2017 December 11, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19194727
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Rózsa András: Kik és miért vagyunk?
Posted on October 14, Friday, 14:00:00
Topic: Itt és most - közérdekü írások
A Szerző vitairatában arra a következtetésre jut, hogy a Szolidaritás lehet a TETT-re kész erő.


1.
A magyar Szolidaritás (is) a tiltakozás szülöttje. Nem pusztán azért, mert évek óta és világszerte divat a „protest”, vagyis a tiltakozás. A magyar történelem utóbbi fél évszázada is protestekkel van tele. Az volt 1956, és bármennyire furcsa, 1968-ban az új gazdasági mechanizmus megszületése is. Azt követte, még ugyanabban az évben hazai filozófusaink és szociológusaink lázadása a Szovjetunió csehszlovákiai intervenciója miatt, majd a SZETA, később a demokratikus ellenzék megalakulása, a monori és a lakiteleki találkozó, vagy az MSZMP átvedlése MSZP-vé.

2.
Magát a rendszerváltoztatást is a protest hozta világra. Az azt követő – főként országgyűlési – választások is rendre az elégedetlenséget jelző tiltakozó szavazások voltak. 1990-ben az MSZP bukott nagyot, 1994-ben az MDF és koalíciója, 1998-ban az MSZP-SZDSZ-páros, 2002-ben a Fidesz-koalíció. (2006 kivételnek tűnik. A választókban éltek még az Orbán-család bányaügyei meg hegyaljai birtokügyei, nem felejtődött el a Kaya Ibrahim és Josip Tot nevéhez kötött sajátos „üzlet”, meg az az indulatokkal teli fenyegetőzés, amit 2002-ben a TF-en tartott Fidesz-nagygyűlés sugallt.) 2010-ben aztán az MSZP-ből lett elege a magyar társadalomnak. A fokozódó terhek és a terjengő „lenyúlási” hírek okán is.

3.
2010-ben a Fidesz-KDNP-koalíció kétharmados parlamenti többséghez jutott. Ám megjegyezendő, hogy a szavazásra jogosultaknak csak a 47 százaléka szavazott rájuk. Egy évvel a választások után pedig már sorra jelentkeznek a protestmozgalmak, a kevésbé támogatottaktól az EMS-en át a Szolidaritásig. A tiltakozó mozgalmak egyik hajtóereje a csalódottság. 1956-ban sem annyira a szocializmus ellen protestáltak az utcára vonulók, mint részben a nemzeti értékeket és érdekeket silányító szovjet befolyás, részben az azt kiszolgáló Rákosi-Gerő-klikk ellen. Olyan jelszavakat hangoztatva, hogy „Ruszkik haza!”, „Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába!”, „Vesszen az ÁVO!”, „Kossuth-címert akarunk!” stb., és tiltakozva mind a „magyar urán”, mind a „magyar alumínium” elvesztegetése, a munkások satnya bérezése és a parasztságot sújtó kíméletlen begyűjtési rendszer ellen.

4.
Az 1980-as évek derekától a Kádár-rezsim juttatásait is kevesellték az emberek. Sóvárogva nézték a Nyugaton élőket, akik nem Trabanttal pöfögnek, hanem Mercedesben száguldanak. Nem gondoltak arra, hogy a hidegháború és a nyugat-európai jóléti rendszerek kialakítása a kapitalizmus természetes védekező reflexei. A hidegháborúnak Gorbacsov és Bush máltai találkozója vetett véget 1989-ben. A jóléti rendszereknek pedig - bár egyes vívmányai még léteznek Európa centrumországaiban - napirenden van a teljes lebontása. A két folyamat történelmi szerepe vitathatatlan a szocialista világrendszer felbomlasztásában. A fegyverkezési verseny lelassította, majd ellehetetlenítette a sajátos és ellentmondásos szocialista modernizációt, gazdaságilag zilálva szét a Szovjetuniót. A tőke átengedett profit-töredékén alapuló jóléti rendszerek viszont morálisan ásták alá a megélt szocializmus polgárainak eszme iránti vonzalmát és hitét annak emberségében, illetve hatékonyságában.

5.
Ám a rendszerváltoztatásnak nevezett történések nemcsak a kétpólusú világrendet szüntették meg és a szabadság virtuális világát varázsolták a függetlenedni vágyó nemzetek elé, hanem újjáélesztették a tőke leplezetlen zabálási kedvét, minden addiginál nagyobb és kíméletlenebb étvágyát is. A neoliberális ideológia alapjain nyugvó és bonyolultan összetett tőkés invázió napjainkban globalizáció néven söpör végig a földrészeken, pusztítóbban a kapitalizmus korábbi stádiumainál. Ennek (is) következménye napjaink Magyarországán a népesség 37 százalékának nyomorba süllyedése és a foglalkoztatottak fokozódó kizsákmányolása.

6.
A többség csalódott a rendszerváltoztatásban. A vállalatoknál felgyorsult a 80-as években kezdődő létszámleépítés. 1992-re 1,5 millió munkahely szűnt meg. Majd jött a privatizáció, ellehetetlenítve a hazai agráripart és a belkereskedelmet, hisz a nyugati „befektetők” nem termelni akartak, csupán piacot venni. A kisgazdapárt meg azt a magyar agráriumot verte szét, mely a világ legjobbjai közé tartozott. A hazai bankok szinte mérlegelés nélkül szórták hiteleiket a szerencselovagoknak. Egy szűk réteg meg is tollasodott, ám a bankok tönkrementek. Feltőkésítésüket mi fizettük meg, valamennyien, mai áron számolva sok ezermilliárddal. A kárpótlás ellen is csak egyetlen parlamenti párt tiltakozott. A Fidesz. Ám a társadalom többsége kimaradt a nemzeti vagyon és a közösségi vagyonok metamorfózisából. Sem a kárpótlás, sem a privatizáció révén nem vált életképes magánbirtokossá.

7.
A szocializmus kvázi-tulajdonosaiból a globális kapitalizmus ínséges nincstelenjei lettek, akiket a munka lehetőségétől is megfoszt az, hogy a profitot növelő hatékonyság és a verseny fontosabb az embernél, a haszon meg a tisztességnél. A globális kapitalizmussal tetézett rendszerváltoztatás leértékelte gazdaságunkat és a társadalom teljesítőképességét, megrokkantva a polgárok testi-lelki egészségét, morális tartását. Az új középosztály antalljózsefi álma is becsődölt. Miként Lengyel László írta: nem állt vissza a társadalom általa elképzelt természetes rendje, hogy a „származásuk alapján vezetésre termettek ismét vezethetnek” és a „vezetettnek születettek (…) ismét vezetettekké válnak.” Antall József elgondolásának kudarca bizonyítja, hogy a polgárrá válás és egy új középosztály létrejötte nem politikai vagy politikusi akaratokon múlik. Amit a Fidesznek is illene tudomásul venni.

8.
A váltás legsúlyosabb következménye a társadalomszerkezet torzulása. Legalul a társadalom alattiak sokmilliós tömege teng. Fölöttük még létezik a parasztság és a „nagyipari” munkásosztály, politikai súlyában is összezsugorodva. A vállalkozók akár osztálynak is tekinthetők kohéziójuk, hasonló léthelyzetük, törekvéseik, céljaik alapján, bár politikai vonzalmaik szóródnak. Egy részük a késő kádárkori technokráciából, a „demokratikus ellenzékként” ismert és „az új reformer” értelmiségiekből álló felső osztályhoz tartozik, melyet Bihari Mihály a rendszerváltoztatás következményeként kialakult új rendnek tart. A kialakult társadalomszerkezetről pedig azt írta Ferge Zsuzsa, hogy „széles kör számára legitimitást nyert a jövedelmek korlátlan egyenlőtlensége, a társadalmi kizárás, a közfelelősség gyengítése, s ezt ellensúlyozzák a köz- és magánjótékonyság lelkiismeretet felmentő felmagasztalásával.”

9.
A szavazók 1994-ben már sejthették a veszélyt, és a kádárkor iránti nosztalgiával fűszerezve, az MSZP-t támogatták. De napjainkra kiábrándultak a három választáson is győztes, magát baloldalinak tartó szocialista pártból. Ugyanis a közvagyon többségének magánosítása, a külföldi vállalatok államilag támogatott térhódítása, néhány szektor (pl. a bankok) szemérmetlen profitja és a társadalmi ellátórendszerek reformnak álcázott piacosítása főként a szociálliberális kormányzások idején került napirendre. Igaz, ezek a folyamatok akkor is kibontakoztak volna – miként napjaink Fidesz-KDNP kormányzása is igazolja -, ha a jobboldalnak többször nyílik alkalma kormányalakításra, mert nem pártfüggő, nem bal- vagy jobboldal-függő, hanem tőke-rendszerfüggő tények formálják és deformálják életünket. Védekező reflexeink pedig mintha elsorvadtak volna a rendszerváltoztatást követő időkben.

10.
A manipulatív globalizáció a demokrácia intézményét sem kíméli, nehezítve fogalmának leírását. Igaz, meghatározásával Arisztotelésznek is gondja volt. Pedig egyszerűbb és átláthatóbb szerkezeteket vizsgált, mint a jelenkor kutatói. Ma az államok többsége demokratikus képződménynek tartja önmagát. Társadalmukat szabad polgárok közösségeként, a meghatározó játékszabályokat demokratikus szabályozásként deklarálják. Elméletileg hazánkban is demokrácia honol. A többpártrendszerű választások/népszavazások megfeleltek alkotmányunknak. A szavazók személyek és pártok, esetleg különböző alternatívák közt választhattak. A hatalmi ágak is – elméletileg - egymástól elkülönülve működnek, az országgyűlés és a kormány döntéseinek tisztessége fölött pedig nemcsak a köztársasági elnök őrködik, hanem a független bírói kar is, élén az alkotmánybírósággal.

11.
A közbeszéd, főként a 2010-es választások óta, megkérdőjelezi ezt az idilli állapotot. Két évtizede nem tapasztalt hatalomösszpontosítás és a demokratikus intézmények álságossá tétele zajlik napjainkban. Miközben virul a lenyúlás-gyanús állami megrendelések divatja és a pártklientúra, megmaradt a külföldi tőke iránti alázat és a nehezen bizonyítható korrupció is. Tetézve a göbbelsi időket idéző médiapolitikával, gúzsba kötve a média szabadságát. A demokrácia erősödő negligálása rímel a globális tőke elvárásaira. Azon törekvéseire is, melyek a szabad piac mindenhatóságáról regélve nemcsak az állami, politikai és társadalmi kontrollok kötelékét kívánja lefejteni magáról, hanem minden ellenőrzéstől megszabadulva igyekszik a saját képére átformálni a természetet, a különböző kultúrákat, erkölcseikkel és emberi mentalitásaikkal együtt, hogy profitját maximalizálhassa.

12.
Ha hinni lehet a WikiLeaksnek, Orbán Viktor már a 2006-os választások előtt – két amerikai diplomáciai távirat szerint is – azt mondta: "Hagyják figyelmen kívül, amit mondok" a kampányban. Napjaink fejleményei igazolni látszanak a szavak és a tettek közötti fényévnyi távolságot. A szavak szerint hazánk állandó harcban áll az IMF-fel, az EU-val, a bankokkal, a nagytőkével, a szomszédokkal, a gazdasági realitásokkal. Ám a tettek szerint a kormány továbbra is vesz fel hiteleket, és hagyja, hogy a bankok vagy a különböző tőkeérdekeltségek az ügyfeleken, vagyis rajtunk hajtsák be a rájuk rótt adókat. Sőt - a gazdasági realitásoknak megfelelően – a kormány olyan megszorításokkal él a szegény többséggel szemben, amit szavakban váltig tagad.

13.
Mit sem változott tehát az a helyzet, amelyről Szalai Erzsébet már esztendőkkel ezelőtt azt mondta, hogy a fejlett Nyugat tőkehatalmasai a volt szocialista országokban és a mediterránum szegény államaiban kísérletezik ki, hogy meddig lehet a népből a lázadás veszélye nélkül minél több profitot kisajtolni, és saját hazáikban a jóléti társadalom vívmányait visszavonni. Az általuk gerjesztett globális gazdasági válságra pedig még hivatkozhatnak is, mint megszorításokat kiváltó szükségszerűségre. Bár a válságból a tőketulajdonosok, a menedzserek és/vagy a bankok egy része mesés hasznot zsebel be. A magyar közpolgár mindebből vajmi keveset sejtett meg, ha egyáltalán megsejtett valamit. Csak azt érezte, hogy a Gyurcsány-vezette kormány a béka feneke alá süllyeszti az életszínvonalat, a közoktatással és egészségüggyel egyetemben, újabb és újabb terheket rakva a népre.

14.
Közelmúltunk sajátos furcsasága, hogy azon időkben a két nagy múltú magyar baloldali párt élén a leggazdagabb magyar tőkések közül valók álltak. Az MSZP és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt multimilliárdos elnökei vezérelték a nincsteleneket, persze nem osztályharcra vagy a proletárérdekek védelmére, hanem a minden megaláztatást elfogadó beletörődés közös áhítatára. A mezítlábas borzalmas tagság pedig még arra is felszólíttatott nagy álságosan, hogy merjen baloldali lenni. Ez a politikai magatartás ágyazott meg a Fidesz-KDNP nagyarányú választási győzelmének. Hiszen a Fidesz-politikusok minden kormányintézkedést vagy tervezetet támadtak nyolc éven át, mint népnyomorító döntést. Most, a nem megszorításnak kommunikált megszorításaikat rendre be kívánják vezetni, visszaélve a választóktól kapott kétharmados parlamenti többségükkel.

15.
2010 júniusáig a tényleges nyertesekkel együtt az istenadta nép is győztesnek vélte önmagát. Az addigi háborgások elhanyagolhatók. Ám azon már sokan megdöbbentek, hogy az Országgyűlés június 14-én elfogadott Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata a parlamenti választásokat forradalomnak nyilvánította, mert a választók a Nemzeti Együttműködés Rendszerére voksoltak. Meg is született az első társadalmi tiltakozás a hálón, és jött utána a többi. Ok akadt elég. A sajtószabadságot nyirbáló „médialkotmánytól” az alkotmánybíróság jogkörének szűkítésén át az új alaptörvényig, a szegényebb néprétegek helyzetének megrontásáig. És „a zemberek” már kezdték nem elhinni, hogy minden újabb nyomorításért az előző nyolc év okolható. A tiltakozások mégsem torkolltak érdemi tüntetésekbe, különösen nem az ellenzéki pártok által szervezettekbe vagy támogatottakba.

16.
A tiltakozás színtere a „háló” és a Facebook lett. Az ellenzéki pártok hívóhangjára jobbára csak legyintett a nép. Az MSZP többet foglalkozott belküzdelmeivel, mint az ország helyzetével és maradék híveivel. Csakhogy ugyanazok viaskodnak – a parlamentben is -, akik szinte kivétel nélkül felelősek a Fidesz kétharmados választási győzelméért. A Jobbik a városokban, az LMP pedig a falvakban képtelen jelentős számú támogatót gyűjteni. A magukat baloldalinak valló értelmiségi csoportok pedig megvannak egymás közt, tömegkapcsolatok építése nélkül. Ez volt a helyzet a 2011. március 15-i sajtószabadság-tüntetésig, melyen már tízezrek töltötték meg a Szabad Sajtó útját és környékét, tiltakozva a kormány médiapolitikája ellen. Ez is hathatott, hogy a szakszervezetek végre éledeznek, belátva, hogy összefogás nélkül csak vesztesek lehetnek. A hatalommal és tagságukkal szemben is.

17.
Újabb fejezet nyílt a rendvédelmisek színrelépésével. 2011. október elseje a népi tiltakozások fontos állomása lett. A Kossuth téri tüntetés nem pusztán a jelenlevők létszáma és hevülete miatt jelentős. Még történelmi is lehet. A transzparensek szövegei részben a munkásmozgalom múltját idézték („Ne a tőkét, engem védj!”, „Vörös Csepel, vezesd a harcot!”, „Biztos munkát, tisztes bért és nyugdíjat!”), ám nagyobb részben a jelenben gyökereztek („Minimálbérből éljen a kormány!”, „Akcióegység”, „Ápolót a hazának, hazát az ápolónak!”). A tiltakozás súlyát növelte a száznál több szervezet csatlakozása és a külföldi szakszervezeti mozgalmak sok-sok üzenete. A legjelentősebb mozzanat azonban Kónya Péter javaslata volt, hogy alakuljon meg a Magyar Szolidaritási Mozgalom. Hivatalos létrejöttére csak három napot kellett várni. 2011. október 4-ig.

18.
A Szolidaritás közleménye szerint a mozgalom „egyfajta laza szövetség”, tíz alapító tagja közül négy társelnökkel (Árok Kornél, Kónya Péter, Székely Sándor, Székely Tamás). Ám a döntéshozatal „a majdani tagság dolga” lesz. A mozgalom - a Solidarno¶ć példáját követve - együttműködik az Akcióegységgel és a társadalom bevonásával reagál „a politikai döntésekre”, mentesen a pártpolitikától. Tagjai közé vár mindenkit „ideológiától, nemtől, kortól, vallástól, származástól függetlenül, aki fontosnak tartja, hogy egy tisztességes, élhető demokrácia alakuljon ki”, és „a tagság döntésétől függően a munkajogon kívül (…) mást is zászlajára tűz”. Túl vagyunk hát az alapvető aktuson. Egyre többen csatlakoznak és jelentkeznek feladatvégzésre. Különösen a félpályás útlezárásokra. Tiltakozásul. Vagyis a Szolidaritás még nem nőtt ki a protestszerveződések sorából.

19.
A Szolidaritás még nem alkothatta meg programját, de azonosult az Akcióegység 9 pontos, a munkavállalók jogait védő követelésével. Hiba lenne most többet várni a frissen szövetkezőktől. Az időn kívül sok és elmélyült munkát igényel a majdan megszülető részletes, az ország, illetve az emberek jelentős gondjaira megoldást kereső tervezet kidolgozása. Hiszen a program is építkezés. Először az alapjait kell megteremteni. De az is igaz, hogy ezrek várják már a konkrétabb célokat és elveket. Sokan vélik úgy, hogy az is rokonszenves önmagában, ha valakik végre akarnak valami jobbat, de jó lenne tudni – mit?! Egyben féltik is a Szolidaritás létrehozóit, sőt magát a mozgalmat is a rájuk akaszkodó, csupán a saját politikai karrierjüket építgető emberektől. A cél és a program megfogalmazása tehát nem várathat sokáig magára. Éppen a mozgalom jövője miatt.

20.
Azzal is számolni kell, hogy ha a Szolidaritás valóban a nép és az ország sorsának jobbítására született és annak szolgálatában kíván maradni, olyan politikai erővé kell válnia, amilyenek a demokráciákban a politikai pártok. A Solidarno¶ć útja ebből a szempontból is tanulságos. Szakszervezeti föderációnak indult (1980), 1989 után pártcsoportok épültek rá, sőt 1997-ben létrejött az Akcja Wyborcza Solidarno¶ć és kormányerővé vált, és bár a 2001-es választási vereség után szétesett, ma is létezik két erős, Solidarno¶ć-ra épülő parlamenti párt. Egyébként az MDF is mozgalomnak indult. Hiba lenne kizárni, hogy a mozgalmunkból párt legyen vagy párt épüljön rá, ha úgy hozza a szükség, netán a hatalmon levők választási törvénymódosítása. Úgy építkezzünk hát valóban a nép szolgálatára, hogy okuljunk a múltból és a jelenből, de vessük a jövőbe is vigyázó szemünket.

21.
A Facebook Szolidaritás-oldalán a véleményszóródásokat böngészve nincs kétségem afelől, hogy nem lesz könnyű feladat a célok és a program kidolgozása. Sőt, azt sem lesz könnyű eldönteni, hogy mely politikai szerveződéseket – pártokat, civilszervezeteket és Facebook-közösségeket – fogadjuk el szövetségesként. A csatlakozók jelentős hányada torkig van a pártpolitikával. Általában annak a szónak és fogalomnak, hogy „párt” sokakban – sokunkban - rossz visszhangja van. A csalódottságain ritkán tudja túltenni magát az ember. De mindenkinek meg kell(ene) érteni, hogy nem a párt, a hasonlóan gondolkodók szövetsége való az ördögtől, hanem azok a pártvezetők az ördögfattyak, akik belőlünk építették fel önmagukat és visszaéltek, visszaélnek befolyásukkal, illetve hatalmukkal.

22.
2007-ben, a Széphalmi Diétán így zártam Felzabált emberségünk c. előadásomat: Vajon mi, európaiak és magyarok tehetünk-e bármit is emberségünk felzabálása ellen, egy élhetőbb és tisztességesebb világ megszületéséért? Reményeim szerint igen. Hiszen az európaiság hagyományai – köztük a munkásmozgalmiak – még nem őrlődtek fel teljesen a verseny és a hatékonyság malomkövei közt. A vissza-visszatérő diáklázadások, a szakszervezetek éledezése és nem utolsó sorban a globalizációellenes szerveződések életben tartják az élhetőbb és emberibb jövő reményét. Talán a baloldal pártjai is visszatalálnak az őket világra segítő osztálykötődésekhez, képesek lesznek megtisztítani a demokráciát a rárakódott álságosságoktól, és ismét zászlaikra tűzik a kapitalizmus meghaladását. Persze, lehet, hogy mindez csak jámbor óhaj. Sőt, lehet, hogy jámbor – netán gyermeteg – óhaj marad az a hitem is, hogy napjaink Magyarországának szétszórt, egymástól elszigetelten létező különféle értelmiségi- és globalizációkritikai személyiségei, illetve csoportjai előbb-utóbb egymással együttműködő, hálózatszerű civilmozgalommá szerveződnek. Én a Társaskör az Emberért, a Társadalomért és a Természetért néven nevezném ezt a kezdeményezést, amit betűszóval TETT-nek hívhatnánk. Fontos feladatának tartanám a kapcsolatépítést a társadalom valamennyi rétegével (…) a fiatalabb korosztályokkal pedig feltétlenül. (…) és az internetre építve talán még sikerrel orientálhatnánk az ifjabb generációkat a szolidaritásra, a közösségépítésre, és felhívhatnánk a figyelmüket a nemzetközi pénzügyi-gazdasági szuperstruktúra ember-, társadalom- és természetellenes törekvéseire, a történelemhamisítás veszélyeire, a nemzeti keretek és azon belül a nemzetállam erősítésének fontosságára a társadalom és a demokrácia védelmének érdekében. Menetközben talán egy olyan transznacionális háló kialakítására is esély nyílna, mely a nemzeti kereteket fenntartva globális társadalmi összefogást teremtene a globális tőkével szemben.” Ma úgy vélem: a Szolidaritás lehet a TETT-re kész erő!

23.
Naponta gyarapodik a Szolidaritás tábora. A táborunk. Benne szeretnénk megtalálni azt a közösségi erőt, amelyben egyesülhetnek mindazok, akik a globális kapitalizmussal terhelt rendszerváltoztatás megalázottjai és vesztesei, vagy azzá válhatnak. Benne reméljük megtalálni azt a politikai erőt is, amely visszaadja a közösségi szerveződésekbe vetett hitünket és visszaplántálja a társadalomba az egymást segítés – a szolidaritás – tudatát. Reményeim szerint a politikától magát eleve távoltartó ifjabb korosztályok is mellénk állnak, rádöbbenve, hogy szakképzettségük és/vagy diplomájuk értéktelenedik, gondolataikat nem igényli sem a politikai, sem a gazdasági élet. Manapság ugyanis a tőkének és a politikának nem gondolkodó emberek kellenek, hanem bábok, akiket ha kifacsartak, másik bábbal cserélhetnek ki.

24.
Olyan programot kívánunk, melynek csak egyik pillére a tisztességes és élhető demokrácia. További pillérei lehetnek a munka valós esélye és a foglalkoztatottak érdemi védelme, az emberi megélhetés biztosítása mindenki számára, a természeti környezet védelmével együtt. Szükségünk van a tanuláshoz és az egészséghez való jogra épp úgy, mint a közteherviselés igazságossá tételére. Azt kívánjuk, hogy népünk ne csak a hatékonyság és a verseny kíméletlen parancsának teljesítésére kényszerüljön, hanem az ember maga legyen fontos, életének minőségével együtt. Mozgalmunknak tehát olyan jövő legyen a célja, amely ötvözi a hatékonyság és a verseny feladhatatlan kívánalmát emberi létünk minőségének igényével. Mert félő, hogy a hatékonyság és a verseny csak kevesek számára biztosítaná a vágyott életminőséget, nélkülük viszont maga a fejlődés jutna zsákutcába.

25.
Csatlakozzon hát a Szolidaritáshoz minden tisztességes, a népért, a demokráciáért és a jövőnkért küzdeni kész ember. Függetlenül attól, hogy szerette-e a tulipánt vagy a szegfűt, röptetett-e piros-fehér-zöld madarakat, narancskedvelő-e, vagy éppen a piros-fehér-zöld hátterű fehér kereszt, esetleg fehér kettős kereszt híve, netán a nemzeti színek közt aranyló búzakalászért lelkesedett. Álljon mellénk és tartson ki mellettünk az a csöndes kétharmad, amelyik manapság a politikától undorodva szemléli a pártok cselekedeteit. Csak a hatalomra és a tollasodásra vágyók, meg a kirekesztésre készek kíméljenek meg bennünket maguktól! (Befejezésül megjegyezem, hogy írásomat nem tudományos igényű dolgozatnak, hanem vitairatnak szánom.)

20959

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Itt és most - közérdekü írások
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Itt és most - közérdekü írások:
Vita a szexuális tévéműsorokról


Article Rating
Average Score: 3.5
szavazat: 2


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds