2018 April 25, Wednesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20208845
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Olvasólámpa
Posted on July 29, Sunday, 10:05:20
Topic: Olvasólámpa
A diák hetilap huszonhatodik számát Bereczki Gabriella szerkesztette.


Jegyzet

Nomádok


A munkám során napról napra találkozom velük. Elég sokan megfordulnak nálam, a Tisza-parti a büfében. Nomád életet élnek, és idejük legnagyobb részét a vízen töltik. Ők a kenusok vagy vízitúrázók.

Eleinte csak olyanokkal hozott össze a sors, akik iskolai keretek között, a nyári táborozás idején túrázták végig a Tiszát. De ahogy telik az idő, egyre felkapottabb lett ez a nyaralási forma, mivel a kellemest a hasznossal köthetik össze a kirándulók. Minden megvan, ami az aktív pihenéshez szükséges. Víz, nyugalom, csend, béke, és mindezt egy kis mozgással köthetik össze.

Vannak, akik a Tisza mellől érkeznek, és ismerik a vizet. De akadnak dunántúli turisták is, akik csak ismerkednek a nyugodt folyóval. A többi tulajdonság azonban mindenkire egyformán igaz. Egy-egy vízhatlan hordóból élnek, általában magukra főznek, és sátrakban alszanak.

A legrosszabb, ami őket érheti, hogy nincs száraz fedél a fejük fölött, ha hirtelen vihar kerekedik, vagy éppen nincs meg mindenhol a megfelelő tisztálkodási lehetőség. Ettől függetlenül vidám emberek, szeretik a folyóvizet, és oda is figyelnek a vizek tisztaságára. Lehet, hogy otthon luxus körülmények között élnek, de erre a néhány napra a szőke Tisza szépsége képes elfeledtetni velük a komfort hiányát is.

Bereczki Gabriella


Tábori élmény

Tánc a jurtában


Úgy döntöttem tegnap, hogy itt hagyom ezt a zsongást. Fogtam kis batyumat, és egy napra kiköltöztem Harangodra, a Téka-táborba. Ez a hely Nagykálló különálló területe és egyben nevezetessége is. A tóparton található felületet igyekeztek a mára már különlegesnek számító tárgyakkal fölszerelni: jurták, csűrök, kopjafák és kilátók - mind gondosan megmunkálva. Aztán van egy hét, amikor magrendezik ezt a tábort. Igyekeznek úgy kialakítani a programokat, hogy az tényleg a kézművességről és a népi motívumokról szóljon.

Ma már furcsán tekintünk egy vályogházra. Nem tudjuk elképzelni, hogyan készülhet földből épület. Itt ennek a mesterségnek a titkaiba is betekinthetünk. Állítólag még emeletes házak is készülhetnek belőle. Este pedig, amikor már mindenki kellőképpen kidolgozta magát, kezdődhetett a táncház. Együtt eleveníthettük fel a Mezőség, Kalotaszeg, Moldva vagy akár Kiskálló motívumait. Együtt táncolt fiatal és öreg. Dobogtak a cipők, hangosan kopogták, hogy szükségünk van őseink táncára. Az üstdob, furulya, nagybőgő, brácsa és hegedű egyszerre harsogták, hogy itt vannak még.

Egy hatéves kisfiú olyan legényest járt, hogy utána az egész csűr zengett a tapstól. Minden csapása súlyos szemrehányás volt nekünk, felnőtteknek. Akik kivágják a szőlőtőkéket, eladják a pincéket, földjeiket, magukat. A nagy egységnek, ahol minden megfelel a szabványnak. Majd a nagyok megmondják, mi a jó. Nem kell nekünk énekelnünk, táncolnunk - puszta időpocsékolás. Ahelyett, hogy minden szabad percünket új vállalkozásunk fejlesztésével töltenénk. Vagy kidolgoznánk egy projektet, és ezzel is valamelyik multi bevételét növelnénk, ezzel is megteremtve az egység kultúrát.

Jövőre is szeretnék elmenni ebbe a táborba. És csak reménykedni tudok, hogy a jurta helyet nem bevásárló központ várja majd a kedves vevőket.

Lator Hajnalka


Útirajz

Székelyföld arcai


Erdélyt látni kell. Kicsi koromtól hallgatom a felnőttek ódáit varázslatos fenyvesekről, igazmondó székelyekről, a valódi magyarokról. Arról, hogy más az íze a kenyérnek, és integetnek az emberek, ha meglátják az autón a magyar rendszámtáblát. Ezt nekem is látnom kell - gondoltam, hátha megtalálom magyarságba vetett hitemet a híres havasokban.

A közel tízórás utazás azonban már nemigen lelkesített. A határt átlépve azonnal megváltozott az utca képe. A kis magyar kockaházakat méregzöldre színezett román épületek váltották föl. Magunk mögött hagyva a Király-hágó égbe törő csúcsait, egy poros falucska határában meghökkentő szörnyszülöttek sorakoztak az út mellett. A pusztaságból mint gombák nőttek ki a rikító színekben pompázó villák. A helyi cigányvajdák, kiskirályok négy-öt emeletet is a fejük fölé húztak egymást licitálva túl. A paloták tetejét fémből kimunkált, túldíszített csipkeormok rútították. Az erődön belül és körül életnek semmi nyoma. Ízlésen kívül láthatóan lakói sincsenek a luxuskolosszusoknak. Csak a turisták villantják rájuk a fényképezőjüket.

Nagyvárad és Kolozsvár éppolyan poros nagyváros, mint a hazai sokezres települések, csak a házak szürkébbek talán, és a sofőrök agresszívebbek. Hihetetlen, de a román közlekedési viszonyok még az itthoninál is kaotikusabbak. Kormányt verő, szitkozódó autósok kísérték utunkat a Csíkszeredát körülölelő erdő mélyén megbújó faházikónkig. Wass Albert regénybeli táj tárult a szemünk elé. A vadregényes környezet minden kelléke együtt volt: forrástól hegycsúcsig, tisztástól legelésző birkanyájig. Az idilli képet a patakban Daciáját mosó férfi képe tette életszerűbbé.

Erdélyi kiruccanásunk négy napja alatt gyakori vendégei voltunk a Banyaáztató néven elhíresült - tisztességes nevén Nádasszéki Gyógyfürdőnek. A korhadt fából összeeszkábált építmény mindössze egy kicsi medencéből és öltözőként funkcionáló deszkabódéból áll. A medence vize fekete, mélyén rozsdás vascső fut keresztül, és torkollik egy kályhába. A nem éppen európai uniós szabványoknak megfelelő fürdő fűtését így végzi egy vérmes, foghíjas asszonyság.

Ha egy-egy szerencsétlen legyet vagy szúnyogot rossz sorsa a medence fölé vezérli - hála a víz nem csekély kéntartalmának - hamar a sötét lében végzi. Ha hihetünk a krónikáknak, egy tíznapos nádasszéki kúrához képest Jézus csodatevő gyógyításai gyenge próbálkozásnak számítanak. Miután a kén minden mérget kiirtott szervezetünkből, gyorsan pótoltuk azt az Asszonybosszantó csárdában elfogyasztott csíki sörrel.

Egyik este a szentegyházi diszkóba is ellátogattunk. Techno-zenén nevelkedett, villódzó fényekhez szokott szemünknek szokatlan volt a pincehelyiségből kiszűrődő sötétség és a mulatós zene. A terembe lépve önfeledten csípőjét rázó, félkómás tömeg helyett álldogáló, tizenkét-tizenhárom éves kamaszokat találtunk. Tágra nyílt szemeik kereszttüzében vonultunk a táncparkettre, de még jó néhányr órának kellett eltelnie és jó pár pohár italnak elfogynia ahhoz, hogy ne ufóként bámuljanak minket a falu fiataljai. Virágos kedvünket csak az árnyékolta be, hogy egy nyolcéves forma fiúcska egész éjjel a padlón felhalmozódó üvegeket, poharakat gyűjtötte. Dolgozott.

A híres székely becsületnek nem találtuk nyomát kirándulásunk alatt. Furfangnak annál inkább, ám ennek legfőképpen a pénztárcánkat megcsapoló csalásokban látták hasznát. Nem a Hazából megtért magyar testvérek voltunk, csak költeni vágyó turisták, akik vevők a kézi szövésű szőnyegekre és a faragott faholmikra. Míg elő nem villan a rettegett „made in china” a termékek alján. Az uniós csatlakozás nyomán a hely már elvesztette szakadt romantikáját. A „keleteurópaiság” utolsó követei az útszélen „valódi” kristálypoharat kínáló árusok és a járókelők ruháiba kapaszkodó koldusgyerekek.

Erdélyt látni kell. De magyarnak lenni Magyarországon a legjobb.

Nagy Zsófia

A legősibb amerikai


Soha meg nem álmodott álmom vált valóra azzal, hogy eme sorokat az Egyesült Államokból továbbíthatom az Olvasónapló törzsolvasóinak.

A rövidnek nem nevezhető vakációmnak még nincs vége, és az eddig eltelt idő alatt megszámlálhatatlan nevezetesség várt az ember kíváncsi leányára. Legutóbbi, kirándulásunk alkalmával, ami ezen a környéken több száz mérföldben mérhető, Silver City-ben jártunk. A Gila folyó mentén haladva jutottunk el Mogollon városáig, amit ma Ghost-town-nak (Szellemvárosnak) neveznek. Az elhagyatott, kihalt településen valaha bányászok élhettek, akik a kedvező fekvésű, hegyvidéki területen, apró, de gazdag várost építettek maguknak. Az 1800-as évek végén alapították, ezüst- és aranybányászattal foglalkoztak. Aztán megszűnt a kitermelés, és az itt próbálkozók zöme továbbállt. Így lett Szellemváros, turista látványosság.

Földöntúli gondolatokat ébreszt a rozsda által megcsonkított automobilokra rácsodálkozni. De látni itt, a Mogollon-hegy csúcsán valahai holland bútorboltot, múzeumba illő múzeumot és Singer varrógép lábára erősített postaládákat. A város szikrázását az teszi csillámporossá, hogy most is élnek itt emberek, kevesen, de az Isten háta mögött kétsaroknyira is eljut hozzájuk a kábeltelevízió és minden más privát luxus. A lakottnak mondható házakat jól szemügyre vettük, majd a szerpentinen elindultunk lassan a völgy felé. Az egyik kert végében igencsak idős bácsikát pillantottam meg, s mivel ő volt az egyetlen élő ember, akit itt láttam, ösztönösen heves integetésbe vezettem le a ritka észlelést. A bácsi kis fáziskéséssel, de annál nagyobb mosollyal viszonozta a gesztust.

Ahogy gurultunk tovább, már csak egyetlen dolog nyugtalanított. Megeshet, hogy a bácsi az elmúlt száz évben minden rácsodálkozó turistának visszaintegetett. Vagy még rosszabb, hogy a feltámadó nyugati szél lengette a karját.

Bíró Annamária


Film

Ájem Megatron!


Végre-végre filmre vitték gyerekkorom kedvenc figuráit. A Transformers esetén sejthető volt, hogy a hangsúly nem a történeten lesz (az ugyanis olyan egyszerű, mint egy tulipán: jó kontra rossz, a világ uralma a tét). A látvány kapta a fő hangsúlyt.

A konfliktust kiváltó „Kocka” működésének lényegét nem sikerült megfejtenem, de hát istenem. Jómagam szívesen elnézegettem volna akár az Autobotok, akár az Ácák „testfelépítését” hangyányit nagyobb zoom-ban, de a készítők nem kedveztek ennyire. A végső összecsapásban egymásnak feszülő-csapódó géptestekből alkatrészek százai röppennek a néző felé (3D-ben hihetetlen lenne a hatás), és csak azért nem tudok ezen élményre maradéktalanul összpontosítani, mert feliratos az alkotás, és annyira pengén még nem beszélem az angolt, hogy magyar segítség nélkül, plusz az ezernyi hangeffekt közepette megértsem, mit akarnak kifejezni.

A mozi legdurvább, vagy inkább legmeghatározóbb pontja mégis az volt, amikor a több évtizede lefagyasztva tartott, az események során számtalanszor megnevezett Álcavezér híveinek köszönhetően kiszabadul. Lerázza magáról az utolsó jégdarabokat, és azért, de csakis azért, hogy egy pillanatra ne feledjük, kivel van dolgunk, elkiáltja magát, hogy Ájem Megatron! Na, ettől a pillanattól fogva éreztem, hogy egy ötévesnek lenne ez a történet hiteles igazán.

A humanoid vonulat felettébb érdektelen, legalábbis számomra. Tiszta sor, hogy kellett bele emberi lény, elvégre mégiscsak a Földgolyó megmentése a tét. A Pentagon-katonák teszik, amit elvárunk tőlük: segítenek (persze, hatékonyság tekintetében messze elmaradnak a főhőstől), de százával pusztulnak. A suli bénája (tudnillik a főhős maga) aztán nemhogy randizik, de kart karba öltve akciózza végig a sztorit a gimi legjobb csajával.

Szánalmasok a felszedő dumák, de nem is miattuk teltek meg a mozitermek. Kasszasikert csinált Michael Bay, Spielberg pedig tudta, mire adja a pénzét. Alapfilm, amit ugyanúgy látni kell, mint anno a Jurassic Park-ot. Legnagyobb hátránya azonban, hogy feledhető.

Szabó Judit

Happy World


Kategória: OVA

Epizód: 3

Műfaj: Mágia, Szerelem, Vígjáték

Takeshi elég szerencsétlen fiú. A történet ott kezdődik, hogy a háza lángokban áll. Másnap unokatestvéréhez menet elesik, beletenyerel egy kutyapiszokba, majd mikor lemosná a kezét, a csap eltör, a fémdarab pedig egy buldog fejére esik, mely elkezdi őt kergetni. A rohanásban ütközik egy lámpaoszlopnak ütközik, majd hatalmas fémdarab esik rá. Lassan világossá válik, miért is kellett meghalnia a fiúnak rögtön az elején.

Egy angyal száll le az égből sietve, elkésett ugyanis, mert még a halál időpontja előtt három nappal kellett volna Takeshi szolgálatába állnia, hogy megvédje őt. Hibáját úgy teszi jóvá, hogy feltámasztja a fiút, de az tudomást sem vesz róla, hallucinációnak véli. A lány azért mégis elmeséli, miért jött a földre: Minden embernek elrendeltetett ugyanannyi boldogság, mint szomorúság. Az aránynak mindig fent kell maradni, de Takeshinél csak a rossz felé húz a mérleg. Elle, az angyal ajánlatot tesz neki, miszerint örökké ő fogja védelmezni, vagy a szerencsétlenséget valaki másra hárítja.

Apjára óhajtja az átkot áttenni, mivel elhagyta családját. Az átok viszont nem fordítható vissza, mert kiderül, hogy Takeshi apja kérte az istent, hogy a fia szerencsétlen legyen. Nos, az alkotók nem igazán mélyednek el a részletekben, többet nem tudunk meg a múltról. Így a fiú kénytelen belátni, hogy védelemre van szüksége. Elle emberré változva igyekszik segíteni főhősünk mindennapjait, kisebb-nagyobb sikerekkel.

Ne várjon senki sokat a háromrészes animétől. A történet elég lapos, a rajzok sem valami szépek, a zene sem érdemel túl sok szót. Igazság szerint már az első rész után abba akartam hagyni a nézését, de azzal biztattam magam, hogy csak háromrészes. Kár volt. Történeti szál csak az elején fedezhető fel, utána pedig csupán különálló részekkel folytatódik az ova, bár minden epizód vége tanulsággal fejeződik be. Lezáratlan a sztori, folytatása nincs. Inkább kezdő animéseknek ajánlanám.

Németi Angéla


Színház

Jeckyll és Hyde Nyíregyházán


Álló vastapssal ünnepelték a nyíregyháziak a budapesti Musical Színház szabadtéri vendégjátékát. A méltán híres Jeckyll és Hyde-ot nem kell bemutatni, több filmrendezőt is megihletett. Röviden: a darab a jó és a rossz örök problémakörét boncolgatja. Vajon hol van az a határvonal, ami a két fogalmat elválasztja?

A darab után rögtön többet tudhatunk. A Frank Wildhorn tollából kikerült dallamok elsőként a Broadway-n aratták le a babérokat, 1997-ben Grammy díjjal jutalmazták. De hogy kerül ide, az ország keleti csücskébe ilyen nagy formátumú előadás? A magyarázat egyszerű. A rendező és egyben kettős főszereplő Molnár László három évig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznál dolgozott. A szabadtéri színpadra kilátogatók kivételes élményben osztoztak. Fél óra várakozás után tüzes napunk is nyugovóra tért, és már kezdődött is a show.

A gyengélkedő hangosítást nem mindenki hagyta szó nélkül. Egy közeli háztartás felbőszült ebe is beleugatott a produkcióba. De a rutinos csapat hamar túlénekelte az önjelölt hangoskodót. Kis Kovács Gergely élethű és száz százalékig mobil díszleteit tátott szájjal fogadták a nézők. Egyik percben még bordélyházban csorog a nyálunk, majd sity-suty, és egy laboratórium kémcsövei között találjuk magunkat. Pár pillanat és egy fergeteges dalbetét után ismét eltűnik minden, hogy egy újabb jelenetnek adjon helyet.

A szereposztás alkalmazkodott a hazai terephez. Igaz, hogy „csak” egy kis szerep erejéig, de felbukkan a színpadon Puskás Tivadar, Nyíregyháza legelismertebb színésze. Némileg szokatlan tőle ez a szűkszavúság, de sebaj örültük, hogy ő is velünk van. Janza Kata helyét Molnár Szilvia (Hyde szeretője) veszi át, benne sem kell csalódnunk, mint ahogy Tunyogi Bernadett (Harry menyasszonya) lenyűgöző hangjában sem. El is érkeztünk a lényeghez, darabunk műfaja musical. Vagyis a hangsúly a dalokon, hangzáson és színészeink tehetségén van. Ez még inkább igaz a Jeckyll és Hyde-ra, aminek CD-n megjelent hanganyagán harmincnál is több dalt találunk. Ezért megvolt bennem a félsz, hogy csalódni fogok.

Nem így történt. A lemez korántsem nyújtotta azt az élményt, amit a színészektől kaptunk ezen az estén. Gondolok itt Molnár László (Henry Jeckyll és egyben Mr. Hyde) emberfeletti alakítására, Tunyogi Bernadett és Molnár Szilvia kettősére, akiket hallgatva a hideg futkosott a hátamon. Minden szereplő a lelkét tette ki a sikerért, és a nyíregyházi nagyérdemű állva, negyedórás vastapssal jutalmazta a Musical Színház játékát. Meg is érdemelték.

Csapó István


Könyv

Huszonöt oldalnyi gyomorforgatás


„A posztmodern irodalom öröme” - ezzel a mondattal jellemezném Jerofejev Élet egy idiótával című novelláját. Ebben a mondatban, mint az írásban is, benne van az irónia és a felismerés öröme, merthogy ezt az egészet lehetetlen komolyan venni. Jerofejev szándékosan bántó - megaláz, megsért, amíg az olvasó rá nem jön, hogy az egész komolytalan. Akkor elkezdjük látni lelki szemeink előtt a sunyi mosollyal tűnődő írót, ahogy a billentyűk fölé görnyedve mocskosabbnál mocskosabb összefüggéseken töri a fejét.

Ez után már élvezni kezdjük az addigi szennyet, és türelmetlenül várjuk, hogy mi fog történni a bambán hétköznapinak látszó hősünkkel, és milyen újabb perverziót él át, a legnyugodtabb természetességgel. Az egész gyomorforgatás már az első oldalakon elkezdődik. Hatásos bevezetővel árulja el az író a végkifejletet, majd elmeséli az eseményeket sorjában, egészen addig a pontig, amit az elején már tálalt:

„Tehát, képzeljék el, hogy Vova a metszőollót csattogtatva berohan a szobába, én pedig ott ülök soványan és meztelenül, és paradicsomlevet iszom, mint egy kisgyermek. Vova megragadta a feleségem haját, ledöntötte a mocskos szőnyegre, és kezdte levágni a fejét. Úgy felizgultam, úgy felizgultam, úgy ugráltam a karosszékben, hogy végigöntöttem magam paradicsomlével. A tenyeremmel a mellemet csapkodtam, és kiabáltam, hogy Vova vágja le a gyulladt szerveimet. Vova, vágd le, nem bírom tovább! De Vova el volt foglalva, és még csak felém sem fordult. -Ehh! - kiáltotta végül, és az arcán okító kifejezéssel mutatta a trófeát.

Ott ültem a geciben és paradicsomlében fürödve. Megint özvegy voltam.

…AZUTÁN megkértem Vovát: -Vidd innét! Fáradtan - ő is elfáradt - elkapta a lábfejénél fogva, és vonszolni kezdte a lépcsőfordulóra a szemétledobóhoz… Soha többé nem láttam Vovát.”

Az írás ezen a ponton indul el, és ide is ér vissza. Közben egy rövidke történetet mesél el az író, amiben a lehető legtöbb undorító és perverz mozzanatot próbálja megjeleníteni, szándékos túlzással. Hatni akar a félelmeinkre, megriaszt, elborzaszt, de mégsem enged el. Tabu dolgokról ír naturalisztikusan, mégis a legnagyobb komolysággal. Ha valaki a felismerés pillanatáig nem hányja el magát, élvezni fogja a cselekmény bonyolítását, és képes végigolvasni a huszonöt oldalnyi gyomorforgatást.

Fehér Attila


Közérzet

Perzselősdi


Egyre többet gondolok Svédországra, Stockholmra és az északi területekre. Hogy miért? Nos, nemcsak azért, mert egyre jelentőségteljesebb kulturális központ és divatfőváros. Hanem azért, mert valószínűleg a svédek Karácsony este is hóval ünnepelhetnek. Téli gyerek vagyok, imádom a hideget, ellenségem a hőség és a „szép, napos idő”. Ez is csak azt jelzi, hogy el kell, hogy népvándoroljak innen.

Egyszer, régen volt egy öreg földrajztanárom. Ő mesélte nekünk, hogy ők bizony (mármint szakmabeliek) már jó ideje fölszólalnak minden lehetséges szakmai eseményen a globális felmelegedés veszélyei és lehetséges következményei ellen, de senki sem figyelt igazán oda rájuk. Az aggódó tanáromnak pedig az volt erre az elmés reakciója, hogy „Majd ha már éget!”.

2007, Magyarország: hőségriadó, több mint 41 fok napokig. Majdhogynem emberemlékezet óta nem volt ilyen forróság. Nagy-Britannia: óriási áradások. Görögország: erdőtüzek. Hát ez a helyzet, akárhogy is nézem „égő”. Éget és eget renget. Nekünk egy kis esőre, amazoknak egy kis napsütésre lenne szükségük. Cseréljünk!

Írásom tartalmát ecsetelem egyik ismerősömnek, aki mindenre allergiás. Ha nem szedné a kis kék bogyókat, bizony baj lenne. Szinte kezdem szerencsésnek érezni magam, hogy én csak depresszióra vagyok hajlamos. Szép új világ. Jövőre biztosra veszem, hogy lesz itthon légkondicionálónk. Kár, hogy az is csak felmelegedést termel. Fejemben cikáznak a szebbnél szebb emlékek. Mikor a lakótömb előtt hóembert építettem, a lámpák fényétől jellegzetesen narancssárgálló, fekete ég alatt. Istenem de hiányzik. Mikor egy erdő mellett térdig gázoltam a hóban, már nem éreztem a lábujjaimat, de annyira jól esett a friss levegő, hogy nem érdekelt. Mikor általános suliban megelevenedett a levegő a sok repülő hógolyótól, amiből mindenkinek jutott.

Mindenkinek jut most a perzselősdiből is. Egy ideje itthon vagyok. Már két napja ki sem mozdulok a lakásból, nehezen bírom, de ami kint van, egyszerűen elviselhetetlen. Most viszont felsőbb parancs érkezett, indulnom kell. Édesanyám kimelegedett, ventilátor fújta arccal néz rám. El kell mennem kenyérért. Ó Istenem! Muszáj ezt most? Nem halhatnánk inkább éhen? Nem, hangzik az ideges kitörés, és én már csoszogok is a lépcsőházban. Kezemben literes ásványvíz, amit már bontok is ki, a telefonomon 11:30, a Pokol 2007. esztendejében. Fülemben hangos relaxációs zene szól, hogy valamelyest elviseljem a hőséget, a rövidnadrág és a póló szinte süt rajtam. Kifordulok a lépcsőházból, és megcsap, szinte arcul üt az eszméletlen erő.

Süt. Erre nincs jobb szó. Van ebben a helyzetben valami spirituális. Néhány pillanatra csak állok, és átérzem, ahogy a sugarak betörnek bőröm legfelső rétegeibe. Ezt baromi gyorsan megunom, és sietősen az árnyékba vonulok Gyorsan kell kalkulálnom, mert már az első izzadtságcsepp megszületni vágyik hátam kellős közepén. Nagyáruház vagy kis bolt? Kis bolt vagy nagyáruház? Az egyik közel van, de nincs légkondi, a másik távol, de van. Az élet döntések hosszú sorából áll.

Elindulok hát a nagyáruház irányába, de félúton megbánom. Természetesen már túl messze vagyok ahhoz, hogy a másik helyiséget válasszam. Túlméretezett napszemüvegem alól patakokban folyik a hőség könnye, mikor berontok a szupermarketbe. Groteszk mennyországba érkeztem. Nem sokáig lehetek itt, mert szülém vár. A szívem majd’ megszakad, mikor ott kell hagynom a hűtőt és azt a sok-sok csodás, hideg italt. A hűtött részleget látni és meghalni - körülbelül ezt gondoltam, amikor már az utcán hadakoztam a dühkitörésemmel.

Utolsó erőm utolsó szeletkéjével nyitottam ki az ajtónkat, és dobtam le mindent, ki tudja hová. Beálltam a légkavaró elé, maximális teljesítmény - a szépség csápjai felpörögnek, én becsukom a szemem, és nem gondolok az energiafogyasztásra, csakis Svédországra. Majd ha már éget.

Baráth József

22660

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Olvasólámpa
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Olvasólámpa:
Olvasólámpa


Article Rating
Average Score: 5
szavazat: 1


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.12 Seconds