2017 április 28, péntek

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
18814639
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Olvasólámpa: Olvasólámpa
Posted on Május 21, szombat, 12:00:00
Topic: Olvasólámpa
A diák hetilap 224. számát Bereczki Gabriella (senior) és Sándor Alexandra Valéria (junior) szerkesztette.


Jegyzet

Nyakunkra szakadt a nyár

Szóval megint itt van, eljött újra a nyári szabadság ideje. Nincs fősuli, nincs tanulás, nem kell korán kelni, életünkbe nem annyira szólnak bele a szülők. Végre nem kérdezik, hogy miért nem a házit írjuk, miért nem a holnapi kutatásmódszertan zh-ra készülünk. Vajon mivel lehet eltölteni az időt mostanság?

Lehet például könyvtárba járni, vagy otthon nézni a fantasztikus szappanoperák ismétlését, de azt hiszem, ki lehet ötleni jobb dolgokat is, ha egy kicsit megerőltetjük magunkat. Induljunk ki abból, hogy meleg nyár elé nézünk. Én már most se bírom ezt a meleget, nehéz elviselni, hogy reggel nyolckor, amikor kilépek a ház ajtaján, mellbe vág a huszonöt fok celsius, de sebaj, most ennek van szezonja, az Északi sarkra nem fogok innen elmenni, az is biztos. A lényeg, hogy a nyár kezd egyre elviselhetetlenebbé válni itt, a városban, és ez csak rosszabb lesz. A legjobb meglépni, és elmenni valahová, tó- vagy folyópartra.

Tehát az első feladat: számba venni a rokonokat, haverokat, ki lakik valami ehhez hasonló helyen. Részemről a nagymamákat javasolnám. Nagyon jó kaja, semmi probléma, van egy csomó csinoska fiú és lány is arrafelé, meg minden ilyesmi. Egy-két hetet simán el lehet tölteni így, csak a nyugalom meg a pihenés, egy kis napozás, foci a homokban, este buli. Aztán lehet túrázni is, ehhez sem kell sok. Reggel bepakolni a hátizsákot, valami folyadék, néhány szendvics, fel az első buszra, majd le, és már gyalogolhattunk is valamelyik túraútvonalon. Van sok, mindenfelé, zöld, kék, piros, megvariálva különböző keresztekkel, vonalakkal és négyzetekkel, de ez már csak azért van, hogy könnyebben lehessen eltévedni. Lehet még nyaralni a szülőkkel, külföldre is, jó kis társasutazás, de nem az igazi.

Persze vannak, akik nem tudják itt hagyni a várost. Valaki biztos kapható egy kis focira vagy kosárra, bármire, végül is nyár van, nagy a szabadság, mindig lehet valami jó dolgot csinálni. Gondolkodjatok, szervezzetek, menjetek mindenfelé, csak ne üljetek otthon!

Sebi Éva

Életérzés

Ez van

Szerencse, kárhozat, merészség, áldozat. Melegszik Európa, és kinyírták Bin Ladent. De tudósításból sosem voltam semmilyen, habár a helyzetfelmérési képességem messze túlhaladja a precíziót. Ha száll egy szappanbuborék a levegőben, így fogalmazok: „Egy gyengéden simuló passzát szellő hátán, kelet felé egy nyálas szájú, gondolkodó gyermek leheli áhítattal, szívószálán keresztül, vágyakkal teli szappanos vizét, gömbölyded habokat alkotva a kékbe, min áthatol a Nap fénye…” Semmi baj, nyugtatom magam.

Csak művészek közé ne szülessen az ember! Nagybátyám író. Volt. Egy novellája a nyolcvanas években jelentett egy negyed gombóc fagyit, vagyis négy novella után nyugodtan nyalogathatott hátra dőlve egy örökzöld parkban. Ma meglátogatom őt az autós boltjában egy kis panaszkodásra, és mit mond? „Menj el innen az országból! Menj el innen Európából! Menj el Amerikába!”

2011. május 5. Mindenki azt hiszi, hogy egy ilyen napon születtem. Lassan öt hónapja létezik a diplomám, ami elvileg az újságírás képességéről ad tanúbizonyságot, de még csak a törlőkendő funkcióját sem képes kielégíteni. Nem kell tönkremenni, sírni, toporzékolni, de kopogtatni sem szerkesztőségek ajtaján, mert így reagálnak: „Orbán Viktor. Médiatörvény. Létszámleépítés. Átrendeződés. Várni kell. Hol az ismeretségi köröd? Protekció, valami?” Ami a legjobb: „Fizess, ba’meg, hogy dolgozzál! Van, aki évek óta dolgozik lapoknak üresbe’.” ”Na jó, és akkor mit eszik? - kérdezem én, de már a csukott ajtóktól.

Néhány éve Nyíregyházán kiállítást rendeztem, a Korányi úton fekvő Inter Café-ban, hogy eladjam a festményeimet. Sikerült megismernem egy vállalkozó férfit, olasz anyanyelven, aki bemutatott Kalenda Zoltán szerkesztő úrnak. Még csak nem is akárhogyan mutatkozhattam be neki, talán kíváncsian hallgattam az élettörténetét. Megtankoltam kétszer az autót Erdélyben, hogy beugorjak hozzá, írni a nyíregyházi szerkesztőségébe. Megismertem a söröspohár gyűjteményét, a szakmai motivációit, és az egyéniségéből is kaptam egy picit. Majdnem jól éreztem magam, csak a kéziratokat le kellett fordítanom románra. Vagy tíz éve nem gyakorlom komolyabban a nyelvet, de a kihívás az kihívás. Miért is ne? Hiszen Rákóczi herceg neve románul is ugyanúgy hangzik, csak a fegyverletételhez hasonló szavak hiányoznak a nyelvezetemből. Talán egy hajszálnyira voltam az újságírástól, csak románul és stilisztikai szempontokból hibásan.

Szétrobbant a szappanbuborékom, amikor komolyra fordult a szó, hogy ingyen azért csak nem dolgozok. Kalenda úr nem csinál se vizet, se jeget az emberből, mert ha egzisztenciáról beszélünk, ő megmondja az igazat: „ Ez van.” Szerencse, kárhozat, merészség és áldozat.

Pásztor Anita

Életkép

De senki sem élhet egyszerre több helyen

A pisai repülőtéren találkoztunk. A lány vidám arccal lépett hozzánk, és boldogan újságolta, hogy isteni paninit evett, amíg ránk várt. „Azt még nem sikerült kiderítenem, hogy honnan indul a busz be a városba, mert van itt vagy négy megálló, meg valami másik busznak a megállója is, de tábla vagy nyíl a földön, hát az nincs, ezzel szemben műbőrfotel, ami egy euróért masszíroz, az van, úgyhogy, asszem, meg kéne keresni az infopultot.”

A lány - nevezetesen a nővérem - Belgiumból érkezett, mi Magyarországról, hogy eltöltsünk együtt Olaszországban néhány napot.

A nagy és rohanó utazásoknak az az eredménye, hogy túl sok élmény és szépség-hatás éri az embert, amiből a végén kevesebb marad meg, mintha egy ilyen kis városra, aminek turistalátványosságai röpke három óra alatt megnézhetők, három napot szán. A ferdetorony tövében andalogva láthatom, hogyan élnek itt az olaszok, mikor még nem lepik el a világ minden pontjáról érkező turisták a teret, hogy toronytámasztós-pózolós fotót készítsenek.

A család sétára indult, én a katedrálisnak támasztva hátam, ölembe vettem a laptopot, hogy a szakdolgozatom záró sorait vessem a „wördbe”, és nehezen bár, de megpróbáltam a gondolataim újra Budapest felé fordítani egy órára. A rohanó és felületes látogatások után ritkán éreztem, hogy szívesen élnék Granadában vagy Firenzében, Passauban vagy Genfben. De kiülni reggelizni az ébredező szűk utcába, igazi olasz kávét inni, nagyot beszélgetni, és az olasz fiú kacsintását észrevenni, egészen új érzés.

Egy szállodában laktunk két német fiúval, akik meginvitáltak bennünket egy esti italra, melyet örömmel el is fogadtunk. Egy vékonytésztás kemencében sült pizza vacsora után találkoztunk, és kiültünk velük a folyópartra egy koktéllal a kezünkben, és beszélgettünk, ismerkedtünk. Egy olasz apa és lengyel anya gyermekével, aki Németországban született, fiatalabb nálam, de már saját cége van, amit a hobbija ihletett, a fotózás. Rövid hangulat-snitteket készít megrendelésre, videóz és fotóz, és jól megél belőle. A másik, a haverja, akivel együtt dolgoztak valami önkéntes programban, vitorlás hajókkal foglalkozik. A nővérem, a belga biomérnök-hallgató és én. Mindezt németül, Olaszországban.

A beszélgetés végeredménye, hogy ők minket hívtak Lübeckbe, bevezetnének bennünket az éjszakai életbe, mely merőben különbözik a budapestitől. A kisvárosukban mindenki ismer mindenkit, három diszkó van, és rengeteg a barát. Mi meg őket a Balatonra vitorlázni, hogy ne mondhassák: ők nem azok a németek, akik Bier-t isznak, Wurst-ot esznek, és a Plattensee-hez járnak, hanem hogy megismerjék az igazi balatoni tó- és vízszeretetet.

Sosem voltam az a fiatal, aki azt gondolta, nyugaton a fű mindig zöldebb, és az ottani egyetemek kerítése kolbászból van. Ha magasabb a fizetés, drágább is az élet, ha jobb az oktatás színvonala (vagy csak egyszerűen más), annak is valamilyen ára van, és nem jár alanyi jogon ingyen egy kis tanulásért cserébe, mint itthon. Ezt a demokráciát kicsit régebb óta űzik, mint mi, tehát nem állnak be a közértben bármilyen hosszú sorba, és nem tűrik szótlanul, ha úgy érzik, igazságtalanul bántak velük. Egy kelet-európai országnak ahhoz képest kell fejlettnek lennie, amilyen szint egy hozzá hasonló fejlettségi szintű országnak dukálna, és ennél többet, azt hiszem, csak lehangoló elvárni saját országunktól és városunktól.

Az én életemben azt jelenti a határok nélküli Európa, hogy tanulni szeretnék. Az olasz lazaságot, a francia ízlést, a görög közvetlenséget, a német precizitást, az angol illemet, a dán környezettudatosságot. És erre a fapados repülőjáratok és a személyi igazolványom lehetőséget nyújtanak. Akadály a pénz és a nyelvtudás hiánya, de nem hagyom. És ha ezt a tudásomat itthon felhasználom a szakmámban, és országmegváltó szociológus leszek, élhetünk mi és unokáink itthon úgy, mint az urak.

Bánfi Luca Borbála

Tárca

Megyünk haza

Az autó halad, a gondolataim kuszák.

A táj gyönyörű, dombok és hegyek, elvétve köztük régi, angol típusú téglaházak, az ablakokban precízen sorakoznak a cserepes virágok. Az utóbbi napok időjárását figyelembe véve a mai napsütés élményszámba megy, rajtam mégis kabát van. A hátsó ülésre bevág a szél, de nem szólok. Még utoljára próbálom magamba szívni a lenyűgöző kilátást. Aki először jár itt, annak kékebbnek tűnhet az ég, zöldebbnek a fű, pirosabbnak a rózsa. Lehet, hogy az is. A Yorkshire-i párás levegő ellazít, bár még mindig az ülést markolom. Szemem sarkából Julit lesem, minden rezdülését ismerem, látom rajta, hogy ő is feszeng. Kéthónapnyi tömör küszködés után hazafelé indulunk.

Néhány napja nem hittem volna, hogy ez eljön. Tele voltam bizonytalansággal, kétellyel és rengeteg kérdéssel. De végül, így vagy úgy, megválaszoltuk őket. Juli folyton azzal nyugtatott, hogy ott van a jól bevált „lazá”-ja, az majd megoldja. Ő naivitásba hajlóan optimista, én meg pesszimizmusba hajlóan realista. Kiegészítjük egymást. A főbérlőnk nagy unszolásra bólintott, hogy kifuvaroz minket a repülőtérre, ötvenhét éves barátnője is velünk tart, nem kedvel minket. Az autóban a csendet harapni lehet, nem szeretem az ilyen csendet, kellemetlenül érzem magam miatta. Rögtönzött sofőrünk is észleli a kínos helyzetet, így a rádió egyik gombján teker egy keveset, aminek hatására felcsendül egy dallam. Nem mondhatnám, hogy ínyemre van a zene, mégis hálás vagyok a csendtörőnek. A szoprán énekhang jó hatással van rám, már bóbiskolok is, de hirtelen megállunk. Newcastle repülőterének parkolójához érkeztünk.

Miközben a csomagtartóból próbáljuk kirángatni a bőröndöket, átnyújtom Paulnak a viteldíjat. Az utóbbi hetekben nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, mégis szabadkozik, zavarba jön, azt mondja inkább Hilarynek adjuk oda a pénzt. Megteszem, elteszi. Négyesben haladunk a pult felé, ahol a csomagokat kell leadni. Sok az ember, zajos a váró. Ha kívülről nézném, akár egy kis családnak is tűnhetnénk, de nem nézem. Még mindig feszült vagyok. Az utóbbi időben számtalanszor voltam mérges, ideges, aggodalmaskodó, szorongó, és ezek az érzések a mai napon tetőznek.

Paul és Hilary látja, hogy jelenlétük fölöslegessé vált, mondják is, hogy mennek, mégsem teszik. Igen, már én is érzem, hogy eljött a búcsú ideje, mely tavalyhoz képest most nem a könnyekről szól, hanem a megkönnyebbülésről. Nagy volt köztünk a feszültség, de szóváltásig soha nem fajult egyik nézeteltérés sem. Megtörténik a kényszerölelés, a fájdalmasan magunkra erőltetett mosoly, és lélegzetvisszafojtva figyeljük, ahogy a fotócellás ajtón kisétálva az autóhoz veszik az irányt. Végül már eltűnnek a szemünk elől, ki tudja, talán örökre.

Nagyot nyelve fordítunk hátat, és egy kávézó felé tartunk. Juli hangot adva a benne maradt feszültségről, félhangosan odaveti nekem: „Jaj, ez a pincérfiú milyen esetlenül fogja azt a tálcát, amúgy járhatna fürgébben is a keze, lassan indulnunk kell a kapuhoz.” Még be sem fejezi mondatát, a fiú megfordul, és tökéletes magyarsággal megkérdezi, hogy hány cukrot parancsolunk a forró csokoládéba.

Mészáros Tímea

Irodalmi vitorla

Mellékhatása: hányinger

„Na, ez a vőlegényem” - mutatja a srácot büszkén dagadó kebellel. Oly büszkén dagad, hogy érzi, tán mégsem volt jó választás a push-up melltartó. Kínos mosolyra húzódik a szája: ennyi csak, amit kedveséről, párjáról, élete szerelméről elmondani bírhat. Túl sok közös nincs bennük, valójában nem jól pörög a nyelve, nemhogy így, publikum előtt, kettesben sem, hacsak nem az intimitást kezdjük taglalni, az meg hát papírra, pláne a közönség előtt, hogy mit ne mondjak… Pedig arról lehetne mit mesélni. Igen, csak arról, másról nem.

Tovább billegnek, természetellenesen markolásszák egymás becses kacsóját, az egyik nem fér a másikba, a másik meg túl nagy amaznak, elengedik, amikor már ciki volna tovább erőltetni. De az egyik delnő, a másik fehér lova pedig kint parkol a harmadosztályba sorolt krimó előtt. Meg hát merő széplelkűség lenne egymás derekán átvetni a karjaikat, forrón, derűsen, nem holmi kölyök szerelem ez már rózsaszín ködös tekintettel, kéremalássan: nagy, felnőttes, szürke homály a pupillákon, meg-megcsillan benne az esküvői katalógus és a mahagóni konyhabútor, más nem is telik tőlük, mert meló van, meló kell, jövőre tervezik az időzített gyereket. Babaruha, babapopsi-törlő, de mindenek előtt reggeli émelygésre vitaminok.

„Sok boldogságot” -– mondja a másik, és igyekszik nagy buzgalmával leplezni a váltakozva fölsejlő irigységet és szánakozást. Megállapodik a szánalom mellett, ahogy azok kibillegnek a rászáradt sörtől ragadó ajtón, és elégedetten belesimulnak a bőrüléses, automataváltós fehér lóba. Mondhatni nem túl pátoszos e házas idill, de még csak nem is olyan kedvesen bugyuta, mint a Julia Roberts-es filmekben. Legalább fogták volna egymás becses kacsóját, vagy kecses becsét. Kiábrándító…

Nyílik megint a kocsmaajtó. Egy következő barátnő az, épp elcsípte, ahogyan az elsőék beültek az új járgányba. Megtudta, hogy jegyesek, pedig úgy tudja, hogy félrejár a herceg, kacsingat erre-arra, hovatovább a csajra már alig… Szóval gáz van a delnőnél, már csak magának szerez örömöt. Amaz meg csak hallgat, és épp ráförmedne, hogy „jobban tennéd, ha te is a saját likadban maszturbálnál, nem matatnál más életében!”, de visszasüllyed a faszékbe, nagy levegőt vesz, és tolerál serényen.

Míg az csacsog, elképzeli, hogyan torzulnak majd bele az életbe kedvesével. Három hete se ismeri még, pedig már most majd’ belepusztul abba az örök érvényű közhelybe, hogy az egyik fél mindig jobban akarja a másikat. Most még magát nyugtatandó hökken ki belőle, ha kérdezik új párja felől, hogy túl alacsony, de nagyon megnőtt, sokat beszél, de nem szólal meg, virágot nem ad, rózsát vesz. Lesz, hogy majd panasszá válik, és nem ócska válium lesz a veszetten dörömbölő szívnek?

Hányinger mellékhatásként ide vagy oda, jót tesz a vérkeringésnek a reggeli székelés is, bármennyire irtózik az ember tőle. Öklendezni szerelmi vívódásban - ah, nagy költők is szenvedének vala aznak magasztos érzésitől. És inkább epéig viszolyogjon, mintsem megszokja a fehér lovon érkező B6 kapszulát.

Ternai Krisztina

Olvasmányélmény

Doktor Csernus nője

Csernus Imre pszichológus. Az emberi lélek szakértője, akihez ezrek fordulnak tanácsért. Őrült és kíméletlen stílusa legenda lett. Hírnevének egyáltalán nem örül, mert azt jelenti, hogy sok hazánkban a boldogtalan, tanácstalan ember. Nem tagadja, hogy maga is átélt már számtalan poklot. Őt is elhagyták, ő is rinyált már egy-egy nő miatt. Szerinte nem is az a baj, ha az ember „szarban” él, hisz’ a legtöbbünk élt már abban, hanem ha tisztában van ezzel, és nem változtat rajta.

Elolvastam A Nő című könyvét, mert kíváncsi voltam, hogyan ír rólunk. Azt gondoltam, hogy a kötet ugyanúgy megosztja az olvasóit, mint ahogy maga az ember is. Nem csalódtam a doktor úrban. A hétköznapi beszélgetős stílusban megírt iromány fittyet hány az írott nyelv szabályainak, tele van trágársággal és szmájlival. Szinte hallom, ahogy gúnyosan beszél, avagy ordít. Pedig ha valaki eljut odáig, hogy fölkeres egy pszichológust, már felismerte, hogy problémája van, és szeretné, ha segítene valaki a megoldásában. Nem az a vágya tehát, hogy kiabáljanak vele.

Veszélyes rádöbbenteni az embert, hogy a “pokol legmélyebb bugyrában van, miközben azt hitte, hogy a mennyországban él, és csodálatos az élete.” Veszélyes rávezetni valakit arra, hogy “ott úszik a szartengerben”, és nem mer szembenézni önmagával. Egy sokgyermekes anya élete talán jobb lesz attól, ha elolvassa ezt a könyvet, és magára ismer? Nem olyan egyszerű változtatni egy bizonyos kor után, főleg, ha valaki nincs jól eleresztve anyagilag. Csernus doktornak ezt is át kellett volna gondolnia. Sok nőnek fontosabb a gyereke boldogsága, mint a sajátja, épp ezért nem fogja felrúgni a rossz házasságát, mert nem tudná neki biztosítani, ami eddig megadatott.

Nagyon sok dologban nem értek egyet a goromba szerzővel, de fölvet egy csomó kérdést, amin lehet vitatkozni. Engem egyszerre felháborított, megnevettetett, elszomorított és lehangolt a könyve. Ezért érdemes elolvasni. Kedvenc mondatom ez: “A pasik jelentős része azt hiszi, hogy ők a farkuktól férfiak, és akkor lesznek jó pasik, ha minél több puncit látogattak meg. Belülről valójában bizonytalanok, ezért mondogatják: - Ha nem áll fel a farkam, akkor fiam, minek éljek?” Hm, ez érdekes.

Piros Petra

Film

Hogyan lesz a jóból rossz?

A Fekete hattyú felkavaró, perverz és szürreális alkotás. A bizonyítási vágytól fűtött lány története hátborzongató, arról szól, hogy megfelelési vágyunk még az elmét is képes maga mögé utasítani. Rendezője, Darren Aronofsky a közelmúltban olyan filmekkel örvendeztetett meg bennünket, mint A forrás vagy A pankrátor. Ám a Fekete hattyú mégis más. Emberközelibb, szinte érezzük a táncos mindennapos küzdelmét, és azt a kevés örömet, amiből kijut neki. A film egy művész lassú leépülését láttatja, örökké tartó küzdelmét az elismerésért.

A New York-i balett Thomas Leroy (Vincent Cassel) vezetésével a lecsupaszított Hattyúk tavával szeretné becsábítani a nézőket. A hattyú testébe zárt hercegnő, Odette és gonosz ikertestvére, Odile szerepét nem táncolhatja el akárki. A koreográfus ekkor figyel föl Ninára, akinek mindene a balett, és tökéletes fehér hattyúként képes tündökölni a rivaldafényben. Csakhogy a gonosz ikertestvér szerepe nem illik hozzá, nem képes elengedni magát, minden mozdulatából sugárzik a precizitás, mellőzve a tökéletlenségben rejlő szenvedélyt. Ekkor veszi kezdetét a lélegzetelállító küzdelem.

A tökéletességre törekvő Nina Sayers (Natalie Portman) lassan elveszíti valódi személyiségét. Helyét egy felszabadultabb, hanyagabb és önpusztítóbb egyén veszi át. Vagy csak a lány képzeletében történik mindez? Édesanyja gyerekként tekint rá, társai irigységgel és megvetéssel nézegetik, barátjának hitt ellenfele, Lily (Mila Kunis) pedig szeretné megszerezni az áhított szerepet. A szemünk láttára indul meg Nina leépülése. A hajnaltól éjszakáig tartó próbák kikészítik, ám a megfelelési vágy fűti minden mozdulatát. Készen áll, hogy eltáncolja Odette és Odile szerepét, a fehér és a fekete hattyú előttünk bontakozik ki. A tökéletesség egy karnyújtásnyira, de vajon képes lesz-e megragadni. Fölteszi-e az egész életét egyetlen szerepre, egyetlen előadásra, egyetlen pillanatra?

A drámai thriller záró képsoraira még évek múltán is emlékezni fogok, mert a Fekete hattyú nyomasztó jelenetekkel írta be magát az én filmtörténetembe. Darren Aronofsky nem a szétrobbanó testek és városszintű pusztítás bemutatása, hanem a gyönyör érzékeltetése révén ragadja magával a nézőt. A képi és hanghatások tökéletes egyvelegét hetek múltán sem lehet elfelejteni. Akárcsak a Fekete hattyút.

Kovács Zsuzsa

Portál

Többet mond, ami kevesebbet mutat?

Vajon melyik portál az értékesebb: a Mandiner vagy a Galamus?

A megoldáshoz tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen értékeket is keresünk. Egy digitális újság pénzbeli értéke könnyen behatárolható. Elég csak az erre a célra létrehozott információs weboldalt igénybe venni, és a kívánt portál URL-ét megadva egy szempillantás alatt kapjuk meg az eredményt. Az értékek mellett a napi látogatottság és olvasottság is megtekinthető. Ezen az elven elindulva a mandiner.hu napi látogatottság és webhely érték tekintetében is veri a galamus.hu-t. A Mandinert 4, 93 millió forintra, a Galamust pedig 2, 61 millióra értékeli a rendszer. Az előbbinél a napi látogatottság is az utóbbi kétszerese, így a magyar weboldalak viszonylatában is előkelőbb helyet tudhat magáénak a Mandiner.

Az első különbség, ami szembetűnik, a felépítésükben rejlik. A Mandiner hat barátságosabbnak és átláthatóbbnak, majd kicsit elemezgetve a galamus.hu-t, rájöttem, hogy szakmaiabb, tényfeltáróbb és hitelesebb. Ez aligha véletlen, hiszen politikai elemzők, jogászok, filozófusok, néprajzosok, ügyvédek és persze újságírók a munkatársai. Ezzel szemben a másik portált leginkább bloggerek töltik fel tartalommal, így a Mandiner helyenként már-már bulváros jelleget ölt. Fontos különbség az is, hogy a mandiner.hu kihasználja a közösségi oldalak adta lehetőségeket, és számtalan hirdetést tesz közzé, a galamus.hu-n viszont ezeknek nyomát sem látni. Talán ezzel is magyarázható a csekélyebb a napi nézettsége. A kommentek tekintetében is eltér egymástól a két oldal. Megszokott „minőségük és tartalmuk” miatt a Galamus-csoport tagjai jobbnak látták a mellőzésüket, míg a másik portál szükséges plusznak tartja a véleménynyilvánítás effajta kétséges eszközét.

Tanulságként azt vontam le, hogy a webhely értékmérő hiányos. Csak a napi látogatottság figyelembe vételével készít egyfajta értékelést, ám a valódi értékek meghatározását rábízza a látogatóra. Én most megtettem a magamét.

Koncz László Richárd

Sport

A fehérvári „Hangadó”

A férfi kosárlabda döntő lehető leghosszabbra nyúlt sorozatának nemcsak a sportág szerelmesei örültek. A semleges nézőket is a képernyő elé szegezte az aranycsata. A fehérvári Albacomp és a szolnoki Olaj döntötte el a magyar bajnokság sorsát, a két csapa mérkőzései izgalmasan alakultak. Ennél jobb reklám nem is kellett a sportágnak, illetve néhány külföldre vágyó játékosnak.

A várakozások ellenére az esélytelenebbnek tartott Albacomp került előnybe, mivel az első két meccsen kihasználta a Szolnok hiányosságait. Az első összecsapáson meglepően sima vendéggyőzelem született, de hazai környezetben is könnyedén játszott az Alba, hála Simon Balázs remeklésének, illetve a lepattanókból indított kontráknak. A fehérvári gárda egy mérkőzésnyire volt a bajnoki aranytól, de a Szolnoknak sikerült szépíteni haza környezetben. A palánkok alatt élénkebb játékot hoztak a Tisza-partiak, és kevesebb labdát ajándékoztak az ellenfélnek. A következő meccs Székesfehérváron zajlott, és minden szempontból heroikus küzdelmet hozott. Az Olaj vezére Horváth Ákos volt, a túloldalon pedig a legnagyobb magyar reménység, Hanga Ádám vitte a prímet. Az utolsó másodpercekben a fiatal fehérvári dobóhátvéd kezében volt a lehetőség, de ziccerét a magyar állampolgárságra törekvő amerikai légiós, Obie Trotter leszedte a gyűrűről - egyenlített a Szolnok.

Az Albacompra nem csupán azért hárult nehéz feladat a következő mérkőzésen, mert a pokoli hangulatú szolnoki katlanba látogatott, hanem mert a lélektani előny már az ellenfél játékosainak adott önbizalmat. A hazai szurkolók buzdításától vezérelve fokozatosan növelte a nyomást az Olaj, és a harmadik negyedtől a nyolcpontos előnyét a végjátékra már tízre növelte az ismét Hanga által vezetett vendégek előtt. Az eddigi kulcsjátékosok mellett a szolnoki Báder Márton ponterős centerjátéka kellett a végső sikerhez, a válogatott magas embere első magyar bajnoki címére pezsgőzhetett. 2007 után ismét a Szolnok lett az NB I legjobbja, ráadásul a Magyar Kupát is bezsebelte, szintén az Albacomp előtt. A vesztes előtt is le a kalappal, látványos és közönségszórakoztató játékot produkálva bukott el egy minden igényt kielégítő, emlékezetes párharcot. Az újdonsült bajnokcsapat gerincét alkotó játékosok (Trotter, Horváth, Fodor, Báder, Clark) mellett a legtöbb figyelem Hanga Ádámot kísérte a döntőben. Jómagam két éve Nyíregyházán láttam őt játszani a Kelet-Nyugat gálamérkőzésen. A zsákolóbajnokság győztese lett, de játékában még nem volt fölfedezhető az a stabilitás, mely a kiforrott játékosokra jellemző. A döntőben nyújtott teljesítménye viszont arra utal, az Albacomp játékosa kinőtte a hazai bajnokságot. Atlétikus képességei mellett a hárompontos vonalon túlról is jó százalékkal céloz, ütemtelen ziccerei ellen alig van ellenszer, ráadásul nagyszerű védőjátékos is. Mentálisan is rendben van, huszonkét éves létére igazi vezére a fehérvári csapatnak. Az ifjabb kosarasok számára igazi példakép, mert Dávid Kornél után a második magyar lehet az észak-amerikai NBA-ban. Kornél 1999-ban szerződött a Chicago Bulls-hoz, kitartással és alázattal több csapat színeiben is pályára léphetett az elitligában.

Hangának van esélye profi szerződésre, de a bérviták miatt valószínűleg elmaradó tengerentúli szezon helyett spanyol vagy görög középcsapatban állandó helyet harcolhat ki magának. Ádám persze Amerikába vágyik, ami újabb lépcsőfoka lehet a karrierjének, pláne ha a nyáron a magyar válogatottban is hasonló szinten lesz képes kosárlabdázni.

Perje Sándor

Glossza

Gócpont néni

Furi dolog falun lakni, főleg nyáron. Sokáig el sem tudtam képzelni, hogy ki lehet bírni, de mára megszoktam. A nyugalom viszont, ami a kistelepüléseket, sokszor csak látszat. A gépezet legbelül zúg és morog, önálló életet él.

A férfiak a reggelt pálinkával kezdik. Amikor hét óra körül látom az utcán a mosolygós arcokat, már tudom, hogy Jancsi bácsinál jártak. Ott aztán némi információt is szívnak magukba, amelyet hazaérve el lehet sütni az asszonynak. Mert nálunk a bácsik is pletykásak, téma pedig van bőven. Hiszen a szomszéd néni mégsem költözik el, pedig eddig mindenki erről beszélt. A menye jelzálogkölcsönt vett föl a házra, erre ő elkeseredésében ismét albérletbe akart menni Icuval, a fogyatékos lánnyal. Olga néninek pedig vacakol a vérnyomása. Az orvos megmondta ugyan, hogy lazítson, de ő azt nem nagyon tud. Már a reggel kis kertjében éri, mely olyan, mint egy kincseskamra.

Na, de vannak ennél szaftosabb esetek is. Marika például csalja az urát. Ezt már mindenki tudja, csak a férj nem. Ja, és Marika sem tudja, hogy mi tudjuk. Az utca elején lakó özvegyasszonynak pedig pasija van, vagy ha nincs, akkor majd lesz. A kis tanárnő meg ismét árulja a házát. Délután pedig Irma néni vonul ki hűs udvaráról. Ő Gócpont néni, mert minden nap kiáll az utcára, és a kisunoka sétáltatása ürügyén órákat tölt el pletykálkodással. Itt áll meg, ott áll meg, adja-veszi a hasznos információkat. Ő aztán tud mindent, sőt, ő mindent jobban tud.

Mert falun ez így működik. A helybéliek a médiumok, a kapuőrök és a hírszerkesztők. Több a pletyka, mint városon, és a közösség gyomra gyorsan megemészti a sorsokat.

Busi Eszter

25592

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Olvasólámpa
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Olvasólámpa:
Olvasólámpa


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0,03 Seconds