2017 December 16, Saturday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19218005
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Közkívánatra: Bitó László
Posted on September 09, Sunday, 10:04:23
Topic: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka
Kitelepített mezőgazdasági munkás, munkaszolgálatos szénbányász, emigráns szemészprofesszor, hazatelepült író és publicista, megszállott humanista, potenciális egyházalapító. Nagy vonalakban és elöljáróban ennyit Bitó Lászlóról, akivel Bencsik Gyula beszélgetett.


Kitelepítve

Klubháló: Amikor felhívtam telefonon, azt mondta, reggel 5 órától szívesen fogad. Mindig ilyen korán szokott kelni?

Bitó László: Akkor kelek föl, amikor fölébredek, általában valami gondolattal. Sokszor előfordul, hogy nagyon korán, 3-kor, 4-kor ébredek azzal, hogy valamit gyorsan le kell írni, azután majd visszaalszom, de ebből általában nem lesz semmi. Kora reggel lehet a legjobban dolgozni, nem hívnak telefonon, nem zavar semmi.

K: Menjünk vissza mi is egy korai időpontra. Az ötvenes években kitelepítették Jászkisérre. Hogyan élte meg?

BL: Budapesten már semmi jövőnk nem volt, apámat bélistázták, alkalmi segédmunkákat tudott csak vállalni. Jómagam már 14-15 évesen sem akartam együttműködni a kommunistákkal, semmiben sem akartam részt venni, így paradox módon a kitelepítés jól jött. Mezőgazdasági munkát végeztünk, rizsföldeken dolgoztunk, télen pajtákat építettünk. Amíg dolgoztunk békén hagytak.
Aztán ’56-ban fogalmazódott meg bennem, hogy el kell mennem, mert ha maradok, akkor vagy áldozat leszek, vagy kiszolgálom a rendszert. Sőt, áldozatként is a rendszert szolgálnám, mert a zsarnokságnak szüksége van áldozatokra, hogy bizonyítsa hatalmát.

Kafkai jelenetek Komlón

K: Térjünk még vissza kicsit Jászkisérre…

BL: ’53-ban megszüntették a kitelepítéseket, viszont Budapestre nem térhettünk vissza. Érden voltam bejelentve fiktív lakcímen, de állandóan Budapesten lógtam, a nagynénéméknél laktam, aztán ’54 őszén besoroztak munkaszolgálatra, Komlóra. Mikor először levittek a bányába, biztos voltam benne, hogy a kormányban rájöttek, hogyan lehet megszabadulni az ilyen „reakciósoktól”; elképzelni nem tudtam, hogyan fogok túlélni ott lent három évet.. Elképesztő állapotban volt a bánya, Dante Poklát idézte ott minden. Az emberek a hőség miatt meztelenül dolgoztak a sötétséget élesen megtörő kézilámpák fényénél. Még szűrrealisztikusabb volt a kép a fejtésekben, ahol fekete-fehér zebra-csíkos volt mindenki, ahogy a bőrre tapadt szénporban patakokat mosott az izzadság. Beleszámítva tucatnyi légkalapács dübörgését, a nagy nyomás alatt recsegő-ropogó támfák zaját, kafkai volt a szín. Aztán ehhez is hozzászoktam.

K: Mikor szabadult?

BL: A forradalom híre a bányában ért, lefegyvereztük a tiszteket, és pár nap múlva indultunk Pestre. Megértettem, hogy a bányát fenn kell tartani, mert ha győz a forradalom, az országnak akkor is szüksége lesz szénre, ezért maradtunk jó páran még néhány napig. Aztán már csak nagy kerülőkkel juthattunk fel Pestre. Mire felértünk, már mindennek vége volt, mert útközben volt egy kis afférunk a ruszkikkal. Elcsíptek, de nem tudták mit kezdjenek velünk, mivel II. világháborús egyenruhákat viseltünk, de egy magyar tiszt segítségével egy nap múlva kikerültünk a fogdából.

Budapest-Cleveland-New York

Budapesten ugyan volt még némi ellenállás, de csak abban reménykedtem, hogy a Nyugat észbe kap. Bécsben akartam ezt kivárni, de miután semmi sem történt, osztrák rokonaim, barátaim javasolták, hogy menjünk tovább Amerikába. Clevelandben kötöttem ki, de hamar kiderült, hogy ott nem maradhatok, mert akik befogadtak, azt hitték, hogy a forradalommal Habsburg Ottót akartuk visszahozni a trónra. Aztán szerencsére bekerültem egy menekült diákoknak szervezett angol nyelvtanfolyamra a New York állambeli Bard College-ba, majd ott elnyertem egy ösztöndíjat.

K: Aztán nemzetközi hírű szemspecialista kutató lett…

BL: Mivel a tanfolyam elvégzése után sem bírtam még jól a nyelvet, orvosnak készültem, mert az ahhoz szükséges tudományos tárgyakkal könnyebb volt megbirkózni, mint az irodalmi szakhoz szükséges kurzusokkal. De aztán hamarosan rájöttem, hogy olyan háziorvossá válnom, amilyen szerettem volna lenni, nemigen van lehetőségem az Államokban, a beteget egyszer látó szakorvosi munka pedig nem volt kedvemre való, ezért a kutatói pályát választottam. A posztdoktori képzést Londonban kaptam egy fiziológus-professzor mellett, utána mentem vissza a Columbia egyetem orvosi szakára, ahol kaptam egy laboratóriumot, és aránylag gyorsan elértem az akadémiai ranglétra csúcsára.

K: Miért pont az emberi szem kutatása lett a szakterülete? Úgy tudom, kis híján Nobel-díjas lett…

BL: Itthon elég furcsa elképzelések élnek a Nobel-díj odaítéléséről… Sosem tudható, ki kerül a díj közelébe, mivel azt nem árulják el. Kaptam olyan díjakat, amelyek mondjuk egy lépcsőfoknyira vannak a Nobel-díjtól, de legalább száz tudós áll mindig ugyanezen a lépcsőfokon.

Elsősorban az agy érdekelt, de miután felismertem, hogy az életem során nem érthetjük meg az agy működésének azt a részét, ami engem érdekelne – a gondolkodás mögött álló tudattalan folyamatokat – nagyon frusztrálónak tartottam volna ezt a területet. Viszont, ha alapkérdéseket akarunk tisztázni az agyról, a szem nagyon jó modell, mert a recehártya műszerekkel könnyebben elérhető, látható és precízen meghatározott módon stimulálható része az agynak, kémiai környezetének a szabályozása is hasonló az agyéhoz.

A budapesti író

K: Életrajzából az derül ki, hogy szépirodalmi könyvei, esszékötetei a hazatelepülése, 1990 után kezdtek megjelenni.

BL: Fiatalkorom óta érdekelt az irodalom, és már a szénbányában elkezdtem írni, de nem hitethettem el magammal, amikor oda érkeztem, hogy egyhamar megélhetek Amerikában mint regényíró. A kilencvenes évektől itthon kiadott műveim egy részét már odakint kezdtem írni. Amikor a kutatásaimban eljutottam odáig, hogy abból az anyagcsoportból, amivel dolgoztam, kifejleszthető egy gyógyszer a glaukóma, a zöldhályog kezelésére, nagyon frusztráló volt a gyógyszergyárak szakértőinek a kételkedése, kishitűsége. Ekkor kezdtem el írni frusztrációm enyhítésére. Mentális egyensúlyom megőrzésére, ahogy ezt a szénbányában is tettem, hogy ne veszítsem el a reményemet.

K: Gyakoriak a bibliai tárgyú írásai.

BL: Egész nyugati civilizációnk a Bibliára, a bibliai történetekre és az abból a korból származó más mitológiákra épül. Ezekhez az alapokhoz kell visszatérnünk, ha meg akarjuk érteni, hogyan jutottunk el idáig. És ezeket kell mai szemmel értelmeznünk, ha meg akarjuk érteni, hogyan kerülhetünk ki a mai, egyre veszélyesebb, geopolitikai-társadalmi válságba vezető zsákutcából, Ha nyitott szemmel és elmével elemezzük a Bibliát – olvasni ugyanis nem elég – csodálatos meglátásokra tehetünk szert. Meg vagyok győződve például arról, hogy az özönvíz a természetes szelekciónak a metaforája, csakhogy a bibliai történet a nagyon lassú természetes szelekciót szimbolikusan egyetlen aktusba tömöríti: Isten szelektál, kiválaszt egy családot, hogy csak annak a génjei maradjanak fenn. Azok az emberek a természetben éltek, állatokat tenyésztettek, ki voltak téve a környezet hatásainak és felismerhették azokat. Miként Darwin is a természetben ismerte fel a hatásokat, amelyek evolúciós elméletének a megfogalmazásához vezették. A bibliai történeteket újra kell értelmeznünk mindazon ismeretek fényében, amelyek rendelkezésünkre állnak a XXI. században, hogy ily módon kiszélesítve-megerősítve nyugati civilizációnk bábel-tornyának az alapzatát, tovább építhessük a kulturális egek felé, miután modern kommunikációnkkal fölülkerekedtünk a szimbolikus nyelvzavaron.

A méltó halálért

K: Hisz Istenben?

BL: Nem vagyok ateista, mert az ateista tagadja Isten létezését, én, mint a tudományos megközelítéshez szokott ember, nem tagadhatom annak létezését, amit még definiálni sem tudok. Én a transzcendenciát tartom az istenfogalom, istenkép lényegének. Tehát számomra Isten túl van azon, amit mi képesek vagyunk felfogni. Tehát mindaz, amit mondanak, tanítanak róla, ahogy ábrázoljuk, nem lehet más, mint spekuláció: leginkább saját emberi tulajdonságaink kivetítése. Én egy teljesen transzcendens Istenben akarok és szeretek hinni, mert boldogít-gazdagít a gondolat, hogy van valami azon túl, amit valaha is megérthetünk. Nem Istent akarom megérteni, hanem a neki tulajdonított szavakat, amelyek rólunk szólnak, mint ahogy a képzőművészeti megjelenítései is minket – különböző emberi tulajdonságainkat ábrázolják.

K: Némileg kapcsolódik ehhez másik fontos vizsgálódási területe, az eutanázia, eutelia kérdése.

BL: Ez korunknak egyik legnagyobb problémája, mert az orvostudomány eljutott odáig, hogy már rég kivettük Isten kezéből a halált: visszahozzuk az életbe, akinek Isten leállította a szívét. Új vesét adunk annak, akinek a veséje felmondta a szolgálatot. Életben tarthatunk testeket, amelyek egymagukban életképtelenek. Hogy meddig? Ez leginkább az élet definíciójától függ. Eljutottunk az agyhalál fogalmához, de ez csupán azért van, hogy az agyhalott szerveit életben tarthassák, míg sor kerülhet transzplantációjukra. A test életben tartása többnyire csak költség kérdése.

Létezik az általam nagyra értékelt hospice, amely azt mondja: se nem siettetjük, se nem késleltetjük a halált, amennyire lehet, fájdalommentesen fenntartjuk az életet. Emellett rendkívül fontosnak tartom a haldokló testi és lelki felkészítését az eltávozásra és azt, hogy önrendelkezési joga alapján a terminális állapotban lévő beteg eldönthesse: mikor és miként akar meghalni. És főleg, hogy megfelelő rítusok segítségével kilépését az életből a helyét a nap alatt a következő nemzedékekre örökítő szeretet-megnyilvánulásnak érezhesse. Erről szól az eutelia, amelyről Boldogabb élet-- jó halál című könyvemben írtam.

Egy humanista egyház felé

K: Többnyire baloldali médiumokban publikál, szerepel.

BL: Szerepelnék én jobboldaliakban is, de nem hívnak.
Többen kérdezték már tőlem, hogyhogy nem jobboldali vagyok a diktatúrában elszenvedett igazságtalanságok miatt. Erre azt szoktam felelni, hogy a diktatúra se nem bal-, se nem jobboldali. Az egyik könyvemben leírom, hogy nem úgy kell elképzelni a politikai spektrumot, mint egy egyenes vonalat, melynek egyik végén van a jobboldali, másik végén a baloldali diktatúra, hanem mint egy kört, amelynek az alsó pontján, a nadírján helyezkedik el a zsarnokság. Akármelyik irányban indulunk el, ha magunk mögött hagyjuk a normális emberi kapcsolatokat és a józan észt, eljutunk a zsarnoksághoz.

Egyetlen politikai pártnak sem voltam vagy vagyok tagja, de komolyan gondolkozom, hogy összehozzak embereket, és egyházat alapítsunk, amely a Magyar Humanista Egyház vagy talán a Jézusi Humanizmus Egyháza néven szerepelne. Akár agnosztikusok vagy ateisták -- és persze más egyházakhoz kötődő hívők is -- tagjai lehetnének ennek az egyházi közösségnek, mivel a lényeg az, hogy az ősi, főleg a jézusi tanításokból arra építsen, azzal gazdagodjon, ami ma leginkább követhető és szükséges, ami közelebb áll Jézus emberi, mint isteni voltához.

Az Ószövetségben tíz parancsolat volt, Jézus ezzel szemben egyetlen parancsot fogalmazott meg: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket!” Mindazok, akik elfogadják ezt az útmutatást, lehetnek ennek az egyháznak a tagjai attól függetlenül, hogy képesek-e hinni Jézus isteni voltában, vagy azt az embert tisztelik benne, aki elérte a minden embertársunkra, felebarátunkra kiterjedő szeretet isteni tökélyét. Rítusaink központjában az embertisztelet ilyen elmélyítése, gazdagítása állna.

Háttér anyagért felkeresheti a www.laszlobito.com website-ot.


Ez az írás 2007. január 22-én már megjelent honlapunkon.



A FÓRUMHOZ katt ide
Az Eseménynaptárhoz katt ide!
Ha írni szeretne nekünk, vagy hozzászólna! Katt ide!

11809

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka:
Tudással fölvértezve zuhanni a zenébe


Article Rating
Average Score: 5
szavazat: 2


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds