2018 January 24, Wednesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19481288
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Olvasólámpa: Olvasólámpa
Posted on April 16, Saturday, 12:00:00
Topic: Olvasólámpa
A diák hetilap 219. számát Bereczki Gabriella (senior) és Sándor Alexandra Valéria (junior) szerkesztette.


Jegyzet

Nagybetűs Élet, kisbetűs erasmus

Szia Apu! Hogy vagy? Én jól, leszámítva, hogy második napja zümmögésre ébredek, mert az ablakom mellett egy virágzó cseresznyefa van.

Múlt héten elkezdtem dolgozni a bárban. Végül ez maradt meg a munkalehetőségek közül, mivel az a lány, akit magyarul tanítottam volna, nem válaszolt, és megnéztem azt a magyar szépségszalont is, ahol recepcióst kerestek, de nem volt szimpatikus a hely, úgyhogy maradt a pultozás. Este héttől hajnali kettőig fogok dolgozni minden nap, kivéve vasárnap. Lesz szerződésem, amiből majd remélhetőleg azt is megtudom, mennyit keresek. Valójában a pincérkedés azon kevés munkák egyike, amit soha nem akartam csinálni, mert mindig féltem, hogy ráönteném a kávét a vendégre, vagy leejteném a söröspoharat csapolás közben, ha megközelít egy darázs. Viszont több szempontból is ez a legkézenfekvőbb.

Ez fizet a legtöbbet az előbbiek közül, másrészt közel van a lakásunkhoz, és nem para egyedül hazasétálni este, amikor végzek. Gyakran bejönnek hozzám a barátaim, lakótársaim, csoporttársaim. Nem járnak rosszul, mert még mindig elbénázom szemmértékre a pohár bor megfelelő mennyiségét (felülnézetből nem könnyű eltalálni), és általában többet sikerül öntenem a kelleténél. Tegnap már a pezsgősüveg nyitásával kapcsolatos félelmemet is legyőztem, viszont új fóbiára tettem szert, amikor megvágtam magam a bornyitóval. Csak most jövök rá, milyen jó ismerős arcokat látni egy ilyen helyen, ezentúl én is jobban odafigyelek majd arra, hogy meglátogassam a vendéglátós barátaimat munka közben.

Egyébként nem tudom, mit csinálnék, ha nem találtam volna munkát. Fogalmam sincs, hogy gondolja az Ösztöndíj Bizottság, hogy havi háromszáznegyven euróból meg lehet élni Olaszországban, amiből kétszáznegyven rögtön elmegy lakbérre.

Az első napom tipikus első nap volt, bénázással, pohártöréssel, hát- és lábfájással. A zenétől nem hallottam az embereket, és legalább egyszer vissza kellett kérdeznem, hogy mit is kérnek. Megtanultam rögtön azt is, hogy a „macchiato”-ra nem egyszer, de kétszer kell visszakérdezni, mert nem mindig a kávéra értik.

Olyan izgatott voltam, hogy a hátfájáson kívül nem éreztem semmit, sem fáradságot, sem éhséget, sem szomjúságot, de szerencsére a pultos lány folyamatosan etetett és itatott. A második nap már jobban ment, a harmadikon pedig begyorsultam, és már a tálcát is egy kézzel vittem. Azért vigyáztam, mert tisztában vagyok vele, hogy a harmadik nap mindig kritikus, hiszen addigra az ember már profinak érzi magát, és mindent elront. Síelésnél is szerdán szokás balesetet szenvedni. Emlékszel? Úgy tizenhat évesen én is részét képeztem a statisztikának. Ezúttal szerencsére nem.

Eddig mindig elmehettem éjfélkor, mert nem volt munka két emberre. Remélem, ez így is marad, mert az első nap után így sem hallottam meg az ébresztőmet, és lemaradtam az órámról. Az én feladatom amúgy nagyrészt csak annyi lenne, hogy az újonnan megnyílt teraszon fölvegyem a rendeléseket, és kivigyem, amit kérnek, meggyújtsam a mécseseket sötétedéskor, este pedig összepakoljam, és leláncoljam a székeket. Gyakorlatilag azonban sokkal több dolgom van: meg kellett ismernem az olasz borokat, a röviditalokat, és meg kellett tanulnom néhány könnyebb koktél kikeverését is. Amikor nincs ott a pultos lány, akkor a vendégek navigálnak a helyes mennyiségeket illetően, a legtöbben kedvesek és türelmesek.

Amikor kezdek, akkor végeznek mellettünk a croce vedrések, ami gyakorlatilag Vöröskereszt light - betegszállítással és véradással foglalkoznak. Ők a törzsvendégeink, és akkortájt van happy hour is, úgyhogy rengeteg az ember és nagy a fejetlenség. Kilenc-tíz felé van egy üresjárat, mert mindenki vacsorázik, aztán tizenegy körül még betévednek néhányan. Van, aki kutyával jön be, és sajnos az én feladatkörömhöz tartozik az is, hogy a jószágokat, amik nedves orrocskájuk finom mozgatásával érdeklődnek a napi menüről, kiábrándítsam.

Apropó, hogy van Gubanc? Kérlek, tartsátok nyitva a szobám ajtaját, különben szétkaparja. Nagyon hiányzik. Majd ha szkájpolunk, hozd őt is a webkamerához! Jól érezné itt magát, mert van a háznak egy kis kertje, meg egy park a közelben, ahol belekergethetné a kacsákat a tóba.

Visszatérve a munkára, az esetek ötven százalékában szúrják csak ki, hogy külföldi vagyok. Nagyon jó érzés, mert mindig ad okot a társalgásra. De azt is élvezem, amikor órákig nem jönnek rá, hogy nem vagyok olasz. A kiejtésem alapján bolzanóinak hisznek, ami közel van az osztrák határhoz. Amikor színt vallok, gratulálnak az olasz tudásomhoz, és megkérdezik, hogy Budapesten sokkal hidegebb van-e. Mások elmesélik élményeiket a Sziget Fesztiválról, vagy arról, hogy milyen bunkó módon büntették meg őket a rendőrök. Tudod, meséltem, hogy Németországban és Ausztráliában is kedvesek voltak velem mindig, de csak addig, amíg azt nem mondtam, hogy szívesen maradnék akár néhány évre is. Itt aztán végképp felkészültem a rosszalló pillantásokra, és arra, hogy „na megint egy kelet-európai bevándorló”, de kellemesen meglepetésemre még senkitől nem kaptam ilyen visszajelzést.

Egyesek aggódnak értem, hogy ha ennyit dolgozom, lemaradok a nagy Erasmus- élményről. Én viszont örülök, hogy megint nagybetűs Életet élek. Ismersz, tudod, hogy szeretem, ha van dolgom. És persze az sem utolsó érzés, hogy tudom, lesz mit ennem holnap is. Az erasmusos bulikba akkor se mennék, ha nem dolgoznék. Eddig se mentem. Eleinte én is aggódtam, mert rendhagyó módon indult az egész. Az első perctől jól megvoltam a lakótársaimmal, velük mentem mindenhova. Megmutatták a várost, és segítettek az irodai ügyintézésben. Egyik éjjel beültünk az autóba, és elmentünk Veronába, egy másik hétvégén pedig Velencébe ruccantunk át, megnézni a karnevált. Hamar megtanultam tőlük a gyors útvonalakat, és hogy hol találom a legfinomabb kávét, pizzát, nutellás fagyit. Van a lakásban két gitár és egy hegedű is, amin mindig játszik valaki. Engem is megtanítottak erre-arra, én pedig megmutattam nekik, hogyan kell töltött paprikát főzni. A cukrot úgy tettem bele a szószba, hogy ne lássák, mivel ez van olyan súlyos bűn, mint amikor ebéd után tejeskávét iszol, vagy ketchup-ot teszel a pizzára.

Szóval nem volt kedvem új barátok után nézni, és az első egy hónapban nem is találkoztam a többi erasmusossal. Egy idő után mégis úgy éreztem, hogy valamit rosszul csinálok, és végül elnéztem néhány összejövetelre, hogy enyhítsem a bűntudatomat. Megismertem egy-két embert, aminek örülök. De mégis olyan jó volt hazaérni a fiúkhoz. Azt hiszem, ők is jól jártak velem, mert rajtam kívül még egy Benito nevű nápolyi katona jelentkezett a lakáshirdetésre. Egyébként eddig csak egy hátrányát láttam annak, hogy fiúkkal lakom: olyan erősen csavarják rá a kupakot az üvegre, és zárják el a csapot, hogy alig tudom kinyitni.

Most mennem kell, indulunk a menzára ebédelni, aztán tanulok egy kicsit.
Vigyázzatok magatokra! Ölel:

Sarjad

Utóirat: Még egyszer köszi a csomagot, amit küldtetek. Most, hogy megkaptam a nyári cuccaimat, lehűlt a levegő tíz fokkal. A csokikhoz, ígérem, nem nyúlok húsvétig.

Földes Noémi

Életkép

Távkapcsolat

Rég nem találkoztunk, s ahogy jó ismerősökhöz illik, megkérdeztük, kivel mi van. Amikor elmondtam a legfontosabbakat magamról, visszakérdeztem:

- És neked van valakid?

- Konkrétan nincs, de kialakulóban van. Gyakran beszélek facebookon, msn-en egy csajjal, időnként telefonálunk és sms-ezünk, néha össze is futunk. Van ugyan barátja, akivel másfél éve jár együtt, de úgy látom, van nála esélyem. Belevaló kis csajszi. Amikor nincs nála a pasija, mindig olyanokat ír, hogy odáig van értem, és ha szakítanak, én leszek az első, aki szóba jöhet.

Miközben hallgattam, arra gondoltam, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor az a bizonyos csajszi a barátnője lesz, és a háta mögött fog internetezni egy másik sráccal, akkor nem belevaló lesz, hanem csak hülye ká.

B. Kiss Andrea

Irodalmi vitorla

Négy óra örökkévalóság

Üres a vagon. Valaki hangosan köhög. Zene szól. Talán rap vagy hip-hop. Nem tudja, hogy illetlen dolog nyilvánosan zenét hallgatni? Keservesen sír egy gyerek.

"Állj meg!"- egy család halad el a fülke mellett.

Három gyerek sír. Egy kiskutya nyomorog a hatalmas mellekhez szorító, húsos kézben.

Hiányzol.

Jön a kalauz. "Kiskezit csókolom!" "Köszönöm, viszlát!"

Valaki rugdossa a fülke ajtaját.

"Hé, Marika! Maricsuj!" Két másodpercnyi csend. Állunk.

Hiányzol.

"Vegyél már nekem három gatyát! Egy csomagban van három gatya." - ordít a telefonjába a mögöttem lévő fülkében egy férfi.

"Ne arra, Köcsög, erre!- szólt egy fiatal nő a kisfiának. Az anya tizenhat év körüli.

Hiányzol.

"Ki ne ugorjál, mer' megverlek! Indul a vonat."- kiabál egy apa. Keresni kezdem az mp3 lejátszómat, de nem találom.

Két év körüli gyerekével beszélget egy anya. "Ez az enyém, te nem kapsz. Buzi vagy!" A gyerek utánozza, mint egy tisztán csengő visszhang: "Buzi vaaagy."

Hiányzol.

"Elnézést. Van itt egy szabad hely?" Már nem ülök egyedül. A középkorú nő faggatni kezd. Beszélgetünk sok mindenről. A huszonnégy éves fiáról, aki nem bírja elvégezni az egyetemet, a tizenhét éves lányáról, akinél nem hitt idősebbnek engem, és Budapestről, ahonnan Szerencsre költözött. Ezt élete legnagyobb hibájának tartja. Megállunk. "Szerencs állomás, köszöntjük utasainkat." A nő leszáll.

Még csak Szerencs? Igen, csupán egyetlen árva óra telt el, hátra van még három óra az örökkévalóságból. Nem sokáig maradok egyedül. De már nem vagyok kíváncsi az idegenekre. Végre megtaláltam, és fölteszem a fülhallgatót. Csak bámulok kifelé az ablakon, és azon gondolkodom, miért nyúlnak ötszörösükre a másodpercek, amikor feléd közeledem.

Havasi Zsófia

Olvasmányélmény

A legsikeresebb magyar edző

Kétféle jelentésű címe lett Endrei Judit Kemény üzenetek című interjúkötetének, amelyet Kemény Dénessel, a magyar vízilabda válogatott szövetségi kapitányával készített. A játékos cím nemcsak a sikeres edző nevére utal, hanem arra is, hogy a könyvben szereplő tanácsok, útmutatások szigorú hitvallással vannak átitatva. Ugyanakkor a beszélgetések azt sugallják, hogy az interjúalany ars poeticája, a játékosaihoz fűződő viszonya nem azért „kemény”, mert kíméletlen módon gyötri őket a siker érdekében. A hosszú és fáradságos munka mögött mindig ott lapul az ember, aki legalább olyan jó pszichológus, mint amennyire jó edző.

Szemléletmódja, a siker kulcsa - a csapat folyamatosan nyert három olimpiai aranyérmet - nem abban rejlik, hogy hajtja, űzi a játékosait, akár a vadakat az erdőben, hanem abban, hogy felkészültsége, szakmai tapasztalata mellett a csillogó érmek sem veszík el a józan ítélőképességét, és a csapatmunkába, embereibe vetett hitét. Tanítómestere épp édesapja, a legendás Fecsó bácsi volt, akitől megszerezte az alapokat. Edzőként pedig olyan edzésterveket, felkészülési stratégiákat dolgozott ki, amelyek akár titkosak is maradhatnának az olvasó és a konkurens csapatok előtt. Ő azonban, ahogy a játékosai jellemzéséből is kitűnik, nem fél, hogy a könyv olyasmit árul el, amiből később hátrányuk származhat, hiszen tele van ötletekkel.

Endrei Judit kérdései lassan bontják ki az embert, a férfit, aki háromszoros családapa, imád vadászni, és sikerének titkát most az olvasóira is rábízná. A könyv épp azért izgalmas és érdekes, mert Kemény Dénes izgalmas és érdekes személyiség. Sajnálatos, hogy a képernyőről ismert kérdező erősen didaktikus jelleggel „kövéríti” a szöveget, ráadásul az egyes fejezetek végén (tizenhét van belőlük) újra kiemeli az eszmei mondanivalót. A tartalmas, sokoldalú beszélgetések lényegét elegánsabb lett volna a kötet végén összefoglalva átnyújtani az olvasónak, így kevésbé hatottak volna szájbarágósnak.

Az üzeneteket is érdemes lett volna jobban átgondolni, mert némelyik a közhelyesség határát súrolja. Például "Bármit csinálsz az életben, azt profi szinten, vagy sehogy." Ennél izgalmasabb a kocsmában elhangzó tanács: „Félig berúgni kidobott pénz.” A könyv fotóanyaga pedig éppen csak súrolja az elégségest, hiányzik a kompozíció és az eredetiség, a szöveg jó tulajdonságait kiemelő képiség. Talán ha nemcsak „hozott” anyagból, hanem frissen fényképezett, portrénak, pillanatképnek szánt fotókból is több jut, nagyobb élményt adott volna a kötet. Hiszen a játékba, olimpiákra, világversenyekre beválogatott tizenhárom klasszisnak, a háttérben dolgozó összes segítőnek, és nem utolsósorban a zseniális edzőnek ennél jóval nagyobb a nimbusza.

Papp Noémi

Zenebona

A két Taylor balladája

Számtalan oka van annak, hogy kedvelem Taylor Swiftet. Huszonegy éves kora ellenére country-t játszik, gitározik, énekel (nem is rosszul), és maga írja a dalait, amelyek segítségével lelket önt a plasztikcicák közül kilógó, önbizalomhiánnyal küszködő tinédzserekbe, hiszen maga is ilyen volt pipaszár lábával, visszahúzódó természetével.

Egyik legsajátosabb és legértékelendőbb tulajdonsága, hogy pop-country nótáiban kendőzetlenül őszintén ír magáról, félelmeiről, boldogságáról, érzelmeiről. Mint minden előadónak, neki is egyik alaptémája a szerelem. Számos dalban megénekelte már félresikerült kapcsolatait, és legújabb Speak now című albumán is fellelhetőek a szívét elrabló fiúkhoz írt repeső vagy épp kesernyés kicsengésű nóták. Az album talán legérdekesebb track-je a Back to December, vagyis Vissza decemberbe címet kapta, és a kritikusok sejteni vélik, hogy a Twilight-filmekből ismert Taylor Lautnernek szól.

A két világhírű Taylor 2009 nyarán ismerkedett össze a Valentin nap című film forgatásán, és nem sokkal később többször mutatkoztak együtt nyilvánosan. Randevúztak, együtt vásároltak, mint két átlagos fiatal, azzal a különbséggel, hogy minden lépésüket élénk médiaérdeklődés kísérte. Az újságok természetesen minél több bőrt igyekeztek lehúzni a két tinibálvány szerelméről, míg a rajongók meglepően kedvezően fogadták a románcot. Tény, hogy a törékeny alkatú, szőke, babás Swift és a keménykötésű, sötét tónusú, egzotikus vonású Lautner a lehető legkülönbözőbb típusok, mégis remekül illettek egymáshoz, és mindenki szurkolt nekik, hogy tartós legyen lamour.

A szerelem azonban nem tartott sokáig. 2010 elején már arról cikkeztek az online portálok, hogy a fiatalok szétrebbentek. Sok teória látott napvilágot arról, vajon miért szakítottak. Gyanakodtak például az időigényes karrierekre, a távolságra, másik férfira/nőre, de az a változat is tartotta magát, hogy Swift egyszerűen nem érzett elég mélyen Lautner iránt. A Back to December tanúsága szerint az utóbbi ok volt a valós. A dalban Swift a jól ismert, meghökkentő őszinteséggel arról énekel, mennyire sajnálja, hogy nem működött köztük a dolog, mert elhanyagolta a fiút, aki pedig szerette őt, de ő ezt nem volt képes viszonozni.

A szám egyik fele ilyesfajta bocsánatkérés, a másik pedig keserédes siránkozás. Swift magasztalja a fiút, értékeli benne mindazt, amit korábban nem tudott, átkozza magát, amiért hagyta kihűlni a kapcsolatot, és arra vágyik, bár visszamehetne decemberbe, és megmásíthatná a döntését - decemberben szakítottak ugyanis Lautnerrel. Ez csak az egyik utalás a dalban, amely azt bizonyítja, hogy a szégyentelenül őszinte esdeklés Taylor Lautnernek szól. Hiszen a számban említenek még kreol bőrt (Lautner ereiben indián vér is csörgedezik), és édes mosolyt (a fiúnak híresen gyönyörű fogsora van), valamint Swift azt is megpendíti, hogy a dalban szereplő srác szeptemberben látta őt először sírni.

Ez pedig könnyen utalhat a hírhedt, videóklipeket díjazó MTV gálára, amikor Swift átvehette volna a legjobb női klipért járó elismerést, de a túlzottan önérzetes rapper, Kanye West felrohant a pódiumra, és a mikrofont magához ragadva panaszt tett, hogy miért nem Beyoncé kapta a szobrocskát, porig alázva a színpadon félszegen álldogáló Swiftet. A csavar, hogy a másik Taylor is épp ott volt a pódiumon, hiszen Lautner adta át a díjat. Könnyen meglehet, hogy ezután a színfalak mögött ő vigasztalta a zokogó Swiftet azon a szeptemberi estén.

Összességében a Back to December kifejezetten jól sikerült dal, amelynek az őszinte, hiteles szövege mellett kifinomult, rendhagyó a dallamvezetése és kellemes country a hangszerelése. És én hiszem, hogy ha Swift tényleg összetörte Lautner szívét, akkor decemberben, ezzel a szívszorító melódiával elnyerte hibájáért a feloldozást.

Hadas Bianka

Padlógáz

Szabálytalan szárnyakkal repül a Red Bull?


„A Red Bull szárnyakat ad”- hangzik az energiaitalt gyártó vállalat szlogenje, és mindez igaz a Formula1-es Red Bull csapatára is. A kérdés azonban, hogy a sokat vitatott első vezetőszárny miatt mennyire szabályos vagy szabálytalan az istállóhoz tartozó versenyautók kiemelkedő gyorsasága.

Az idén a szokásos módon kezdődött a Formula1 évada. Tesztek, Ausztrál Nagydíj, aztán robbant a bomba: vádaskodás szabálykerülés miatt egy versenyző és csapata ellen, akik ügyesebben taktikáznak, és jobban fejlesztették az aerodinamikai csomagjukat, mint a többiek. A „vádlott” teljesítménye eddig száz százalékosnak mondható. Pilótái két időmérő edzést és két futamot zsebeltek be. Ausztrália után mindenki azt mondta, majd Malajziában kiderül, ki hol áll, hiszen az Albert Park félig utcai pálya, nem jönnek ki annyira a teljesítménybeli különbségek, mint az épített aszfaltcsíkokon. A vádaskodás mindennek ellenére elindult, a Ferrari és a McLaren vizsgálatot követelt. A Red Bull pedig senkitől sem zavartatva hozta az eredményeket. Következett Malajzia, ahol a felügyelő-bizottság közleményt adott ki, hogy az osztrák csapat első vezetőszárnyát szabályosnak találták. Mindenki ledöbbent, és próbálta kitalálni a Red Bull titkát.

A száguldó cirkusz szabályai szerint tiltott a mozgó alkatrészek használata. Esetünkben az első légterelőről van szó, amely a felvételeken is látványosan elhajlik menet közben. Arról azonban sokan megfeledkeznek, hogy a Red Bull padlólemeze magasabban fekszik a többi versenygépénél, így az autó is magasabb, ezért erőteljesebb mozgásnak tűnik az amúgy szabályos ötmilliméteres elhajlás. A FIA döntése alapján a csapatok kénytelen-kelletlen elfogadták a vezetőszárny használatát, és ha versenyképesek akarnak maradni, sürgősen fejlesztésekbe kell kezdeniük - a kínai nagydíj szabadedzését ugyanis Vettel nyerte.

A legnagyobb probléma nem az első vezetőszárny korszerűsítése, hanem inkább annak hibátlan és tökéletes működése. Gondoljunk csak vissza a 2009-es évre, amikor a Brawn Gp a dupla diffúzor segítségével fölényesen nyerte a világbajnokságot. A többi csapat év közben kifejlesztette ugyan ezt az aerodinamikai alkatrészt, de korántsem olyan hatékonyan, mint a Brawn Gp, amely tulajdonképpen a diffúzor köré építette autóját. A két eset kísértetiesen hasonlít egymásra.

Vajon mi lesz ezután? Remélem, hogy megtalálják a megoldást, és a világbajnoki cím sorsa nem a szárnyakon, hanem ismét a felkészültségen fog múlni.

Nagy Andrea

Sebességmérés a búzaföldön

Mi, közlekedők megismertük az objektív felelősség elvét, hisz’ a mindennapjaink része. Tilos az alkohol, a gyorshajtásért szigorú a büntetés. Az első tétellel egyetértek, és alapjában véve a másodikkal is - ne száguldozzunk fölöslegesen, abból nem sülhet ki semmi jó. De hogy mennyire sikeres az objektív felelősség intézménye, azt leginkább a baleseti statisztikák javulása támasztja alá. No és persze az évi több milliárdos bevétel, ami a rendőrség számlájára kerül, nem pedig az államkasszába.

A kékruhásoknak érdekük, hogy minél több drága fotót küldjenekVas megyébe, ahonnan az egész országba postázzák a harmincezer forintos vagy annál is drágább csekkeket, attól függően, hogy kinek mennyire ragadt a lába a gázpedálhoz. Sokszor azonban túlságosan is buzgók a traffipaxos autók kezelői. Olyan helyekre állnak be, ahol a rejtőzködés a cél, nem pedig az, hogy hangsúlyozzák a hatóság jelenlétét. Közszájon forog, hogy például Vecsésnél egy búzaföldön álltak meg a traffisok, ráadásul reklámtábla alá, vagyis az autóból csak a szélvédő látszott (már aki észrevette). Ez minden, csak épp nem láthatóság, amire a rendőri vezetők sajtótájékoztatókon hivatkozni szoktak.

Hamarosan új és rég elfeledett módszereket is bevet majd a rendőrség a sebesség ellenőrzésére. Az előbbi szerint a civil vagy polgárőri autó oldalába építik a kamerát, amivel az egymás mögött parkoló kocsik közé is beállhatnak, és fotózhatják a száguldozókat. Az utóbbi esetében pedig a mozgó sebességmérést élesztik újra, a kilencvenes évek elején ugyanis igen sok F Astra és Skoda Felicia szaladgált erre alkalmas készülékkel a civil autók között, vadászva a gyorshajtókra.

Miközben a rendőrség mindent bevet a pénzhiány csökkentésére, átesett a ló túlsó oldalára. Nem kell sasszemnek lenni, hogy észrevegyük: lelassult a városi forgalom, minden második autó negyvennel cammog a sávban, föltartva a szabályosan, ötvennel közlekedőket. Ha pedig az ember haladni szeretne, és kifog egy lassabb kocsit, akkor idővel elveszti a türelmét, ebből pedig könnyen adódhatnak balesetek, ami viszont megint csak a statisztikák romlását okozhatja. Az emberi tragédiákról nem is beszélve.

Antal Norbert

Sport

Maradjunk még egy félidőt?

A magyar bajnokság mérkőzéseiről csak a sajtóból értesülök, de a nemzetközi mérkőzések mellett egyre többet figyelem az NB I-es közvetítéseket. Olykor igazán élvezetes találkozókat produkálnak a csapatok, de legtöbbször mégis a lagymatag tempójú, inkább küzdelmes meccseken bóbiskolok el a képernyő előtt, a szombati ebéd után.

Pedig mozgalmas az idény. Bár a Videoton már aranyérmesnek mondhatja magát, a második helyért még komoly harc várható. A több százmilliós tartozások ellenére is összetartó csapat maradt a Ferencváros, amely most kisebb hullámvölgybe került. A tavalyi bajnok Debrecen két fronton próbált helytállni, ám csak a nemzetközi kupaszereplésre jogosító második hely elérésében reménykedhet. A cívis városban augusztusban indul az új, húszezres stadion építése, kétséges azonban, hogy olyan sikeres marad-e a Loki, mint az elmúlt években. A tízmilliárd forintos beruházás után viszont a keleti régióban is rendezhetnek nemzetközi kupa- és válogatott mérkőzéseket, a szurkolók legnagyobb örömére.

Elgondolkoztató viszont, hogy a nemzeti bajnokságba közel százhetven légióst szerződtettek a csapatok, ezzel Európában a hetedik helyen állunk. Az utánpótlás fontosságát szajkózzák a szakemberek, miközben tömegesen áramlik be az import „nyersanyag”, és a külföldi játékosok gyakran érdemtelenül veszik el a helyet a fiatal, hazai focistáktól. Az állandó eredménykényszer miatt a tulajdonos bármikor felmondhat az edzőnek, aki nem kockáztat egy rutintalan futballista kezdőbe állításával. Vannak kivételek, persze. Például a Pécs edzőjének, Kiss Lászlónak azért mondott fel a tulajdonos, a könyvkereskedő Matyi Dezső, mert a csapat játszott elég látványosan annak ellenére, hogy vezette a bajnokságot. Úgy látszik, nemcsak a Real Madridnál követelmény a szép játék, hanem Baranyában is.

Több mint egy hónapja megy az egyik sportcsatornán a Harmadik félidő című műsor, amely a bajnoki összefoglaló mellett megpróbálja közelebb hozni a hazai futballközeg szereplőit: játékosokat, edzőket, klubvezetőket, közéleti személyiségeket. Bevallom, nem sok adást láttam, de az általam megkérdezett fiataloknak show, mely az olasz és német bajnokság heti magazinjaihoz hasonlóan épül fel. A két csinos hölgy mellett a sporttévé két öreg motorosa alkotja a stábot, a hangulatos műsor bizonyítja, hogy a magyar futballbajnokság megújulni még képtelen, de jól tálalva érdekelheti a focikedvelő nézőket. Mindeközben az egyetlen sportnapilap internetes oldalán felületet adnak a szurkolói blogoknak - a bugyuta bejegyzésektől eltekintve egészen színvonalas cikkeket olvashatunk. Kevésbé örvendetes, hogy szép lassan, de besurrant a bulvár a sportoldal online rovatai közé. Ami a sportújságírói szakma folyamatos felhígulását erősíti, másrészt nem kapcsolódik a sporthoz, csupán a szenzációhajhász hírveréshez.

A magyar focit körülvevő érdektelenségen javíthatnak az említett műsorok és rovatok, de nem mindegy, hogy beszélünk-e a futballról, vagy elbeszélünk mellette.

Perje Sándor

Hagyomány

Halott a házban

Kőtelken, ebben a Tisza menti faluban a halálra régen mint szellemszemélyre gondoltak. A képzőművészeti alkotásokon is föllelhető, csontváz testű kaszás alakjában képzelték el a helybéliek. Érkezését rettegve várták.

Járja egy anekdota ma is. „Az idős rőzseszedő asszony egy köteg rőzsét összegyűjtve igen-igen elfáradt az erdőben. Felsóhajtott, élete küzdelmét, állandó cipekedéseit elgondolva: - Bárcsak jönne már a halál! - mire az megjelent. A nénit meglátva megszólalt: - Hívtál, hát itt vagyok! Gyere velem! - Nono - válaszolt a néni - , csak azért hívtalak, hogy segíts feladni a rőzsét.” Van ebben humor, de a halál elől való menekülés is.

A halálmadár jele a kuvik. Ha gyakran megjelenik, és kuvikol, akkor valaki meghal a házban. Ha a kúpcserepet ütögeti, az már szinte bizonyosság. Ilyen jel az is, ha a kutya elváltozott hangon, fejét ég felé tartva vonyít fájdalmasan, keservesen. Jel az is, ha a lámpaüveg minden ok nélkül elpattan, vagy ha valami hideg fuvallat suhan végig a zárt szobán.

A haldoklót fölkeresik a rokonai, elbúcsúznak tőle. A közvetlen hozzátartozókon kívül az unokatestvérek is eljönnek, ha a faluban laknak. Értesítésük, hogy hozzátartozójuk halálán van, üzenet útján történik. A kézfogás férfiaknál volt szokás. A beteghez papot hívtak, aki a haldokló állapotától függően eltekintett a kötelező böjttől. (Hajdan ugyanis még kötelező volt a több órás tartózkodás az ételtől és a víztől, illetve az italtól is.) Miközben a pap a beteghez igyekezett, a ministráns fiú csengővel jelezte, hogy nagybeteghez mennek. A vallásosak letérdeltek, amíg a pap elhaladt előttük. Rossz időben a sapkájukat vették le, az asszonyok, lányok pedig keresztet vetettek, fejüket hajtották meg.

A halál beállta után a rokonok közül valaki megállapította a visszafordíthatatlant, majd lefogta a halott szemét. Régen a halottkémnek, később az orvosnak üzentek, közben felkötötték az elhunyt állát az erre a célra készített gyolcs szalaggal. A férfiak esetében borbélyért üzentek, ha nem volt olyan rokon vagy ismerős, aki a halottat megborotválja. A lábát pedig a bokája fölött összekötötték egy szalaggal. Hivatásos halottöltöztető nem volt a falunkban, ezt a rokon asszonyok végezték a mosdatással együtt. A mosdatás után a ruhát és a szappant elásták, és a mosdóvizet is a gödörbe öntötték.

A kisgyermek halottat színes ruhába öltöztették. A serdülő és eladó lányokat mennyasszonyi ruhába, fejükre fátylat, kezükbe mennyasszonyi csokrot tettek. A fiúknak, illetve a legényeknek vőlegényi ruha bokrétával dukált. A fiatalasszonyt a legszebb ruhájába öltöztették, a fiatal férfit ugyanígy. Az idős asszonyokat és férfiakat viszont egyaránt feketébe, az öltözködési szokások azóta sem változtak.

Az elhunytat most is a szoba közepére terítik ki, hidegágyra. A szobát átalakítják, kiviszik az asztalt, a tükröt letakarják fekete kendővel, az órát megállítják a halál beálltakor. A halvafekvőre nem adnak lábbelit, csak zoknit vagy harisnyát.

Egyed Szilvia

Glossza

Sírtrendi

Egész életünkben búcsúzkodunk. A mihamarabbi viszontlátás reményében köszönünk el kedvesünktől, barátainktól, majd búcsút intünk az ifjúságnak, és végül az életünknek is. Nem ezek azok a pillanatok, amelyekért érdemes élni, ám ahogy édesanyám szokta mondani: „Nem mindig azt csináljuk, amit szeretnénk.”

Nemrégiben kimentünk a temetőbe, és gyertyát gyújtottunk. Ekkor vettem észre, hogy az egyik sír tetején kisebb fenyőfa van felállítva, szaloncukrokkal díszítve. Közelebb mentem, és bekeretezett oklevelet pillantottam meg, amelynek szövege ekképp kezdődött: „A legjobb édesapának…” Megemlítettem édesanyámnak, hogy mit láttam, de őt nem lepte meg. Már arról is értesült, hogy az elhunyt születésnapján a hozzátartozói egész tortát vittek ki a sírjához. Döbbenten hallgattam, egyszerűen nem hittem el. Úgy érzem, hogy a morbid díszlet nem is az elhunyt miatt, inkább az ismerősök figyelemfelkeltése végett készült. A lényeg az, hogy szokatlan legyen és egyedi, amiről lehet beszélni.

Nem tartom magam konzervatívnak, de ez már tényleg túlzás. A szaloncukor ugyanúgy, mint a születésnapi torta a kóbor kutyák élettartamát növeli. Úgy rémlik, hogy ma már nem módi az egy szál gyertyával való megemlékezés. Annak mindenesetre örülök, hogy a sírok díszkivilágítása még nem jött divatba.

Furó Dóra


27474

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Olvasólámpa
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Olvasólámpa:
Olvasólámpa


Article Rating
Average Score: 4
szavazat: 2


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds