2018 January 23, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19471962
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
BudapestiLap ízelítő: Meghalni könnyű – jól élni nehéz
Posted on July 08, Friday, 14:13:03
Topic: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka
Minden bizonnyal munkamániás, s tény, hogy sikeres ember. Geszti Péter neve hallatán a zene, a reklám, a film – s egyáltalán: mindenféle eszébe juthat az embernek. Minden, ami kreatív. Mert abból csinált egyedülálló karriert, hogy gondolkodik. És talán azt választotta, hogy sikeres lesz.
Bármiben, amihez csak kedve szottyan. De persze a sikernek is ára van.
Canjavec Judit írása

A cikk teljes szövege... Katt ide!!!
Még több cikk az archivumban... Katt ide!!!


Nehéz Önre címkét aggatni. Rengeteg dologgal foglalkozott, s sikert sikerre halmozott. Ez a fajta sehova sem tartozás ösztönösen választott életút volt, vagy inkább valamiféle tudatos döntés következménye?
Egy ideig a sors alakította az életemet, eleinte minden ösztönösen indult. Aztán jött a rendszerváltás, s utána mód nyílt arra, hogy az ember sok mindent kipróbáljon. Megvolt rá a lehetőség, hiszen akkor szinte senki sem értett semmihez a kommunikáció vagy a popkultúra világában. Így, autodidaktaként egy új világba csöppenve, én is belevághattam sok mindenbe. Aztán kiderült, hogy ebben az egészben igazán jól érzem magam.
És szabadon lubickolt, mindenfélébe belevágott. Úgy tűnik, mintha keresné az életnek azt a szeletét, ahol viszonylag szabadon mozoghat.
– A több lábon állásnak nem csak gazdasági, hanem intellektuális és mentális előnyei is vannak. Így megtehetem, hogy független maradjak. És szabadon játszhatok. Ha pedig valami nem megy jól, vagy akadályoznak, akkor csak fogom magam és másik pályát választok. Ez a kreatív sportszerűség. Abban és azt játszom, amiben jó vagyok, és jól esik.
Bátor. Vagy éppen szabad...?
– Nem szeretek sokáig csakis egy dologgal foglalkozni, mert egy idő után egész egyszerűen telítődöm vele.
Nehéz lehet magát megfogni.
– Lehet. Egyébként a szabad, független, sikerszagú emberhez szívesen csatlakoznak a többiek. S egyik siker hozza a másikat. A Rapülők nevű együttest például a reklámipari gazdasági siker követte, majd jött a társadalmi célokkal működő ARC, most pedig például a Soros Alapítványnak készített filmmel megnyertem a legjobb társadalmi célú reklám díját.
Szabadon belevág mindenbe. Görcsök nélkül. Irigylésre méltó tulajdonság!
– Megengedhetem magamnak, hogy ne csak a pénzzel foglalkozzam. Aki a burzsoáziához vagy értelmiséghez tartozik, az fel kell, hogy ismerje: nem csak saját magának kapar az ember mannát, presztízst, miegymást, hanem az önérvényesítésen túl, akár tehet még valamit az országért is! Nem pénzzel csupán, hanem a munkájával.
Véleménye van, amit ezek szerint ki is mond. Amivel aztán végképp kívül helyezi magát bizonyos körökön. S mintha bizonyos fajta távolságot tartana szinte mindennel szemben. Néha nem zavarja ez a kívülállóság?
– Vannak dolgok, amikbe nem érdemes jobban belemerülni. Persze, igaz, hogy sokan kívülállónak tartanak, de…
Nem erre gondoltam. Engem kevésbé érdekel, mások mit gondolnak, sokkal inkább az, hogy Ön miként éli ezt meg, s mit gondol. A kívülállóságot úgy is értem, hogy az ember nem igazán engedi meg magának, hogy egy dologba jobban, mélyebben belemerüljön, túlságosan megszeresse, kötődjön hozzá, mert akkor alkalomadtán nehéz azt elengedni. S a megszeretni és az elengedni egyidejűleg nagyon nehéz feladat. Az Ön pályafutása során viszont több ilyen elengedésnek is szemtanúi lehettünk. Itt például a Rapülők nevű zenekarra gondolok, akikkel a csúcson hagyták abba. Kevesen képesek erre.
– Nézze, szeretek szerepeket játszani a saját életemben. Színpadon már kevésbé szeretném, ezért is nem lettem színész. De a saját életemben szeretek, s nem hinném, hogy csupán egyetlen szerepet kell egy életben eljátszani.
Szereplés, játék. A játék szó központi helyet foglal el az életében.
– Minden fölfogható játéknak. A játék az egyik legszebb, legemberibb cselekvési forma. S most a szó jó értelmében vett emberi játékra gondolok. Itt nyilvánul meg leginkább az inspiráció, a tolerancia, a győzni akarás és kreativitás. Ez értelmezhető egyfajta társas együttlétként is, ahol a szabályokat együtt alkotjuk meg, és közösen tartjuk is be őket. Vagy éppen nem… S természetesen itt nem „az olcsó játék hülye gyerekeknek”-re gondolok. Igen, számomra a játéknál nincs magasztosabb. Az igazán fontos dolgokat mindig is a játékos gondolkodás hozta létre a világban. Aki tud játszani, az képes veszíteni, és képes arra is, hogy ne akarja átírni a játékszabályokat. Az ilyen emberrel rögtön megtalálom a hangot.
Ahogy figyelem amit mond, azon gondolkodom, vajon mennyire cinikus.
– Nem vagyok az. Nem pusztán kritikai attitűddel élek, hanem cselekszem, és kihívásokat keresek. „Fikázni könnyű, alkotni nehéz” – ezt a mottót adtam a tavalyi ARC kiállításnak. Sok olyan sztoriba vágtam bele, ami komoly rizikóval járt, de később siker lett. Ám a kockázatról egész egyszerűen nem voltam hajlandó tudomást venni. Mindig a tett és a tevékenység az, ami igazán fontos. Az az izgalom és az öröm.
S az Ön területe úgymond a szavak birodalma, a játék a szavakkal.
– Inkább a gondolatok és érzelmek közvetítése.
Persze. De a retorika, a szavakkal való játék igen nagy hatalommá is tud válni. Innen nézve ez már nem csak játék, hanem egyben igen komoly felelősség is.
– Valóban. Fontos, hogy tudd, minek mi a súlya. A kommunikáció lényege az embereket meggyőzni valamiről; hatékonyan, szellemesen. Ezt teszem, amikor reklámmal foglalkozom, s ezt várják el tőlem a megrendelőim is. S az emberek, amikor nézik, tudják, hogy egy reklámot látnak. A társadalom tagjai is tudják, hogy egy társasjáték részesei, amit kapitalizmusnak hívnak. Persze, ebben a manipulatív játékban mindenki mindent bevet. De az embereknek ezt tudniuk kell, és tudják – mégis néha kollektív amnéziába esnek, és ugyanazokat a trükköket századszor is megeszik.
A reklám mellett még igen sok mindennel foglalkozik. Kreatív dolgokkal, s ehhez ugye elengedhetetlenek az újabbnál újabb ötletek. De az ember néha kifogy, kiürül, vagy éppen beszűkül. Ha valaki egyszerre több mindennel foglalkozik, akkor annak megvan az az előnye, hogy az egyik tevékenység erősíteni tudja a másikat?
– Igen. Szeretem látni, ahogy egyszerre több mindent szintetizálódik a munkáimban. Mert az ember időnként kifogy, lemerül, s nagyon nehéz föltöltődni. A reklám világában hetente kell világcsúcsokat lefutni. Ezért is jó az összes többi játékom, mert mindig teljesen más típusú emberekkel találkozom, akik inspirálnak. Furcsán hangozhat, de például amikor zenélek, fölhasználom a marketing ismereteimet, és persze fordítva is.
Hm…Sohasem szeretett bele annyira valamely dologba, hogy leragadjon annál és semmi más ne érdekelje?
– Bármibe, amivel foglalkozom, erőműnyi energiákat fektetek. S mindez akkora kapacitást igényel tőlem, hogy emiatt az agyamban a magánéletemre kevesebb tárhelyem marad. Ellentétben egy úgynevezett normális emberrel, aki meghozta mondjuk azt a döntést, hogy ő családot szeretne alapítani, és beállított már egyfajta egyensúlyt. Az is egyfajta döntés – és az enyém is.
Állandó belső késztetés. Nem szeretne időnként megállni és megpihenni, megnyugodni?
– De. Például rengeteget utazom. A médiában is csak négy-öt évente szoktam föltűnni – a saját akaratomból. Szóval, azért a dolog nem annyira sűrű, hogy ne tudjak megpihenni.
Értem. S nem érzi néha úgy, hogy ez az őrült tempó valamiféle keresés, vagy pótlék? Nem hiányzik valami az életéből?
– Lehet, hogy van ideális létezési állapot, amennyiben létezik ideális ember. De nem biztos, hogy nekem ugyanazt jelenti a boldogság kategóriája, mint önnek. Már próbáltam – és még fogom is – az egyensúlyt kialakítani. Sokszor tudjuk, mi a jó, de jellemünk ellene megy. Ha valaki tudatosan törekszik valamire, attól még egyáltalán nem biztos, hogy sikerül is neki. Például a dohányzásról is tudják, hogy káros, mégsem szoknak le róla.
Magányos az, aki ennyire szabad próbál lenni.
– Miért gondolja? Egyébként pedig bizonyos értelemben mindenki magányos, főleg azok, akik az átlagtól eltérő teljesítményűek. Én ezt tudomásul vettem, ilyen vagyok. Nem lázadok ellene, s nem leszek tőle depressziós sem. Oké, ez van, akkor viszont hozzuk ki belőle, amit lehet.
Szóval magányos.
– Lehet, de lehet, hogy csak egyedül érzem magam. Hosszabb-rövidebb időkre. Más mellett is könnyű egyedül lenni.
Borzasztó kemény, tudatos és következetes. A közvetlen környezete mennyire veszi tudomásul ezt a fajta keménységet?
– Amíg jó a teljesítményem, addig elfogadják.
Ez így elég keményen hangzik.
– Kemény. Érzelmek és érdekek rendszere.
Bocsánat, én a magánéleti kapcsolataira értettem a kérdést.
– Ha egy névtelen senki lennék, akkor kevesebbet engednének…
Nem a szerelmi kapcsolataira vagyok kíváncsi, tudom, hogy nem szívesen beszél róluk. Úgy értettem, hogy a barátai miként viszonyulnak ehhez a fajta szabadsághoz? Ahhoz, hogy nehezen ragad le egy helyen, hogy valószínűleg nem lehet Önt igazán birtokolni.
– A barátaim természetesen hasonlóak, mint én.
Másokkal is ilyen kemény, vagy csak önmagával szemben az?
– Másokkal kevésbé vagyok kemény. Amikor például konfliktusba keveredem, nem a saját oldalamat nézem, hanem inkább a másik motivációján gondolkodom. Sokszor talán túlságosan sokat is.
Szokott unatkozni?
– Sohasem unatkozom. Az unalom az ember egyik legnagyobb ellensége. Meg az idő, ami elrohan.
Igen, emlékszem, egyszer azt nyilatkozta, hogy attól fél, kifut az időből, s nem tud mindent megcsinálni, ami a fejében van. Szóval sohasem unatkozik. Manapság ez nem éppen a legjellemzőbb tulajdonság.
– Hogyan is lehetne unatkozni egy olyan világban, ahol ennyi tudás, öröm és szórakozás vár? Gazdagabb vagy, mint bármelyik uralkodó az elmúlt évezredekben. Ahol ott van az internet, az irodalom, színházak, operák, a világ összes sportja… soha ennyi nem lehetett az átlagemberé. Hogyan is lehetne unatkozni egy olyan életben, ahol éppen az a baj, hogy ez az egész túlságosan rövid? Így aztán az életnek nem a hossza a lényeg, hanem az, hogy milyen széles. Hogy az ember keskeny sávon él, vagy szélesen. Tud jól választani vagy nem. Mindenre meg kell teremteni a lehetőséget, és alkalomadtán telítődni az élet lehetőségeivel, szépségeivel. Ez a huszonegyedik századi emberek gazdagsága.
Mégis, ma is rengetegen unatkoznak.
– Mert nem tudnak élni. Jól élni valóban nehéz, viszont meghalni vagy élő halottként létezni könnyű. Illetve átfogalmazom, mert a jól élni kifejezés hallatán mindenki rögtön az egzisztenciális jólétre gondol, én pedig nem arról beszélek. Mondjuk így: élni jól – nehéz.
Igenis. Egy kreatív ember, aki a maga módján szabad szeretne lenni, mennyire szereti, ha bizonyos szabályok közé van szorítva?
– Néha jó, néha nem. A reklám világa például tele van szabályokkal. A zene már egy jóval szabadabb játék. Rengeteg ötletem van, amelyeket évek óta nem tudok megvalósítani. De ezzel együtt tudok élni. Neki tudok állni újra és újra. S kezdek megtanulni lemondani.
Az nagyon nehéz.
– A legnehezebb. – Egyszer azt nyilatkozta, hogy porlékony műfajokkal dolgozik. Mi van a nyomot hagyás iránti vággyal?
– Azért szeretnék még dalokat írni, mert azok nem múlnak el. Ez valami örök, ősi erőt képvisel. A dalok mindig az emberi lélek húrjain csendülnek föl. S ez az a nyelv, amin igazán meg tudok szólalni. A zene és az építészet a két legfontosabb dolog az életemben. Látta Pompeit?
Nem.
– Én igen. Micsoda nagyvonalúság, arányérzék, szépség utáni vágy fejeződik ki ezekben az épületekben! Vagy nézze meg Európa templomait. Az európai kultúrát meghatározó vallás olyan építészeti teljesítményeket szült, amelyeket már nem találunk meg napjaink építészetében. Miért? Mert ma már az emberi teljesítményeket az emberi lét határai szabják meg, míg a túlvilági létben való hit kitágította az emberi gondolkodást, kiszélesítette a siker értelmezési határait. Ma mindenki az élet határain belül szeretne érvényesülni, s ezek a vágyak értelemszerűen kisebb célokat is feltételeznek. Számomra a zene maradt az egyetlen valódi tetten érhető bizonyíték arra, hogy kell léteznie valami felsőbbrendű magyarázó elvnek és szépségnek. Ami harmonikussá tudja varázsolni a világot, ahol eltűnnek a társadalmi, kulturális és nyelvi különbségek. Egyetemesen tud létezni és hatni.
Kicsit meglepő, hogy ennyi tudatosság után ilyen szenvedélyekről beszél. De jó hallani.
– Szeretek felnézni valamire, szeretek ügyekért harcba indulni. Bizonyos értelemben szeretem az ideálokat. Nekem nem adatott vallásos nevelés. Az én hitemnek tehát az emberi minőségek alapján kell megépítenie mindent, ha százszor is orra bukik. Ezért lenne rossz, ha cinikussá kellene válnom. Mert akkor miért is élne az ember?

Canjavec Judit
11636

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka
· Írta: Bencsik Gyula


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka:
Tudással fölvértezve zuhanni a zenébe


Article Rating
Average Score: 4.95
szavazat: 72


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.00 Seconds