2017 October 20, Friday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19003547
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Olvasólámpa: Olvasólámpa
Posted on May 28, Saturday, 12:00:00
Topic: Olvasólámpa
A diák hetilap 225. számát Bereczki Gabriella (senior) és Sándor Alexandra Valéria (junior) szerkesztette.


Jegyzet

Női szakma-e az újságírás?

Márpedig az újságírás nem nőnek való szakma! - hangoztatta ellentmondást nem tűrő hangon rég látott barátom, Róbert. Megvannak hozzá a képességeim, nyugodj meg! - próbáltam menteni a menthetőt, bár nem volt elragadtatva tőle. Sőt, a döbbenet ült ki az arcára.

Hogy én újságírással foglalkoznék? Hogy bírnám a felpörgetett életmódot? Hogy tudnék nőként érvényesülni, hiszen ez olyan férfias foglalkozás. Hogy láthatnám objektíven valaha is valakinek a helyzetét? Különben is, elcsábíthatnak, és majd az érzelmeimre fogok hallgatni. Maga mellé állíthat valaki, a szócsöve leszek. Na, és mikor akarok családot, hogy fognak beleférni életembe a gyerekek, és a háztartás, amikor nem lesz fix időbeosztásom? Nem lesz egy nyugodt percem. Beperelhetnek, megverhetnek. Legyek inkább tanárnő. Vagy varrónő. De ha már buzog bennem a megfelelési kényszer, akkor kössek biztosításokat.

Robi meg sem hallotta az érveimet. Csóválta a fejét, amikor boldogan meséltem neki, hogy néha elértem a cikkeimmel ezt-azt. Olvasson el egyet-kettőt, aztán kritizálhat. Nem értett velem egyet abban sem, hogy ha rámosolygok egy férfira, akkor talán szívesebben ad információt, vagy könnyebben teremtek kontaktust egy nővel, mert átérzem a helyzetét. Bevethetem a „női fegyvereket”, ha szükség van rájuk…

Ám Róbert hajthatatlan volt, az előítéletei irányították, meg az a kevés tapasztalata, amit eddig az újságírásról szerzett. Szexista ügyvédduma - rántottam vállat a mindössze húszperces „beszélgetés” után. A jövőben nem fogunk annyira örülni, ha megint viszontlátjuk egymást.

Faragó Anikó

Életérzés

Nyakamon az élet

Érzem, hogy felnövök. Évekig úgy gondoltam, hogy ez a folyamat majd észrevétlenül, lopakodva megy végbe. Egy szép napon arra ébredek, hogy önálló életem van, munkám, lakásom, törlesztő részletem, biztosításom, társam, akivel az esküvőt fontolgatjuk, és visszatekintve majd úgy gondolom, hogy hát igen, felnőtté váltam. Az utóbbi hónapokban értettem csak meg, hogy ez fázisokban történik, gyors rohamokban, amelyek között évek telnek el, és szinte csak külső tényezők irányítják.

Először a tényleges kiszakadás otthonról. Bérelt lakás, ahol csönget a díjbeszedő, eldugul a lefolyó, rám vár a tűzhely, hogy vacsora készüljön rajta, a porszívó, a vízkőoldó, a mosoda. Még nem tudom, hogyan osszam be az időm, hiszen azelőtt sosem kellett mással foglalkozni, csak hogy reggel elmenjek a suliba, este pedig megcsináljam a leckét. Aztán az ember beletanul. Két hónap után olyan, mintha mindig így éltem volna. Otthon nem is értik, hogy miért járok egyre ritkábban haza.

Eltelik egy-két év, és hirtelen megérik a kérdés: mi lesz ezután. A legtávolabbi cél addig csak a diploma volt, de az is csupán egy vessző a mondatban, mert utána állás kell, jó fizetés, jogosítvány, kocsi, hisz nem akarok egész életemben buszozni. De mi érdekel a leginkább, milyen munka, milyen feladat, amit évtizedekig űzhetek majd? A képesítésünk annyi mindenre jó, de mindenki másban lesz profi, legalábbis ez a cél. Az újság, a tévé, a rádió, az internet? A háttérmunka? Miben leszek én a legjobb?

Közben a szülők torok köszörülve célozgatnak házasságra, unokákra, nekem pedig még nem is volt időm ezen gondolkodni. Hová zsúfoljak be még egy házassági tervet is? Mikor lesz nekem alkalmam férj-alapanyag után nézni, szülni, pelenkázni, óvodai zsákra jelet hímezni, iskolai felvételre készülni a gyerekkel? Most még úgy érzem, hogy a munka és a magánélet kizárja egymást. Vagy az egyikre fordítok energiát, vagy a másikra. És egyértelmű, hogy melyik lesz nekem fontos, és melyik az apámnak. Még alig ért utol a karrierépítési pánik, de már biztos, hogy nem két hónap alatt ölt formát. Mintha futóversenybe kerültünk volna, ahol mindig gyorsan kell dönteni, és lehetőleg jól. Nincs idő kipróbálni a lehetőségeket, vagy annyi nincs, hogy biztosak lehessünk benne.

Kíváncsian belecsimpaszkodtunk az életbe, az meg a kezünkben maradt. És senki nem fogja megmutatni, hogy mit kezdjünk vele.

Molnár Enikő

Életkép

A kilencujjú cigányasszony, Hanna és én

Két hete elveszítettük a párom nagymamáját, aki hetvennyolc évet élt, a legutolsót sajnos már otthonban, mert nem volt olyan szellemi állapotban, hogy magára lehetett volna hagyni. Takaros kis kertes háza tavaly november óta üresen állt, és mivel a vőlegényem valószínűleg Záhonyba jár dolgozni, eldöntöttük, hogy beköltözünk a kisvárdai házikóba.

Már zajlott a felújítás, amikor a mama meghalt. A temetés némiképp hátráltatta a munkálatokat, néhány napra letettük a szerszámokat, a nagyit megsirattuk, koporsóba helyeztük, itteni szokás szerint tettünk a kezébe aprópénzt és fehér kendőt, majd eltemettük. A halál azonban nem gyűri le az életet, így másnap újra fölkelt a nap, és mi folytattuk a ház körüli munkát.

Az én reszortom szeszélyes, nehéz eset, napok óta bajlódom vele. Valamikor talán csinos volt, de eljárt fölötte az idő - ajtajainak díszléceiről foltokban levált a faszínű, öntapadós fólia, és ettől viharvertnek látszik. Nincs ezen mit csodálkozni, hisz’ az öreglány még nálam is idősebb. Az oldalára ragasztott tanúsítvány szerint gyári átadásának időpontja 1985 májusa volt, és a pecsétek, illetve a hivatalos adatok mellett feltüntették a szekrénysor fantázianevét is: Hanna.

Közel egy hete ismerkedem vele. A porolás, pók- és porcicátlanítás, bútorápolózás és a mágnesek lecserélés után jöhetett a make-up. Vettünk új, öntapadós tapétát, nekem pedig az a feladatom, hogy leszedjem a régi, felvált csíkokat, majd némi csiszolás után ráragasszam az új fóliát, és ezáltal jó tíz évvel megfiatalítsam a kislányt. Babrás munka, de megéri a fáradságot, mert Hanna egyre szépül, és már látszik rajta, hogy szemrevaló tároló-alkalmatosság lesz belőle.

A többi bútor nem ilyen szerencsés. Anyósom úgy döntött, megszabadul a düledező, vaskos, nehéz ruhásszekrényektől és tálalóktól, így amikor az egyik cigányasszony fölkereste, kapva kapott az alkalmon, és megegyezett vele, hogy eladja neki őket. A tapétavágó pengével hasítom épp óvatosan a fóliát, amikor megjönnek a romák. Gusztálják a szekrényeket, már alkudnának is a konyhabútorra meg Hannára, de azonnal mondjuk, hogy azok nem eladók. Egy darabig tétován álldogálunk, mert a gerincsérült, kilencujjú cigányasszony, a harmincéves lánya meg a kistermetű férfi, aki velük jött, nem bírják el a böhöm nagy, ósdi bútorokat. Várjuk a Sanyit, aki munkában van, de mindjárt jön, majd ő segít.

Meg is jön Sanyi, nagy erőfeszítések árán kicipelik a ruhásszekrényt, közben kis híján leverik a frissen festett fal sarkát. Az ajtófélfa nem ilyen szerencsés - két hosszú horpadás jelzi az akaratán kívül kitessékelt ruhásszekrény távozásának helyét. Alapvetően higgadt természetű apósomnak most füstöl a füle a dühtől, közben ugyanis kiderül, hogy a romák két szekrénysorért, négy székért és egy kanapéért összesen hétezer forintot fizetnének, azt is két részletben, és bónuszként apósom fogja fuvarozni nekik a szajrét az utánfutóján.

A párom, az apja, Sanyi meg a romák felrakodják az első szett bútort a platóra, és elindulnak vele a Máriára, ahogy itt mondják. Amikor a zaj elül, újra Hanna fölé görnyedek, és befejezem a tapéta méretre vágását. Szép a kisajtó, csinos lett ez a kezed is, Hanna. Felállok, hogy kinyújtóztassam a tagjaim, kisétálok az előszobába. Onnan belátni a régi, nagy nappaliba, amit nem fogunk használni, mert elkorhadt a parkettája, és tele van a mama holmijaival, porcelánjaival és szentképeivel.

Alapjáraton mindig pörgő, villámkezű anyósom most mozdulatlanul áll a szoba közepén, és az éppen elvitt ruhásszekrény hűlt helyét nézi. Apósom azt mondta neki, inkább vágták volna össze tüzelőnek a régi bútorokat, többet értek volna úgy, mint ez a hétezer forint. Valószínűleg igaza van, és talán anyósom is ezen tipródik megboldogult édesanyja dolgai között. Mégis boldogítja a tudat, hogy a szülőanyja bútorai nem hamvadnak porrá a kazánban, hanem használja majd őket egy dolgos roma család.

A mama szelleme tovább él a zömök bútorokban a Márián, tovább él Hannában, és Hannán keresztül bennem is. Visszamegyek hát a vidám, napfény színűre festett helyiségbe, amely a hálószobánk lesz, és dolgozom azon, hogy valami új kezdődhessen ott, ahol valami épp véget ért.

Hadas Bianka

Irodalmi vitorla

Fák és kémények

A város omladozó, szürke vakolata. A felszálló krétapor, ahogy kiszakad az épületek testéből egy-egy tömb. Vetett dobókockaként pörögnek a földön, majd porrá enyésznek, unalmas hamuvá, amit kíváncsi gyermekként a frissen támadt szél kavargat, míg jobb elfoglaltságot nem talál.

Például, hogy megremegteti a park fáinak friss, zöld leveleit, mintha csak számítana rá, hogy majd csengőként csilingelnek. Vagy akár azt is teheti a szél, hogy bebújik a kéményseprő fekete kabátjának ujján. Könnyű is lenne, hisz épp mászik felfelé egy tűzlétrán, egy magas ház oldalán, és ott, besurranva a meleg kabát alá, macskaként megrázhatná magát. A kéményseprő talán felszisszen majd, de mégsem, mégsem szisszen fel, mert hozzászokott már a hűs városi szél szurkálódásához.

A park fáinak levelei halk csilingelésbe kezdenek, a kéményseprő pedig már a város fölött áll, mozdulatlan tekintete az előtte terpeszkedő végtelen kémény-rengeteget öleli át, anélkül, hogy fennakadna a szeme egy-egy részleten. Egyben, elterülve látja most ezt a rengeteget, sóhajt, halk szellőt szűr fogai között, amely egyből a parkba suhan. Majd végül megfordul, és felméri azt az egyet, ami miatt felküzdötte magát erre a tetőre.

Egyetlen kémény. Torkából füstként, gonosz szellemként kavarog elő a házban lakók hangja, a veszekedések, a viták maró füstje. Minden házra kell egy ilyen elvezető, különben a lakók megfulladnának egymás fejéhez vágott szavaiktól. Kellenek hát az elvezetők, és kellenek, akik rendben tartják ezeket a kéményeket.

x

Ha az író most szél lenne, megrázogatná a park fáinak ágait, a levelek pedig csilingelve összekoccannának, megannyi reszkető üvegangyal, ugye - s addig rázná a fát, igen, addig, amíg ki nem hullnak a levelek közül a megérett betűk.

Télen megannyi kéziratot csempészett a fa gyökerei közé, a havat kaparva, a kemény földet törve ültetett, hogy írásait a fa keringésébe juttassa, és most, hogy végre tavasz van, szürke, esős nap ugyan, de tavasz, szeretné learatni végre a betűket. Kellenek neki azok a betűk.

De a fák elnyelnek minden mondatot.

Az író gondolatai a fejében most összekoccannak, csilingelnek. Törött üvegangyalkák. Törött üvegangyalkák.

x

A kéményseprő látja, hogy milyen nehézkesen száll elő a szógomolyag a kéményből. Némi vájkálás után föl is fedezi, mi dugaszolta el a nyílást, egy kémény téglái közé szorult szó. Ugyan ki mondhatta ki? Bárki is tette, majdnem eltömítette vele a kéményt. A kéményseprő kihúzza a szót, és más, a veszekedés rajából kiszakadt fekete szavakat söpör le róla.

Ez az egy nem fekete, de nem is világos. Tanulmányozást kíván, ez egészen biztos. „szeretlek” - így görbül a formája. Ezt valakinek a szája, az ajka ilyenre formálta. Igaz, az „sz” az elején kissé sután indul, nyomott, nehézkesen alakított, de a vége felé már magabiztosan tekeredik, görbül. Milyen érdekesen megformált szó - lelkesül föl hirtelen a kéményseprő, és eldönti, ő majd hazaviszi, és otthon nézegeti még, majd ő megtartja. Ám ekkor felkapja a szót a huncut szél, és már viszi is, röpíti messzire, a park irányába. A kéményseprő meg...

Igen, ez a szerencsétlen, faarcú, mozdulatlan tekintetű kéményseprő csak áll ott, a tetőn, meglopva, és reszkető térddel figyeli a sok égre köpő kéményt, meg azt, hogy milyen óriási, hatalmas, a végtelenbe nyújtózkodó ez a város.

x

Az író most szél; nyargal a lopott szóval, és egyenest a park fái felé száll. Amikor odaér, elülteti a szót, egy fa gyökere köré fonja, majd vár néhány percet, és végül megrázza az ágat. A csilingelést hallgatja, szemeit lehunyva, ernyedt izmokkal.

Vers, valódi vers hullik a fából.

Komor Zoltán

Olvasmányélmény

Az ördög Barcelonában

"A könyv szereplői, akik ugyanolyan valóságosnak tűntek a szememben, mint a levegő, amelyet belélegeztem, magukkal ragadtak, és végigvonszoltak egy kalandokkal és rejtélyekkel teli alagúton, melyből eszem ágában sem volt megszökni. Nem tudtam kivonni magam a történet varázsa alól, lapról lapra követtem őket, amíg csak fáradt tekintetem az utolsó oldalra nem siklott." - írta Carlos Ruiz Zafón. Regénye, A szél árnyéka a varázslatos Barcelonában játszódik, ahol első ránézésre minden nyugodt és barátságos. De nemsokára rájövünk, hogy a katalán város rengeteg titkot rejt.

A történet két szálon fut. Az egyik szálon egy kisfiú, Daniel életét ismerjük meg, ezzel párhuzamosan pedig Julian Carax, egy rejtélyes regényíró sorsának részleteire derül fény. Danielt édesapja elviszi az Elfeledett könyvek temetőjébe, ahol a kisfiú rátalál a Szél árnyéka című kötetre, amely azonnal magával ragadja. „Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét. Az a korai képi világ, az első szavak csengése örökre az emlékezetünkbe vésődik, és egész életünkben elkísér, akkor is, ha azt hisszük, már elfelejtkeztünk róla, aztán előbb vagy utóbb - nem számít, hány könyvet olvastunk közben, hány világot fedeztünk fel, mennyit tanultunk és mennyit felejtettünk - visszatérünk hozzá.”

A kötet elolvasása megváltoztatja Daniel életét. Elhatározza, hogy bármi áron is, de felkutatja az író többi írását. A nyomozás során feltárul előtte Julian Carax titkokkal teli múltja, amely egyre több ponton párhuzamot mutat Daniel életeseményeivel. Arról is tudomást szerez, hogy Carax könyveit egy feketébe öltözött, különös és félelmetes figura szintén keresi, méghozzá azért, hogy mindet elégesse… Ezt a sötét férfit Lain Coubert-nek hívják, épp úgy, ahogy az Ördögöt az említett regényben…

A szél árnyékának egyik legerősebb eleme a fokozatosan kibontakozó történet. Ahogy a Franco-diktatúra fenyegető árnyéka egyre súlyosabban nehezedik Barcelonára, úgy nyomja a titokzatos Carax iránt érzett megszállottság Daniel lelkét. A főszereplők életét a spanyol polgárháború, a második világháború is befolyásolja, ám Zafón nem ezekre hegyezi ki a történetet. Számára a történelem csak háttér, díszlet, kulissza, ami hatással van ugyan az eseményekre, de nem válik főszereplővé. Inkább a hús-vér szereplők jellemvonásaira és a szerteágazó történet fordulataira összpontosít.

Az idősíkok és karakterek keveredése által létrehozott légkör feszültsége végig érezhető. Soha nem tudjuk, hogyan alakul szereplőink sorsa, mikor és hogyan fonódnak össze a szálak. Ám a sok izgalom, rémség és tragédia ellenére a regény mégiscsak az élet szeretetét sugározza. A szél árnyéka műfajilag nehezen besorolható, hiszen magában hordozza a családregény és a krimi stílusjegyeit, ráadásul megtalálható benne a humor és a mágikus realizmus is. Számomra épp ez a sokszínűség varázsolja különlegessé. A fiatal író lendületességével és fordulataival ébren tartja az olvasó érdeklődését. Regénye nemcsak élvezetes olvasmány, hanem magával ragadó, letehetetlen könyv is.

Oroszi Zsófia

Portál

A Facebook ringjében: Orbán és Gyurcsány

Úgy látszik, a politika már a közösségi oldalakat is „megfertőzte”. Sokan rájöttek, hogy kiváló marketing- és reklámfelületet jelentenek, szinte már ciki, ha valaki nem tagja valamelyiknek. „Lájkolgatunk” (kedvelünk) zenészeket, színészeket, honlapokat, így a közéleti szereplők minden életmozzanatát láthatjuk. Tudjuk, hol lépnek föl, mit csinálnak, mi a véleményük bizonyos dolgokról, ezért aztán külön honlapot nem is kell fenntartaniuk. Ingyen és bérmentve reklámozhatják magukat, és biztosak lehetnek abban, hogy sokan olvassák, látják, mit művelnek.

Meglepett, hogy az ex-miniszterelnök milyen aktív életet él a Facebook-on. Elidőztem egy kicsit a profilján, vajon mit mutat meg magából Gyurcsány Frenc, a politikus. Rengeteg képet tesz föl magáról és a hozzá kapcsolódó dolgokról, nem szégyenlős és takargatós típus. Fényképeit nézegetve azt is láthatjuk, hogy milyen házias, például habot ver, virágokat vesz, kedveli a háziállatokat, aztán persze fórumozik, megbeszél, aláírásokat gyűjt. Egyszóval minden alkalmat megragad, hogy népszerűsítse önmagát. 2011. február 16. óta igyekszik fölvenni a versenyt Orbán Viktor miniszterelnökkel, aki persze nem akar alulmaradni az érdeklődők tájékoztatásban. Olyannyira nem, hogy a képei között idilli családi fotók is szerepelnek. Orbán jóval előbb, már 2010 januárjában csatlakozott a Facebook-hoz, és napról napra egyre több képet tesz föl közéleti szerepeléseiről.

A fanok alig győzik „lájkolni” a két politikust. Feltűnt, hogy Gyurcsány bőszen jegyzetel is, blogjait vagy valóban ő írja, vagy megírják helyette. Eddig nyolcvanhat bejegyzést adott közre, míg jelenlegi miniszterelnökünk tavaly szeptember óta csupán kilencet. Amit tehát az ex-miniszterelnök rendszeresen tálal és vállal, azt a népszerűsítési formát Orbán Viktor nem tartja fontosnak. Én meg a politika ilyen szintű beáramlását nem tartom fontosnak, bár megértem, hogy olyan lehetőség, amit vétek lenne kiaknázatlanul hagyni. Más volna a helyzet, ha civil emberként szerepelnének a közösségi oldalon.

Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy érdemes-e közszereplőnek, politikusnak civil profilt fenntartani a Facebook-on. Vajon mennyire civil a közszereplő? Mennyire közszereplő a civil?

Darányi Erika

Hagyomány

Sült krumpér a kézbe

Nálunk, Kőtelken az idős adatközlők szerint ünnepnapokon színes hímzésű inget öltöttek magukra a férfiak, a nők pedig hímzett neccet hordtak a kendőjük alatt. Elterjedt a nők között a hímzett ködmön, a férfiaknál a szűr viselete is. Munkában kék vászongatyát és inget hordtak a teremtés helybéli koronái. Idézem néhányuk emlékeit.

Peszeki Imre: „A mi ruházkodásunk nagyon egyszerű volt. Volt egy ünneplő, meg egy olyan, amit kapkodónak neveztek, ebbe’ jártunk leventébe, meg volt a mindennapi munkásruha. Téli nagykabátot nem mindenki hordott, de már később jutott mindenkinek.”

Peszeki József: „A gyerekek ’ruhatára’ általában az idősebb testvérektől kinőtt ruhadarabokból állt. Mert volt idősebb testvér bőven, én is ötödik voltam a sorban. Nyáron vászongatyában és vászoningben jártunk, télen erre vettük föl az agyonra foltozott és vastag ruhadarabokat. Voltak, akik a nagyapjuk csizmájában jártak, amelyben a gyerek teljes egészében megfért volna. Az sem volt egyedüli eset, hogy az első pár cipőjét vőlegény korában kapta meg az ember.”

Sinka József: „A szegényebb családoknál nem volt jellemző a cipő. Leginkább fontak, majd ebből horgoltak magukat lábbelit, harisnyát. A talpuk kalapból volt, mert akkor még igazi filcből, nemezből volt a kalapok anyaga. Zoknit is fonálból kötöttek maguknak. Ünneplő volt a patent harisnya. Nekem a cipővel szerencsém volt, mert a nagyapám suszter volt. Nekem csinált legelőször oldalt fűzős csizmát. Olyan boldogan mentem végig benne a falun, csak úgy lestek rám az emberek. Ez aztán nem törte fel a lábam, sőt még ki is kellett póckolni. Azt mondta nagyapám, inkább csinál két számmal nagyobbat, majd belenövök idővel. Ugyanígy voltunk a kabátokkal is.”

Póta Bözsi néni: „Nem volt ám kesztyűnk. Egy sült krumpér az egyik kézbe, másik sült krumpér a másik kézbe. Amíg elértünk az iskolába, a burgonya melegen tartotta a kezünket, utána megpucoltuk, és megettük. Ezzel megvolt a reggelink. Kimondott sál sem volt. Nyúlbőrből és macskaszőrből készítettek kezdetleges sálakat, és azt tették a nyakukba. Ez a módosabb családoknak adatott meg leginkább. Mások kendőt kötöttek a nyakukba, hogy ne fázzanak.”

Egyed Szilvia

Saláta

Párolt élet, akarom mondani: étel

Mindig is jó alvó hírében álltam. Barátom szerint a hétvégék végigalvása nem igazán tartozik a kapcsolatépítő módszerek közé. Különleges gondjainkról panaszkodott az édesanyjának is, aki a nőnap alkalmából meglepett egy nagyon helyes párológéppel, és azzal a kikötéssel, hogy felejtsem el a zsíros ételeket, amiket magamba és kisfiacskájába tuszkolok. Elfogadtam a herkentyűt, és ígéretet tettem mindennapos használatára.

Eljött az izgatottam várt vacsora, az új csodakütyü kipróbálása. Minden vegetáriánusnak tátva maradt volna a szája a sok brokkoli, karfiol, spárga és hadd ne soroljam tovább, hogy milyen zöldségek látványától, csak az enyém kanyarodott lejjebb. A fenséges étek befejeztével bekuckóztunk rózsaszín szobácskánkba, és megnéztük a Való Világot, ahol az egyik szereplő konyhaművészetével akarta elvarázsolni a többieket. Az íncsiklandó csülök látványától szájnedveim szabad pályára léptek. Sajnos a műsorban ez az egy mozzanat ragadta meg a fantáziámat, ám az érzést korgó gyomorral elhessegettem.

Aznap éjjel furcsa dolgok történnek velem. Sonkákkal és csülkökkel keringőztem a kolbászból font tánctér közepén. Hirtelen elhallgatott a zene, a baljós csöndben pedig a távolból egyre gyorsuló és hangosabb léptek közeledtek. Mire megfordultam, a bűzlő, ocsmány Pacal király húzott magához, felkérve az utolsó táncra. Erős, inkább szagosnak mondható mirigyeivel kényszerített engedelmességre, félelmetes gyorsasággal pörgetett, mígnem a karom lecsúszott a zsíros válláról, és hatalmas zörejjel zuhantam a földre. A nagy eséstől egy másik világba csöppentem, ahol a képzelet és valóság egymásba fonódva csapta be érzékszerveimet. Egy ágyban tértem magamhoz, de mintha nem is az enyém lett volna, újra furcsa szagok csavarták az orrom. Magam mellé pillantottam, és legszörnyűbb álmom vált valóra: a Pacal királlyal osztottam meg az ágyam. Ijedtségemben óriásit sikoltottam, felébresztettem ezzel a szörnyeteget, aki gyilkos tekintettel közeledett arcom felé, majd így szólt: „Aludj most már, mert holnap iskolába kell menned!”

Rádöbbentem, hogy csak egy álom volt, és nem a Pacal király fekszik mellettem, hanem a barátom. Megpróbáltam újra elszenderedni, és megfogadtam, hogy többé nem eszem párolt zöldséget. De akkor jött a karalábé had, amelynek fegyveresei pároló cellába vetettek. Segítség!!!!!!

Sebi Éva

Sport

A katalán ugródeszka

A tengerentúli profi kosárlabdaligában (NBA) megvan a döntő két résztvevője, nyugatról a Dallas, keletről a Miami jutott a fináléba. A legutóbbi évtized talán legélvezetesebb idénye lassanként a végéhez ér, de a játékos-ügynökök már javában pásztázzák az európai csapatokat, hogy csiszolatlan gyémántokat fedezzenek föl. A magyar kosárlabda legnagyobb ígérete is csapatot talált magának, igaz, egyelőre nem az álmok hazájában, az Egyesült Államokban. Hanga Ádám a spanyol élvonalban szereplő Assignia Manresához szerződött.

A legtöbb hazai szurkoló bizonyára húzza a száját, hogy a székesfehérvári kosaras nem egy NBA-s csapat keretében szerepel a következő idénytől. Valóban megérdemelné az idei teljesítményéért, de nem mindegy, hogy milyen áron jutna el az elitligába. Sokan kerültek be idejekorán a világ legszínvonalasabb bajnokságába, és hamar felsültek a tapasztalatlanságuk miatt. A magyar bajnokság nem éri el az amerikai egyetemi kosárlabda szintjét, de a spanyol igen. Emiatt volt a legjobb választás a spanyol kiscsapat. Ádám rendszeres felléphet a katalán „ugródeszkára”, és jó úton halad, hogy minden idők legjobb magyar kosárlabdázója legyen.

A júniusban esedékes Euro Camp versenysorozaton ő is részt vesz, és talán az amerikai csapatok ügynökei felírják nevét a noteszükbe. Nem lesz egyszerű kitűnnie, mert számtalan kiváló játékos szeretné magára irányítani a figyelmet. A kongói erőcsatár, Bismack Biyombo vagy Edwin Jackson, a francia korosztályos válogatott, esetleg Abder Kader Sylla, aki az NBA első Seychelles-szigeteki játékosa lehet, vagy csehek magas-bedobója, Jan Vesely. Ha a magyar Hanga Ádám az őszi Európa-bajnokságon is jól teljesítene, akkor könnyebben válthatna jegyet az NBA-be. A külföldön legismertebb sportolónk, Dzsudzsák Balázs mellett születhet egy újabb nemzetközileg jegyzett bajnokunk.

Perje Sándor

Glossza

Tupírozott vészharang

A minap megdöbbentő párbeszédnek lehettem fültanúja a fodrásznál. Jól szituált hölgy beszélgetett tükörszomszédjával a szegénységről. Jó téma, amíg az embernek festik a haját. Ki miről mondana le, ha nem lenne pénze.

A kérdéssel úgy vagyok, hogy mindig képes vagyok valamit valamiért feláldozni, ha a szükség éppen úgy hozza. Részemről tehát a téma kimerítve, de a beszélgetésben volt egy mondat, amely szíven ütött. A hölgyemény közölte újdonsült barátnőjével, hogy az ő családja megélhetési gondokkal küszködik, ő munkanélküli, csak a férje keres rá meg a három gyerekre. De a fodrászról, a kozmetikusról és a manikűrösről akkor se mondana le, ha cserébe néhány napig nem lesz mit enni, mert úgyis fogynia kell, ráadásul szépnek kell lennie, hogy legalább mások ne lássák, mennyire szegények.

Ha belegondolok, általános igazságot fogalmazott meg. Hiszen a legtöbb helyen elkezdődik a susmus, ha valaki nem az elvárásoknak megfelelően jelenik meg. De most már én sem háríthatom el magamtól a kérdést, vajon miről nem tudnék lemondani, ha pénztári viszonylatban megkondulna a vészharang. Nos, nem tudom, de a tanulságos párbeszéd sem hagy nyugodni. A végén a hölgy még azt is közölte (miután szerintem sok pénz fizetett ki a fodrásznak), hogy sietnie kell, mert ünnepi ebédet fog főzni. Vesz valami olcsóbb párizsit, és kirántja, meg málnaszörpöt. Nekem pedig ezen túl, ha fodrászhoz megyek, mindig ez jár majd a fejemben, hogy ki az, akinek a szépen tupírozott frizurája mögött kong a vészharang.

Szegedi Judit

24901

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Olvasólámpa
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Olvasólámpa:
Olvasólámpa


Article Rating
Average Score: 5
szavazat: 1


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds