l968 a 20 század történelmének, napjainkat is átható emblematikus dátuma. Elég csak a háborúellenes mozgalmakra, a környezetvédelem születésére, a női emancipáció kiteljesedésére, az új spirituális utak keresésére, a médiaglobalizáció, berobbanására, az "ellenkultúra" világhódítására gondolni.
Ennek a változásnak és átalakulásnak a krónikája Göbölyös N. László történész ' 68 akkor és azóta című színes tanulmánykötete, amelyet a Nagy Dátum közelgő 40.-dik évfordulójára jelentetett meg a Pallas Kiadó.
68 – akkor és azóta – jegyzetek egy bővített kiadáshoz 72.
Macca, a Tűzoltó kísérletezik
Macca tűzoltónak állt és kísérletezik. Sir Paul McCartney, 40 évvel azután, hogy a Beatles kiadta White Albumát, valójában a Gombafejűek önálló útkeresésének még közös néven megjelentetett lemezét, The Fireman néven új utakat keres, egyben felidézi a liverpudliaknak azon korszakát, amikor – a rémálom-turnéktól megszabadulva – szabad teret adtak alkotói fantáziájuknak.
Paul már jelentetett meg két lemezt, The Fireman néven, 1993-ben, illetve 1998-ban, de akkor sokáig szigorúan őrizte inkognitóját. Az akkori lemezek, amelyeket Youth-szal, a Killing Joke együttes basszusgitárosával közösen készített, elsősorban a „trance” műfajhoz álltak közel. Most viszont november 17-én olyan lemez lát napvilágot Electric Arguments címen, amelyen igazi, bár helyenként abszurd, de mindenképpen kiszámíthatatlan dalok követik egymást.
„Tizenhárom dalt vettünk fel tizenhárom nap alatt sussexi stúdiómban, és az volt ebben a rendkívüli, hogy teljesen üres kézzel érkeztem a felvételekre. Velem ez még soha nem fordult elő, általában már kész dalokkal, szövegekkel, címekkel lépek be a stúdióba – vallotta be McCartney.
A lemez sajtóbemutatóját nem is tarthatta volna másutt, mint a legendás londoni Abbey Road-stúdióban, ahol a falak még őrzik a Beatles zenéjét, a bejárati kerítést pedig folyamatosan telefirkálják a turisták és a rajongók. Paul itt nemcsak jelenlegi munkáiról beszélt, hanem visszatekintett a korai évekre, és arra az üzenetre, amit a zene hordoz. „A zene jót tesz a léleknek, bármilyen műfajról is van szó: szerelmes dalokról, klasszikusokról, rockról. Ha az emberek azt kiabálták, hogy Nixon takarodjon a Fehér Házból, nem biztos, hogy sokan meghallották, de ha már egymillióan énekelték a Give Peace A Chance-et, ott már megmozdult valami. Ezt tettük Izraelben is, lehet, hogy nem váltottuk meg a világot, de jobb, mintha semmit sem teszünk. Emlékszem, amikor gyerekkoromban azt mondtam apámnak, hogy lehet, az emberek nem is akarnak igazán békében élni, azt felelte, mindenki békét akar, csak a vezetők nem. Valószínűleg így is lehet, ezt láttam Izraelben és Palesztinában. Találkoztam egy nagyszerű szervezettel, a One Voice-szal, amelyet fiatal izraeliek és palesztinok hoztak létre. Ők mondták, hogy az emberek többsége mérsékelt álláspontot vall, és nem akarnak mást, csak jobb életet a családjuk számára.” McCartney több mint négy évtizedes késéssel érkezett meg a zsidó államba: 1965-ben szó volt a Beatles fellépéséről, de az akkori izraeli kormány nem engedte be őket, mondván, hogy „megrontják az ifjúságot…”.
Az első kritikák szerint van valami szürreális az új lemez hangulatában az egymásra játszott dallamokkal, zenén túli zajokkal. Egyesek szerint a korai Pink Floyd-felvételekre emlékeztetnek, akik ugyancsak az Abbey Roadon dolgoztak. De ne felejtsük, hogy a Beatles már az 1966-os Revolveren próbálkozott mindenféle bizarr hanggal, egy évvel később pedig a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Bandden mindenféle izgalmas kollázsokat kínáltak a hallgatóságnak. A White Albumon pedig McCartney a „legszélsőségesebb” próbálkozásokat vitte véghez: a rock and roll-paródia Back In The U.S.S.R mellett írt már-már „ciki” kuplékat (Martha My Dear, Honey Pie), country-balladát (Rocky Raccoon), szép lírai dalokat (Blackbird, I Will, Mother Nature’s Son), de előfutára lett a punknak is a Why Don’t We Do It In he Roaddal és a Helter Skelterrel, amelyet egy évvel később Charles Manson „családjának” Bel Air-i rémtette tett hirhedtté.
És hogy legalább olyan rejtélyes legyen a lemez, mint az akkori felvételek, az albumon lezárásaképpen – kísérleti hangzavar kellős közepén – egy mondat hallható, amelyet fordítva vettek fel. Paul nem hajlandó elárulni, hogy mit mondott. Annak idején a Sgt. Peppert az eredeti kópiákon egy „jajkiáltás” hangzott fel a lefutó barázdák lejátszásakor, amely több egymásra mondott szövegtöredékből alakult ki. Vagyis McCartney nem tud és nem is akar megszabadulni a Beatles-örökségtől?
Paul tehát mindent megtesz, hogy hívei közelében maradjon. Nem így a Beatles másik életben lévő tagja, Ringo Starr, aki néhány napja honlapján azt az üzenetet közölte rajongóival, hogy a jövőben ne küldjenek neki leveleket semmilyen címre, mert idő hiányában nem fog rájuk válaszolni. Kétségtelen, a nagyorrú dobos is meglehetősen elfoglalt ember, nemrégiben turnézott Amerikában sokadik All Starrs nevű bandájával, amelyben a legnagyobb név mellette Edgar Winter, Johnny öccse, billentyűs-szaxofonos és azért ennek kapcsán ő is „hajhássza a népszerűséget”: ugyancsak web-site-ján versenyt hirdetett a turnén készült legjobb rajongói fotóknak, amelyeket elhelyez majd az oldalon, az első helyezett pedig egy autogrammal ékesített dobbőrt kap tőle…
5163
|