2018 April 25, Wednesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20210349
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Olvasólámpa: Olvasólámpa
Posted on February 19, Saturday, 12:00:00
Topic: Olvasólámpa
A diák hetilap 211. számát Bereczki Gabriella (senior) és Sándor Alexandra Valéria (junior) szerkesztette.


Jegyzet

Online vagyok

Egyik ismerősöm sokáig normálisnak hatott, majd egyre furcsábban kezdett kinézni. Szeme karikás lett és véraláfutásos, viselkedése mint egy alvajáróé, és ha szóltam hozzá, mintha egy másik dimenzióból kellett volna visszarángatnom. Egyszer végre nekiszegeztem a kérdést, hol tölti mostanság az éjszakáit. A válasz meglepő volt: „Otthon, a szobámban. Bejártam a fél világot, és megismerkedtem egy tucat érdekesebbnél érdekesebb emberrel. Cseteltem.”

Megállapítottam, hogy valami az agyára ment. De annyit azért sikerült megtudnom, hogy vett egy komolyabb számítógépet, és a világhálón szörföl éjszakánként. „Na - gondoltam -, ha ilyen az internet, nem kérek belőle.” Hazatértem a szeretett 486-osomhoz, és elhatároztam, hogy megalakítom az internetellenes klubot. Néhány hónap múlva lecseréltem a gépemet egy komolyabbra, és vettem hozzá modemet is. „Kizárólag e-mailek küldésére és fogadásra. Isten őrizz, hogy abba a mocsokba én belemerüljek. Fúj!” Aztán az egyik bevásárlóközpontban szólt hozzám valaki a polcról. „Tegyél be a kosaradba! Akciós vagyok. Csak most, csak itt.” Internet-csomag volt.

Ellenálltam az invitálásnak, öt teljes percig. Megvettem, hazarohantam, és már kapcsolódtam is a hálóra. Csalódás, kiborulás. A letöltés hosszadalmas, és nem is találtam semmit. „Nem mondtam, hogy semmire sem jó ez az izé?”- korholtam magam, és írtam le azokat az ismerőseimet, akik esküdtek a netezésre. Ismét eltelt néhány hónap, és akár hiszik, akár nem, nyitottam egy internet-kávézót. Én, aki még mindig ellensége voltam a világhálónak, és nem is értettem hozzá, csak azt láttam, hogy sokan rajonganak érte. Persze, itt nem modemes volt az elérhetőség, hanem kábeles, ami sokkal gyorsabb letöltést eredményezett.

A nyitás előtti próbanap éjszakáján csak ültem a gép előtt, és nem hittem a szememnek. „Ja, hogy ez ilyen?” „Nem is kell órákat várni, hogy egy honlap megjelenjen?” Egyre közelebbi kapcsolatba kerültem a rendszerrel, de eldöntöttem, hogy én aztán nem kerülök a hálózat csapdájába. Sokáig csak honlapok böngészésével kóstolgattam a rendszer ízét, mígnem rábukkantam egy csetoldalra. Beugrottam hát, Különböző szobákból lehetett választani, és volt egy témájuk, amiről az ott tartózkodók beszélgettek. Kiválasztottam a Nyíregyháza szobát, rajtam kívül öt kimondhatatlan nevű egyén tartózkodott a „helyiségben”, és trécseltek egymással. Mindenről: iskoláról, szerelemről, szexről, szabadidőről, buliról, kajáról. Kezdtem egyre több időt tölteni különböző oldalak különböző szobáiban. Lassan megtanultam a csetnyelvet, megtanultam cseten keresztül örülni :o), szomorkodni :o(, vagy akár csodálkozni :-o is. És megtanultam azt is, hogyan lehet kordában tartani ezt a nagyszerű találmányt, amelynek segítségével néhány perc alatt óriási információhalmazt gyűjthetünk össze.

Csetelés közben bármit csinálhatsz, amire kedved van. Utazhatsz, cseveghetsz, vásárolhatsz, sőt, még cyberszexelhetsz is. Cyberházasságot kötöttek a cyberszerelmesek, majd kapcsolatukat megkoronázták az erre az alkalomra szakosodott cybergyerekkel, amit saját ízlésük szerint alakíthattak ki. Persze, van arra is példa, hogy a nagy szerelem odáig fajul: végre kilépnek az ismeretlenség homályából, és személyesen is találkoznak. Ilyenkor vagy megszeretik egymást, és valódi kapcsolat lesz a virtuálisból, vagy csalódnak, és többé nem találkoznak. Az is előfordul, hogy igazi barátságok születnek, de az is megtörtént nem egyszer, hogy a karcsú, szőke bombázóról kiderül: alacsony, kövér, kopaszodó, és Lajosnak hívják. És hogy mit csinálnak azok, akik a virtuális házasság után a valóságban is egybekelnek? Viszik a házasságba a saját gépüket, és egymás mellett csetelnek esténként a saját baráti körükkel.

De aki nem akarja, nem lesz az internet foglya. Itt vagyok például én. Miközben írom e sorokat, „online” vagyok, csevegek a soha nem látott barátaimmal, és ha belenézek a tükörbe, egy karikás szemű, kialvatlan tekintetű fickó néz velem farkasszemet. Mintha egy másik bolygóról csöppent volna közénk.

Gáll Róbert

Életérzés

Jegyek a túlvilágra

Tizennyolc éves srác vagyok, gimnazista. Mindenki utál az osztályban, többen azok közül is, akiket eddig a barátomnak hittem. De nem tudom, miért.

Sokat gondolkoztam azon, vajon mi lehet mégis az oka. Az egyetlen dolog, ami most eszembe jutott, hogy a fiúkat szeretem. De honnan tudják? Nem kacsintgattam senkire az öltözőben. És amúgy is, miért baj? Nem vagyok rosszabb ember, mint ők. Nem is bántottam meg senkit vele. Ha mégis, akkor sem kellett volna rám ujjal mutogatni, csúnyákat mondani, suli után megrugdosni. Miért?

És miért ő? Még csak nem is voltam vele jóban. Nem néztem rá úgy. Nem tudom, de most már nem is érdekel. Olyan bűn ez, amit magamon hordok, hogy soha nem fogja nekem megbocsátani a világ. Nincs is már rá szükségem. Jó lett volna úgy itt hagyni mindent, hogy ne legyen kétség, harag a szívemben. De már ez sem érdekel. Elmegyek, és tudom, hogy nem lesz időm megbánni, mégsem gondolom meg magam.

Annyi mindent szerettem volna az életemtől, csak éppen az élet nem akart tőlem semmit. Hát nem is kell. Itt ez a néhány tabletta, ez a jegyem a túlvilágra. Nem számolom meg, hogy mennyi, teljesen mindegy. Meghozza a megkönnyebbülést, a megtisztulást, a feloldozást. Először olyan, mintha a köhögéscsillapítót venném be. Aztán könnyű és nyugodt minden, végtelenül nyugodt. Olyan, mintha már nem is itt lennék. Még írok anyáéknak egy levelet, hogy ne haragudjanak rám, de nekik is így lesz a legjobb. Ne kelljen szégyenkezniük amiatt, hogy homokos a fiuk.

Nehéznek érzem magam. Lefekszem, már nem gondolok semmire. Csak minél előbb hazaérhessek. Ott már várnak. Behunyom a szemem, és eljön értem a kegyes és nagyszerű. Hosszú és fényes, amin átrepülök. Most felülről látom önmagam. Nem tudom, mennyi idő telik el, mire megtalálnak. Anya sír, apa némán áll, aztán megindul a nyüzsgés körülöttem. Mindenki engem akar, de én már nem akarok visszajönni. Hagyjatok meghalni! Úgyse lennék már olyan, mint régen. Ha nem hagytok elmenni, megteszem még egyszer és még egyszer. Amíg végre azt mondhatom majd, hogy viszlát nyomorult, bűnös életem.

Szegedi Judit

Tárca

Csillagkép

Tavaszi este van, csend és nyugalom. Jóleső érzés kiülni a tornácra, a hintaszékembe, és rágyújtani a gondosan megtömött pipámra. Cseresznyés dohány illata lengi be az egész udvart, Csibész kutyám néha-néha még prüszköl is egyet. Merengek a távolba, s mint mindig, most is négylábú barátommal kezdem megvitatni a napi történéseket.

- Szép hosszú tavaszi nap volt, mi? Látom, lihegsz, kiszaladgáltad magad. Remélem, azért a szomszéd tyúkokból nem szöktettél át újabbat a zöld határon, te rosszcsont. Szép ez a tavasz, minden színes, sőt talán már túl színes is. Szokatlan ez így a téli szürkeség után, a sok lehangolt nap után, most hirtelen minden egyszerre olyan szép és jó. Mindent kezdünk elölről.

- Vagy folytatjuk tovább? Újra zöld a fű, kék az ég, piroslanak a virágok, előbújnak a bogarak, és ismét élet lepi el a természetet. És ebből, tudod, mit veszünk észre mi, emberek? Hogy olcsóbb lett a narancs, és az összes többi gyümölcs. Mert bár megcsapja a tavasz illata az emberek orrát, ők csak a pénz szagát érzik meg. Ahhoz viszont jobb a szaglásuk, mint neked. Talán egy tavasz elhozza majd a bölcsességet. A hajnali sötétségből a maihoz hasonló fényes, színes világba lépünk, ahol a színek nem páváskodnak, hanem a mezei virágokhoz hasonlóan együtt ékesítik a mezőt.

- De nézd kutty, megy le nap! Fakó már kissé, nem is arany már, csak narancs, és úgy bújik be a templom tornya mögé, és festi vörösre az ég alját. No, nézd már, bealudt a pipám. Úgy látszik, ő is nyugodni tér, és mint a kiszórt hamu, úgy hull majd a földre a sötét éj. Lassan elcsöndesedik a háború a horizonton, és a szürkeség lesz úrrá mindenen. Kinyújtózom, és megpihen szemem. Most ez is jól esik a sok csillogó-villogó flitter után.

- Kutyóm, ez egy különleges este. A jövőnk van az égen tízmillió csillagba rejtve.

Román Dávid

Irodalmi vitorla

Lélektemetés

Megszülettem. Azt érzem, hogy fázik a bőröm, lassan szikkad fel rajtam édesanyám meleg nedve, elmúlt a megnyugtató sötétség, és hallom sípoló hangomat, de nyilvánvaló, hogy anyám sóhaja a boldogság, a fájdalom mérséklődése, a közelünkben lévőké pedig a meghatottság. Mindenki mást érez.

Összehangolni, harmonikussá tenni ezt a megélési szintek közötti kavalkádot nem lehet, bár igyekezett néhány gondolkodó elméleteket hozni létre, amik napjainkra folyamatokká váltak, mint vallás, politika, egyéb tudományágak és illúziók. Talán a kellő értelemmel született emberek közül egy sincs, aki ne akarna fontossá, értékessé és emlékezetessé válni. De ki mit érzékel belőlünk? Bár aki elég öreg lélek, tudja, hogy értéktelenné válik minden sikeres pillanat, ha nem foglalja magába azt a nagyszerűséget, hogy adni valamit valakinek.

Ha csak tudattalanul is, de mindenki tisztában van azzal, hogy adok-kapok rendszerben élünk. Az egész élet az ajándék - elfogadás - rablás teológiára épül. Kapok, hogy adhassak, rabolok, hogy ajándékozhassanak… A feltételek pedig megvalósult elképzelések.

A családi házunk udvarából temetőt alkottam. A sírköveken szerepel a festészet, a zene, a szobrászat, az írás, a tánc, a gyerekkor, a család. Minden illúziót elástam, jó néhány méterrel a nyirkos föld alá, még a kutyám se tudná kikaparni onnan. A valóságaim eldobott, száraz csontok lettek. Egy ideje mintha a lelkem szeretném elásni. Nyomaszt, különösen amikor belátom: mentálisan meg kéne fojtsam magam, hogy felkapaszkodjak a társadalom égből lelógatott pehelykötelén.

Vajon az élet nem akar befogadni engem? Vagy én nem őt? Ahhoz, hogy jóban legyünk fiziológiai és pszichológiai értelemben, meg kéne gyilkolnom a természetem, Vagyis az élet ajándék nekem? Esetleg fordítva? Mi tényleg nem vagyunk, harmonikusak. Hánynom kell, ha bekapcsolom a tévét. Fej nélküli holttestekről, sajtó -szájragtapaszról és átvitt értelemben vett önkényuralomról beszélnek, miközben arról vitatkoznak, ki mit ad, és mennyire bűnös az, aki megalkuvóan, de mindent elfogad.

Elbúcsúzik belőlem az utolsó kis gyermeki öröm és rácsodálkozás is, de a neten azzal nyugtatgatnak, elég egy kis alkohol, cigaretta, nem kell megvárni a nyugdíjas korhatárt. A szónoklatok mögött csak azt az individuumot érzem, aki fontossá, nélkülözhetetlenné és hatalmassá akar válni, míg mail üzeneteket kapok, hogy három napig ne tankoljak én sem Magyarország területén, hisz’ a rendszerváltás is ehhez hasonló lépésekkel jött érte.

Lesz-e kinyitható ablak vagy le nem rombolt terasz a parlamenten, hogy kikiálthassák a negyedik szabad köztársaságot? Nekem mit kéne tennem a pehelyszálú fonalon, ami oly törékeny, hogy a társadalom ki ne tagadjon? Hazudjak, lopjak, csaljak én is? Fáradt vagyok. Hová lett az a Föld, amiről babaként álmodoztam?

Ablakban vártam apámat, érkezzen vissza ide, csak a magyar határok mögé egy kicsivel, a földrengéses éjszaka kellős közepén. Börtönbe zárták. Lecsukták, mert át akarta szökni a határokat. Kifeszítették pucéron egy fűtőtesthez, és rugdosták Ceausescu nevében. Ennek vége, de ha jönne egy újabb földrengés, kicsivel erősebb, elnyelné a városom, mert űr van a harminc-negyven méter föld alatt. Monumentális ez a pillanat, hogy mi történik most áldott politikusok nevében. Én, aki nem fél egyedül, nem fél a sötétben, a fájdalomtól és a csalódástól se már, mondjam azt, hogy félek, mert itt kell hagynom egy országot, amiről sokáig hittem, hogy a hazám?

Az őszinteség is szokatlan, olyan valami, amit le kell állítani, tiltani, vagy megvesztegetni. Minimum jár érte egy fenyegetés, esetleg két év felfüggesztett. Ki az, aki ne akarna fontossá, értékessé és emlékezetessé válni? Senki. Nem igaz? Mindenki mást érez az adott pillanatban. Reménységet, revánsot, győzelmet. Ki mit érzékel? Mert túl fiatal, vagy már idősödő, út közben több fogásos ételt fogyasztó, hajléktalan, esetleg kisebbséghez tartozó… Hiába. Felszáradnak rajtam a meleg nedvek, fázni fogok, sírni. El kell ásnom a lelkem, mielőtt felzabálja a politika szónoklata?

Pásztor Anita

Elpénzelt szavak

„Szörnyű!” - mondták az emberek döbbent félkörként István körül. Tényleg szörnyű. Most mi lesz vele? Valahogy segítenünk kell…

Este volt, és meleg fény világította meg az arcokat. István háza égett, félig már megemésztve, de a falak még tartották a lángokat. A villódzó szemekben döbbenet és sajnálat, meg tehetetlenség - mindenki csak siránkozni tudott. Hátul, a hangzavarban egy kis ember öltönyben ugrándozott: „Én tudok segíteni. Figyeljetek rám, nekem van pénzem!”

De senki sem hallotta, mit akar mondani. Ugrált még egy darabig, majd fogta a pénzeit, és egyenként hozzávagdosta az emberek fejéhez. Lassan mindenhol csend lett, és csak a kis ember hangja hallatszott: „Tudok segíteni, van pénzem.” S mikor minden fej feléje fordult, mondta volna tovább, de nem volt már a kezében egy fillér sem.

Misku Norbert

Mese

A kis tudós

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl élt egy kislány. Elhatározta, hogy szerencsét próbál Tudósországban. Édesanyja útravalót csomagolt neki, a kitartást és a talpraesettséget, és könnyes szemmel engedte útjára.

Elindult hát a kislány. Hevesen verő szívvel és szoruló torokkal mendegélt az úton, haladt az ismeretlen felé. Nagy sokára eljutott Tudósország palotájához. A kapuban két őr állt. Elvezették a királynőhöz, aki két tanácsadója jelenlétében fogadta. A kislány gyorsan kicsomagolta a kitartást és a talpraesettséget, és megmutatta a királynőnek. Ő a kezébe vette, nézegette, aztán így szólt: „Nem bánom, maradhatsz, ha kiállod a próbákat.”

Elérkezett az első próbatétel ideje. A kislány remegő térddel lépett a varázsterembe, és várta a tudósokat, akik majd próbára teszik. De jaj, a mosolygó tudósok helyett hétfejű sárkányok jöttek. Vérben forgó szemmel, tüzet okádva üldözték a törékeny kislányt, aki kétségbeesésében gyorsan kicsomagolta a kitartást, és addig hintette a sárkányokra, amíg azok mosolygó tudóssá nem váltak. Kiállta az első próbát. A tudósoktól kapott két készséget: erőt, hogy legyőzze a félelmet, és tudáséhséget. Majd találkozott újabb tudósokkal, akik tovább képezték. De eljött a második próba.

Itt már tízfejű sárkányok várták, ám nehéz küzdelmek és mély sebek árán a kislány legyőzte mindet, és visszaváltoztatta őket mosolygós tudóssá. A kislány tudja: ahhoz, hogy kistudóssá válhasson, le kell győznie a százfejű sárkányt. Csak legyen elég kitartáspor a szelencéjében.

Lator Hajnalka

Saláta

Mediterrán nyár

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiknek már elegük van a télből, és vágynak a nyár után. Meg azoknak, akiket vonzanak a mediterrán tájak, akiket képes rabul ejteni az olasz és a francia konyha sokszínűsége. Aztán még azoknak is, akiket érdekel, hogyan nyaral a felső tízezer, akikre azt mondjuk: tudnak élni.

Milyen klassz lehet megvenni egy öreg, míves jachtot, felújítani, megtalálni rá a megfelelő embereket, majd a vakációkat a francia és az olasz Riviéra közelében hajózva tölteni. Eldugott öblökben fürdeni a kristálytiszta vízben, és mindenhol a helyi alapanyagokból főzetni valamit a szakácsunkkal, mondjuk David Shalleck-kel.

David több évig állt a hajó tulajdonosai, ahogy emlegeti őket: a "Signora" és a "Dottore" szolgálatában. Ezen évek eseményeit gyúrta egy nyár történetébe, ami itt-ott azért érezhetően sántít is, de a mediterrán partok leírása, az ételreceptek és az időnként megvillanó igazi hangulat feledteti velünk a kötet tökéletlenségeit. David az USA-ban dolgozott séfként, és többszöri kudarcai arra ösztönözték, hogy utazzon Európába tanulni. Francia és olasz éttermekben dolgozott több éven át, rengeteget tanult, és amikor már épp visszatérni készült az Államokba, akkor pottyant ölébe a lehetőség, hogy a Serenity nevű luxusjacht séfjeként fejlessze tovább tudását. A hajó olasz tulajdonos-házaspárja, egészen pontosan az asszony konkrét igényeket támasztott a szakáccsal szemben:

"- Elmondom, mit szeretünk csinálni nyáron. Ilyenkor a nagyon könnyű, nagyon letisztult ételeket kedveljük, és elvárjuk, hogy ezeket jól készítsék el. Csupa friss, csupa olasz fogásra vágyunk. Nyáron nem fogyasztunk sok húst, vagy egyéb nehéz ételt. Rengeteg halat akarunk látni az asztalon. Nem látom be, miért ne ennénk sok halat, elvégre a tengeren leszünk - mondta mosolyogva, és körbemutatott a minket három felől körülvevő Földközi- tengeren. Ekkor azt kívántam, bárcsak ne dumáltam volna annyit a vadszárnyasokról.

- Tehát rengeteg hal és tenger gyümölcsei, valamint sok-sok zöldség.(..) Semmi nem indokolja, hogy a nyár folyamán a fogások akár egyetlen egyszer is ismétlődjenek. - Ezek után elmagyarázta, hogy a szezon hivatalosan május végén kezdődik Monte-Carlóban a hétvégi Grand Prix-versennyel, és októberben, a Voiles de Saint-Tropez klasszikus jachtregattával zárul. Májustól júliusig ő és a Dottore a munkahét végén az aktuális rezidenciájukról utaznak a hajóra víkendezni, az előre megállapodott útvonal szerint valahol a francia vagy az olasz Riviéra mentén fekvő kikötőbe, augusztusban azonban az egész hónapot a jachton töltik. Az útiterv szerint a Serenity a francia Riviéráról indul, onnan hajózik az olasz csizma nyugati partjai mentén Portofinóba, Cinque Terrébe (az öt kis halászfalu és egy nemzeti park Öt Föld néven ismert vidékére), azután végig Toszkána mentén Viareggióból az Argentario-félszigeten át Elba, Ischia, Ponza és Capri szigetének érintésével le az Amalfi-partig. Ezt követi a leghosszabb vízi szakasz a Tirrén-tengeren át Szardíniáig és a Smaragd-partig (a Costa Smeraldáig), majd Korzikáig, végül vissza Antibes-ba.

- Ahogy mindegyik kikötőben változik a regionális konyha - magyarázta a Signora -, önnek a menükben úgy kell alkalmazkodnia a helyi piacok kínálatához. Hai capito? - Érti?"

Nos, ha tudni szeretnék, értette-e a séf, olvassák el a könyvet.

Kalmár Mónika

Olvasmányélmény

Lecsúszott tiniből milliomos Playmate


Kendra Wilkinson tizenhárom évesen ivott, drogozott, és parkban szexelt. Betépve ment iskolába, ahonnan kirúgták, majd visszaengedték, de később a kisegítő intézményen kívül megjárta a bolondok házát is. Most viszont boldog, sikeres, gazdag. Hogy csinálta?

„Minden lány kábé egy percig lovagolt Hefen” - valami ilyesmi volt a Sliding Into Home című könyv előzetesében, és miután visszatettem helyére a szemem, elhatároztam, hogy megrendelem az egykori Playboy-nyuszi életrajzi művét. Nem mondja komolyan, hogy Hugh Hefner, a nyolcvanas öregúr halomra dugja a csajokat? Meztelen bombázók ide, potencianövelő szerek oda, majdnem kelet-európai kiscsajként tengerentúli legendának tartottam a Playboy-alapító munkásságának ezen epizódját.

Mígnem potom huszonöt dollárért megérkezett a keménykötésű, rózsaszín borítójú kötetecském, rajta a bájosan mosolygó, pink ruhás Wilkinson kisasszony képével. Az első fejezetek után már nem a Playboy-mágnás túlzott szexuális aktivitása volt a legérdekesebb. A családi fészket alkalmi szálláshelynek használó, majd végleg lelépő apuka, a szörnyű kór miatt eltávozó kis barát, a szigorú anya ellen szegülő, egyre deviánsabb viselkedés története sokkal olvasmányosabb annál a fél oldalnál, amely a Playboy-villa orgiáit taglalja. Na jó, bevallom, az utóbbi részt kétszer olvastam el a biztonság kedvéért, hátha félreértettem. De nem, az öreg Hefner tényleg felpróbálja az összes nála lakó nyuszikát.

Kendra nem nyuszika, legalábbis sosem tartotta magát annak, éppen ezért nem viselte a jellegzetes jelmezt sem. Az egyperces fordulók azonban neki is megvoltak, mint mindenkinek arrafelé. „Olyan volt, mint egy meló” - írta az első alkalomra, én pedig megpróbáltam elképzelni, hogy milyen anyagi javak feledtetnék velem az állás hátulütőit. Nem mintha üldözne Hugh papa, hogy ugyan, költözzek már a birtokára, de elméleti szinten azért megér egy kis töprengést a dolog. De még mielőtt pálcát törtem volna a közerkölcs szerint leszajházandó hölgyek, ezáltal a főhős fölött is, eszembe jutott, hogy mások néhány aktusnál sokkal többet képesek megtenni egy hétköznapi, akár minden luxustól mentes állásért.

A könyv felénél már megszűntek az előítéleteim, és nem kerestem szokványos összefüggéseket. A szerző azért kurvult el, mert nem volt előtte apaminta? Azért drogozott tiniként, mert nem voltak céljai? Azért feküdt le újra és újra Heffel, hogy még nagyobb celeb lehessen belőle? Azért hagyta azt is, hogy kamera kövesse minden mozdulatát a The Girls Next Door című valóságshow-sorozatban? Változtat-e valamin, ha próbálom megválaszolni ezeket? Nem hiszem. Mint ahogy arról is meggyőződtem: néha helye van a káromkodásnak egy kötetben.

Kendra élete sínre került, egy puccos golfpartin összejött a szintén népszerű NFL-játékossal, Hank Baskettel. Hozzáment feleségül, és már a nászútra vezető limuzin hátsó ülésén magáévá tette háromszor. Majd nemsokára szült neki egy „átkozottul nagyfejű” kisbabát, akit császárral kellett világra segíteni, különben szétrepesztette volna édesanyja vagináját. Hiába, a pikáns részletek néha mindenféle szépirodalomnál fölemelőbbek.

Sándor Alexandra Valéria

Képernyő

VV Jerzy

Ezen a héten ismét egy „szépfiú”-t szedek ízekre. Tizenötödikként került a villába, mert a közönség nagyon akarta. De nem hiszem, hogy sokat nyertünk vele. A szépségén is vitatkoznék, mert sárgák a fogai, állandóan kialvatlannak látszik, a szeme pedig egy haléhoz hasonlít, annyira élettelen. Előnye viszont a kockás has. De amióta bent van a luxuslakban, az is eltűnt, mert sikerült fölszednie tíz plusz kilót.

A budapesti fiatalember táncos, és tolmácsként dolgozik a való életben, de szerepelt már meleg pornó oldalon is. Ez persze természetes, mert a való világban mindenkinek van fent hirdetése. Egyébként a legszürkébb villalakó. Egyedüli kiugrási lehetősége az volt, hogy „beleszeretett” Rácz Ildikóba (VV Gigibe). Így esetleg tovább maradhat bent, mert a nézők arra várnak, hátha láthatnak egy 18 karikás akciót. Igaz, egyszer, a Gigi születésnapján kaptak erre alkalmat, mert egy éjszakát luxushotelben tölthettek. Ott történt valami, de annyi eszük volt, hogy a kamerát letakarják. Jerzy utána bevallotta, hogy keresett egy kameramentes zugot, és segített magán. Sokáig ezen csámcsogott a nép.

Arra se mernék megesküdni, hogy az érzések kölcsönösek, valódiak voltak és lesznek. Lehet, hogy az új taktika részei. Kíváncsian várom a fejleményeket, hátha megszületik a Való Világ első házaspárja.

Bereczki Gabriella

Reklám

Kezedben az élet

Csináld már, na! Kérlek, kelts életre! Létezésem csak tőled függ. Attól, hogy elindul benned a felismerés, szükséged van rám. Nélkülem többé nem élet az életed. Nincs mese, kellek neked. Meghallottad, hogy létezem (illetve, hogy létezhetem), és tisztában vagy vele, ha nem tudhatsz magadénak, nem leszel többé menő. Megmutathatsz az ismerőseidnek, büszkén állíthatsz ki akárhová a szobádban vagy a lakásodban. Nincs hangom, nincs szagom, és nem mászom sehová. (Ugyan hová mehetnék?)

Mindössze annyit kell tenned, hogy elindulsz a számítógéped felé, bekapcsolod, rákattintasz az internetre, megkeresel, megrendelsz, és néhány napon belül a Tiéd vagyok. Csak a Tiéd! Nem kérek sokat, lásd be. Igaz, hogy nem adom olcsón magam (bár a saját életemről nem is én rendelkezem), de nem bánod meg. Mindössze tizenötezret kell kicsengetned értem. Bagatell összeg. Kérlek! Gyerünk már! Mire vársz? Na, ez az. Tudtam, hogy számíthatok rád. Gépelj szorgosan, megrendelés kész - elküld. Ezzel meg is volnánk. Ugye, nem is volt nehéz?

/Három nap múlva/ Megérkeztem. Bonts ki, bonts már ki! Ez az, ügyes fiú. Fogd azt a használati utasítást, és használd, ha már van fejed! Előbb olvasd el, nehogy meglepetés érjen! Bár nem vagyok túl igényes, ezt meg is fogod tapasztalni. Vigyél szépen a fürdőszobába, és nyisd ki azt a csapot! Nehogy a forrót! Istenem, mindent mondani kell… Engedd rám a vizet! Végeztél? Most várj! Nemsokára kikelek.

Mivel már ennyit tudsz rólam, hadd mutatkozzam be: én vagyok az instant állatka, a tudósok évekig tartó kutatásának az eredménye. Több tízmillió dollárba kerültem.

Megnövelték élettartamomat, kikísérletezték, hogyan élhetek egy pöttöm helyen akár évekig. Etetned sem kell, ami alga nő az akváriumnak nevezett odúmban, azzal táplálkozom. Nyugodtan hurcolászhatsz (ezért van kis méretű lakóhelyem), mutogathatsz, földhöz vághatsz, ha nem tetszem. Nincs akaratom, csak tőled függöm.

A valódi nevem egyébként sea-monkey. Fordítsd le nyugodtan a saját nyelvedre! Tengeri majmot jelent. Most pedig gondolkozz el! Mondd meg, ismersz nálam nyomorultabb sorsú élőlényt a világon?

Szabó Judit

Padlógáz

Már most F1-lázban ég a világ

Még el sem kezdődött a Formula1-es évad, máris hírek és pletykák terjednek a világhálón. Azt olvasom, hogy a mezőny nevezési listája hiányos, az első futam megrendezése pedig veszélyben van. De vajon hogyan lesz így nekünk F1-ünk az idén?

A híráradat másfél hete indult, amikor Robert Kubica rally-balesetét követően még a műtőasztalon feküdt. Sokan akkor az F-egyes pilóta állapotáról és felépüléséről beszéltek, miközben a szemfüles újságírókat már a helyettesítése érdekelte. Elég sok név merült fel, a tapasztalt tesztversenyző Vitantonio Liuzzitól kezdve a rallyban saját csapatot alapító Kimi Räikkönenen át a gyakorlott Pedro de la Rosáig. A Renault végül Nick Heidfeldet választotta, aki jó néhány évig volt aktív részese az F1 mezőnyének. De milyen tényezők alapján dönti el egy csapat, hogy ki legyen a versenyzője?

Ha én lettem volna a Renault-istálló főnöke, nem őt választom. Korántsem győztes alkat ugyanis. Akik szeretik a Formula1-et, tudják, hogy amikor egy pilóta elkezdi a gyorskörét, már abból észrevehető, milyen ő maga, ahogyan a kanyarokat és egyeneseket átszeli. Ezzel nem azt állítom, persze, hogy Heidfeld rossz versenyző, hisz’ akik eljutnak a száguldó cirkuszig, mind kiváló pilóták. Csak éppen nincs meg benne az a többlet, a mindenáron győzni akarás. Tipikusan olyan pilóta, aki a csapattársa mögött megelégszik a második hellyel. Márpedig aki ezt a jelzőt megkapja, nehezen tud kitörni a bűvös körből. Vajon egy középmezőnybeli csapatnak miért nem elég az ilyen kaliberű pilóta?

A Renault Alonso távozása óta csak a top csapatok mögött kullog, de az év eleji teszteket elnézve esélyes akár a győzelemre is. A jó eredményhez azonban szükség van egy húzóerőre, amely a megfelelő pilótát jelenti, és itt a Renault valószínűleg mellényúlt. A másik kérdés, hogy lesz-e Heidfeldnek és a többi versenyzőnek hol elkezdenie az évadot. Az első nagydíjat ugyanis a mostanában sokat emlegetett Bahreinben rendezik meg. Erről érdekes beszélgetések alakultak ki ismeretségi körömben. Sokan gyújtogatásokról, tüntetésekről és emberáldozatokról beszéltek, míg az autósport rajongói fejcsóválva kérdezték: „Hogyan nyitják meg akkor a Formula1-es évadot?”

Azt hiszem, az FIA közbenjárásával helyet cserél két futam a versenynaptárban. Kisebb fennakadásokat kiküszöbölve a nevezési lista, és teles a versenynaptár. Nincs más hátra, mint még ezt a kis időt kivárni, és indulhat a száguldás.

Nagy Andrea


26241

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Olvasólámpa
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Olvasólámpa:
Olvasólámpa


Article Rating
Average Score: 5
szavazat: 2


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds