2018 January 24, Wednesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19480415
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kultúra és oktatás: Egy színésznő – három kisregény
Posted on April 24, Sunday, 21:44:38
Topic: Itt és most - közérdekü írások
Láttam színpadon, s meg is jegyeztem, milyen tehetséges színésznő. Akkor még nem gondoltam, hogy nem sokkal később interjút készítek vele, mert megjelenik első regénye. A kéziratot elolvastam, s igazoltnak láttam a régi aranyszabályt: aki az egyik művészeti ágban tehetséges, az gyakran más művészetekben is jeleskedik. Bíró Kriszta jó színésznő és legalább olyan ígéretes írói tehetség.
A cikk teljes szövege... Katt ide!!!
Még több cikk az archivumban... Katt ide!!!


– Ha ráosztják az emberre a Médeiát, nem öli meg a családját, csakhogy hitelesen alakítsa a szerepét. Ha írok vagy játszom, egyformán a fantáziám az “alapanyag”. Furcsa… Ez nagyképűen hangzik; úgy, mintha lenne bármiféle írói gyakorlatom. Pedig nincs… Ez az egész csak játék. Nagyon komoly játék: lenyűgöz. Jó volt ilyesmivel foglalkozni. Jóformán programszerűen, s nem belső késztetésből írtam. Nyilván volt benne némi hiúság és exhibíció is.
– Hasonló vágyak, mint a színészeknél.
-- Emlékszem az iskolai újságra, abban is a szereplési vágyam fűtött. Rémeseket írtam. Csak hogy lássák nyomtatásban a nevemet. A gimnázium utolsó évében darabot írtam, meg is rendeztem, föl is vette a televízió. Ez volt az első munka, amellyel nem szerepelni akartam; a figurák viszonyai érdekeltek.
-- Spiró Györgytől hallottam, hogy az írói munka is egyfajta színészi állapot. A szerző belebújik a figurák bőrébe, átéli szerepüket. Az előadás azonban közönség előtt zajlik, az írás keltette reakciók viszont…
–Az előadás a pillanatot ragadja meg, már másnap nem érvényes, újra elölről kezdődik. Az írás megfogható, tapintható. Van. Tárgy is. Bár a megítélése ugyanolyan szubjektív, mint a színészeté. Színházban próbán is azonnal visszajelzést kapok. Az írásnál nem. Most, hogy beszélgetünk erről, úgy érzem, egyre kevesebbet tudok róla.
– De az is lehet, hogy sok mindent még meg sem fogalmazott magának. Hisz az alkotás jóformán nem is volt tudatos…
–Igen, fogalmam sem volt róla, hogy én most “alkotok”. Abban sem hiszek, hogy a színész a nézőnek játszik, s nem tartom valószínűnek, hogy az író az olvasónak ír. Miként is vallhatnánk magunkról egy vadidegennek? Arctalan, tulajdonságok nélküli valakinek? A “személyes közönségnek” lehet játszani és írni, persze azzal a tudattal, hogy majd lesz néző és olvasó, aki remélhetőleg befogadja. A befogadás abból a gyönyörűségből születik, hogy valami nagyon személyeset osztottak meg velünk, ami ettől a személyességtől átélhető.
– S amikor újraolvasta írásait, nem gondolkodott el azon, hogy vajon mennyire jön át belőle mindaz, amit mondani szeretett volna?
–A történetmesélés kényszere vett rá az írásra. Ezek nagyon egyszerű, lineáris mesék. Ha minden igaz, van elejük, közepük, végük. Akik olvasgatták, javítgatták, azok mondtak véleményt. Én viszont képtelen voltam rálátni. Azt a tanácsot kaptam, rakjam félre néhány hétre, s utána vegyem elő újból. Így tettem és bevált.
– S egyszer csak eljutott odáig, hogy végre megjelenhet…
--Élvezetes és döbbenetes helyzetbe kerültem, amikor már arról volt szó, hogy ez megjelenik. Kénytelen voltam kritikusan szembenézni írásaimmal, mérlegelni két jelző különbségét. Mindig rám tör a szorongás: van ennek értelme?
– Folyton szabadkozik, mentegetődzik, nem akar okoskodónak tűnni. Minden szavára nagyon odafigyel – tán túlságosan is. Miért?
– Amikor írok, egyfajta burokban vagyok. Ott csak én létezem és a számítógép. Nem vagyok bátor. Sokszor érzem, hogy a beszélt nyelv nem pontosan azt fejezi ki, amit mondani akarok. Ha írok, sokkal szemérmetlenebb, pimaszabb vagyok. Van időm gondolkodni. Ha beszélgetek, gyakran rajtakapom magam, hogy nem is ezt akartam mondani, állj, húzzuk ki, törölve. Elmesélek egy történetet. Klasszikus gyermekkori darab. Apai nagybátyámat Papp Tibornak hívták – sajnos már nem él. Nagyon szerettük egymást. Hét-nyolc éves lehettem. Sok időt töltöttünk együtt. Éppen díjugrató versenyre autóztunk, Tibor vezetett, én mögötte ültem. Almát evett, s amikor végzett vele, menet közben kidobta a csutkát az ablakon. Én azt akartam neki mondani: “Te szemetelő!”. Ehelyett az jött ki a számon, hogy “Te szemét!”. Nem tudtam, hogy ez káromkodás… De éreztem, valami baj van és iszonyúan megijedtem. Tibort pedig nagyon megbántottam. Nem mutatta, de tudtam. Ő körülbelül két óra múltán összerakta magában, hogy én valójában mit akarhattam mondani. Nem azt, ami kijött a számon… Most éppen Füst Milán Margit kisasszonyának főszerepét próbálom. Abban van egy zseniális szövegrész. Nem akarom pontatlanul idézni… “Hogy az élet milyen. Sem azt mondani nem elég, hogy céltalanság, sem azt, hogy nagyszerűség. A dolgok jellemzésére voltaképp semmi sem elég.”
– Vagyis nincs mivel definiálni? Nincsenek állandó, abszolút igazodási pontok?
– Nagyon sokáig úgy hittem, vannak ilyen origók. S nem változnak. Kiderült: ma már nincsenek. Vagy közelről egész más a formájuk. Talán le kéne bontani és újra fölépíteni őket. Nagy gyomros volt, amikor rájöttem, nem csupán olyan vagyok, mint amilyennek hittem, vagy képzeltem magam. Azóta sokkal jobban meggondolom, amit kimondok. Belém költözött az állandó kétkedő.
– Szóval a nehezebb utat választotta…
– Nem tudom. Kevesebb öncsalást látok benne, így tán megkímélhetem magam és szeretteim sok fájdalomtól. Persze ezzel jár a folyamatos kétkedés. Talán nem leszek soha begyepesedett. Ha kételkedsz, akkor kutatsz is: kíváncsi vagy.
– Ez egyben nyitottság is?
– A nyitottság lehet válogatás nélküli. Amire én gondolok, az keresés, kutatás. Színésznő, aki gondolkodik, analizál... Ebből sok baja lehet még a pályán…
-- Ha nem színésznő lennék, biztos utánanéznék, mi történt itt szellemileg egy évszázad alatt? Olvasom, mit írtam-mondtak a régi nagy színészek, s mind fennen hangoztatták, hogy a színészet: értelmiségi lét. Ódry Árpád is azt írta, hogy színész, olvassál, olvassál, olvassál! Műveld magad, munkáld meg az értelmedet! Ez a gondolat mára eltűnt. Sokféle oka lehet. De van, aki szeret olvasni. Döbbenetes: ha egy színész olvas, már unikumként kezelik. Pedig a színészet elengedhetetlenül kapcsolódik a gondolkodáshoz. És érzéki, elválaszthatatlan az érzelmektől, a szenvedélytől, a lélektől. Én annyit értek a matekhoz, mint a subaszövéshez, de találkoztam már tanárral, aki úgy beszélt a matekról, mintha József Attila szerelmi költészetéről szólna... Irigykedve hallgattam. A szenvedélyessége, gondolkodásának érzékisége kíváncsivá tett.
– Származott már baja abból, hogy esetleg mást gondolt a darabról, vagy a szerepéről, mint amit a rendező, s ennek hangot is adott?
– Bajom nem. De sokszor a számra kell csapni. Lökött huszonévesként nehezebb volt. Ma már többnyire “észreveszem magam”. Tudom, attól még nem játszom el jobban a Lady Machbetet, hogy mellesleg tisztában vagyok Shakespeare korának drámairodalommal. De ha jól használom, az hozzátesz! A rendezőkről meg annyit, hogy ha partnernek tekintenek, akkor lehet szólni. Ha viszont semmilyen szakmai vagy érzelmi viszony nincs köztünk, jobb hallgatni.
– Az nem a leghálásabb szerep…
– Ha bátor az ember, akkor föláll és szépen megköszöni… Én nem vagyok forradalmár. Illetve… De nem csak szélsőséges helyzetekben lehet helyt állni.
– November első hetében jelenik meg a könyve. Elkészült, már nem lehet rajta változtatni.. Az örök kérdés: mikor tekinthető befejezettnek a mű? Mikor mondhatja az alkotó, hogy ennél jobb már nem is lehet?
– Állandó szorongás. Hogy mit lehetne még javítani… A művészet rettenetesen szubjektív dolog. Van műalkotás, amelyről azt mondjuk: kincs, mindnyájan tiszteljük. De egy művelt európai elmehet a Kínai Falhoz, megnézi, és azt mondja: “Jaj, nagyon szégyellem magam, de nekem ez ronda!” És fordítva: művelt kínai a Sixtus-kápolnában…
– A legtöbben azért – már csak sznobizmusból is – nem mondanak ilyet. Sőt, talán még gondolni sem mernek… De visszatérve a könyvéhez: nehezen ment az a bizonyos “utolsó tollvonás”?
– Tudnék még mit hozzáírni… De attól nem lenne jobb! Csak dagasztanám a celofánt. Egy barátom, aki olvasta a Jozefa címűt, megkérdezte tőlem: “Bíró! Miért nem írtál ide még többet?” – Értem, de nem tudok már többet. Van egy pont, amin nem vagyok képes átlépni. Ha mindenkire hallgatnék, akkor a nevem helyett az állna a könyv borítóján, hogy “Írták barátaim és szeretteim”. Meghallgattam őket, de nem minden tanácsot fogadtam meg.
– Ön színész. A szakmabeliek közül a legtöbbnek a pályáról szóló könyvét láthatjuk a boltokban. Ön pedig előrukkolt három kisregénnyel. Mit fognak szólni ehhez a kollégái?
–Mit tudom én? Azt sem tudom, hogy ezt egyáltalán ki fogja elolvasni? Ami talán a legfontosabb, hogy egy példányt a nagyanyámnak adok. Róla mintáztam Jucit, az “Egyszer van” főhősnőjét. Az ő személyisége felemelő, üdítő, életteli. Ezt szerettem volna megragadni.
– S most kicsit megpihen az írói babérokon, hisz a megjelenéssel – remélhetőleg – learatja a sikert, vagy pedig már a következőn gondolkodik?
– Az írást ebben a pillanatban komolyan gondolom. De vannak dolgok, amiket meg kell tanulni. Pont úgy, mint a színpadon. Sok minden van a fejemben, amiről most még kár lenne beszélni. De lehet, hogy ennyire futotta… Ki tudja? Lehet, hogy soha többé, egyetlen értelmes mondatot sem leszek képes leírni.

Canjavec Judit
8396

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Itt és most - közérdekü írások
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Itt és most - közérdekü írások:
Vita a szexuális tévéműsorokról


Article Rating
Average Score: 4.96
szavazat: 187


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds