2018 January 23, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19471843
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Olvasólámpa: Olvasólámpa
Posted on February 26, Saturday, 12:00:00
Topic: Olvasólámpa
A diák hetilap 212. számát Bereczki Gabriella (senior) és Sándor Alexandra Valéria (junior) szerkesztette.


Jegyzet

Pohár a falon

Jucika végtelenül egyszerű teremtés. Mindenkinek mindig igazat mond, ráadásul előbb jár a szája, mint az esze. Néha ugyan észbe kap, hogy hoppá, ezt nem így kellett volna, de akkor sem bán meg semmit.

Jucika, szegény, nem érti, hogy a világ másként működik. Nagyokat pislog, amikor szembesül egy-egy íratlan játékszabállyal. Ha tehetné, szóba sem állna senkivel, akit egyszer már szarkavaráson, hazugságon vagy egy fontos összefüggés elhallgatásán kapott. De nem teheti, mert akkor talán még a szobájának fala is kiesne a pikszisből. „Fogd be, és csak figyelj” - súgja az esze. „Mindent nyögj ki, ami nyomja a lelked” - követeli a szíve.

Jucika ismeri saját lehetőségeinek határait, csupán annyi a baj, hogy alkalomadtán megsérti a másokét. „Hát istenem, az élet ilyen” - vonja meg a vállát, aztán reflexből behúzza a nyakát. Eszébe jut ugyanis a fájós buksija, amin itt-ott sebet ejtett a cenzúra. Már rég begyógyult az összes, ő mégis minden karcolásra emlékszik. És várja azt a percet, amikor világgá kürtölheti a látleleteit. Persze, a lottó ötös ezerszer esélyesebb, mint az igazság eljövetele, de a lényeg, hogy Jucika elméletben is baromi jól mulat rajta.

Tulajdonképpen ezt bírom benne: képes egyszerre nevetni meg sírni. Nevet az értelmetlen szabályokon, és sír, amiért neki is be kell tartania azokat. Nevet a kotnyeleskedő mindenhatókon, és sír, amiért neki is tisztelnie kell őket. Nevet a popójukat féltő pletykagyárosokon, és sír, amiért ő is beállhat közéjük, ha nem vigyáz. Márpedig vigyázni nem szokott. Szereti odavágni a kristálypoharat, és csodálni a szanaszét repülő üvegdarabokat. Megéri a mozdulat, mert oldja a feszültséget. Van annyi esze, hogy saját magát ne vágja meg, ritkán számol azonban az arra járókkal, akik a nyakába borítják a szilánkokat.

Jucika elegánsan lesöpri a szúrós darabkákat, majd véresen, de somolyogva fölszedi a maradékokat. Egyet vagy kettőt viszont otthagy, hátha éppen az lép bele, aki rázúdította a tüskés csillámport. Mert hiába a tapasztalat, és hiába a szabályok, Jucika máris előre örül a következő pohárcsattanásnak. Meglehet, hogy ciki, de imádja, ha indulatokat vált ki.

Sándor Alexandra Valéria

Életérzés

Az első áldozás

Hinni sok mindenben lehet. Peti is hitt az ártatlanságában, egészen szombatig. Akkor kellett ugyanis vallomást tennie, beszélni arról, hogy eddig hányszor és milyen módon vétkezett.

Hosszas gondolkodás után eszébe jutott, hogy egyszer- kétszer rendesen helybenhagyta az öccsét, több alkalommal feleselt a szüleivel, s nem egyszer előfordult az is, hogy hazudott. Perceken belül újabb és újabb helytelen cselekedetek jutottak az eszébe, melyeket ugyancsak ő követett el, de úgy gondolta, hogy ennyit éppen elég lesz felsorolni a pap előtt.

Az önvizsgálatot követően nagymamája segítségével megtanulta azokat az imákat, amelyeket a gyónás előtt és után kell elmondania, s immár felkészültnek érezte magát, hogy megszabaduljon a bűneitől. Peti nagymamája rendkívül büszke volt az unokájára, s már előre örült annak, hogy ezentúl minden vasárnap együtt fognak járni a templomba.

Peti meg annak örült, hogy végre nem kell részt vennie azokon az unalmas hittan órákon, amelyekről el is lógott egy-két alkalommal. Csakhogy ilyenkor a szülőket azonnal értesítették. Ennek holnap vége. Most már se órára nem kell járnia, se gyónnia nem kell, ha nem akar. Legfeljebb majd akkor megy el újra templomba, ha már úgy érzi, hogy túl sokat vétkezett az utolsó gyónása óta.

A nagymama is ezt szokta csinálni. Peti sokszor hallotta a nagyit csúnyán beszélni, veszekedni a nagyapával, de már tudja, hogy ezeknek a dolgoknak nincs jelentőségük, hiszen a nagymama minden vasárnap elmegy a misére, és meggyónja a bűneit. Elmond három Miatyánk-ot, két Hiszekegy-et, s újra tiszta lappal indul.

Peti úgy gondolta, a bűntelen élet elnyerése megér annyit, hogy hetente egyszer elmenjen gyónni. Az első áldozásáról majdnem elkésett, mert még az imakönyvet bújta. Egyszerűen nem jutott az eszébe. „Hiszek egy… Miben is?”

Furó Dóra

Életkép

Párválasztás kutyamódra

Halkó Fruzsina nagy útra vitte a kutyáját, Lolát. Az öleb „nászéjszakája” elé nézett.

Lola négyéves mopsz. A vőlegényre egy újsághirdetés alapján találtak rá: Herbert hároméves kan. Mint fajtájának megannyi képviselője, ő is nyáladzott, és a szeme csipás volt. A kutyák egymás szemébe néztek, majd egész délután kergetőztek. Lola elől, Herbert utána. A lényegre nem került sor. Másnap délután újabb találkozás, újabb kergetőzés, ám ezúttal minden sikerült. A biztonság kedvéért az aktust szokás megismételni, ezáltal a kiskutyák száma növelhető. Nos, Herbert és Lola élt a lehetőséggel. Biztosat azonban nem lehetett tudni, csak az ultrahangos vizsgálat után.

Lola napról napra hízott, emlői megduzzadtak. Szokásos alvóhelyét sem tudta már elfoglalni, a testsúlya miatt nem volt képes felugrani a kanapéra. Végül megszületett az orvosi döntés: császározni kell, különben veszélybe kerülhet a kiskutyáival együtt. Az állatkórházban Lolát a hátára fektették, leborotválták a hasát, majd elaltatták. Naponta több eb is átesik az operáción bonyodalmak nélkül, szerencsére az ő esetében is így történt. Fél óra múlva a gazdik már kezükben tarthatták az újszülötteket. Dörzsölgetni kellett őket, hogy szabályosan lélegezzenek. Vonyítottak, és elvágott köldökzsinórjuk még vérzett. Tündéri látványt nyújtottak.

- Nagyon aggódtunk Loláért. Szinte már családtagként kezeljük őt. Nem tudom, hogyan leszünk képesek megválni a kicsiktől - mondták a büszke gazdik. Aztán megfogalmaztak egy apróhirdetést.

Kovács Emese

Irodalmi vitorla

Kerek-perec

Huh… Hol is kezdjem? Először is bemutatkoznék. Én egy bringa hátsó kereke vagyok. Panasszal szeretnék élni, vagyis inkább szeretném megérteni a számomra értelmetlen dolgokat. Igaz, szelepem szerint kifakadnék, hogy ez a helyzet már felháborító, katasztrofális és kibírhatatlan. Ehhez viszont nincs jogom, hisz én csak egy kerék vagyok, és hogy jövök ahhoz, hogy bíráljam ezt a csodálatos állatfajt: a két lábon járókat. Ezért inkább csak kérdezek, talán nekem is válaszol valaki.

Nem értem például, hogy ha már építenek utat külön nekünk, kétkerekűeknek, akkor azzal később miért nem törődnek. De sok szúrós emléket őrzök az akácossal benőtt utakról. Sokszor egy-egy útvonalon úgy érzem magam, mintha vasúti kocsi kereke lennék. Olyan pofonokat kapok, hogy ha nem jönne máris a következő úthiba, talán a fal adná a másikat. De ha már úgyis olyan sokat kátyúznak, mi lenne, ha ezekbe a gödrökbe is dobnának néha egy-egy lapáttal? Ez valószínűleg nem oldható meg, persze, különben már megtették volna. Óóó, de nem szeretem, hogy ilyen tudatlan vagyok, és nem értem ezeket.

A kátyúkról jut eszembe, hogy a múltkor gondtalanul gurultunk a járdán, amikor a tesóm, az első kerék egy mintegy harminc centis gazzal benőtt lyukban landolt. Szegény, hogy megütötte magát, és kisgazdám is bemutatott egy szép kézenállást. Kész szerencse, hogy lassan mentünk, különben még valamelyikünknek komolyabb baja esett volna. Aztán az is eszembe jutott, hogy ti, a két lábon járók is csúnyán megüthetitek magatokat, ha ilyen kátyúba léptek. Így aztán végképp nem értem, hogy miért van az ott.

Azt sem értem, hogy ha van kijelölt utunk, akkor miért nincs rajta megsüllyesztve a padka. Mert bizony mi gurulunk, és ahhoz sík terep a legalkalmasabb. Csak gondoltam, szólok, egy keréknek talán elhiszitek. Azt pedig sosem fogom megérteni, miért jó két nyomvonalon menni egy helyett. Ti, két lábon járók szívesen mondjátok, hogy milyen fontos a környezetvédelem. Mégis azt látom, hogy ha valahova elindulunk, először mindig a térképet tanulmányozzátok, mert valami Kresz szerint nem mehetünk ám csak úgy, össze-vissza. Amikor építitek az utakat, vagy újra aszfaltozzátok, miért nem húztok mindegyik mellé még egy méter széles csíkot?

Erre valaki azt mondta, hogy nincs rá pénz. Ezt tényleg nem értem. A pénz papírból, az aszfalt meg bitumenből van. Akkor ez most hogy van? Erre ő elmagyarázta, hogy mi az a pénz. Annyit értettem belőle, hogy sokfajta színes papír, ami különböző értéket vagy mit képvisel. És ezekért a papírdarabokért kapnak a két lábon járók ezt-azt. Micsoda butaság.

Ha nem tudatlan kerék lennék, akkor azt mondanám, hogy az emberek buták. De kicsi vagyok én ehhez. Lassan kezdem megszokni, hogy levegő helyett kérdésekkel vagyok tele.

Román Dávid

Lélektan

Pszichológus vagy pszichiáter?

A lélektant űző szakmabelieknek szegezett kérdések egyike, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között. A rövid válasz az, hogy a pszichiáter orvos, a pszichológus nem. Az előbbi orvosi egyetemet végez, és írhat fel gyógyszert a páciens számára, a többnyire bölcsészszakra száműzött pszichológus erre nincs felhatalmazva. Valójában legjobb tudomásom szerint az utóbbi is javasolhat szorongáscsökkentőt például álmatlanságra.

Jómagam nem vagyok gyógyszerpárti, és a vizsgaidőszak táján az izgatottság miatt átforgolódott éjszakákat inkább egy kis pohár vörösborral kúrálom. Akadnak viszont olyanok, akik minden nyavalyára tudnak valami okosat a házipatikából, és vannak, akik egyenesen a gyártók összeesküvését látják a depressziós és pánikbeteg páciensek farmakológiai kezelése mögött.

Előfordulhat, hogy a pszichiáter ágyúval lő verébre, de ennek az ellenkezője is tapasztalható, amikor a pszichológus egy súlyos állapotban lévő depressziós beteg meggyógyítását tűzi ki célul, ami túlmutat a kompetenciáján. Ezeknek a betegeknek nem elég egy Csernus-féle „szedd már össze magad”. Akad olyan depressziós, akit hetekig mesterségesen altatásban tartanak, gyógyszereznek és táplálnak, és csak ezután kezdődhet el a pszichoterápia. Nem lehet könnyű megtalálni az optimális megoldást. Van, akinek elmúlik a torokfájása egy forró teától, másnak Strepsilsre van szüksége, és akad olyan is, akin nem segít más, mint egy műtéti beavatkozás. És ez nem csak a szakemberen múlik.

Sokan mondják, hogy nincs kedvük elmenni pszichológushoz. Azzal védekeznek, hogy ők nem elmebetegek, és hajtogatják, hogy a problémákat úgyis egyedül kell megoldanunk. Eleinte feldühödtem, hogy ezek az emberek - köztük néhány közeli barátom - mélyen lenézik és fölöslegesnek tartják a majdani szakmámat. Ez tipikus példája annak, hogy attól félünk, amit nem ismerünk. Amint belépünk egy pszichológiai (vagy pszichiátriai) rendelőbe, rájövünk, hogy valójában nem fogunk hanyatt fekve az édesanyánkról beszélni egy teljes órán keresztül. Ezt a módszert mára már százból ha egy pszichológus használja. Ugyanígy nem fogunk teát kortyolgatva járkálni fel-alá, vagy elhasználni egy doboz zsebkendőt mindjárt az első alkalommal.

A problémákat tényleg egyedül kell megoldanunk, nem is tudjuk máshogy. Nem kell minden problémával pszichológushoz fordulni, de nemcsak akkor lehet pszichológushoz menni, amikor problémánk van.

Földes Noémi

Film

És az Oscart kapja…

Holnap, a rend kedvéért február 27-én, vasárnap éjjel tartják a 83. Oscar-díj átadó ünnepséget. A szoborra esélyes jelöltek száma arról árulkodik, hogy a tavalyi felhozatal anyagilag is sikeres volt. Korábban átlag öt filmet jelöltek a Legjobb kategóriában, most viszont már tíz filmcímmel találkozhatunk. Ezt a magas számot az ún. blockbusterek, vagyis az anyagilag garantáltan sikeres közönségfilmek és az animációk tarkítják - persze mindkét esetben csak jelképes jellegű nominációról van szó.

A 2011-es Oscar-gála főszereplője a Király beszéde tizenkét (!) jelöléssel. Ha minden kategóriában nyerne, akkor a filmtörténet legtöbb Oscar-díjával büszkélkedhetne, olyan címeket megelőzve, mint a Titanic, a Ben Hur és a Gyűrűk Ura: A király visszatér. A legjobb film elnyerésére azonban csekély a kilátás, hiszen olyan jelölteket kell maga mögé utasítania, mint a Közösségi háló (mely eddig a szezon összes díját bezsebelte) és a Félszemű. Jelölt továbbá a Fekete hattyú, A harcos, az Eredet, a 127 óra, a Toy Story 3, továbbá az egyelőre hazai cím nélkül futó Winter's Bone és The Kids Are All Right.

Ha a Közösség háló nem is nyerne a Legjobb film-kategóriában, rendezője, David Fincher a rendezői díjra mindenképpen esélyes. Együtt Darren Aronofsky-val (mellesleg Jancsó Miklós tanítványával) a Fekete hattyúért, David O. Russell-lel a Harcosért, a Coen-testvérekkel a Félszeműért és Tom Hooper-rel a Király beszédéért. Utóbbi tizenkét jelöléséből egy akár borítékolható is, mert a legvalószínűbb, hogy a Legjobb főszereplő-díjat Colin Firth kapja VI. György megformálásáért. Annak ellenére, hogy Jeff Bridges is maradandót alakított a Félszeműben, Jesse Eisenberg emlékezetesen volt antiszociális egy közösségi háló létrehozójaként, és James Franco is hitelesen játszotta el a hegymászó 127 órán át tartó szenvedését.

Előnyös helyzetben van a legjobb női főszereplők listáját összeállító Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia, az alkotások fele ugyanis női karakterre épül. Jelölt Michelle Williams a Blue Valentine-ból, Nicole Kidman a Rabbit Hole-ból, Jennifer Lawrence a Winter's Bone-ból, Annette Bening a The Kids Are All Right-ból és Natalie Portman a Fekete hattyúból. Szerintem az utóbbi lehet a szobor tulajdonosa a tudathasadásos balerina megjelenítéséért. Amennyire a Harcos elvesztheti a főbb jelölések díjazását, úgy tarolhat a Legjobb mellékszereplő kategóriában, hála Christian Bale páratlan alakításának. A színész húsz kilótól vált meg, hogy hitelesen játszhassa el a címszereplő lecsúszott, drogfüggő bokszoló, egykor sikeres bátyját. De emlékezetes Geoffrey Rush logopédusa a Király beszédében, Jeremy Renner családközpontú bankrablója a Tolvajok városában, John Hawkes drogfüggő, de jólelkű védelmezője a Winter's Bone-ban, valamint Mark Ruffalo leszbikus pár nevelte gyerekek rokonszenves apjaként a The Kids Are All Right-ban. A kategória erős nevekkel telítődött, ám sajnálatos, hogy a Közösségi hálóban játszó Andrew Garfield és Justin Timberlake nem szerepel a jelöltek között.

A női karakterekben dúskáló filmek a mellékszereplők listáján is figyelemre méltó jelöltekkel szolgálnak. A Harcosból például két színésznőt, Amy Adams-et és Melissa Leo-t nomináltak, nem lepődnék meg, ha a díj kettejük között dőlne el. Jelölt még Helena Bonham Carter Erzsébet királynőként a Király beszédéből, Haile Steinfeld, az apja gyilkosát üldöző tizennégy éves gyermekként a Félszeműből és Jacki Weaver maffiózó asszonyként az Animal Kingdom-ból.

Közhely, de egy film sosem működik forgatókönyv nélkül. A jelöltek között van Christopher Nolan Eredete, David Seidler Király beszéde, Mike Leigh Another Year-je, Lisa Cholodeno és Stuart Blumberg The Kids Are All Right-ja, illetve a Scott Silver, Paul Tamasy, Eric Johnson hármas Harcosa. Emellett a legjobb adaptált forgatókönyv díjáért versenghet Aaron Sorkin (Közösségi háló), a Coen-testvérpár (Félszemű), Simon Beaufoy és Danny Boyle (127 óra), Michael Arndt (Toy Story 3), Debra Granik és Anne Rosellini (Winter's Bone). A legjobb animációs filmnek jelöltet viszont akár győztesnek is tekinthetjük, évek óta ugyanis a Pixar gyártja a kategóriagyőzteseket. A Toy Story harmadik része lehet még a befutó.

Ha egy filmet minden tekintetben a legjobbak közé sorolunk, az köszönhető az operatőri munkának - így gondolhatta az Akadémia is, amikor díjazásra jelölte a Király beszéde, a Közösségi háló, a Félszemű, a Fekete Hattyú és az Eredet operatőreit. A győztes Danny Cohen lehet a Király beszéde feszültségkeltő beállításaiért. Ahogy az operatőri, úgy az utómunkálatok is kulcsfontosságúak egy film sikerében. A Harcos, a Király beszéde, a Fekete hattyú, a Közösségi háló és a 127 óra a jelöltek, utóbbi kettő ritmusos és klipszerű vágásmunkája esélyesebb az aranyszoborra.

A zeneszerzők közül Hans Zimmer az Eredet, Trent Reznor a Közösségi háló és Alexandre Desplat a Király beszéde filmzenéjéért kaphat díjat, de John Powell az Így neveld a sárkányodatért és A.R. Rahman a 127 óráért szintén jelöltek. Ha díjat nem is, de szerintem nominációt érdemelt volna a Daft Punk a Tron: Örökség című film zenéjéért. További kategóriákban jelölték az Eredet hangkeverését, hangvágását, látványtervét, vizuális effektusait, a Félszemű látványtervét, kosztümeit, hangkeverését, hangvágását, az Alice Csodaországban gótikus stílusa pedig a látványterv és kosztüm kategóriában esélyes. A felsorolás igénye nélkül rögzítem, hogy átadják a legjobb idegen nyelvű film, rövidfilm, dokumentumfilm, rövid dokumentumfilm és animációs rövidfilm díját is.

Az az előérzetem, hogy vasárnap éjjel, az Oscar-gálán nagy meglepetésekre nem lehet számítani.

Hatfaludi László

Képernyő

Dr. VV

Ezen a héten a villa legokosabb embere lesz a „vendégem”. Hatodikként jutott be dr. Lázár László. Ő az egyetlen játékos, akiről nem igazán tudom, hogy mit keres a villában. Nem azért, mert olyan kő gazdag, hanem mert művelt, okos, nyugodt, és nem hajlik a sztárságra meg a szenzációhajhászásra.

Sokoldalú. Volt már terrorelhárító, tanult az FBI-akadémián, és ha ránéz az ember, akkor az apai szigor jut róla az eszébe. De ha ilyen álomszerű élete van, vajon miért is ment a bentlakásos valóságshowba? Állítása szerint a szerelmet próbálja megtalálni. Reméli, hogy másnap a képernyő túloldalán felfigyel rá a nagy Ő. Az a benyomásom, hogy ha László nem lenne bent a luxusbörtönben, akkor a pokol már régen elszabadult volna. Ésszerű gondolkodásával mindig a helyzet magaslatán áll, tudja, hogy mit és miként kell tenni. Ritkán szakad el nála a cérna, de akkor is a megengedett keretek között borul ki. A villa férfilakói felnéznek rá, és megfogadják a tanácsát, a nők pedig szintén hozzá fordulnak bölcsességért.

Még a műsorsorozat elején az iszákos Alekosznak sikerült nála kihúzni a gyufát: székkel együtt úgy fellökte Lászlót, hogy csak nyekkent. Nem sok hiányzott hozzá, hogy a doki asztal alá tűrögesse az alkoholistát. De tiszta fejjel csak elmagyarázta, hogy Alekosz is megértse mind a nyolc osztályával: ilyen még egyszer nem fordulhat elő. Azt hiszem, egyetlen hibája a túlzott komolyság. De ennyi szétszórt, hisztis, önimádó, idétlen ember mellé kell valaki, akire mindig lehet számítani.

Bereczki Gabriella

Miből lesz a címlap-sztori?

Sok diploma előtt álló fiatal töri a fejét, vajon mit is kezdjen, ha kezében a keményfedelű oklevél. Kevés a munkahely, rengeteg a pályakezdő, és nem is veszik fel az embert munkatapasztalat nélkül. De ne keseredjetek el, csalódott társaim, itt van nektek egy ötlet a gyors meggazdagodásra, amihez nem kell más, csak merészség és kreativitás.

Kapcsoljuk be a televíziót, és tanulmányozzuk az adást! Ezután érdemes eltöprengenünk, vajon mi is szükséges a könnyű pénzszerzéshez. Természetesen egy jó valóságshow. Kezdjünk tehát írni egy forgatókönyvet, és ha kész, jöhet a szerződéskötés valamelyik kereskedelmi csatornával, amely finanszírozza a tervünket, és segít a megfelelő színhely megtalálásában. Ha ez mind megvan, jöhet a szereplőválogatás. Minél természetesebb figurákat találunk, annál jobb. Ha valamely kisebbség ismert tagja akad horogra, akkor pedig kasszasikerre számíthatunk. Így könnyebb lesz magunkat a nézők szívébe lopni, és nézettségi rekordot dönteni.

Összeállt a szereplőgárda, indulhat a műsor. Azt sose felejtsük el, hogy a történeteknek izgalmasnak kell lenniük! Az unalmas adás ugyanis a rajongók elvesztésével járhat. Ez pedig keresztül húzhatja kubai nyaralásunk tervét, ami nagy veszteség lenne. Most már hátradőlhetünk, és messzi távolból, vadonatúj jachtunk fedélzetéről figyelhetjük, hogyan érkezik számlánkra a pénz. De nyaralás közben törjük azon is a fejünket, milyen meséket találjunk ki a bulvárlapok számára. Elvégre nemcsak a tévéfüggők igényeit kell kielégítenünk, hanem az újságolvasó rajongóinkét is. Egy családi viszály vagy egy szívszaggató szerelmi történet éppen megfelel, az emberek szeretni fogják.

Ha pedig végképp nincs ötletünk, hogyan is lehetne még több pénzt összeszedni, elég egy érdektelen történetet érdekes tálalásban címlap-sztoriként közölni. Például azt, hogy Győzike kutyája elveszett.

Barócsi Éva

Reklám

Hivatásos állatkínzó

A rendes gyerek kér. Nem hisztizik, nem csapkodja az asztalt, hanem kiskutya szemekkel ácsingózik. Tündér arcocskáján édes mosoly és a szemében csillogás, amikor végre megkapja legújabb babáját.

Ennek éppen ellenkezője a reklámban üvöltő boszorkány. Jó dolgában egy aranyhallal kiabál, „aki” a rég betiltott gömb alakú akváriumban kuksol. Az idegbeteg teremtmény tévét, majd turmix gépet akar, amit meg is kap első ízben. De hála helyett a háztartási gépben úszkáló szerencsét hozó hal kivégzésére készül.

A bugyuta és felelőtlen reklámot napjában többször, több tévécsatornán is sugározzák. A napokban újabb kutyakínzás történt, kalapáccsal ütötték szegény pára testét. Hiába az állatvédők és a civilek felháborodása, amíg a pszichopata kislány büntetlenül garázdálkodhat a képernyőn.

Nagy-Képes Gabriella

Saláta

Vendéglátás, 1957

Érdekes ajándékot kaptam a minap: a Vendéglátás című szaklap 1957-es, első évfolyamának második számával lepett meg valaki. Az újságot nézegetve egyre inkább érdekelni kezdett a történelmi háttér.

Az 1956-os forradalom leverése után járunk. Zajlanak a perek, a közhangulat amnesztiát vár. Egy áprilisi összegzés szerint 193 885-an disszidáltak az előző év novembere óta. Megalakul a KISZ, a munkásőrség. Ebben az évben startol a lottó, amelynek azért van politikai jelentősége, mert korábban úgy vélte az államvezetés, hogy a szocialista erkölccsel nem férnek össze a szerencsejátékok, egyedül a totót engedélyezte. A Belügyminisztérium feloszlatja a Magyar Írók Szövetségét, és 1957 augusztusában kezdődnek az újságíró-felülvizsgálatok, amelyek során az ellenállókat megfosztják szakmájuk gyakorlásának előfeltételétől, a MÚOSZ-tagságtól.

A magyar sajtó eme korszaka homályos. Buzinkay Géza Kis magyar sajtótörténet című könyvében ezt írja: „A forradalmi utóvédharcok elfojtásával új korszak kezdődött. De minden változás ellenére is, még tíz évvel a forradalom leverése után, egy jeles amerikai újságíró, a világ sajtójának áttekintése közben azt állapította meg: ’A magyar sajtót annak kell tekinteni, ami - kommunista orgánumnak, amely csak olyan híreket közel, amilyeneket a kormány kíván, gondosan a párt álláspontjáról értelmezve, és túlterhelve propagandával, amellyel szemben az emberek nagy része érdektelen.’ ”

Az állampárt MSZMP álláspontja a sajtóval kapcsolatosan változott: a közvetlen irányítás, utasítás és ellenőrzés helyett a cél az általánosabb politikai útmutatás lett. A párt szerepét Kádár János így összegezte egy titkársági ülésen, 1957 augusztusában: „Mi összehívhatjuk időnként az összes sajtó embereit [sic!], megmondhatja a párt és az állami szerv is, hogy egyes kérdésekben a magyar sajtó milyen vonalat vigyen. Ha nem hajtják végre a kapott utasítást, akkor egy hónap múlva megmondhatjuk: látja, mit csinált, magára volt bízva, hogy mit ír és hogyan oldja meg feladatát. Így tudjuk biztosítani, hogy felelős legyen a lapért. Nekünk nem szabad magunkra venni az összes sajtó felelősségét. Persze itt nem a sajtószabadság mellett akarok kardoskodni, de a pártirányításnak másutt kell érvényesülni.” Ez a „felelősség” vezetett az újságírásban az öncenzúra felerősödéséhez, ami hatékony és kevéssé szembetűnő eszköze lett a sajtóirányítás új rendszerének - írja Pór Edit és Cseh Gergő Bendegúz A hatalom és az újságírók, 1956-1958 című munkájában.

E körülményeket figyelembe véve szívbemarkoló a november 7. tiszteletére írt "beköszönő" cikk a Vendéglátás legelején: „Tudjuk, hogy ellenségeink nincsenek megsemmisítve, itt élnek közöttünk, vagy határainkon túl. Csalnak, lopnak, árut halmoznak, rémhíreket terjesztenek, provokálnak, igyekeznek megbontani a Párt és a dolgozó nép egységét, s közben várják a csodát, az imperialistákat. Pártunk és Kormányunk egyre-másra hozza hathatós intézkedéseit, hogy felszabadult, dolgozó népünk igényei minél jobban legyenek kielégítve. Mert az igények kétségtelenül megnőttek. Mindenki vágyik a szebb, boldogabb életre, csinosabban akar öltözködni, jobban akar táplálkozni, lakását szebben akarja berendezni, kulturáltabban akar élni. és mindenki biztonsággal tudja, hogy Pártunk és Kormányunk minden tevékenysége a dolgozó nép jobb, szebb életének elősegítésére irányul.”

A következő cikkben Túrós Lukács számol be a szovjet konyháról, amelyről a VI. Világifjúsági Találkozó szakácsaként szerzett benyomásokat, majd a vendéglátóipar és a sajtó kapcsolatáról olvasható egy írás, amelynek szerzője arra kéri az újságírókat, hogy egy-egy kedvezőtlen tapasztalatból ne vonjanak le messzemenő következtetéseket. Új étterem az ajkai iparvidéken címmel pedig maga az igazgató tudósít a kétmillió forint költséggel létrehozott vendéglátóipari egység és a hozzá tartozó konyhaüzem működéséről.

Aztán itt van a Téli ellátási módszerek a falusi vendéglátóiparban - avagy hogyan biztosítják a vidéki éttermek és cukrászdák a megszokott ízeket a vendégek számára? Egy idézet belőle: "A földművesszövetkezeti éttermek és cukrászdák, amelyek az áruellátás szempontjából gyakran nehezebb helyzetben vannak, mint a városokban működő vendéglátóipari üzletek, hamar felismerték ezt a problémát. A megoldás is kézenfekvő volt. A téli és tavaszi étel és sütemény forgalomhoz szükséges nyersanyagokat házilag megszokott módon, különböző eljárásokkal, megfelelő mennyiségben tartósítják, és így ételeik és cukrászdai készítményeik könnyebben tudták megközelíteni a háziasszonyok által készített ételek és sütemények ízét, zamatát."

A lap szerkesztői hivatkoznak az első számban indított mozgalomra, amelyet a magyar konyha felfrissítéséért hívtak életre, hogy bővítsék a magyaros jellegű ételek választékát. "Azóta szakácsok egy csoportja, megértve a hagyományos, de már feledésbe ment régi magyaros ételek felkutatásának szükségességét, máris igen jó eredményeket ért el. A Széchenyi és a Szabó Ervin Könyvtárakban búvárkodva, vidékről, egyéni gyűjteményekből számos ételleírást szereztek." Név szerint is kiemelik a jó munkát végzett főszakács kollégákat, majd a fölfedezett receptekből közölnek válogatást: székelyhídi almásbéles, bojtár leves, apatini káposztás harcsa, rozsdás pecsenye, tordai ürücomb káposztában.

Több külföldi élménybeszámoló is található a lapban, így például a már említett Szovjetunión kívül Párizsból, Zágrábból, Bécsből, de még Ausztráliából is. Mindegyik szerző megállapítja, hogy jó-jó, de azért a mi konyhánk...

Érdekes a kisújszállási Nagykun-napokról közölt tudósítás. Kiderül belőle, hogy szép volt, jó volt, hatalmas tömeg volt (körülbelül 110 ezer ember), épp ezért "a látogatók étellel való ellátása sok kívánni valót hagyott maga után. Tudniillik a vásárrendezőség és a vendéglátóipari szervek részéről kialakult az az álláspont, hogy a Nagykun-napokra érkező látogatók nagyobb része falusi ember, és így a szükséges ennivalót magukkal hozzák, mint ahogy az elmúlt években egy-egy ilyen rendezvénynél valóban így is volt. Azonban ma már a falusi dolgozók is igényesebbek - nem cipelik batyujukban az élelmet. S ez így helyes. Az ország népe igényeinek általános fejlődése között a falusi lakosság is igényt tart ma már a kultúrált vendéglátásra. De éppen ezért történt hiba a rendezőség részéről, mert a jó italellátás mellett nem volt kielégítő az ételellátás, nem volt elég hideg étel és lacipecsenye. A kora délutáni órákban már nem lehetett kenyeret kapni. Csak a 7. sz. Közétkeztetési Vállalat tudott péksüteményt árusítani, 30 000 darabot szállítottak le Pestről."

A negyvenoldalas újságban szó esik még a tanulóképzésről, a kávéházak fejlesztéséről, a kávé történetéről, a diétás éttermekről, a szállodai szobabútorok tervezéséről. A korról még teljesebb képet kapunk a hátlap szemrevételezésével. Teljes oldalas reklám, a rajz: kis négylevelű lóherés-kalapos fickó csenget be egy ajtón. Alatta a szöveg: „Öröklakása is lehet, ha játszik a Lottón.”

Kalmár Mónika

Padlógáz

Kell-e az araboknak F1?

Mégis megteszik velünk!? Meglepődve hallottam, hogy elmarad az idénynyitó bahreini Formula1-es futam. Lehetetta döntésre számítani, de talán most tudatosult bennünk, hogy később kezdődik, és két héttel eltolódik a szezon. A témával kapcsolatban olvastam Németh Andrea Miért törölték a F-1-es bahreini futamot? című írását (Pályakezdők fóruma, február 23.), amelyben érdekes kérdésre keresi a választ: szüksége van-e a Közel-Keletnek Formula1-re?

Számtalan tényező szól az arab világ ellen. Gondolok itt a közbiztonságra, az éghajlatra és a versenyzési körülményekre. Mindennek ellenére szükség van a futamra. Bármennyire veszélyes az arab helyzet, rengeteg feltárt és feltáratlan olajmező található arrafelé. A pénz nem minden, persze, de a Formula1 esetében nem si mellékes. Pontos statisztikák nincsenek, de közel kétszer akkora összeget szánnak a közel (és távol) keleti versenyekre, mint Európában vagy Brazíliában. Ebből is látszik, hogy van az a pénz, amiért a száguldó cirkusz nagyágyúi is engednek a magas fokú biztonsági szabályokból. Pedig egy felszakadó rázókő, egy rosszul működő lámpa vagy a nem megfelelő biztonsági körülmények akár végzetesek is lehetnek.

Ezek a bakik Európában is megtörténhetnek, Vagy néhány évvel ezelőtt a Török Nagydíj is csak nagy nehézségek árán kapta meg a futamrendezés jogát. Dél-Korea pedig tavaly az utolsó utáni lehetőséget is eljátszotta, ennek ellenére az a verseny sem sült el rosszul. Nem könnyű tehát megtalálni azt a pontot, amelyből már nem lehet engedni. Föltehető a kérdés, hogy vajon mi történne, ha a Formula1 csak Európában terjedne, ha a átlagosan tizennyolc futam minden helyszínét az öreg kontinens szolgáltatná.

Ha térbeli gátakat szabnának a száguldó cirkusz terjedésének, akkor az amerikai Indycar-hoz hasonlóan európai szintű versenysorozatot kapnánk. Ez azért volna kivitelezhetetlen, mert a rajongók nem utazgatnának a helyszínekre, hiszen valószínűleg a saját országukban is lenne futam. Ennek következtében csökkennének a jegyárak. Ráadásul itt, Európában nem tudunk olyan éghajlati körülményeket teremteni, amelyek izgalmas versenyekkel kecsegtetnének. Sivatagos, homokos pálya, hirtelen jött eső, mind-mind olyan tényező, amelyet nem lehet mesterségesen előállítani. A legfontosabb érv azonban az Európán kívüli versenyek mellett, hogy a Formula1 elvesztené a megszokott ízét és színességét.

Nagy Andrea

Glossza

Falfirkászok

Egy egyenes, egy görbe vonal, megbolondítva némi körrel vagy szabálytalan alakzattal. És máris kész a falfirka. Jelentésüket az átlag-járókelő ritkán érti. De van olyan eset is, amikor a „mű” szerzője a „Szeretlek Juci!” felirattal adja közre az érzelmeit.

Rövid, tömör mondat ez, újságba illő szalagcím. Csodálatos dolog a szerelem minden megnyilvánulása, de nem biztos, hogy a több száz éves emlékmű falán van a helye. Az új épületek sem kivételek, azokat is rondíthatja egy jól irányzott falfirka. A klasszikus újságírás „templomát” hasonlóképpen fenyegeti a mai tollforgatók kéznyoma. S ha így megy tovább, akkor a ma még falra firkálók is lehetnek majd egy távolabbi kor újságírói.

Matey István

29900

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Olvasólámpa
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Olvasólámpa:
Olvasólámpa


Article Rating
Average Score: 5
szavazat: 1


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds