2018 April 25, Wednesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20210371
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Társadalompolitika: Fapadoson (nem repülő)
Posted on December 04, Sunday, 20:19:31
Topic: Budapest Hogyan tovább?!
- Szerintem ne mondd el a lányoknak, mi a foglalkozásod. Ha megtudják, hogy újságíró vagy, kiszínezik a sztorijaikat - javasolja nekem Éva, Juli személyi szociális munkása a Dózsa György úti női éjjeli menedékhelyre érve, amit közismert nevén csak fapadosnak hívnak, a hely alacsony színvonalú menedék- jellegére utalva ezzel.
Miavecz Nóra riportja.


A cikk teljes szövege... Katt ide!!!
Még több cikk az archivumban... Katt ide!!!


- Este fél hét van. Hat óra óta szabad a bejárás. Hivatalosan este tízig, de aki tovább dolgozik, azt később is beengedik. Félóránként nyitják a kaput, ami csak formálisan van zárva, de aki bent is akar maradni, megvárja a hivatalos kapunyitást. Látszatra szigorú a rend, ittasan vagy alkohollal nem lehet bejönni.
A kapu előtt egy magas, talpig feketébe öltözött, feltűnően kidolgozott testű srác áll, hátrakulcsolt kézzel.
- Te ilyen security-s vagy? - fordulok hozzá.
- Nem, én is szoc munkásként dolgozom itt- válaszolja nevetve. - Ez csak mellékállás, egyébként biztonsági főelőadóként dolgozom. Most lesz megint kapunyitás, ezért állok itt. Menj csak be! Egyébként Anti vagyok- mutatkozik be.
- Kösz. És bocs..
Közvetlenül a bejárattal szemben, egy kis ablaknál sorakoznak a lányok. Leadják az ÁNTSZ igazolást meg a tüdőszűrő leletet, aztán kapnak egy szekrénykulcsot. Mikor belépek, pont Juli áll ott. Ujjamat a számra téve jelzem Évának, hogy ne szóljon neki. Óvatosan mögé settenkedem, és megkocogtatom a vállát. Mikor megfordul és meglát, elvigyorodik:
- Jaaj, tudtam én, hogy jönni fog! Mondtam Évának is, ugye, hogy megmondtam, Éva? De örülök, már nagyon vártam!
- Én is örülök neked. Na és mi a helyzet?
- Háát, semmi jó - és Évára néz, aki folytatja helyette.
- Éppen most ígértettem meg Julival, hogy holnap itt marad, mert jön az ügyvédje.
- De reggel elmehetek, ugye?
- Nem, Juli, körözés alatt áll, sorra jönnek az idézései, és maga egyiken sem jelent még meg. Két napig nem tudtam magáról semmit. Holnap viszont nem mehet el, meg kell várnia az ügyvédet, a saját érdekében.
- Ez a 800 Euro miatt van, amit meséltél, ugye?
- Meg a telefonlopásért, de az még 2002-ben volt.
- Ja hogy még az is van? Ez nekem új. Jaj, Juli, tartogat még valami meglepetést? - hökken meg Éva.
- Más nincs, ne aggódjon - mondja Juli.
- Évike, mikor kapom meg a gyógyszerem? - szakítja félbe a beszélgetést egy szellemileg láthatóan leépült, meghatározhatatlan korú, pici nő. Fejét félrebillentve tartja, arca ernyedt, mintha legalábbis nem lennének benne izmok, tekintete bamba, semmitmondó. Rám néz, majd anélkül, hogy bármit is mondanék vagy kérdeznék, azt mondja:
- Én pszichés alapon vagyok itt.
- Majd holnap, Andika, a mai adagját már megkapta. Andika egy darabig némán áll, majd látva, hogy itt ma már tényleg nem lesz gyógyszer, sírásra görbül a szája.
- Nehogy megint elkezdjen nekem sírni. Nem fogom elfelejteni reggel a gyógyszerét, ne aggódjon.
Andika lemondóan, apró léptekkel, szinte tipegve visszamegy az ágyához.
- Nézze, új cipőm van! – fordul hozzám Juli, és büszkén újságolja. - Andristól kaptam, ma kapta meg a nyugdíját. Meg elvitt ebédelni is egy büfébe, rántott halat ettünk. Ja, meg kaptam egy parfümöt is, jöjjön, megmutatom!
A helyiség, amibe belépek, hatalmas, hangár-szerű. Kopott fémszekrények és hasonló állapotú ágyak, szám szerint 45. Megszámozva egymás hegyén-hátán. A levegő állott és büdös, de nem elviselhetetlen. Kosz nincs. A lesújtó körülmények ellenére látszik, hogy próbálják rendben tartani a helyet.
Sok ágy még üresen áll, maximum húszan vannak egyelőre. Köszönök nekik. Felnéznek, néhányan bólintanak, majd mindenki folytatja, amibe belekezdett. A kora esti időpont ellenére néhányan már alváshoz készülődnek. Egyikük a cipőjét rendezgeti gondosan egymáshoz, majd cigis dobozát precízen mellé helyezi, a gyufát pedig a dobozra. Miután végez, nagyot sóhajtva magára húzza a vékony, koszos kis plédet, és eltűnik alatta. Neki már vége a napnak.
Másikuk az ágya alatt matat valamit - nadrágján terebélyes, friss pisi folt. Egy harmadik csak néz maga elé, szemeit a fáradságtól alig bírja nyitva tartani. Kinyúlt pólóját lassú, lomha mozdulatokkal próbálja magáról lehámozni.
Hirtelen egy elszánt ’bazmeg’ töri meg a csendet. - Húzzá’ innen, tudom, hogy te voltál! Múltkor is te nyúltad le a kajám! - mondja egy nő a másiknak.
- Peersze, menjé’ má’.
- Hagyják abba a kiabálást, van, aki aludni szeretne. Mi a baj? - próbál Éva közéjük kerülni, ami végül sikerrel jár, mert alig néhány perc elteltével újra csend van.
Juli hangja szakítja meg az „idillt”.
- Szagolja meg, ugye, milyen jó? - dugja Juli az orrom alá az Andristól kapott parfümöt. - Ezt meg majd Misikének(Juli fia, nevelőszülőnél van.) viszem- és elővesz egy régi típusú, piros walkmant. - Béla szerezte neki, tudja, akivel múltkor találkoztunk. Jaj, képzelje, szúrja magát. Tele van a karja. Engem is kínált, de nem fogadtam el.
- Ennek örülök. És a nyugtatókkal hogy állsz?
- Éva megtalálta, és elvette az összeset. De most nem is hiányzik, csak mikor sokáig nem látom a kisfiút. Utoljára akkor vettem be, amikor magát hívtam telefonon.
- Na, végre valami jó hír. És a lopások? Azóta volt valami akciód?
Előveszi a pénztárcáját, és vigyorogva az orrom alá dugja. Jó pár tízezres virít benne. Nem szólok semmit.
- Haragszik? - kérdezi.
- Komolyan nem értelek. Állítólag vissza akarod kapni a gyereked. Legalább addig ne lopj, amíg körözés alatt állsz.
- Á, addig biztos nem. Nem akarok visszakerülni a börtönbe.
- Rögtön elköltöd, amit lopsz?
- Igen. Először mindig a kisfiúnak veszek belőle valamit, és még aznap felülök a vonatra, s megyek hozzá.
- Soha semennyit nem teszel félre?
- Minek? Ha van pénzem, alig várom, hogy elköltsem.
- Ezt most hogy loptad?
- A szokásos.
- Elkábítottad Dormikummal?
- Ja, azt nem, de minden mást úgy csináltam, ahogy szoktam. Ezt már mondtam magának, tudja, úgy csinálok, mintha prosti lennék.
- Hogy nem veszi észre, hogy a zsebében matatsz?
- Ó, nagyon jók a kezeim! A pasi el van foglalva azzal, hogy minél hamarabb megdöntsön, teljesen rám izgul, fogdossa a melleimet, ezért nem veszi észre, hogy matatok.
Amíg Juli visszapakol a szekrényébe, kimegyek megnézni a többieket. A háló előtti előtérben kis „társalgó”, néhány kopott székkel és egy agyonhasznált, rozoga asztallal. A TV-ben éppen a Vészhelyzet megy, egy nő megbűvölve nézi. Egy másik görnyedten ül a széken. Hatalmas, fehér lepelszerű ruhájában és szinte kopaszra borotvált fejével elég riasztó hatást kelt. Semmitmondóan, mindennemű érzelmet nélkülözve néz maga elé. Mikor meglát, faarccal rám néz, és cigivel kínál, majd hozzáteszi: - Russzizs.
Elfogadom. Tényleg az, jó erős.
- Maga is itt lakik mától? Ne haragudjon, amiért csak így megkérdezem - szólít meg egy néni. Úgy hatvan év körüli lehet, de tekintete akár egy gyereké- kíváncsi, tiszta és izgatott. Pici, melegbarna gombszemeivel megejtően kedvesen néz rám, lehetetlen rá nem mosolyogni. Kezét tétován felém nyújtja. Mikor elfogadom, elmosolyodik. Szemmel láthatóan nagyon jólesik neki. Keze puha és tiszta, kellemes érzés megfogni.
- Nem, én is szociális munkás vagyok. Mióta tetszik itt lenni?
- Ó, én már ’98 óta. Már megszoktam, csak napközben nehéz, amikor nem tudok hova menni. Egész nap azt várom, hogy fürödhessek. Minden nap fürdök ám, nekem a tisztaság a legfontosabb. Ma valamiért csak hideg víz van. Már szóltam Évikééknek, ők sem tudják, mi lehet a baj. Jaj, remélem, hamar lesz meleg víz, nagyon fáj a lábam,jól esne beáztatni. Ne tessék már haragudni.
- Miért tetszik mindig elnézést kérni? Igazán nincs miért.
- Hát csak hogy így szóval tartom.
- De hát szívesen hallgatom.
- Tényleg? - és Marika néni pici gombszemei egészen kikerekednek.
A porta felől nagy kiabálás hallatszik. Előre megyünk megnézni.
- Kovácsné megint teljesen K.O., és nem érti, hogy ilyen állapotban nem engedhetem be - világosít fel Anti. - Ma kapták meg a nyugdíjakat, ilyenkor mindenki bekokszol. És ez a hét előrehaladtával csak egyre rosszabb. A piától egyre jobban elhagyják magukat, és jön a kaki-pisi.
Kovácsné valóban ramaty állapotban van, útban a függőleges testhelyzetből a vízszintes felé. Nagy csuklásokat hallatva, sajátos mozgáskultúrával, egy-egy vékony nyálcsóvát hátrahagyva próbálja megközelíteni a bejáratot, folyamatos kudarcokkal. Közben artikulálatlanul és felháborodva kiabál, beengedést követelve magának.
- Nyugodjon má’ le! Mér’ kell magának mindig cirkuszolnia? - szólal meg erélyesen egy fiatal nő mellettem. Nem lehet több harmincnál, hasa nagy, vélhetően terhes. Szájából cigi lóg ki.
- Szegény baba sűrűn kapkodhatja a levegőt odabent - mondja neki Éva.
- Á, annyira nem szívok sokat - veti neki vissza Dóri hanyag magabiztossággal.
A szociális munkások parányi szobájában nagy a mozgolódás, Éva komoly arccal ül, vele szemben egy középkorú nő. Arca felpüffedt és lilás színben játszik, tekintete kétségbeesett, kezében idegesen gyűröget egy agyoncincált zsebkendő darabot. Alig hallhatóan beszélgetnek, Éva nehezen bírja szóra, a nő állandóan a könnyeivel küszködik.
Kisvártatva belép egy nagyon férfias külsejű, ötvenes nő. Első látásra nem is tudom megállapítani a nemét. Bő, terepszínű nadrág és szintén bő, szürke póló van rajta. Haja egészen rövid és felnyírt, hangja rekedt és mély, tekintete zavart. Többször is elnézést kér, mikor benyit. Éva kedvesen a székre invitálja. A két nő némán és áthatóan néz egymásra. Láthatóan ismerik egymást, és nincsenek jóban. Szinte tapintani lehet a feszültséget.
- Na ez kemény lesz - súgja a fülembe Zoli. - Ez egy leszbikus pár. Aki most jött be, állandóan megveri a másikat, hihetetlenül agresszív. Egyszer egy terhes nőből kiverte a gyereket. Alkoholista. És most már a barátnője is, pedig mikor ide került, egyáltalán nem ivott. Egy kifejezetten ápolt nő volt, munkával. Az is már csak volt. Mióta összejöttek, munkanélküli lett. És alkoholista. Teljesen leépült, de tényleg, látványosan.
- És nem hagyja ott a nőjét, mert szereti, és függ tőle - teszem hozzá.
- Pontosan. Pedig már nagyon eldurvult a helyzet. Egyébként itt sok a leszbikus pár.
Egyre inkább zavaró tényezőnek érzem magam, úgyhogy kimegyek.
Az udvaron megint balhé. A kapu mögött férfiak ácsorognak. Egyikük hangosan kiabál és káromkodik, hasonlóan jó állapotban van, mint Kovácsné. A nőjét követeli.
- A faszomba már, hozzátok ide, bassza meg! A többiek rezignáltan tűrik, valószínűleg gyakorta balhézik a pali. Anti kijön.
- Már megint pampog a Maurer férje - mondja, és előre megy a kapuhoz. - Menjen már haza, mit kell magának minden nap csinálnia a cirkuszt?!
- Mit pofázol, seggfej?! Leverlek, bazmeg, csak gyere ki, na gyere!
- Ballagjon haza szépen!
- Figyelj faszfej, fegyverem is van, szétlövöm a fejed, bazdmeg! - fenyegeti Antit, krákog, majd lakonikus macsósággal, hatalmas sugárban kiadja magából a megakadt, gombóc-szerű slejmet.
Feszülten várom, mi történik. Én a magam részéről készülök beszarni. Anti viszont rezzenéstelen arccal áll, pániknak vagy félelemnek nyoma sincs az arcán. Hat a pókerarc, mert a hőbölgés abbamarad, a rendbontó pedig elvonul.
- Na, egy darabig nyugi lesz, de aztán sajnos várhatóan újra visszajön - osztja meg velem tapasztalatát Anti, majd Kovácsné jelenik meg a kapu mögött.
- Engedjen má’ be! Legalább csak a kapun, be nem megyek - egyezkedik Antival.
- De nem kiabál?
- Neeem! Ééén, kiabálni? Csak oda csüccsenek, oszt meg se szólalok.
Kovácsné tényleg lecsüccsen, és tényleg meg se szólal.
Anti bemegy, én meg kint maradok a csajokkal. Dóri megjelenik egy hatalmas tál káposztás tésztával, és a rácson keresztül kiadja a barátjának, meg egy másik férfinek.
- Nincs benne szalonna - konstatálja kedvese érzékelhető csalódottsággal.
- Káposztás tésztába, baba?
- És akkor mi ez a túró?
- Hóóól?! Ne idegesíts már, inkább egyed!
- Dórika, szóljon a férjének, hogy este hatig jöjjön magához enni. Ilyeneket nem játszunk, jó? - jelenik meg Éva.
- Kimegyek hozzá.
- Dórika, kiengedem, de akkor nem jöhet vissza.
- Na, menjél, mert csak csinálod nekem a bajt!- mondja Dóri a férjének. - Jól van, baba, reggel fél nyolcra jövünk. Ha mégse, a szokott helyen megtalálsz minket. Finom volt a tészta.
- „ Jövünk”? Mi ez a többes szám? Kivel jön?- kérdezem Dóritól.
- A régi barátommal, aki mellette állt.
- Áhá. És a baba kitől van?
- Attól, aki szalonnát keresett a káposztás tésztában.
- Jaj, bocs, hogy nem foglalkozom veled. Nem szokott ennyi minden történni, nem tudom, mi van ma - fordul hozzám Éva. - Most volt egy rázós beszélgetésem. Illetve van, mert még nem fejeztük be - és miközben mondja, már megy is vissza.
Alighogy eltűnik, megszólít egy magas, vékony negyvenes nő. Hosszú, fekete haja van, arca gondosan kisminkelve, ruhája divatos és tiszta, alakja kifejezetten szép. Csak mikor közelebb megyek, látom, hogy arca mennyire kiélt, fogai pedig elhanyagoltak. Valamikor határozottan szép nő lehetett, megjelenésében és arcvonásaiban van valami finom és arisztokratikus. Tekintete intelligens és határozottságra utal.
- Te vagy az új szociális titkár? - kérdezi tőlem.
- Mármint munkás? Igen.
- Hát, nem lesz könnyű dolgod. Rohadt nehéz ezekkel. Csak az tud velük bánni, aki volt már olyan helyzetben, mint ők. Én ezért megyek szociális munkásnak. Közülük való ember kell ezek mellé. Ezek a nevelők túl puhányok, sokkal nagyobb szigor kell ide. Azzal kezdeném, hogy megtanítom ezeket a koszosokat rendesen mosdani. Alig fürdenek néhányan, megdöglök a bűztől. Te, valami gusztustalan, hogy mit művelnek. Összeszarják a WC-t, fúú. Meg érted, én semmilyen szín alatt nem engedném be őket piával. Látod, Kovácsnét is hogy beengedték, én biztos kint hagytam volna.
- Mióta vagy itt?
- Tavaly november óta, szóval fél éve.
- Előtte?
- Két és fél évet börtönben voltam. Önvédelem miatt. Megtámadtak az utcán.
- És téged csuktak le?!
- Ja, szembesítés se volt, meg semmi.
- És akkor mi lett azzal, aki megtámadott? Tudsz róla valamit?
- Ja, azt a faszt is elfogták, de megszökött a börtönkórházból. Aztán újra elfogták, de a tárgyalás előtt egy nappal kiengedték. Megúszta. Velem volt a támadáskor két barátom is, ők próbáltak lefogni, hogy ne csináljak semmit, de nem sikerült.
- Le akartak fogni, ahelyett, hogy segítettek volna elkergetni a pasit?
- Ja, az egyikük akkor szabadult, és nem akart újra balhét, a másik meg beszari volt. Miután meg kijöttem, a barátom a bordámat törte. Előle menekültem ide. Csak akkor mozdulok ki, ha muszáj. Állandóan követ, bármikor újra megtámadhat. Ide viszont nem engednek be férfiakat, itt nem érhet baj. Na nem mintha a börtönben biztonságosabb lett volna.
- Ezt hogy érted?
Elhallgat. Összekulcsolja a kezét, lehajtja a fejét, sóhajt és újra belekezd.
- Ott is vertek minket.
- De hát kik?
- A börtönőrök, lent a dühöngőben.
- És nem jelentettétek?
- Á, úgyse hittek volna nekünk, mi ott senkik voltunk. Egyébként általában jól megvédem magam. Attól leszek a legidegesebb, ha hülyére vesznek, vagy nem korrektek velem. Egyszer egy nőt is megvertem, mert nem adta vissza a tartozását, és hazudott. De azt megbántam, szegény kórházba került miattam.
- Mit csináltál vele?
- Kicsit megrugdostam, aztán felszakadt az arca. De már jól van hál’ istennek. Megmutassam a fiam képét? Hét éve nem láttam. Az apja ellenem hangolja, még a lakcímüket se adja meg. A börtönből küldtem neki levelet az általános iskolába, ahova jár, de az igazgató visszaküldte, és megírta, hogy ne küldözgessek több levelet, mert úgysem adja át. Félek, hogy teljesen eltávolodunk egymástól. Két évig az utcán voltam vele, aztán odaadtam az apjának, mert ott legalább fedél van a feje fölött. És így hálálja meg. Mikor utoljára láttam Danit, még a póló is fordítva volt rajta, felöltöztetni se képes rendesen, biztos akkor is piás volt. Háromszor voltam férjnél, mind a három alkoholista volt. Piás emberrel nem kezdek újra, ma is kidobtam egyet emiatt. Csak olyannal állok le, aki nem iszik, van munkája és albérlete. Nemsokára nekem is lesz , és akkor Danit újra visszavehetem.
- Van most valami munkád?
- Nincs, de lesz. Le van már beszélve.
- Na, ez jó. És mit fogsz csinálni?
- Megvan a módszerem. Börtön előtt is ezt csináltam.
- Most barkochbázunk?
- Na jó, elmondom. Tönkrement cégeket veszek át, amiken nagy adósság van.
- És ez miért jó biznisz? Egyáltalán mi az, hogy átveszed?
- Bizonyos összegért megkapom, és mikor csődeljárást indítanak, úgysem tudnak velem mit csinálni, mert nincs semmim. Most kétszáz ezerért fogok átvenni egyet, mert több millió van rajta. Nekem megéri, mert semmit nem kell érte csinálnom, és a tulajnak is, mert levan a gond a válláról.
- Nem akarsz valami törvényes munkát, aminél nincs meg a kockázat, hogy újra börtönbe kerülsz?
- Voltam én prosti is, sokat is kerestem, de csak egy hétig bírtam. Nem az én műfajom. Többre tartom magam annál, hogy ilyen szar alakokból éljek. Beszélgetünk még egy darabig, aztán bemegyünk a hideg elől. Belépve megcsap valami romlott és intenzív szag. A konyhából jön. Benézek, itt még úgyse jártam.

Folytatása következik.

Miavecz Nóra
15236

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Budapest Hogyan tovább?!
· Írta: Bencsik Gyula


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Budapest Hogyan tovább?!:
Az önkormányzati reform szükségességéről


Article Rating
Average Score: 3
szavazat: 2


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds