Tabajdi Csaba és Göncz Kinga válasza Áder János levelére
Dátum: February 22, Wednesday, 17:00:00
Téma: Itt és most - közérdekü írások


Áder János európai parlamenti képviselő kérdéseket intézett az EP állásfoglalásával kapcsolatban az MSZP EP delegációvezetőjének, Tabajdi Csabának és Göncz Kingának, az MSZP EP-képviselőjének.


Az állásfoglalás két társszerzője szerint Áder János levelét az állásfoglalást jegyző négy parlamenti frakció valamennyi képviselőjének meg kellett volna küldenie. Mivel fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a magyarországi politikai eseményekről zajló vita nem a belpolitikai csatározások exportja, valamint nem ideológiai vita, és nem is a jobb- és baloldali pártok közötti civódás. Ez a vita az európai értékek érvényesüléséről, valamint a demokrácia, a jogállamiság alapelveinek tiszteletéről szól.

Áder János kérdései a bíróságok függetlenségére, az ügyészségek politikai befolyásolhatóságára, valamint a bírák kötelező nyugdíjba vonulására irányultak. Ezenfelül tájékozódni kívánt a választójogi törvénnyel és a demokratikus ellenzék jogainak megkurtításával kapcsolatos aggályokról. Mivel a sajtó már értesült Áder János leveléről, úgy ítéltük meg mind a kérdések, mind a válaszok nyilvánosságra hozatala fontos a magyar állampolgárok számára.



Tisztelt Képviselő Úr!
Kedves János!

Köszönjük levelét, és a benne foglalt lényeges kérdéseket. Természetesen válaszolunk azokra, bár Önnek a kérdéseket az állásfoglalást jegyző valamennyi képviselőnek is meg kellene küldenie. Ez ugyanis nem magyar-magyar vita, sőt, nem ideológiai vita és nem is pártok közötti vita. Ez a vita az európai értékek, a demokrácia, a jogállamiság tiszteletben tartásáról szól. Ezt a vitát józanul, tényekre építve kell lefolytatni.

Több hetes, alapos előkészítés előzte meg az állásfoglalás kidolgozását. A négy benyújtó frakció biztosítani szerette volna ugyanis azt, hogy abban ne szerepeljen indokolatlan, túlzó, sértő kritika. Fontos, hogy minden ajánlás és bírálat tényeken alapuljon, és a szöveg hangsúlyozottan és kimondottan a magyar állampolgárok jogainak védelmében emeljen szót.

1. - Az újonnan elfogadott jogszabályokban melyek azok a rendelkezések, amelyek sértik a bíróságok teljes körű függetlenségét?

- Melyek azok a paragrafusok, amelyek azt bizonyítják, hogy politikailag befolyásolható akár az ügyészség akár a bíróság munkája?

- Hol találhatóak rendelkezések a bírák mandátumának jövőbeni önkényes lerövidítésére?

Ami az igazságügy függetlenségét illeti, az Ön által keresett paragrafusok elsősorban a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 62.-76. §-ai, valamint a bíróságok központi igazgatásának felügyeletéről szóló VII. fejezet több rendelkezése.

Mivel az OBH elnökét nem a bírók, hanem az Országgyűlés választja (Bszi. 66. §), nem tekinthető a bírói önigazgatás részének. Ennek ellenére a törvény a fontosabb státuszdöntéseket az elnök egyszemélyi hatáskörébe utalja. Az Országos Bírósági Hivatal elnöke – amely tehát nem a bírói önigazgatás szerve – a bíróságokat ellenőrizetlenül, és átláthatatlan módon igazgathatja. A kilenc évre választott (Bszi. 66. §), de az esetleges sikertelen választás esetén egy életre bebetonozott [Bszi. 70. § (4) bekezdés] elnök az OIT valamennyi korábbi hatáskörével (Bszi. 76. §) felruházva egy személyben dönt például a bírák kiválasztásáról, továbbá igazgatási jogkörében eljárva szabályzatot, ajánlást, határozatot hozhat és ellenőrzi a bírósági vezetők tevékenységét. Az a tény, hogy a bírói kinevezési eljárás során a bírói tanács által felállított sorrendtől indokolással ugyan, de bármikor eltérhet [a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 18. § (3)-(4) bekezdés], a kinevezett bírák függetlenségének megkérdőjelezéséhez vezethet. Az Országos Bírói Tanács (Bszi. 88. §) bár bírákból áll, de semmiféle érdemi jogkörrel nem rendelkezik, az elnök intézkedéseit csak véleményezheti vagy javaslatokat tehet az elnöki döntések módosítására. Az OBH elnöke tevékenységének ellenőrzése is legfeljebb abban merül ki, hogy a Tanács „szükség esetén az OBH elnöke felé jelzéssel él.” (Bszi 103. §). Az Országos Bírói Tanácsnak nincsen érdemi jogköre, leszámítva a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos ellenőrzés lefolytatását és a szolgálati bíróság tagjainak kinevezését. Nincsen tehát vétójoga az OBH elnökének döntésével kapcsolatosan, és hiába kezdeményezheti az elnök felmentését, a döntést arról is az Országgyűlés hozza meg, tehát politikai döntés születik.

Korábban az OIT elnöke kizárólag akkor dönthetett önállóan kinevezésekről, ha egyetértett a bírói szakmai testületek által megfogalmazott javaslatokkal, egyéb esetben a testület joga volt meghozni a döntést. Az OBH elnökét viszont nem köti hasonló korlátozás, tehát az Országos Bírói Tanács nem tudja érdemben befolyásolni az OBH elnökének személyi döntéseit. Mindez további problémát jelent amiatt, amit fentebb már említettünk, jelesül, hogy az OBH elnöke a törvény alapján nem a bírói önkormányzat képviselője. Hozzátennénk, hogy az Európai Bírói Egyesület véleménye szerint - amelyet az Alkotmányügyi Bizottságban szétosztottak - nincsen összhangban az európai normákkal ez az egyszemélyi központosítás. A testületi vezetés sem mentes a problémáktól, az egyszemélyi vezetés viszont a hatalom veszélyes mértékű koncentrációját eredményezi.

Az OBH jelenlegi elnöke, aki nem nevezhető politikailag függetlennek, egyedül dönthet arról, hogy ki legyen bíró és bírósági vezető. Ő dönt továbbá a kollégiumvezető személyéről is, aki az egyes bírói ítélkező tanácsokra szignálja az ügyeket. Az új rendszer tehát egyértelműen lehetővé teszi, hogy a kormány befolyásolja az ítélkező bírót. [Bszi 76. § (5) bekezdés]

Hasonlóképpen, az OBH elnöke eltérhet az illetékességi szabályoktól, és dönthet arról, hogy mely bíróság bíráljon el egyes ügyeket. [Alaptörvény átmeneti rendelkezései, 11. cikk (3) bekezdés, Bszi. 62.§ (1) bekezdés.] A jogalkotó a hatékonyság indokával megfosztja a polgárokat a törvényes bírájától, és ez, amellett, hogy sérti a törvényes bíróhoz való alapjogot, azt is eléri, hogy az így kijelölt bíróság függetlensége vitatható lesz.

Egy másik problémás szabály szerint a 9 évre választott OBH-elnök mandátumának lejárta után is hivatalban maradhat utódja megválasztásáig [Bszi. 70. § (4) bekezdés]. Ez a gyakorlat nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy amennyiben az elnököt megválasztó parlamenti többség 9 év múltán is legalább egyharmados aránnyal rendelkezik az Országgyűlésben, korlátlan ideig megakadályozhatja az OBH-elnök leváltását. Ez újfent alkalmat ad a pozíció indokolatlan átpolitizálására. Hiába érvel azzal a kormány, hogy a törvényjavaslatot a bírák is látták és véleményezhették. Az említett törvényt, vagy annak koncepcióját annak benyújtása előtt sem az OIT, sem a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem látta. A javaslat tehát a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvényt megszegve került megvitatásra a parlamentben. Ami a Magyar Bírói Egyesületet illeti, még ha el is tekintünk attól az el nem hanyagolható ténytől, hogy egyetlen bírói civil szervezet megkérdezése nyilvánvalóan nem helyettesítheti a törvény által előírt egyeztetési folyamatot, az MBE honlapján nyíltan ott áll, hogy azokon az üléseken, amelyeken megvitatták a javaslatot, kormánypárti képviselők nem csak részt vettek, hanem fel is szólaltak, miközben az ellenzéket meg sem hívták (www.mabie.hu/node/941, www.mabie.hu/node/1010, www.mabie.hu/node/1286).

Térjünk rá a bírák mandátumának lerövidítésére! Arról, hogy bármilyen magyarországi törvény rendelkezne a bírák mandátumának jövőbeni önkényes lerövidítésének lehetőségéről, az EP állásfoglalása nem tesz említést. Az állásfoglalás 4/a pontja szólítja fel a Bizottságot arra, hogy vizsgálata során biztosítsa, hogy érvényesül "a bíróságok teljes körű függetlensége, különös tekintettel annak biztosítására, hogy az Országos Bírósági Hivatalt, a Legfőbb Ügyészséget és általában a bíróságokat politikai befolyástól mentesen irányítsák, és a függetlenül kinevezett bírák mandátumát ne lehessen önkényesen lerövidíteni". Mindazonáltal az Alaptörvény a bírói hivatás gyakorlásának felső korhatárát hetven évről a mindenkori öregségi nyugdíj korhatárára csökkentette. Ez azzal jár, hogy a hivatalban lévő, a nyugdíjkorhatár feletti bírák szolgálati jogviszonya megszűnik. [Alaptörvény átmeneti rendelkezései 12. cikk (1) bekezdés]. A bírák mandátumának nem is jövőbeli, hanem azonnali lerövidítését jelenti a 62 éven felüliek törvény erejénél fogva történő kényszernyugdíjazása. A rendelkezés miatt a megyei és táblabírósági elnökök kétharmad része, a Legfelsőbb Bíróság bíráinak pedig az egyharmad része nyugdíjba kényszerült. Magyarországon a nyugdíjkorhatár a nyugdíjjogosultság életkori határát jelenti, vagyis azt, hogy 62 (illetve később 65) éves korában bárki kedvezmények nélkül is nyugdíjba vonulhat. Ez a bíráknál, mint mindenkinél, eddig is így volt. Az új törvény azonban náluk ezt nem lehetőségként, hanem kollektív kényszerként léptetné életbe. A bírói függetlenség – és általában a függetlenség – lényegi ismérve, hogy nem lehet a bírói szolgálati jogviszony – illetve a többi független intézményben pozíciót betöltő személy jogállása – alapfeltételein, például időtartamán a jogviszony tartama alatt változtatni, ha mégis ez történik, az a függetlenség megsértését jelenti. Ha a kormányzat határozott szándéka valóban a nyugdíjkorhatár egységesítése lett volna, és valóban szerette volna elkerülni a bírák függetlenségének a megsértését, akkor az új felső korhatárt olyan átmeneti rendelkezésekkel léptette volna életbe, amely a már határozatlan időre kinevezett bírák tekintetében nem alkalmazandó. A Bizottság kötelezettségszegési eljárása nyomán – a hírek szerint – tervezett azon változtatás, hogy a szolgálati viszony a nyugdíjkorhatár betöltése után a bírósági vezető és a bíró közös döntése alapján meghosszabbodhat, nem oldja meg ezt a problémát. A fentiek szerint nem a bírói önigazgatás részeként működő OBH elnökön és az általa kinevezett bírósági vezetőkön keresztül, vagyis a bírósági szervezetrendszeren kívülről lesz befolyásolható, hogy melyik bíró őrizheti meg megbízatását, és melyik nem. Ez ugyancsak a függetlenség csorbítása, és elvezethet az önkényességhez is. Európában példátlan módon levélben tiltakoztak a lépés ellen a bírósági vezetők: a Legfelsőbb Bíróság elnöke, valamint az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökei. "Érthetetlen az is, miért érdemes a bírák nyugdíjkorhatára arra, hogy az Alaptörvény rendelkezzen róla. Egyetlen válasz kínálkozik, hogy ez a demokratikus jogállam alapelveivel ellentétes jogalkotás ne legyen megtámadható az Alkotmánybíróság előtt. Ez az indokolatlan lépés politikai szándékot sejtet. Ezt a feltételezést erősíti az Európában elsők között bevezetett bírósági önigazgatási modell felszámolására való törekvés. (…) Képtelenségnek tartjuk, hogy 21 évvel a rendszerváltás után, egy az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő országban újra a demokrácia minimum értékeiért kell küzdenünk.” Végezetül érthetetlen az az állítás, amely szerint a magyar Kormány nem kívánja az Alaptörvényt módosítani ebben a kérdésben, ugyanakkor lehetővé tenné az Európai Bizottság kifogásai alapján, hogy a bíró a korhatár betöltése után tovább dolgozhasson. Álláspontunk szerint hatályon kívül kell helyezni a bírák jogviszonyának felső határára vonatkozó alaptörvényi szabályt, s megfelelő átmeneti rendelkezésekkel helyre kell állítani a kényszernyugdíjazott bírák és ügyészek szolgálati viszonyát.

2. - Melyek azok az európai demokratikus normák, melyeknek az új választójogi törvény nem felel meg?

- Hol található e normák felsorolása?

- A választójog szabályozása tagállami hatáskörbe tartozik- e?

Az állásfoglalás nem azt mondja ki, hogy az új választójogi törvény nem felel meg az európai demokratikus normáknak. Ez a pont felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálata során győződjön meg arról, miszerint biztosított-e az európai demokratikus normáknak történő megfelelés?
A választójog szabályozása eredendően tagállami hatáskör. Ez azonban nem mentesíti a tagállami kormányokat az európai normák és alapértékek, a csatlakozáskor vállalt koppenhágai kritériumok betartása alól. Emlékeztetnénk pl. az Önökkel azonos politikai oldalt képviselő Alain Juppé francia és Michael Spindelegger osztrák külügyminiszter nyilatkozataira, akik szintén hangsúlyozták, hogy ezeket az alapértékeket minden tagállamnak - attól függetlenül, hogy mi belügy és mi nem - tiszteletben kell tartania. De továbbmegyünk: maga Orbán Viktor jelentette ki 2003-ban, hogy Európában az emberi jogok érvényesülése nem tekinthető egyetlen ország belügyének sem. Reméljük, hogy azóta ebben a kérdésben nem változott a véleménye, és reméljük azt is, hogy a demokratikus politikai részvételhez való jogokat Ön is az emberi jogok körébe sorolja. Márpedig, ha a megválasztott kormány azért nem tudja gyakorolni hatásköreit, mert gúzsba kötik az előző többség által kinevezett tisztviselők, kétharmadba öntött adótörvények, stb., az jelentősen korlátozza a választás tétjét és következésképpen az állampolgárok választójogát is. Legutóbb az Alapjogi Ügynökség vezetője, Morten Kjaerum hangsúlyozta, hogy a magyarországi jogalkotás elemeit nem egymástól elválasztva, hanem összességében, egységesen kell vizsgálni. Mindez az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság meghallgatásán hangzott el, amelyen Ön is részt vett. Nem kételkedünk abban, hogy emlékszik rá, hiszen ez a meghallgatás egyik hangsúlyos pontja volt. Hadd emlékeztessük José Manuel Barroso január 18-án, az EP plenáris ülésén elmondott beszédére is, amelyben kiemelte, hogy "valójában, a jogi szempontokon túlmenően aggodalmak vannak a magyarországi demokrácia minőségével, a politikai kultúrával, a kormány és az ellenzék közti viszonnyal, valamint az állami és a civil társadalom közti viszonnyal kapcsolatosan." A választójogi törvénnyel kapcsolatosan a legnagyobb probléma éppen ebben áll. Abban, hogy a teljesen új választási rendszert, amely minden politikai erő versenye, kizárólag a jövőbeni választások egyik résztvevője, a kormányzó pártszövetség alakította ki. Nem volt konzultáció a kormány és az ellenzék között, elmaradt nemcsak a konszenzus, hanem az is, hogy arra törekedjenek a kormányzó pártok. Bármilyen rendszer is jött így létre, az szükségszerűen magán hordja azt a jelzőt, hogy a kormányzó pártok a saját képükre szabták a választási rendszert.

A választójog és a választási rendszerek általánosan ismert alapelvei az általánosság, az egyenlőség, a közvetlen és a titkos szavazás. Követelményként fogalmazza meg ezeket a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 25. cikke, de tartalmazza ezeket a magyar Alaptörvény is. Az alapelvek részletes kibontása megtalálható például a Velencei Bizottságnak a 190/2002. számú, a választási kérdésekről szóló, 2002. október 18-19-én elfogadott véleményében is. Bár a többségi választási rendszer önmagában nem ellentétes ezekkel az alapelvekkel, a rendszer olyan megváltoztatása, amely az arányosság felől a többségi felé tolja a választási rendszer karakterét, az alapelvek érvényesülésének háttérbe szorulásával jár. Az egyenlőség elve alapján elfogadhatatlan például az új választási rendszer azon, a győztest kompenzáló eleme, amely – az egyenlőség alapelvét szolgáló – veszteskompenzáció súlyát csökkenti. Több elemzés jelent meg arról, hogy az új választókerületi felosztás és általában véve az új rendszer - hiába egyenlíti ki a kerületek közti választói megoszlást - a Fidesznek kedvez (ezt politológiai szaknyelven gerrymandering-nek nevezik).

Az új alkotmány és a sarkalatos törvények továbbá együttesen lehetővé teszik, hogy számos, korábban független pozícióra a Fideszhez közel álló személyeket nevezzenek ki (köztük pl. a már említett OBH-elnöki pozíció, a Médiatanács, a Költségvetési Tanács, stb.). Ha ehhez olyan választójogi törvény társul, amely akár egy kicsit is kedvez az éppen kormányzó pártnak, az együtt már jelentősen veszélybe sodorhatja a demokratikus politikai váltógazdálkodást, mert ellehetetleníti egy másik politikai színezetű kormány számára a hatalomgyakorlást.

3. - Hogyan kell helyesen értelmezni a 4/g pontot: "a politikai ellenzék demokratikus fellépéshez való jogának intézményeken belüli és azokon kívüli szavatolása"

- Milyen fellépési jogot és hol kell szavatolni?

Térjünk rá a 4/g pontra! Véleményünk szerint ez egyértelmű kell, hogy legyen, ezért csak két olyan, eklatáns példát hoznánk fel ezzel kapcsolatosan, amely megvilágítja, miért van szükség ennek hangsúlyozására. Az Országgyűlés Házszabályának tavaly novemberben elfogadott módosításai lehetővé teszik, hogy kivételes sürgős eljárással, ülésszakonként hatszor, tehát normális esetben évente tizenkét alkalommal két ülésnap alatt elfogadjanak egy előterjesztést. A módosítások emellett négyötödről kétharmadra szállítják le a Házszabálytól való eltérés elfogadását. Ez esetben pedig nem két, hanem akár egy nap alatt, azaz akár annak beterjesztése napján, vita nélkül is el lehet fogadni törvényjavaslatokat. Mindemellett az új szabályok szerint az első helyen kijelölt bizottság, valamint az Alkotmányügyi Bizottság tartalmi korlátozások nélkül is nyújthat be zárószavazás előtti módosító indítványt. Magyarul: a zárószavazás előtt akár az egész törvényt újraírhatja, értelmetlenné téve így az azt megelőző vitákat. Azok az ellenzék jogaiként megjelenő garanciák és fékek, amelyek eddig benne voltak a Házszabályban, nem véletlenül kerültek bele. A mostaninál egyébként nagyobb többséggel rendelkező Horn-kormány is fontosnak tartotta, hogy a parlamenti vitáknak legyen értelme, hogy az ellenzék hatékonyan tudja ellenőrizni a kormányt. Ezt szolgálta az általuk elfogadott Házszabály, amelynek érdemi eredményeit Ön is láthatta, hiszen ellenzéki képviselőként személyesen is átélhette 1994-98 között az Országgyűlésben. A mostani kétharmados többség azt akkor és úgy cselekszik a Parlamentben, amit, amikor és ahogyan akar, és adott esetben akár az érdemi vitát is egy gombnyomással kiiktathatja, szinte lenullázza a parlamenti ellenzék jogait. Mindez nem szolgálja annak a Magyar Országgyűlésnek a tekintélyét, társadalmi elfogadottságát, amelynek Ön is elnöke volt.

Ami az intézményeken kívüli jogokat illeti, a legszembetűnőbb ezen a téren talán a Médiatanács egypárti összetétele. Mint arra többször felhívtuk a figyelmet, a Médiatanács jelenlegi tagjai kizárólag a Fidesz jelöltjei. Az MSZP jelöltje - köszönhetően a Fidesz többségének - már a jelölőbizottságban megbukott. Mindehhez továbbá - ahogyan azt az Európai Bizottság által felállított, Vaira Vike-Freiberga által vezetett szakértő csoport is megállapította - Európában példátlanul erős, központosított jogkörök társulnak. Korábban az ORTT paritásos rendszerben működött - most azonban az ellenzék nemhogy érdemben nem fejthet ki befolyást a média szabályozására, hanem oda sem engedik a szabályozó testület közelébe.

Hasonló a helyzet az alkotmánybírák jelölésének szabályai esetében is. A korábbi szabályozás alapján a kormányzó erők megegyezésre kényszerültek az ellenzékkel az alkotmánybírói jelölésekről, az új szabályok ezt az ellensúlyt is kiiktatták.

Az Európai Unió alapelveinek tiszteletben tartása véleményünk szerint nemcsak a jogszabályoknak betű szerinti megfelelést jelenti, hanem azt, hogy az alapelveket a kormány a törvények végrehajtásakor, alkalmazásakor is betartja. A fentiekben, akárhányszor kritikákra hivatkoztunk, egyetlen baloldali politikust vagy véleményalkotót sem említettünk. Most sem tesszük, hiszen szeretnénk, ha Ön is megértené, hogy nem baloldali összeesküvésről van szó, hanem arról, hogy az európai döntéshozók túlnyomó többsége - pártállástól függetlenül - igenis súlyos problémákat lát Magyarországon. Ezek orvoslását csak akkor fogják megnyugtatónak vélni, amennyiben nemcsak a törvények betűje, hanem szelleme és alkalmazása is demokratikus. Ennek alátámasztására hadd idézzük megint az európai jobboldal egyik legnagyobb formátumú és legismertebb politikusát, José Manuel Barrosot, aki - a már idézett január 18-ai beszédében kijelentette: "Határozottan felhívom a magyar hatóságokat arra, hogy tartsák tiszteletben a demokrácia és a szabadság alapelveit és alkalmazzák ezeket: ne csak a normák szintjén, hanem a gyakorlatban, Magyarország politikai és társadalmi életében is."

Bízunk benne, hogy hamarosan az Ön pártja és Orbán Viktor kormánya is el fogja fogadni a magyar állampolgárok, a Magyarország érdekében megfogalmazott uniós ajánlásokat. Ennek a belátása - ahogyan azt Viviane Reding, egy másik fontos jobboldali politikus is elmondta a fent említett plenáris ülésen, elsősorban a magyar állampolgárok érdekében lenne elengedhetetlenül fontos.

Tisztelettel üdvözli:
Tabajdi Csaba
Göncz Kinga
2012. február 21.






A cikk tulajdonosa: KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata
http://www.klubhalo.hu

A cikk webcíme:
http://www.klubhalo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=24724