt percekig nézegetnem. Vajon miként lehet átmenni a másik oldalra anélkül, hogy bokáig süllyednék a latyakba?

Manapság nem megy a közlekedés lábmosás nélkül. Átkelés közben találkozom sorstársakkal is. Kölcsönösen figyeljük egymás lépteit, és kárörvendünk, ha a másik cipője cuppan a vízben. Az autósok ugyanis sportot űznek abból, hogy minél több gyalogost vigyenek át a vízkeresztségen. Áldásos tevékenységüket legutóbb a fiaimmal együtt sikerült megtapasztalnom. Zuhogó esőben, egyik kezemben esernyővel, másikban kisebbik fiam kezével próbáltunk átkelni egy zebrán. Miután percekig hiába vártuk a szegélytől kicsit távolabb, hogy átengedjen valaki, az első foghíjas sornál nekiindultunk. Vesztünkre. Egy teherautósofőrje észrevette az előtte tátongó lyukat, belegyorsított, és a megengedettnél jóval sebesebben szelte át a hatalmas tócsát. Egy pillanat alatt tetőtől talpig vizesek lettünk.

De ez csak a kezdet volt. Az ijedtségtől nagyobbik fiam elesett, és a jeges vízben oldalán csúszott az úttestre. Megdermedtem. S miközben talpra segítettem, néhány kürtölő autó után végre valaki úgy döntött, hogy megvárja, míg elhagyjuk az úttestet. Igaz, akkorra már a kisebbik gyerkőc is hason feküdt a pocsolyában. Végre az úttest másik oldalán lélegezhettünk fel. Az jutott eszembe, hogy ezt a napot nem lehetett megúszni. Illetve csak úszva lehetett.

Gáll Róbert

27842

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Olvasólámpa
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Olvasólámpa:
Olvasólámpa


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.04 Seconds