2018 April 25, Wednesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20208889
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Tölcsért csinálnak a kezükből?
Posted on October 21, Thursday, 11:46:44
Topic: Itt és most - közérdekü írások
Zalatnay Sarolta, hacsak a bíróság nem ad számára halasztást, a jövő kedden bevonul a börtönbe. Kulcsár Attila, aki, éltanuló lévén, csupa helyes válasszal kápráztatta el az ügyészség nyomozóit, jelenleg jól megérdemelt házi őrizetét tölti, s mindezt úgy, hogy, másokkal ellentétben, még csak óvadékot sem kellett fizetnie.

Az egykori Britton-vezér, Kerék Csaba vélhetőleg rosszabbul válaszolt, őt ugyanis visszazárták a dutyiba, a postabankos Princz Gábor szabad lábon védekezik, s az is nyilván a véletlen műve, hogy az újságok éppen most írták meg, hogy Magyarországon két magánbörtön épül. Zalatnay számára még négy nap az élet, ám a szabadságából hátralévő időt sem tölti pénzkeresés nélkül. Az egykoron sikeres énekesnő megállapodott ugyanis az RTL Klub nevű televíziós csatornával, hogy a börtönbe vonulásáig hátralévő időben közkinccsé teszi a magánéletét: bekamerázzák a lakását, hogy a szenzációra éhes riporterek ne csak minden kilométerkőnél, de talán még minden klotyólehúzásnál is ott lehessenek. Zalatnay, a személyes ismeretség okán is állíthatom, nem bűnöző. Az ő bűne csupán annyi, hogy buta volt, és ezért bűnt követett el.
Vagy tíz évvel ezelőtt televíziós társaságot alapított, amihez sok embertől, sok kamatot ígérve, sok pénzt kért kölcsön, és ebből a sok pénzből csak keveset tudott visszaadni. A vállalkozás csődbe ment, az üzlettársak tisztára mosódtak, az énekesnő pedig ottmaradt a rengeteg adóssággal, és a kétségbeesett hitelezőkkel. (Ez az ügy egyik oldala, a másikon pedig ott vannak a tönkrement, pénzükre hiába váró családok: volt olyan, aki öngyilkos lett, mások pedig belebetegedtek abba, hogy – igaz, nem teljesen önhibájukon kívül – minden vagyonukat elveszítették.) Zalatnayt idén szeptemberben jogerősen három év letöltendő börtön büntetésre ítélték. Az ítélet, tisztelet a kivételnek, sokkolta a hazai közvéleményt. Volt már olyan, hogy egy híresség börtönbe vonult, ám arra annál több példát lehet mutatni, hogy valaki megússza. Császár Előd, aki gyorshajtásból kifolyólag egy fiatal rendőrt küldött a halálba, némi bírósági hercehurca ellenére ma már vidáman diszkózik, ezért sokan okkal gondolták, hogy Zalatnay, aki „csupán” a kölcsön vett 120 milliónak mintegy kétharmadával maradt sáros, szintén szabadlábon vezekelhet.
Nem így történt. Zalatnay kedden bevonul a Markóba, addig azonban bárki kedvére nézheti az énekesnőt, amint eszik, iszik, telefonál, tévét néz, gyerekével beszélget, vagy éppen a kutyájával játszik a kertben. Hogy a mostanság a korábbinál kevesebb érdekességgel szolgáló hálószobába is beengedik-e a kandi kamerákat, az már nem is fontos: néhány évvel – évtizeddel – ezelőtt a mostaninál jóval nagyobb érdeklődésre tarthattak volna számot a Cini franciaágyán végbemenő történések. Ám fölösleges a régvolt szép időkön merengeni, amikor még ifjak voltunk, hamvasak és üdék. Már csak azért sem érdemes itt leragadni, mert Zalatnay nemrégiben tett egy érdekes megjegyzést. Eszerint, ha valóban be kell vonulnia a börtönbe, akkor kitálal, és az őt cserbenhagyó politikusokról is elmesél egy-két érdekes, a témába vágó szaftos történetet.
Hogy e talányos megjegyzés mögött van-e valódi tartalom, vagy csupán blöff az egész, azt egyelőre nem tudni. Mint ahogyan azt sem, hogy az ügynek van-e valamilyen politikai vetülete? Ha ugyanis az énekesnő tényleg kinyitja a száját, és tényleg elkezd beszélni, és tényleg tud is mondani valamit, akkor valóban ott a nagy kérdés, hogy az egykori énekesmadár kiről fog dalolni: kormánypárti (lásd: Kulcsár Attila), vagy ellenzéki politikusokról (lásd: Princz Gábor) regél majd Cini néni nagy mesekönyve?
Zalatnay tehát, hiába énekelte vagy harminc évvel ezelőtt, hogy nem élhet bezárva, néhány nap múlva bevonul a rácsok mögé és rabruhát ölt. Princz Gábor, a Postabank egykori nagyhatalmú vezére ezzel szemben szabadlábon védekezik a kormányokon átívelő vádakkal szemben. A joviális kinézetű Princz félelmetes figura: mindenki úgy tudja, hogy túl sok mindenkiről túl sokat tud, és bár pontosan senki sem tudja, hogy mi az, amit Princz tudhat, szinte biztosra vehető, hogy nagyon érdekes dolgokat tudna elővezetni. Egyelőre csak valószínűsíteni lehet: ha Princz Gábor egyszer kinyitja a száját, és elkezd beszélni, akkor félő, hogy abba talán még az Úristen is belebukik.
Princz Gábor a szocializmus szülötte, ám valójában a Hofi Géza által gengszterváltásnak nevezett időszak terméke. Nevét a szélesebb közvélemény a rendszerváltozás körüli időkben ismerte meg, amikor, jelentős állami segédlettel és hátszéllel megalakult, majd viharos gyorsasággal növekedni kezdett a Postabank. Princz kapott megbízást a Postabank megszervezésére és ő élt is a felkínált lehetőségekkel: rövid idő alatt a Postabank Magyarország második legnagyobb pénzintézetévé nőtte ki magát, nagyságát tekintve csak a hatalmas hagyományokkal, valamint idő- és helyzeti előnnyel rendelkező OTP előzte meg.
Princz Gábor, megjelenését tekintve a gyermekkorunk könyveiből megismert Brumi nevű mackóra emlékeztet – talán innen jött az ötlet, hogy Postabank mára már kissé elfeledett logója is egy maci volt. Princz kissé korpulens ember, aki, ma már nehéz elhinni, fiatal korában kifejezetten vékony volt és filigrán, ám a bankozással járó sok stresszből jövő helytelen és sok táplálkozás révén –maga nyilatkozta így – kilói jócskán megszaporodtak. A kilencvenes évek végéig Princz Gábor maga volt a Postabank. A bankok világát alaposan ismerő szakemberek ugyan felfújt léggömbhöz hasonlították Princz és a Postabank sikereit, olyan lufiéhoz, ami egyszer csak fogja magát és kipukkad. Igaz, ennek egy ideig semmilyen szemmel látható jele nem mutatkozott.
Princz ugyanis, bár hivatalosan soha nem politizált, nem csupán gazdasági ember volt, hanem – vagy sokkal inkább – politikus. Mint mindenkinek, neki is vannak politikai szimpátiái – lényegét tekintve, baloldali ember – ez azonban egyáltalán nem gátolta őt meg abban, hogy Antall-Boross kormány idején MDF-es legyen, Hornék alatt pedig MSZP-s. Orbánék alatt megpróbált fideszes lenni, de ez a mutatvány már nem jött össze neki: a Fiúk azt hitték, nincs rá szükségük, s kormányra kerülésüket követően páros lábbal rúgták ki Princzet a Postabankból.
Állítólag olyan gyorsan kellett távoznia, hogy még sok titkot rejtő páncélszekrényét sem sikerült kiürítenie… Igaz, erre nem is volt szükség: Princznek mindenki a markában, és minden a fejében volt - ami meg nem, azt már bizonyára régen kimenekítette Bécsbe.
Princz Gábor fénykorában nem csupán egy nagy bank vezetője volt, hanem maga a hatalom. Élénk érdeklődést mutatott a kultúra iránt: mindenki tudta, hogy a pénz világában élő bankvezér szabadidejében verseket ír, rádióműsort vezet, ezen kívül minden lehetséges módon és eszközzel támogatta a művészeteket. Volt idő, amikor a szakmai szóbeszéd szerint az egész Vígszínház Princznek, és a Postabanknak köszönhette a létét, de támogatott rock zenekarokat, és mindent, ami tetszett neki, vagy amiről úgy gondolta, hogy egyszer még valami haszna lesz abból, hogy tetszik neki…
Személyét idővel legendák sora vette körül: mondták, hogy övé az egész Balaton-Felvidék, mások tengerentúli birtokokról beszéltek. Talán ezt ellensúlyozandó, a Népszavában megjelent egy riport, amelyből kiderült, hogy Princz Szentendrén egy nagyon-nagyon kicsi faházban lakik a családjával. Ezt persze a hat általánost végzett elmebetegek sem hitték el, de jól jelzi az akkori viszonyokat. És az is elterjedt, hogy feleségének, Malek Andreának színházat vásárol, igaz, azt még a jól értesültek sem tudták, hogy a Madáchot nézte ki a Postabank vezére, vagy a Vígszínházat. Ha voltak is ilyen tervei, végül az egészből nem lett semmi: 1998-ban választások voltak, jött Orbán és
Princznek mennie kellett.
Pedig ha valaki, Princz valóban sok lábon állt: egyike volt azon bankvezéreknek, akik talán az első között ismerték fel Magyarországon, hogy nem csak a pénz, de a sajtó is hatalom. Az évek során hatalmas sajtóholdingot épített föl, ő lett a gazdája a Magyar Nemzetnek, egy időben a Kurírnak, a Szabad Földnek, a Magyar Narancsnak, vicclapoknak, volt rádiója és számtalan újságot támogatott. Egy időben övé –azaz bocsánat: a Postabanké – volt a valaha szebb napokat látott Ludas Matyi is. (Az akkor éppen semmit sem érő lap tulajdonjogát állítólag Máté Lászlótól, a szocialisták pénztárosától vásárolta meg egy néhány milliós tartozás ellenértékeként.)
1998-ban a Fidesz kormány egyik első intézkedése az volt, hogy eltávolították Princz Gábort az akkor más sok sebből vérző Postabank éléről. A leváltás körülményeiről több verzió él a köztudatban, az egyik legérdekesebbet maga Princz vezette elő vagy másfél évvel ezelőtt: állítólag életveszélyesen megfenyegették a családját, és akkor még meg sem született kisebb gyermekét. Közölték vele, hogyha nem mond le, akkor lombfűrésszel vágják le a gyerek fejét. Princz akkor erről semmit sem mondott, most viszont érzékeltette, hogy a fenyegetés a nemzetbiztonságiak felől érkezett, de, állítja, az Orbán-közeli Stumpf István kancellária miniszter is szem- és fültanúja volt a jelenetnek.
Sokáig úgy tűnt, hogy a Princz-Postabank ügyet senkinek sem áll érdekében rendesen kivizsgálni: ahhoz képest, hogy őt és menedzsmentjét több mint 100 milliárdos hűtlen kezeléssel vádolták, még az útlevelét sem vették el. A volt bankvezér a családja után Bécsbe ment, és azon kívül, hogy nem sokkal ezután elvált a feleségétől, senki sem tudta, miből él, és mit csinál. Egy évvel ezelőtt azután valami történt. Hogy mi, azt talán sohasem tudjuk meg, de tény, hogy Princz azóta már nem tűnik annyira hallgatagnak, mint korábban.
Néha még kérdésekre is válaszol, de főként kérdez. Ilyenkor, elsősorban a Fidesz számára kellemetlen kérdéseket tesz fel. Egy alkalommal például azt kérdezte, hogy a menesztése után miért kellett az államnak 170 milliárd forintot belepumpálni a Postabankba, mely művelet egyébként a keresztségben a szépen hangzó bank-konszolidáció nevet kapta. (Egy, az Orbán kormány által megrendelt, ám el nem fogadott vizsgálat megállapításai szerint ennél jóval kevesebbre lett volna szükség.) Hova vándorolt a különbözet és hol van az a pénz, amit a Postabank spanyolországi, Princz szerint milliárdokat érő ingatlanaiért lehetett volna kapni? (A Princz utáni postabankos menedzsment a spanyolországi ingatlanokat mindössze 5 ezer forintra értékelte!) Azt, hogy Princz Gábor mit tud, és ebből mit mer elmondani, sokan alig titkolt szorongással figyelik. És ha Princz kinyitja a száját, még meglehet, hogy Zalatnay is tölcsért csinál a kezéből...

Föld S. Péter
9250

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Itt és most - közérdekü írások
· Írta: Bencsik Gyula


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Itt és most - közérdekü írások:
Vita a szexuális tévéműsorokról


Article Rating
Average Score: 4.55
szavazat: 9


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds